Reggel amikor fel ébredtem, Kolen mellettem aludt, olyan nyugodt volt az arca. Mi van ha bele szeretek ebbe a vámpírba? Mi lesz akkor? Mi lesz ha Kolen nem viszonozza ,ha majd nem meri viszonozni.
Pedig annyira más, annyira nem tudom, bárkitől nagyobb hatást vált ki belőlem már csak maga a jelenléte is. És nem tudnám meg magyarázni. Legfőképpen az aggaszt hogy tesz egy megjegyzést rám vagy ránk és aztán nem akar beszélni róla.
Nem mer beszélni róla.
Félek ha oda kerül a sor inkább megy el mint sem hogy be vallja ha érez is valamit.
Ki keltem az ágyból és le mentem anyáék hoz.
- Jó reggelt.
- Szia kicsim - köszönt anya.
- Jó reggelt. - köszönt apa.
- Milyen volt a hét? Nem nagyon beszéltünk - érdeklődtem.
- Fárasztó kicsim és neked. - kérdezte anya.
- Meg vagyok, csak kicsit fáradtan, sok a dolgozat most.
- És tanulsz rájuk ugye? - kérdezi apa.
- persze apa tanulok pont ezért vagyok fáradt.
- Balck?
- a szobámban.
- Egyre többször. - mondja apa.
- Apa tudod hogy miért van ott, amugy is csak bealudt és azért.
- Nappal?
- Ja ők nappal alszanak este pedig mikor már sürvedés van vagy sötét van akkor kelnek fel.
- Ezt nem tudtam.
Csináltam magamnak szendvicset majd fel mentem a szobámba kapcsoltam be sorozatot és a napom így telt egész napos sorozat nézéssel. Már 20 óra volt mikor Kolen meg ébredt.
- Szia. - köszöntem.
- Szia kislány. Mit csináltál míg aludtam?
- Sorozatot néztem.
- Egész nap?
- igen, szerintem kilyár ennyi.
- Jól van.
- hmmm. Mikor ettél? - kérdezte, nem értettem miért kérdezi ezt.
- Hát....azthiszem fel kelés után ami eléggé régen volt. - Erre elég csúnyán nézett rám.
- Miért nem ettél? - Kérdezte.
- Nem tudom, nem voltam éhes. - mondom.
- Menny le és egyél. - parancsolta.
- Most mi bajod van? - érdeklődtem.
- Hogy mi? Az hogy ha most éppen csak úgy oda hajolok és iszom a véred böl, bele is hallhatnál.
- Ezt honnan veszed. - értetlenkedek.
- Onnan hogy hallom, alig van vérkeringésed. - Basszameg.
- Ne haragudj.
- De haragszom és nem is csak azért mert engem teszel kockára hanem mert saját magadat is. - mondta dühösen.
- Megyek eszek valamit.
- Ajánlom is. Itt várlak. - mondta ridegen.
Ki másztam az ágyból és el indultam le.
Ahj tényleg nem voltam éhes.
De úgy tűnik ez most nagyon fel húzta.
Miután ettem spagettit mivel anya azt főzött vissza mentem a szobámba. Bár az furcsa volt hogy anyáék sehol sem voltak és nem szóltak hogy el mennek.
Mikor fel értem, Kolen rám nézett még mindig dühös volt ahogy az ágyon ült.
- Kolen.
- nem. - zárta le ennyivel a beszélgetést. Ezt nem hiszem el, le ültem mellé.
- Kérlek, ne haragudj rám, legközelebb jobban figyelek erre. Csak ne haragudj.
- Az előtted levő lányt Kamillának hívták, az ő vérét nem halottam, nem mindenkiét hallom, az nap többet ittam igen, de lehet hogy még ennek ellenére sem az én hibám volt. Téged hallani tudlak, meg tudom mondani ha zaklatott vagy vagy bármi egyéb csak a véred áramlásának hangjából, mivel a szívedben is áramlik és ha akarom még a szívverésed is hallható számomra.
- Sajnálom. Nem tudtam hogy ez ilyen rossz dolog, eddig senki sem szolt rám emiatt.
- Mert nem figyel rád senki. Ez a baj. - mondta és talán igaza volt hisz mostis apa és anya úgy le lépett hogy nem is szóltak semmit. És alig beszélünk.
- Kislány.
- Igen?
- Ne csinálj többé ilyet rendben? Figyelj oda magadra.
- Rendben. - mondtam halkan és el dőlve az ágyon a plafont kémleltem.
- Most min gondolkodsz?
- Nem tudod?
- Meg mondtam, el jöttél velem, és nem kutatok a fejedben, de szeretném ha őszinte lennél. - ennek örültem, hogy be tartotta amit mondott nekem.
- Azon amit mondtál, hogy nem figyel rám senki. - mondtam őszintén.
Erre felém hajolt majd szemembe nézett.
- Helyesbítek, nem figyelt rád senki.
- Miért most ki figyel rám? - Tudom mit akart ezzel mondani de az ő szályából akartam hallani.
- Én. Majd én vigyázok rád. De ehhez be kell tartanod amit mondok neked. - jelentette ki.
- És ha el felejtem? - kérdezem.
- Meg oldjuk hogy ne felejtsd el. Mondjuk ha mondok valamit és azt mondod rendben de mégis el felejted akkor büntetést kapsz - Erre el nevettem magam.
- Mien büntetést? - kérdeztem kíváncsian.
Erre a kezemre tette az övét nem tudom mit csinált de nagyon fájt amire fel is sziszentem.
- Például ilyet, csak abban az esetben nem biztos hogy ilyen elővigyázatos leszek.
- Legyen. - egyeztetünk meg. Csak nem olyan nehéz be tartani egy két kis szabályt.
- Akkor ezt meg beszéltük. - mondta de nem hajolt el tőlem, csak néztünk egymás szemébe, nem tudom mit művel velem ez a férfi, de teljesen el bűvöl ha a szemébe nézek mintha nem tudnék semmi másra koncentrálni csak rá és a jelenlétére, az illatára, az érintésére. Várjunk csak.
- Kérdezhetek valamit?
- Kérdezz.
- Ugye nem tudsz el bűvölni?
- Mire gondolsz?
- Hát hogy csak rád figyeljek hogy azt érezzem amit érzek, ezt ugye nem te csinálod? Mármint te csinálod csak na...
El nevette magát magyarázkodásomon.
- Jól van, értem mit szeretnél mondani, és nem, nem tettem semmi ilyesmit. Mit érzel amikor rám nézel? - tette fel a kérdést amire egyáltalán nem számítottam.
- Hát - újra szemébe néztem és azt mondtam ami először eszembe jutott.
- Biztonságot, Néha meg a szemedben azt amikor a vérem akarod de nem csak szimplán akarod hanem vágsz rá valami örült módon és néha ez kicsit meg ílyeszt de mégis tetszik.
Néha meg nem tudom el dönteni hogy, jónak látlak e vagy éppen rossznak és teljesen bele kavarog az elmém a gondolataimba.
Akár az érintésed ami alatt bizsereg a bőröm,és van egy csomó dolog amit tudnék de valahogyan mégsem tudom le írni és az érzéseimet meg nem tudom meg mutatni. Szóval nem igazán tudom ezt el magyarázni de...
- De? - Kérdezett vissza halkan és teljesen bele veszve a tekintetembe.
Szóra nyitottam a számat de hang nem jött ki rajta, azt sem tudtam hogy voltam képes ezt mind el mondani neki. Kicsit meg változott a tekintete és éreztem valamit, tudtam hogy a fejembe néz, tudni akarta hogy mit nem merek ki mondani. Egyre hevesebben vert a szívem. És el érte hogy rá gondoljak arra a bizonyos dologra.
De többet akarok belőled.
És mikor ez a gondolat menet végig szántott az agyam minden szegletében és el jutott hozzá. Pillanatokkal az utan már csak azt éreztem hogy ajkai az enyémre tapadnak.