Most, hogy jobban bele gondolok...nem nagyon akarok élni. Hiába lenne aki életben tartana és van akikért küzdenem kellene. Akkor is vágyom a halál iránt.
Hagyom hogy a sors eldöntse.
Noah:
Lív arcáról lehervadt a mosoly. Aggódni kezdtem. Itt tapasztaltam meg, hogy milyen is a túl gondolkodás.
Mire gondolhat most? Minek váltott unott és egyben kifejezéstelen arcra? Lehet, hogy egy rémálom? Vagy szimplán lehet, hogy feladja? Nem! Ő nem tenne ilyet! Igaz?
Nem akar itt hagyni minket, ugye?
Éreztem, ahogyan egy könnycsep gördül végig az arcomon.
Nagyon aggódok érte. Nem akarom elveszíteni a szerelmemet! Bele szakadna a szívem...ahogyan a többieké is.
Nem tudnám elképzelni a fekete cicám nélkül a napokat...
Nem akarom, hogy elmenjen!
-Ne add fel....-küszködtem ki a torkomból.
A bőre újra sápadni kezdett és hidegebb is lett. Jobban betakartam, mellette maradtam és egész végig fogtam a kezét.
David:
Kb fél óra telt el. Lív állapota egy valamiben változott.... Közelebb került a halálhoz...
-Ezt hogy érti!?
-Az eleinte lehetett látni rajta, hogy küzd az életben maradásért. De valami meg változott. Mintha fel adta volna a küzdelmet. Az elméjében meg hozhatott egy döntést. Ez látszik is rajta. Mi minden erőnkel segíteni fogunk neki, de ez nemcsak rajtunk múlik. Hanem a betegen is. Ha valami döntést hozott a fejében annak fog élni.
-Meg akar halni.....-mondta ki Raya nagyon halkan és sápadt arccal.
-Ha kell még vér akkor nyugodtan szóljanak!
-Már 2 szer vettünk öntől. Ön is legyengült. Pihenjen egy kicsit, ahogyan önök is. Ha bármi fejlemény van azonnal szólok!-mondta az ápolónő magabiztosan.
Lív:
Újra és újra lepergett előttem azok a jelenetek amiket "anya és apa" tették velem.
-Ezek szerint mégis csak fel adod.-nézett a karjára ami tünedezni kezdett.
-Meg bízhatatlan vagyok. Sajnálom.
-Ne sajnáld. Ez a te döntésed. Ha téged a halál tenné boldoggá akkor válaszd azt. Ha pedig a barátaid őket válaszd. De ha nem tudsz dönteni maradj örökre kómában.-ült le mellém és a végtelen sötétségbe bámultunk.
-Mi értelme örökre kómában maradnom, ha azzal csak húznám az időt és a napokat? Semmi értelme nem lenne kómaban maradnom csak tovább kínzanám magamat ahogyan őket is.
-Igaz.-ért velem egyet.
-Hogy döntesz?-kérdezi töllem az énem.
-Nem látszik?-néztem rá.
-De.-mosolyodik el.-De, biztos, hogy jól döntöl? Gondold át.-fogja meg karomat amin a hegek pihentek.
-Tudod, hogy mi a lég viccesebb?-kérdeztem tölle a hegeimre nézve.
-Mi?
-Az, hogy az emberek jönnek mennek és egyszer csak egyedül maradsz. De a hegek mindíg veled maradnak akár hová is ménsz.
-Igazad van. Nem mindíg lehet bízni az emberekben.
De, nem azt mondtad, hogy meg akarod leckésztetni azt a Zoet?
-Tényleg!-hirtelen felültem az ágyon és kinyitottam a szememet.
-Csak kevés időm van...ezt akkor add vissza amikor...felébredtem...
-Lív!-halkult el minden. Egy számomra fontos nyakláncot bíztam rájuk. Kómaba estem.
Raya:
Fogalmam sincs, hogy mi volt ez az előbb. Egész nap az ujjabbik ébredését vártuk. Néha élettel teli arcot vágott néha pedig vissza esett oda ahonnan már kimászott.
🔹🔹🔹🔹🔹🔹🔹🔹🔹🔹🔹🔹🔹🔹🔹🔹
Már 2 napja, hogy infuzión van. A baleset óta csak egyszer kelt fel. Akkor is valami nyakláncot adott a kezünkbe.
Este 9 lehetett. Én nagyon álmos voltam ezért a székben aludtam el.
David:
-Egy kicsit alszok ha nem baj.... Ha bármi van szólj!
-Úgy lessz...
A goondolkodásban el aludtam.
Beszélni fogok a szüleinkkel, hjgy miért tették ezt vele. Szegény lánynak sok fájdalmat okoztak 1 és fél év alatt.
Noah:
Amikor már mindenki aludt, Lív elkezdett valamit motsogni. Nem értettem ezért közelebb hajoltam.
-Sz...szeretlek...-mondta ki nagyon halkan. Mosolyogni kezdtem majd meg pusziltam homlokát. Az arca egy apró piros árnyalatot öltött fel.
Akaratlanul is mosolyogtam.
Szeretem Lívet és szeretni is fogom.
Ojan sok hülyeségen vesztünk össze és ojan sok időt pazaroltunk el a veszekedések miatt.
Bánom azt a napot amikor Reginát át hívtam. Idő közben meg tudtam rólla egy két dolgot.
Elvileg van egy testvére. Akinek a neve....Zoe.
Hasonlítanak is csak másabb a személyiségük.
-Hiányzik a hangod...-mondom halkan mire halványan mosolyogni kezd.
-A....tiéd...is...-fordul át a másik oldalára majd karomat magához szorítva össze gömbölyödik.
Egy igazi Gombóc. Nagyon cuki volt főleg úgy, hogy még ki is volt pirulva. A kezemet homlokára raktam. Elővettem a láz mérőt és meg mértem a lázát.
48.4.... csúnya egy szám...
Valahogyan bekén adnom neki egy láz csillapítót.
Már vagy 3-4 napja nem is evett. Inni is csak úgy tudtuk meg itatni ha a vizet a szájába adtuk majd befogtuk az orrát.
Lehet, hogy az éhség is rátesz egy lapáttal a lázra. Lehet annyira legyengült a szerv rendszere az étel hiánya miatt, hogy belázasodott. Legalábbis én így gondolom. Ha fel ébred az első az lessz, hogy meg ölelem majd ráveszem, hogy egyen, közbe pedig felkeltem a többieket is.
Bocsi, hogy ilyen későn raktam ki, csak hát most tudtam meg csinálni ezt a részt! Eléggé farasztó egy nap volt.
3 cetli és tanulás ezerrel...
Már én is gondolkozom azon amin Lív.
(Sajnos iskola és egyéb okok miatt....)
Khm...
Na de jó pihenést!!! Holnap tali❤️( ◜‿◝ )♡