A Vámpír Szerelme ( Befejezett )

13

Magához szorított és az ajtót figyelte.

- Figyelj kislány, az egyik erre tart, próbálj mögöttem maradni rendben, vagy igazából csak ne menj a közelébe. - nézett rám.

- Ti sokkal gyorsabbak vagytok mint én. - mondtam aggódva.

- Tudom de légyszíves próbáld meg. - mondta halkan.

- Jól van vigyázok. - mondtam.

Egy pár pillanat múlva ki vágódott az ajtó és egy nagy farkas lépkedett be rajta Kolen elém állt a farkas pedig egyre közelebb jött.
Amint támadni akart Kolen is vissza támadott rá, minden erejével próbálta le győzni, ekkor be lépett Kolen apja is és segített neki így közös erővel de le győzték a farkast.

- Ki kell jutnunk innen - mondta Kolen apja.
- Túl sokan vannak és túl erősek, mintha erősebbek lennének mint bármikor. - mondta

- Rendben akkor induljunk. - mondta Kolen

A folyosókon hamar át jutottunk és már q kijárat előtt voltunk amikor meg jelent előttünk két farkas és a hátunk mögött is kettő.

- Mi a fenét akartok? - kérdezi Kolen apja.

- Hogy halottak legyetek, legfőképpen. - mondták.

És ezután támadásba is lendűltek, próbáltak védeni de az egyik el kapott.
Magához húzott és csak egy éles fájdalmat éreztem a nyakamban majd a hasamban.

Fogait nyakamba mélyesztette amit ki is harapott karmait pedig hasamba vágta, a fájdalom hatására hang sem jött ki a torkomon. Nem bírtam meg sem mozdulni.

Csak annyit láttam hogy Kolen a földre hull a farkasok pedig meg állnak. Nem halottam semmit sípol a fülem.
Ahogy a földre hullt a testem éreztem hogy lassan hagy el az erőm. Kolen apja fel kapott majd Kolent miután mozgásra bírta egy kiabálással legalábbis gondolom mert annak láttam, rohanni kezdtek.

Mikor meg álltak csak nagy fehérség volt előttem semmi más, vagy már meg haltam volna? Nem még nem. Éreztem magamon Kolen érintését. Éreztem a forróságot ami a kezéből áradt.

Egyre tompáb lett minden.
-Kolen ne segíts, kérlek, nem akarok meg halni,
-Kolen. Kiáltottam de tudtam már nem hallja már testen kívül éreztem magamat.

Annyira félek. Itt minden olyan hideg és fájnak a végtagjaim,
-Kolen kérlek nagyon nem érzem jól magam segíts.
- Szeretlek Kolen.
Bár hallhatnál még legalább egy kicsit.
Egyre tompább volt a fájdalom a testemben.
Egyre könnyebb lett minden.
És végül már csak a szemeim nehezedtek éreztem.

- Nemmm
- Neee

Kiabáltam de nem halott senki.

-Valaiii segitsetek.
Kértem de semmi válasz.

El tompult minden és végül csak a sötétség őlelt körbe, bár merre néztem csak vak sötét.

- Hahoooo.

- Valakiii

Kiáltottam de semmi. Hangos zokogás tört fel belőlem. Pokolra jutottam volna? Azért mert szerettem a vámpírt? Mi történt velem?

-Valaki adjon választ kérem.
- Biztosan van itt valaki.

De semmi, csak sírtam míg el nem apadt minden könnyem, mit tegyek itt hisz lépnem sincs hova csak sötétség és a végtelen semmi bármerre nézek.

Nem tudom mennyi ideje lehettem ott de egyszer csak meg láttam egy halvány fényt a távolban. Lassan fel álltam és el indultam a fény felé. Hisz ha már halott vagyok úgyis m1 mi vár ott nem?