Ne gondolkozzak semmin! Baromi nagy erőfeszítés kellett ahhoz , hogy azon az ezer kérdésen ne kattogjak, de próbáltam megfogadni Andy tanácsát.
A kocsiban ülve mellette ötletem nem volt hova tartunk. Nem mondott semmit se.
Kifele bambulva az ablakon eszembe jutott a tegnapi ebéd anyámékkal. Egy keserű sóhaj szakadt fel a torkomból, mert szerettem őket, de borzasztó kínos volt ami az étteremben történt.
-Kérem a kezed! Ne piszkáld!-nyújtotta felém a tenyerét, majd apró tagom a sebváltóra téve fogta egész úton.
-Elmondod hova megyünk?
-Majd megtudod.-mosolyodott el mire felé kaptam a szemeim. Andy az utat figyelte én viszont nem tudtam róla elkapni a szemeim. -Csak engedd hogy történjenek veled jó dolgok.-simogatta hüvelykujjával a bőröm.
-Már történt velem egy jó dolog.
-Na! Avass be.-pillantott rám érdeklődve.
-Hát te! -rebegtek meg a pilláim.
-Én?
-Hogy megismertelek.-nyeltem egy nagyot. A szívem ezerrel pumpált mire Andy a kezem az ajkaihoz húzta és lágyan megcsókolta.
-Én is örülök, hogy megismertelek Mia.-nézte a szemeim.-És szeretnélek jobban megismerni. Persze ha te is akarod.
-Jelenleg csak egy jó dolog van az életemben Andy ,és az te vagy.
-Gyere ide.-állt meg egy piros lámpánál, majd az államat gyengéden megfogva magához húzott. Ajkai az enyémekre tapad így a kezem a kezét elengedve húztam magamhoz őt. -Köszönöm a bizalmad felém Mia.-cirógatta meg az arcom.
-Hozzád bújhatok?
-Hát... itt most elég nehéz lenne megvalósítani, mert ha felpillantasz a szép szemeiddel a lámpára, mindjárt zöldre vált és el kell induljak, mivel a mögöttünk lévő pasi nem éppen türelmesnek néz ki ahogy folyamatosan a kocsim seggébe araszol.
-Majd jól pofán baszom!-néztem hátra mire Andy elmosolyodott.
-Dőlj a vállamra és ha megérkeztünk hozzám bújsz. Rendben?-puszilta meg a homlokom így én a vállára döntve a fejem átöleltem a karját. Andy keze a sebváltóról a combomra simult amit lágyan simogatni kezdett. Mellette teljesen más volt minden. Jó volt vele lenni. Túl jó!
-Mia! Mia! Hé!-puszilgatta finoman az arcom mire összerezzentem.
-Hm?
-Elaludtál.-mosolyodott el így én lassan elhúzódva a vállától álmosan pillantottam körbe. Keze még mindig a combomon pihent így a kézfejére simítottam a tenyerem.
-M..mennyit aludtam? Rég óta vagyunk itt?
-Hagytam, had pihenj egy picit.
-Mi.. miért nem szóltál?-dörzsöltem meg a szemeim.
-Mert édes volt ahogy aludtál a vállamon. Nem volt szívem felkeltselek, de mivel időre jöttünk így kénytelen voltam felébresszelek.
-Időre? H.. hova hoztál?-kapkodtam a szemeim, de csak hatalmas fák voltak körülöttünk.
-Téli sportok terén mennyire vagy otthon?
-S..semennyire.-néztem riadtan rá.
-Nem kell félned. Nincs semmi baj!-fogta meg a kezeim és húzta a mellkasához.
-Andy ha én meghalok...
-Nem fogsz! Ne beszélj butaságot! Velem vagy! Csak téged figyellek mert mást nem tudok és nem is akarok. Csak te rád koncentrálok így egy percig se félj, hogy bajod esik.
-Ugye nem valami extrém sportot találtál ki?-néztem fel rá félve.
-A kádban tegnap elég extrém sport volt nem?-vigyorodott el mire én a mellkasába fúrtam az arcom.
-Andy!-nyöszörögtem halkan mire ő elnevette magát.
-Semmi baj nem lesz!
-Nem fogunk a hóba dugni, ugye?
-Nem.-nevetett fel még jobban.-De ha az a vágyad felőlem lehet, de nem ezt találtam ki.
-Kiszakad a szívem! Érzed?-húztam a mellkasomhoz a kezét.
-Érzem, de nem kell félned semmitől amíg engem plátsz!-felnézve rá a szemeit figyeltem amik ragyogtak. Nekem a gyomrom liftezett az idegességtől.-Gyere.-biccentett a fejével így reszkető lábakkal kiszállva a kocsiból Andy mellé siettem. Szorosan mellette álltam ahogy bezárta az autót , majd ahogy megfordult egyből velem találta szembe magát. -Ne félj!-mosolygott kedvesen.
-Meg... megfoghatom a kezed?
-Persze.-nyújtotta felém hatalmas kezét így én utána kapva magamhoz öleltem. Lassan sétálva a havas úton indultunk meg a fák közé, de ötletem nem volt mit tervez az erőben. -Édes vagy.-pillantott felém mire én még jobban magamhoz húztam a kezét.
-Nem vagyok! Rettegek!
-Bújj ide!-tette át a karját a vállamon és húzott közelebb.-Tetszeni fog ígérem.-súgta halkan majd csak arra lettem figyelmes, hogy a hatalmas fák eltűnnek mellőlünk és helyette egy hatalmas tó befagyott vizével nézek szembe.
Megtorpanva Andy karját megszorítva kaptam rá a szemeim.
-Ugye nem...
-De.-mosolygott vidáman.
-Andy... én nem... nem tudok....
-Fogod a kezem, foglak közben, nem lesz baj!
-És ha beszakad a jég? -én életemben nem korcsolyáztam, maximum kicsinek de akkor is csak pofára estem.
-Nem szakad. Mások is vannak ott. Látod?
-Látom, de én itt szeretnék maradni!-intettem a havas földre a lábaim alatt.
-Gyere. Bízz bennem! -lépett közelebb a tó pereméhez, de én nem mozdultam. -Mia! Add a kezecskéd.-nyújtotta felé hatalmas tenyerét.
-Remegnek a lábaim Andy!-néztem fel rá kétségbe esve.
-Bízz bennem!-nézte a szemeim így egy mély levegőt véve közelebb mentem és a karjaiba kapaszkodva ráléptem a jégre.
-Meghalok.-suttogtam össze szorított szemekkel.
-Nem mert én itt vagyok és foglak. Nagyon szorosan foglak Mia.-húzott magához.
-El ne merj engedni!
-Ha kéred soha nem engedlek el.-nézett fel a szemeimbe.
-Mindig fogni fogod a kezem?-remegett meg a hangom.
-Mindig.-mosolyodott el így lepillantva a lábaimra néztem ahogy ezen a rohadtul csúszós jégen állok.-Engem nézz!
-De pofára esek!
-Nem fogsz, csak figyelj rám!-kapott a derekam után így magához szorított. -Csak rám figyelj.-súgta halkan.
-Téged figyellek!
-Koncentrálj rendben?
-Most melyik, mert együtt a kettő nem megy!
-Hhh... dehogy nem!
-Nem Andy! Nem megy mert elvonod a figyelmem!
-Ahogy te is az enyém.
-Akkor az úgy remek lesz itt.
-Fogd a kezem. Mögéd megyek.
-El ne menj!-kaptam a karjára a kezem.
-Este nem ezt mondtad.-súgta halkan.
-Andy!-remegett meg a hangom.-Ha túlélem cserébe mit kapok?
-Kényeztetlek ameddig csak szeretnéd.-súgta a fülemhez hajolva miközben mögém lépett.
-Hogyan?-szorítottam a csípőmet erősen tartó kezeit.
-Hogyan szeretnéd?
-A nyelveddel?
-Kényeztethetlek a nyelvemmel, de az ujjaimmal is, amivel szeretnéd.-szemeim lehunyva a vállára hátradöntöttem a fejem. Nem tudom mióta lett köztünk ennyire forró és vágyakkal teli a kapcsolat, de nem bántam.
-Mhh...
-De előtte most koncentrálj!-vigyorodott el.
-N..nem tudok.-harapdáltam az ajkam szélét.
-Mi jár a fejedben?-simította hideg orrát a nyakamnak.
-Te Andy! Te meztelenül!-szorítottam meg a kezeit mire felvillantak a szemeim az övéibe.