-Akkor finoman dugd be.
-Nincs jukérzéked?
-De van!
-Nekem jobb pedig lány vagyok.
-Ha ha...-végül bele talált. Kimentem az udvarra mert írt a pizza futár, hogy mindjárt itt van.
-Jó napot. Itt a pizza.
-A pénz és egy kis borra való.
-Azt köszi szépen!
-Ujj vagy?
-Igen. tegnap kezdtem.
-Akkor jó melózást.
-Köszi. Jó étvagyat hozzá!-hajtott el a fiú.
-Még hoztam a pizzát!
-Én pedig meghoztam a nasit!
-Bakker, de még ilyedtem.
-De nem is mutattad ki.
-Mindegy. Készen áltok!?
-Igen kapitány!
-Akkor gyerünk!-mindenki lehuppant az ágyra és elindítottotuk a filmet.
-Szebb csajt nem tudták volna bele rakni?
-Rayaval vagyok.-jelentettem ki mire a két fiú bólogatni kezdett.
-Szügségünk van a szerelmünk érintésére, legalább annyira mint az oxigénre. Nem értettem, hogy mennyire is fontos az érintés...az Ő érintése...csak amikor már késő volt.
-Mondtam, hogy nyálas lessz.-vett ki egy szem popcornt Noah a kezemből.
-Szia Stella~
-Azta, jó sok minden történt itt fél év alatt.
-Bizons. Márciusra várjuk. Emeld a karod.
-Poe meilykben van?
-A 310-ben. És nagyra tát. Jól van.-valamit bekapott a lány. Gondolom a lázát mérték meg. Közben Barbara ellenőrizte Stella gyógyszeres kocsiját.
🔹🔹🔹🔹🔹🔹🔹🔹🔹🔹🔹🔹🔹🔹🔹🔹
-Az a kimondottan jó ott mögötted. Mit ábrázol?-kérdezte Will mire Stella hátra fordult.
-Oh~egy tüdőt. Zseniális! Te csináltad?-dicsérte meg a rajzot.
-Öh nem...a nővérem festette Ebby.
-Nagyon tehetséges! Meg nézném a többi képét is. Van még?
-Nem muszáj mindent öh..meg osztanunk egymással oké? Csak együtt csináljuk a kezeléseket.-azzal ki is nyomta a hívást.
-Ez hülye!
-Már utállom a csajt.-vett el töllem még egy popcornt.
-Én szebb vagyok a fiúnál.-mondta David. Mindenki rá nézett mire kihúzta magát.
-Jo...ez jó volt.
-Hozzak inni?
-Itt van mellettem a kola.-az ölembe raktam. Éppen nyitottam kifelé. Az üveg felöett voltam. Amikor kinyitottam az egész kola az arcomba robbant...
Amikor már abba hagyta felemeltem a fejemet és a többiekre néztem.
-Ahahaha! Ezt meg kaptad!
-Imádom a mentoszt.-vihogott David. Noah a sok nevetéstől már a hasát fogta, Raya pedig ugyan úgy nevetett mint a többiek.
-Szóval...ti össze fogtatok ellenem?-áltam fel és meg állítottam a filmet.
-Jaj...na most vagyunk bajba...-kelt fel Noah az ágyról.
Magamhoz vettem a kólát.
-Ezt most vissza kapjátok!-síkítva rohantak ki a szobából.
Rayat sikerült lelocsolnom.
-Már csak ti maradtatok....-sarokba szorítottam őket mire átölelték egymást és össze gubózva lehunyták a szemüket.
-Raya! David és Noah buzik!!
-MI!?
-Mi!?
-Csak vicceltem. Tessék.-egy kicsit rájuk locsoltam. Csurom vizesen mentünk vissza a szobába.
Mindenki levette a felsőjét és felvett helyette egy másikat...mármint majdnem mindenki.
-Mi van? Minek néztek rám így?-kérdeztem a három dísz pintytől.
-Te nem veszed le vissza a felsődet?
-Minek?
-Azért mert már csak rajtad van felső.
-Én nem fogok feleslegesen össze retkelni még eggyet.-jelentette ki Raya.
-Igaza van. Vedd le.-mondták a fiúk.
-Jól van na...-le vettem a felsőmet ami alatt egy csipkés koponyás melltartó volt.
Éppen indítottam volna elfelé a filmet amikor észre vettem, hogy kitárt szemekkel engem néznek.
-Mi van már megint!?
-Semmi.-emelte fel Raya a kezét.
-Vele vagyok.-emelte fel David is a kezét.
-Én is...-elindítottam a filmet.
Noah:
Csipkés és koponyás melltartó volt rajta ami kiemelte a mellét.
Mi a fa...Hogy van ekkora melle!?
Azért bámultuk mind, mert az a melltartó olyan volt mint a fűző.
Felnagyobította és össze húzta a mellét.
(én legalábbis ezért néztem.)
🔹🔹🔹🔹🔹🔹🔹🔹🔹🔹🔹🔹🔹🔹🔹🔹
Kb a film közepe felé járhattunk. Stella és a fiú 1 randijánál járunk.
Popcornért nyúltam volna de már nem a kezébe volt hanem a combján volt a tál.
Kivettem belőlle két szemét mire rám nézett.
Zöldes kékes szeméne ellehetett volna tévedni. Olyan sokáig néztük egymást, hogy észre vettem Lív arcán, hogy egy kicsit elpirul.
A szemébe nézte utánna az ajkára majd pedig a mellére. És vissza a szembe.
Rámosojogtam és néztem tovább a filmet.
🔹🔹🔹🔹🔹🔹🔹🔹🔹🔹🔹🔹🔹🔹🔹🔹
Raya:
Amikor Poe-t elkezdték újra éleszten elkezdtem sírni rajta.
-Nehogy már ennyiért sírj.
-Na Lív...-nézett rá David.
-Nekem legalább vannak érzésemi....depis.
-Azt se tudod, hogy mi az a depi.-erre már nem válaszoltam. Tovább folytak a könnyeim és meg próbáltam halkan sírni.
Lív hogy nem sír? Tényleg nincsenek érzései? Ezzel most nagyon megbántottam...
Haaa....mindegy.
David is elkezdett szipogni. Tehát nemsokára ő is rá kezdi.
Stella elkezdett tombolni. A szobájában mindenki széthányt. Will be ment hozzá. Meg akarta nyugtatni a lányt mire hozzá ért.
-Ügyes...-mondta halkan Noah.
Nem lett volna szabad megérintenie...
Össze pakolt Will és kiment egy külön kis terembe.
Stella felvette a piros kabátját és kiment.
Még látta a fiút és megkérte, hogy menjenek a fényei felé.
Közben a nővérek értesítést kaptak arról, hogy Stella-nak új tüdeje lessz.
Barbara észre vette, hogy nincs a szobajáben és bepánikolt.
A két páros közben a befagyott vízen csúszkáltak.
🔹🔹🔹🔹🔹🔹🔹🔹🔹🔹🔹🔹🔹🔹🔹🔹
Lív:
Stella hátra esett a hídnál. Először még röhögött.
-Stella. Gyere. Kérlek hideg van.-amikor lement, hogy megnézze a lányt már nem volt a jégen. Ugyan is beszakadt alatta.
-Stella!
A fagyos vízben volt a lány.
Úram Isten...-8 fokos is lehetett az a víz vagy annál több.
Nagy nehezen de kihúzta a vízből.
-Segítség!-ordította de senki nem hallotta. Valamit pötyörészni kezdett a telóján. Letette majd megpróbálta újra éleszteni.
🔹🔹🔹🔹🔹🔹🔹🔹🔹🔹🔹🔹🔹🔹🔹🔹
-Hát ettől végre el ált a szavad. Azt mondják ha szeretsz valamit meg kell tanúlni lemondani rólla. Azt hittem hogy ez egy baromság. De aztán majdnem meghaltál...abban a pillanatban Stella...semmi sem számított. Csakis te.
-Sajnálom. Nem akarok el menni. Az egyetlen vágyam, hogy csakis veled legyek.-Stella elkezdett sírni. Raya, David és még Noah is elkezdték könnyezni csak én nem.
-Mindenél jobban szeretlek.
Eltávolodott az ablaktól. Stella könnyezni kezdett. Az ápolók a családja és Will anyja oda mentek hozzá. Barbara oda adta neki Will rajz mappáját amiben a lány, Poe és ők kettöjük is benne voltak.
Raya már hangosan elkezdett sírni. A két fiú csak könnyezni.
Engem miért nem hát meg?
A végén pedig ugyan azt elismételte mint az elején.
-Vége.-mindenki rám nézett könnyes szemekkel.
-Mi az?
-Te hogy nem sírsz?!-kérdezte Raya aki már úgy sírt mint a csecsemők.
-Nem...nem tudom..
-Pedig...pedig még a fiúk is sírnak.-szipogva mutatott rájuk.
-Nekem csak belement valami a szemembe.-törólte le Noah az arcán legördülő könnyet.
-Kimegyek szellőzni.-áltam fel.
-Én meg meg mosom az arcomat...-ált fel Raya is és a csaphoz sétált.
Kivettem a hűtőből egy energyt, fel vettem a bőr dzseki M és kimentem a teraszra.
Kibontottam és egy nagyot bele kortyoltam.
Tuti, hogy a szüleim miatt nincsenek érzéseim, Mia halála miatt....
Legalább is nem nagyon tudok síni, örülni stb...
-Min gondolkodsz? Amit Raya mondott?-jött mellém Noah.
-Is is.
-Értelek.-evett bele a popcornba.-Nagyon meg bántott?
-Nem. Csak elgondolkodtató volt.
-És most mire gondoltál?
-Hogy a szüleim miatt nem tudom kimutatni az érzéseimet...-remegett meg a hangom. És nem azért mert Noahval kell beszélnem.
Elkezdett remegni a kezem ami nállam rosszat jelent...
-Jól vagy?
🧠:igen
🫀:nem...
-Igen jól vagyok.-vágtam kamu mosolyt. Még mindig remeg a kezem...
-Miért remeg a kezed?
-Öh....egy kicsit fázom...
-De akkor az egész testének kellene remegnie...
-Haa....
-Elmondod?
-Mit?
-Ami nyomja a lelkedet.
-Még én magam sem tudom, hogy mi nyomja....
-Gondolkodj.
A szüleim? Nem. A világ? Talán. Az érzéseim? Talán. Amit Raya mondott? Igen...
-Na meg van?
-Aha....-ittam meg az energyt.
-És mi az?
-Amit Raya mondott.
-"Nekem legalább vannak érzéseim...depis." Ez?
-Ja....
-Leg inkább meilyk szó? Depi vagy érzés?
-Mi vagy te pszichológus?
-Nem. Csak szeretnék segíteni.
-Mind kettő. Nem tudja, hogy hogyan nőttem fel. Nem is szeretném senkivel sem igazán meg osztani. A másik pedig azt se tudja, hogy ki az a depresszió.
-Akarsz rólla beszélni?
-Nem tudom.
-Hát...ha kellenék tudod, hogy hol találsz.