-Aki szeretne futni az kövessen engem!-itt már szinte mindenki jött kivéve azok akiken olyan ruha volt ami nem éppen futáshoz alkalmas.
-Innentől egészen a tó-ig fogtok futni! Ez a táv összesen felér 1km-ig! Aki még ijedt ettől a távolságtól most áljon ki!-az összes kisgyerek ki ált plussz még pár nagyobb lány is.
-Alig 30-an maradtunk. Start vonalhoz!-mindenki a piros vonal mögé ált. Ki volt világítva az útvonal. Így még könnyítették a dolgunkat.
-Az út során érni fog titeket pár meglepetés!
-És jó vagy rossz?!-kérdezte az egyik fiú.
-Rossz.-válaszolt egyszerüen a mikrofonos.
-Aki ettől is meg ijedt jobb ha most ki száll mert a feléig el sem fog érni!-még páran kiszáltak. Még jó, hogy nem vagyok ilyedős és jól tudok tájékozódni.
-Akkor már csak 19-en maradtatok! Vigyázz!-mindenki futó pozicióba ált.-Kész....rajt!-egy emberként mozogtunk. Elsőnek lassan futottunk és az orrunkon vettük a levegőt majd a szánkon ki engedtük. Így sokkal tovább fogjuk bírni és nem szúródik be olyan hamar az oldalunk.
-Mehetnek le a fények!
-Mi!?-Kérdezték páran.
-Ne már én nem szeretek sötétbe lenni!-én annál inkább.
-Én még nem tudok sötétben tájékozódni!-sima úgy lessz nekem. 5ember ki is ált szélre. A lámpáknak a fényei lekapcsolódtak.
-Ne már nekem fóbiám van a sötéttől...-mondta az egyik fiú.
-Versenyzők! Most kapcsoljatok teljes gyorsaságra! Az utí célnál várni fognak titeket. Aki hamarabb beér az nyert!-teljes erőmből elkezdtem futni. Pár embert leköröztem. Luke mellé értem. Mi voltunk az elsők. Fej-fej mellett haladtunk.
Már láttam a célt. Elkezdtem sprintelni de Luke nem hagyta magát ami tetszett. Reméltem is, hogy versenyezni fogunk egymással. Beértünk a célba.
-Ki nyert!?-támadtuk le az emberkét.
-Pillanat.-vissza nézte a kamerát. Türelmetlenül varakoztunk.
-Döntettlen.-adta egyszerüen a tudomásunkra az eredményt.
Semleges arcot vágva néztem Luke-ra aki bosszankodó tekintetet dobott felém.
-Ha nem egyeznétek ki döntetlenbe fussatok vissza. Aki hamarabb átlépi a piros csíkot az nyert.-nem is kellett kétszer mondani elkezdtünk futni. Ugyan úgy mint elsőnek lassan futottunk.
-Úgy látom, hogy 2 emberke visszafelé fut! Ezek szerint döntetlen volt az első! Hozzuk rájuk egy kicsit a frászt!-a semmiből hirtelen bukkantak fel emberek, bohócok meg ilyen nevetséges díszek.
-A hollónk nem ilyedt meg és ahogyan elnézem neki már ez a 4-dik versenye! 4/3 nyert eddig! Mellette a fiú 4/2nyert! A két versenyző elkezdthet gyorsabban futni!-azt tettük amit a srác mondott. Már láttuk a célt. Újra elkezdtünk sprintelni. Egy kicsit lejjebb hajoltam. Ez azért jó mert a levegő vagy a szél nem nyom vissza felé és így gyorsabb is vagy.
Megelőztem Luke-ot aki úgyszint bevetette a technikámat.
-Fej-fej mellett haladnak! És célba értek!
-Ki nyert!?
-Döntetlen.... Ugyan olyan gyorsak vagytok mind ketten. A gyorsaságban két nyertesü K is van akik mind a kétszer döntetlenre futottak be! Az emonk 4 érmét kap! Gyorsaságra, hajlékonyságra, felülésre és a lógasra! A fiú pedig 3 érmet kap! A gyorsaságra és fekvőtamaszra! Nagy tapsot nekik!-mindenki fütyülni, gratunláni kezdett. Leültem egy lócára.
-Gratulálok, tessék.-adta át a mikrofonos.
-Kösz.-meg láttam az aszfalton 3 fiút amint ütik Luke hugát. Oda rohantam hozgájuk.
-Elég legyen!-szoltam a 3 fiúra.-Mit csináltak veled?
-Én csak a labdát akartam elkérni. Élveztem töllük mivel 2 labda is volt náluk. És amikor élveztem elkezdtek ütni.-gyilkos szemekkel fordultam hátra a 3 csibészre.
-Minek kellett nektek két labda?
-Me...mert...-hirtelen megjelent 2 felső éves lány és egy fiú.
-Nővérkém...-szalad oda kettő.
-Bátyó...a lány ránk szólt!-mutatott rám. Kitöröm a nyakát...
-Minek szóltál rájuk!?-vont kérdőre.
-Mert bántották a barátom húgát.-a fiú eloltotta a cigiét és neki támasztodott a falnak. Elő vett egy bicskát és rámnézett.
-Ha nemszeretnél megsérülni...akkor inkább kérj bocsánatot és menj el.
-Soha nem kértem bocsánatot még semmiért és nem is fogok. De ne aggódj...nem csak neked van. Mert én nem csak másokon használom. De nyugi nem is használtam még...idáig.-vettem ki a zsebemből.-Mellesleg ha jól látom akkor az egy játék bicska ami arra utal, hogy nemtudnál leszurni senkit. Vagy lehet, hogy ez csak egy figyelem elterelés.-az egyik kezemet hátra rakta és megfogtam a lány haját.
-Ho...honnan tudtad?-nézett rám rémülten a lány miközben a haját fogta.
-Szerintem csak arra a bolond barátodra gondoltam. Láttam ahogyan elviszem a gyerekeket, de nem jöttél vissza. Tehát egy kerülő út segitségével a hátam mögé tudtál kerülni, hogy szépen elláthasd a bajomat. Csak az a bibi...hogy mind ketten túl hiszékenyek vagytok. Oh és tanultam pár dolgot apámtól még mielőtt a börtönbe küldtem.-a fiú mérgesen nézett rám.
-Tehát eltaláltam....-vigyorogtam rá.
-Elég!-elkezdett közeledni hozzám mire a csitrait magam elé helyeztem és még erősebben szorítottam a haját. A nyakához emeltem a kást.
-Ne...kérlek....-könyörgött az életért.
-Ha a barátod ott marad akkor nem lessz gond....de ha közelebb jön akkor...-emeltem a kés hegyét a lány nyakához.-Meghalsz majd utánna a barátod...-az ütőerére raktam a pengét és végig húztam rajta azt. Persze az életlen részével.
-Jó! Elég! Engedd el...-közeledett a fiú.
-Menj a batyádhoz.-mondtam a kislánynak.
-Engedj el őt!-futott hozzám. Ellöktem a lányt a kést pedig a zsebemben csusztattam. Gyorsan beáltam egy pozicióba. Amint ide ért kapott egy gyomrost.
-Imádom a bunyókat...-mosolyogtam rá. Újra támadni akart.
5 percel később:
A kezem tiszta vér és piros. A számról ne is beszéljünk. Nem csak a saját vérem hanem a srácéból is került rám.
Mindketten a földön. Köpött egyet. Feláltam majd nem sokkal később ő is.
-Lív! Mi folyik itt!?-szaladt hozzám Luke.
-Csak élvezem a verekedést.-töröltem le a számról a vért és elmosolyodtam.
-Át veszem.
-Ne már kezdtem bele jönni...
-Akkor tiéd a lány.
-Ne már...simán szétszedem.
-Enékül nem.-mutatta fel a bicskámat. Biztos akkor vette fel az a kis szuka amikor kiesett a zsebemből.
-Nyugodtan használhatod. Anélkül is le verlek.-ujra elkezdtünk bunyózni.
2 VS 2
A lány elkezdett hadonászni a késsel. Pár hajolgatás után kicsaptam a kezéből. El löktem és a földre esett.
-Most jön a jó része. Amikor sok vér fog folyni...-fölé áltam és behúztam neki egyet. Hasba rúgott de csak hátrébb mentem.
-Eddig azt hittem, hogy unalmas vagy...GYERÜNK! ÜSS TOVÁBB MÍG ELNEM KEZDEK VÉREZNI! SZÓRAKOZTASS!-vigyorogtam rá.
-Ez pszichopata....-mondta a csaj és a srác egyszerre.
-Biztos sok rosszat élt meg...-mondta Luke.
Pár percel később:
-Ez jól esett.
-Nekem is.-megnéztem az időt 3:26.
-Ez sem fárasztott le...
-Pedig csupa vér vagy és kék, lila, zölt foltokkal vagy teli.
-Te sem vagy különbb. Csak jobban örülnék ha ez hamarabb meg gyógyulna...-mondtam halkan az utolsó mondatot.
-Mi?
-Mi?!-néztünk egymásra.