Kapkodva próbáltam minden szükséges holmimat belegyömöszölni az ősrégi fekete bőröndömbe, amit még 6 évesen kaptam egy karácsonyra. Szorított az idő, ezt én is tudtam, viszont anyám a sürgetésemmel inkább az ellenkezőjét érte el, mint amit akart, mert az idő telt miközben az emeletről ordibálva válaszoltam kérdéseire.
-Henry az isten áldjon meg mit pakolászol még annyit, nem megmondtam neked még tegnap, hogy mindened legyen összepakolva?-mondta kissé hisztérikusan, sosem értettem, hogy miért kell a szülőknek mindent így felfújniuk, remélem hogy egyszer rájönnek, hogy az élet nem egy szaros piros lufi amiután a gyerekek sírnak ha kipukkad.
-Megyek még öt perc és készen vagyok.-mondtam zsörtölődve, hiszen még koránt sem voltam kész a pakolással. Gyorsan bedobtam a kedvenc ruháimat, egy fésűt és még pár szükséges dolgot, legalábbis azthiszem, hogy szükségesek voltak. Ahogyan sietősen lépkedtem a lépcsőfokokon a bőrönd amit a kezemben fogtam jópárszor a korláthoz ütődött. Anya már a kocsinál várt, gyorsan felhúztam egy kezem ügyébe kerülő cipőt, felkaptam felsőmet és szaladtam ki a kocsihoz. Gyorsan bevágtam a kocsi csomagtartójába a bőröndömet, azután én is beültem a hátsó ülésre.
Mint szokásosan a rádióban valami gyenge pop-zenekar játszott, ezért inkább felraktam a matricákkal teleragasztott fejhallgatómat. Az egyik kedvenc Arctic Monkeys számomat dobta be a youtube az 505-öt. Alig vártam már, hogy egy egész nyarat eltölthessek távol az otthonomtól, a családomtól, és a faszfej osztálytársaimtól. Habár nem voltam benne biztos, hogy jól fogom érezni magamat. A várostól végre távol lenni egészen csábítóan hangzott.Ahogyan kinéztem az ablakon a tölgyerdő áthatóan zöld lombkoronája olyan vidám hangulatot árasztott, én sem voltam már olyan stresszes.
Már vagy két órája utazgathattunk mikor anyám megszólalt
-már nincs sok idő ameddig oda érünk
Levettem a fejhallgatómat és visszaraktam a vászonszatyromba ahol még ott volt a rajzfüzetem, pár ceruza és még volt benne egy dobozka ami egy zacskó dohányt, mellette egy csomag cigipapírt és szűrőket rejtett. Anyám sosem igazán kutatott a dolgaim között így nagyon könnyű volt titkolni előtte azt, hogy cigizek.
Az autó szépen lassan lefékezett, kiszálltam és ahogyan megpillantottam a nagyban kiírt feliratot a kapuban rögtön hevesebben kezdett dobogni a szívem, a tábor területén sok velem egy idős tinédzser tevékenykedett, tudtam, hogy ez egy kicsit húzósabb két hónap lesz mint amire gondoltam, erre a gondolatra a gyomrom összehúzódott és éreztem a stresszt ami magába zárt.Kifújtam a levegőt és ezt mondtam magamban
Egész tavasz óta erre vágytam, pár tinédzser nem ronthatja el a nyaramat, ez a "wildfire camp" és minden rendben lesz.
🍂Sziasztoook🍂
Nagyon remélem, hogy lesznek olvasók erre a történetre.Igazából ez a legelső könyv amire tényleg megjött az ihletem és tényleg van kedvem végigcsinálni, mert eddig akármibe is fogtam bele az túlságosan hasonlított egy másik sztorira bla-bla-bla😁
Remélem, hogy tetszett az első rész, megpróbálok majd minél gyakrabban részeket kirakni,de csak, hogy tudjátok hosszúra tervezem a sztorit és a fejezetek is hosszabbak lesznek majd.
Na szép napot mindenkinek!🦊🍂🍁