Már itthon vagyunk. 20:12 óra este van. A "lovaglás" eléggé érdekesen alakult.
Vissza emlékezés:
-Na jó...mostmár hányingerem van.-tette kezét a szája elé Noah.
-Már unalmas. Száljunk le.-meg állították a körhintát.
Éppen száltam lefelé. David hirtelen hapcizott egy nagyot amitől leestem a lóról.
-Áu....-áltam fel a padlóról.
-Ha ha ha ha!-nevetett ördögiesen Raya.
Kivettem a zacskóból egy rágót és Rayanak a szájába dobtam amitől elkezdett fulladozni.
-Bazzeg! Ez a torkomra ment! Majdnem megfulladtam...-fogta a torkát.
-Így jártál. Kölcsön kenyér vissza jár!-mondtam gyerekes hangon.
-Bocsi....-hátrált David aki egy kisgyerekbe ütközött. Mind ketten elestek. A kisgyerek elkezdett sírni mire az anyuka leszídta Davidot.
-Jobban is figyelhetnél nagy szamár léttedre!-mi csak a háttérben röhögcséltünk míg ő csak a földet bámulta.
Az anyuka és a gyereke kézen fogva elindultak. A kisgyerek hátra fordult és bemutatott Dávidnak aki a szívéhez kapott.
-Ezt meg kaptad!-pukkantunk ki kacagni.
-Lá...láttátok!? Még..-fuladt meg Noah a röhögéstől.-Bemutatott a kispulya....
-Jobban is figyelhetnél nagy szamár léttedre!-utannkztam az anyuka hangját.-letöröltük a könnyünket.
-Ha ha nagyon vicces.-fonta össze a karjait.
-Ha ez velem történik meg engem biztos nem szídtak volna le.-mosolyogtam.
-Majd legközelebb meg látom.
-Mi az hogy legközelebb!? Most!-mondta Raya.
-Oké.-vontam vállat.-Mivel az az anyuka ideg beteg rajta tesztelhetjük, hogy engem le fog-e szídni.
-Ott mennek!-mutatott Raya a fagyis kocsihoz.
-Menjünk.-megvártuk amíg mozgásba nem lendülnek.
-El indultak! Gyerünk te jössz Lív. Elkezdtem futni és egy kicsit neki mentem a gyereknek. Mind ketten elestünk.
-Istenem ezek a marhák!...-segítette fel a gyerekét. Fel áltam.
-Nézz a szemembe!-parancsolt rám. Mosolyogva és egy kicsit kitágított szemmel néztem az anyukája.
-Igen?
-Öh...-hátrált meg egy kicsit.
-Elnézést kérek.-mosolyogtam jobban.
-Semmi baj.....nekünk most mennünk kell.
-Nem is szeretne leordítani?-hervadt le róllam a mosoly és az üres tekintetemet a szemére emeltem.
-Nem....én kérek elnézést.... A fiam nem figyelt ezért botlott el a kisasszony....
További szép napot!-rohantak el.
-A kis mázlista.-jött elő David durcázva.
-Valami baj van?-néztem rá ugyan úgy mint a nőre. Meg hökkent majd ő is megpróbált kihalt szemekkel rám nézni.
-Ahogyan most nézel rám....nem halottak a szemeid. Csak unottak.
-Tehát unott tekintetét vágok?-szomorodott el.
-Igen.-tértem vissza.
-Lív, el árulod, hogy hogyan tudsz ilyen arcokat vágni!?
-A kifejezéstelenre és a pszichopatára gondoltok?
-Aha. Hogy csinálod?-nézett rám mindenki csillogó szemekkel.
-A pszichopatás arckifejezést a lég könnyebb. Szerintem ahhoz hogy úgy tudja valakire nézni el kell azzal az illetővel képzelni egy olyan jelenetet mint például: a falba vered a fejét, meg késeled, kinzod, vágni kezded a bőrét stb.-öleltem át magamat miközben mosolyogtam.
-De...-vágtam komoly arcot.-A kifejezéstelen arc vagy másnéven a halott szemeket nem lehet elsajátitani. Csak is akkor hogyha egy olyan trauma ér ami miatt minden meghal benned. Onnantól kezdve bármikor és bárkire nézhetsz olyan szemekkel.
-Trauma...-ismételte David halkan.
-Vagy hogyha nagyon sok rossz történt veled. A halott szemeket alig tudja pár ember elsajátitani. Azok is csak azért tudják mert nem túl jó emlékük van.
-De neked sikerült mind kettő.
-Túl könnyen ment.
Azok után, hogy egy ártatlan embert kellett meg önlöm és elásnom...
-Na de menjünk haza.
Vissza emlékezés vége.
Azóta csak filmezünk.
Gondolom mindenki ismeri ezt a filmet.
Ha pedig nem akkor nézd meg mert megéri.
Ezt a filmet David választotta.
-És most jön össze a kamu család.-még szinte az elején vagyunk. 20:31 van.
-Emo girl!! Elveszik a telóját.
-Shhh!-szoltunk Rayara.
-Bocsessz...
Az új iskolábban sokkal csendesebb leszek mint a másikban....
Vissza fogok esni onnan ahonnan már kimásztam/kisegítettek.
Picsába...!
-Baj van Lív?-kérdezték meg.
-Nem dehogy is. Miért?
-Az előbb mérgesen néztél magad elé.
-Ja~ Csak eszembe jutott az, hogy Cortez az osztálytársam lessz...
-Értem. Hagyd figyelmen kívül. Tekintse rá szellemként.-puszilta meg Noah az arcomat. Mosolyogtam amit viszonzott. Tovább néztük a filmet.
Most mennek át venni a drogot vagy mit.
Át vették és tovább indultak.
Egy zsaru az útjukat álta.
-Nem kell a kamu!
-Parancsol..?-kérdezte egy kicsit ijedve a csávó.
-Igen..
-De ma nem vagyok letartóztatós kedvemben úgyhogy, perkáljanak és már itt sem vagyok.
-Rendicsek!-lepődött meg a férfi és mosolyogni kezdett.-Ha ha, ez a beszéd így kell ezt csinálni. Mennyit kér? Százat, kétszázat?
-Ezret.-Miller lepődött volt.
-Ezret?
-Ühüm.-bologatott a biztosur.
-Csak nem házat akar venni? Ha ha... Rengeteg pénz, az az igazság, hogy nincs ennyi kápénk.
-Ümmmm.... Az bizony nagy probléma.
-Igen, igen.-adott igazat Miller.
-De elfogadok mást is. Öh, mondjuk...-vette le a szemcsiét.-Valami személyesebbet.-a nő kitágult szemekkel fordult a rendődhöz.
-Áh.
-Oh.-mondta a rendőr.
-Értem. Róz szopd le.-fordult a "feleségéhez". Egy kicsit nevettünk.
-De...de hogy! Dehogy szopom le!
-Ne csináld! Milyen csapat játékos vagy te!? Kérlek!
-Te teljesen megőrültél?!
-Ne légy már ilyen önző!
-Hé kérem szenyóra.-szolt közbe az úr.-Ne Essen pánikba!
-Hát...
-Tudja én, hogy is mondjam...? Tudja én másra gondoltam, nekem a pasik jönnek be.-magyarászkodotz. Miller értetlenül nézett a rendőre.
-Áh....oh.
-Oh.
-Dévid szpod le.-bicentett az asszony a biztosurra.
-Róz...
-Max 5 másodperc. Cirógasd a golyóit.
-Ühüm.-bologatott és élte magát bele a rendőr. Mi itt felnevettünk.
-Hmmm. Oké. Kevin gyere csak ide haver!
-Aö...-ki száltak a kocsiból. A zsaru már a bokornál várakozott.
-Akkor most mi lessz? Elménsz vele mintha minden rendben lenne aztán meg vered.
-Nem, nem, nem, nem. Mást találtam ki. Hm. Gyere még mutatom.-gugoltak le. Dévid meg fogott egy sörös kupakot.
-Meleg van....-mondta Raya aki kivolt terülve ah ágyam végében.
-Nyitok ablakot.
-Te vagy ez a kupak.-mutatta meg a fiúnak.
-Igen.
-Ő pedig ez a kis csikk.
-Oké.
-Na szóval mi itt vagyunk, igaz? világos?
-Igen.-emagyarázta a tervet.
🔹🔹🔹🔹🔹🔹🔹🔹🔹🔹🔹🔹🔹🔹🔹🔹
-Ez a film tök jó volt. A végén egy igazi család lett belöllük.-nyujtózkodtam.
-Szerintem megyek aludni.
-Én megyek szivok még egy szál cigit.-áltam fel. Kimentem a teraszra és a korlátra támaszkodtam.
-Várod már a holnapot?-fonta át csípőmet a kezével.
Sziasztoook!!!! A helyes írasi hibákért bocsánat! Remélem, hogy ez a rész is tetszett! A 48-dik rész csak holnap fog kijönni. Ha tetszett kérlek jelezd valahogy! Puszi és tali a kövi részben!
( ˘ ³˘)♥