Reggel az ébresztő hangjára keltem. Ahh végre péntek. Azt hittem már sosem jön el.
Kicsit jobb kedvel mentem zuhanyozni, majd fel öltözni és aztán el indultam a suliba, szokás szerint fél úton Emi is csatlakozott.
- Szia. Hogy vagy? - érdeklődtem.
- Szia. Jól vagyok csak össze kaptam Christhoperrel.
- miért mi történt?
- Hát hozzám akart érni én meg nem hagytam neki aztán be dühöngött aztán kiabálni kezdett velem és végül azt mondta "ezt még folytatjuk" majd el viharzott.
- hogy mit csinált? - kérdeztem le döbbenve.
- Hozzád akart érni?
- Igen de nem tett semmit. - mondta félve.
- Még semmit igaz?
- nemár csak nem lesz baj.
- ez ide kevés Emi.
Frusztrált hangulatban telt a nap emiatt mert féltem hogy Emi nek baja esik, el határoztam hogyha Kolen jön akkor beszélek vele erről.
A dogák szerintem elég jól sikerültek és nem volt semmi gond. Azt hittem ez a nap balhét már nem fog tartalmazni de tévedtem.
Utolsó óra előtt be jött a termünk be egy felső tagozatos csaj, annak a három srácnak az évfolyam társai akik el törték a kezemet.
- Na csá, - kezdte flegma hangon.
- Csá - köszöntem én is ugyan úgy.
- ide figyelj te nem baszakodsz az én pasimal. - pasija?
- kivel is?
- Aki azt a sérülést okozta neked, ha így jobban be ugrik, ő az enyém. - ezek hüjék.
- És szerinted ő kinek kell? Mármint rajtad kívül. - kérdeztem.
- Leszarom a véleményed - mondta közben csámcsogott a rágojával. - ide figyelj ha a pasim még egyszer ilyen helyzetbe kerül miattad nagyon meg járod.
- Na nézzenek oda, hát innen fúj a szél, jöttél védő szentet játszani, ha most a tanár meg lát itt csak nagyobb bajt okozol neki azt garantálom.
- te csak ne pofáz, ha a pasim miattad bármilyen ügybe keveredik meg bánod.
- nem vagy ijesztő ugye tudod?
- Hogy nem e?
- Egy vámpír jár hozzám nap mint nap ahhoz képest ez piskóta.
- a kurva anyádat akkor.
- Ezt nem kellett volna. - mondtam, majd meg fogtam a fejét a haján fogva és neki nyomtam a pad tetelyének.
- Te kivel akarsz szórakozni mi? Azt hiszed meg ijedek a pasid el rontotta ez van. De ajánlom hogy hord el magad mielőtt kicsinállak.
És ekkor be lépett Mr. Ervin. Király.
- Mrs. Stón engedje el maga meg mit művel.
El engedtem a lányt aki kamu pityeregésbe kezdett és amikor a tanár úr az asztal felé fordult rám vigyorgott.
- Kicsinállak. - mondtam neki.
- Indulás az igazgatóiba mind ketten - mondta a tanár úr majd ki i dúlt a teremből mi pedig utána egészen az igazgatóirodájáig.
Ott a tanár úr be kopogott és egy tessék után be is mentünk.
- Bocsáss meg hogy így ilyenkor zavarlak de amikor be mentem a terembe azt láttam hogy Stón kisasszony ennek a lánynak a haját fogva nyomja a fejét a padra.
- Bele verte a fejemet a padba. - Reagált.
- Ha bele vertem volna akkor nem lennél ilyen nyugalmi állapotban azt garantálom. - mondtam neki.
- Nyugodjon már le - nézett rám.
Ekkor vettem észre hogy van valaki az irodában aki eddig nem volt ott. Egy férfi. Kék szemű, magas, öltönyben volt. Látszott rajta hogy kondiba jár. Göndör haja szemébe lógott.
- Áhh ő itt Alexander. Ő az új ember aki azokkal van aki büntetésre mennek. Pont jókor nem igaz? - nézett itt rám.
- Hát persze, ne is érdekeljen senkit sem mi a probléma áh hát minek azt csak nézzünk rá arra akinek el borult az agya. - mondom dühösen.
- Miért talán volt probléma? Azon kívül hogy utálják egymást?
- Miért? Szoktam én ok nélkül bántani bárkit? - kérdezem jogosan.
- Akkor mondja el mi történt?
- Az hogy szünetben be jön pattog hogy ha még egyszer a pasiját olyan helyzetbe keverem holott ő törte el a kezem de semmi baj, akkor kicsinál - erre fel nevettem. - aztán meg mikor közlöm vele hogy hát amúgy magának csinálta és jó hogy nem már az én hibám lesz még rá vágja hogy a ku***anyám és akkor ne legyek ideges. - mondom el ami történt mire a lány el nyávogja magát.
- De ez nem is így volt, én csak mondtam neki hogy ne vegye el a pasim.
- Ilyen nem is volt, meg amugy is kinek a halálnak kellene most öszintén? Olyan mint aki most szabadult ki az Azkabanból. Meg plusz érv el törte a kezem. Már nem azért de hogy harmad éves létedre ennyi eszed van az elég cink. - mondom neki mire csak le hajtja a fejét.
- Lányok, fejezzétek be. - mondta az igazgató én meg inkább le ültem a székbe ami előttem volt.
- Na szóval Mrs. Hil. Magának egy szaktanárit írunk és kap 2 óra el zárást.
- Mrs. Stón.....
- Három óra el zárás.
- Tökéletes. - néz rám.
- Neki mért nem ír szaktanárit?
- Mrs. Hil...maximum egy intőt kapna ennél az el zárás minimum egyel rosszabbnak számit.
- És ilyenkor mit mondasz otthon.
- Nem szoktam neki hazudni, de az el zárásra nem olyan pipa apám.
- Miért másra igen? - kérdezi.
- Meg esik.
- Miért? Apád pszichopata?
- Mrs. Hil. - szól rá az igazgató..
- Nem baj. Nem az, csak szimplán nem akarja hogy olyanok legyenek a gyerekei mint te. - mondtam a szemébe nézve mire nagyon csúnya arc kifejezést vágott.
- Ezt nem hiszem el. - Mondja az igazgató.
- Na jó. Ez az utolsó órája mond kettőnek? - szólalt fel most először Alexander.
- igen. - válaszolt az igazgató.
- Akkor ezután az óra után várom magukat a második emeleten , jobb oldal harmadik ajtó.
- Rendben. - válaszoltam.
- Mehetnek.
- Nem merek. - Szolal fel Hil.
- mért nem? - kérdezi az igazgató - fél tőle? - bicent felém.
- tőle kevésbé mint Mrs. Erina tol. - erre el nevettem magam.
- Gyere fel kísérlek - mondtam neki.
- Komolyan? - néz rám.
- Aha. Ettől még nem utállak kevésbé de az a nő egy pszichopata. Na látod ő az.
- Az biztos. - mondja majd meg indulunk ki az ajtón.
- Viszlát - köszöntünk.
Miután fel kísértem be mentem a terem be ahol az osztájom volt és végig szenvedtük az utolsó órát. Ezután felvettem a cuccaimat mondtam Eminek hogy menjen mert nekem van 2 óra el zárásom így ment is. Fel mentem a terem elé ahová irányított minket Alexander és vártam.
- Hol a másik? - hallottam mély hangját.
- Nem tudom. De nem kell ennyire nem szeretni, nem vagyok ám balhés de ha úgy adódik nem hagyom magam.
- Ezért vannak a tanárok Mrs Stón. - mondta. Be mentünk közben a terembe és le ültem az első padban ő pedig meg állt neki támaszkodva a tanári asztalnál.
- Igen csak a tanárok általában már csak akkor jelennek meg ha vér folyik. - Mondtam.
- Ugyan már Mrs. Stón.
- Ugyan már? Amikor el törték a kezem ha a Vámpír nem véd meg az a három fiú lehet úgy el rendez hogy ott maradok, az igazgató már akkor jött ki mikor mentek szólni neki és senki nem volt kint pedig elvileg ügyeletes nélkül nem maradhat az udvar. - magyaráztam.
- Nem gondoltam hogy ennyire figyelmetlen emberek vannak itt.
- Két dolog van amire el megy az eszem az ha az anyámat veszik a szályukra vagy ha a húgom bántják és sajnos ezt mindenki tudja. Ki is használnák de hát ilyenek az emberek.
- Meg értem viszont ez így akkor sincs rendben. Hol van már Hil? - kérdezi mintha én tudnám.
- Úgy nézek ki mint aki tudja? - kérdezem.
- Lehet haza ment. Volt már rá példa.
- Ezt nem hiszem el. - néz rám.
- Sok ilyennel fog itt találkozni. A rossz emberek itt tényleg rosszak.
- Aha. Akkor hát így lesz majd vele duplán számolok. Szóval mivel ez egy büntető óra lenne ugyebár, mi értelme lenne ha nem lenne büntetés.
- Hát itt alap járaton az volt a büntetés hogy itt kellett ülni és nem használhatunk semmit maximum egy papírt megy egy ceruzát kaptunk.
- Ez egy ilyen kis büntetönek meg teszi végülis ha úgy vesszük tényleg nem a maga hibája volt. Szóval - oda ment az asztalhoz és adott egy papírt meg egy ceruzát.
- Azt akarom hogy a két óra alatt valami értékelhető legyen ezen a lapon. - mondta kimérten.
- Rendben. - válaszoltam majd elő vettem még egy radírt és neki kezdtem, ilyenkor örültem hogy jóérzékem van a rajzoláshoz. Úgy döntöttem le fogom rajzolni a terem azon részét ami a látó teremben van bele értve a felügyelő tanárt is aki az asztalnál ülve nyomta a telefonját. Így bele is kezdtem.
A teremmel hamar meg voltam, a tanárúr már kicsit nehezebb volt. Észre vette hogy sokat nézek rá.
- Mi az ennyire tetszik a látvány? - Kérdezi.
- Még az is lehet. - mondtam mosolyogva. Erre ő fel akart állni. - Nenene. - mondtam hirtelen mire fel hagyott az ötlettel és rám nézett.
- Miben sántikál?
- Majd meg látja ha le telik a két óra.
- Az már csak 20 perc. - mondta.
- Annyi bőven elég. Csak maradjon ott. - mondtam neki mire bólintott egyet.
20 perc múlva kész volt a rajz.
- Na had nézzem mit csinált. -Állt fel az asztal tol.
Felé fordítottam a rajzot mire meglepetten nézett rám.
- Ez nagyon jó. Most meg lepett, azt hittem csak húzza az időt. Szép munka. - mondta végül.
- Köszönöm. - mosolyogtam.
Ezután haza engedett 5 óra volt mire haza értem. Mikor be mentem apa rögtön faggatot de miután el meséltem mi volt meg értette és hagyta is a témát.
Mikor fel mentem a szobámba egy dühös Kolen nézett vissza rám.
- istenem mi jöhet még. - mondtam.
- Vártalak.
- Ne haragudj. - neki is el mondtam mi történt és hogy elzárást kaptam.
- Jól van - sóhajtott fel. - mehetünk?
- nem lesz késő mire oda érünk? - kérdeztem.
- az én templommal nem, el megyünk, aztán maradunk amíg te is jól érzed magad utána pedig haza hozzlak rendben?
- Rendben. De előtte átt kell öltözni, egy perc és jövök. - mondtam.
- Oké.
Mikor ki jöttem ö már az ablaknál állt.
- Kész vagyok. - mondtam, majd felém lépett, fel kapott az ölébe, én pedig mint legutóbb a nyakába hajtottam fejemet. Pillanatok múlva éreztem hogy le tesz.
Mikor körbe néztem csak ámulatba estem azon amit láttam, ez tényleg egy palota volt.
- Tetszik a látvány?
- Ehez hasonlót még nem láttam.
- Gyere menjünk be.
- Biztos? Ide kint sokkal kellemesebb. - mondtam, jol van na mégis csak egy vámpír fészekbe akar engem be vinni.
- Ugyan már, Adaline ne félj, meg mondtam hogy nem érhet hozzád senki sem rajtam kívül, nem lesz baj, bízz bennem. - Kérlel
- Rendben - vettem egy mély levegőt.
Ezután el kezdtünk befelé sétálni a palotába, nagyon nagy volt mikor be léptünk, először csak hosszú végtelennek tűnő folyosók tárulnak szemem elé mikor be lépek az előtérbe.
Ahogy tovább mentünk az egyik folyosón Kolen hirtelen meg állt egy ajtó előtt.
- Ez az. - nézett rám. - itt lesz mindenki. - látta rajtam hogy nem öszintén mosolygok.
- Ne félj, figyelj ha bármi történne nem hagylak magadra, nem leszel egyedül egy percig sem, nem hagynám hogy bajod essen érted? Gyere. - értem én hogyne érteném de engem akkor is frusztrál a gondolat hogy védtelen vagyok gondoltam magamban.
Mikor be léptünk mindenki ránk nézett.
- Sziasztok. Ő Adaline.
- Sziasztok. - Hallottam meg egy hangot oldalról, egy szőke barna szemű srác volt. Fel állt és oda jött hozzám.
- Jack Horner. - nyújtotta felém kezét amit én meg is fogtam.
- Adaline Stón. - mutatkoztambe én is.
Aztán jött egy másik srác.
- Christopher Hél. - Szóval te.
- Adaline. Emilia barátnője.- mosolyogtam rá.
- Ó vagy úgy, sokat mesélt rólad, nagyon szeret téged. - mosolygott ö is.
Aztán voltak még páran akik be mutatkoztak. Utána beszélgettünk, igazából jól éreztem magam, Kolen mellettem volt nem hagyott egyedül és így nem is volt aggasztó a helyzet.
Egészen addig míg.
- Black fiam. - jött be az apja.
- Gyere velem lenne egy kis dolgunk.
- Megyek apa. - aztán rám pillantott. - Sietek.
Így egyedül maradtam, vagyis teljesen egyedül, a srácok azt mondták egy idő múlva hogy menniük kell így el is köszöntek én meg elindultam meg keresni Kolent aki azóta se tért vissza.
- Kolen. - hívtam de semmi. Sétállgattam a folyosókon amikor egy nagy ajtóhoz értem ami résnyi re nyitva volt.
- Nem tudom Heris értsd meg.
- A fiad bele fog szeretni ebbe a lányba.
Két ember beszélt az egyik Kolen apja a másikat nem tudom.
- És ha így is lenne?.
- Azt akarod hogy az történjen vele ami veled?
- Nem de nem tehetek ellene semmit.
- A lány, le kell cserélni ki kell venni a képből.
- Tudod hogy ezt nem lehet.
- Akkor végezni kell vele, most itt van van alkalom.
- Neked el ment az eszed.
Istenem mibe keveredtem én bele. Jézusom.
- Nem, éppen hogy csak meg jött az eszem. - hallottam még ezt utoljára majd lépéseket az ajtó felé így gyorsan át szaladtam egy másik folyosóra hogy ne vegyenek észre.
- Szia kislány. - Hallottam meg annak az embernek a hangját akit hallottam beszélni az elöbb Kolen apjával.
- Helló. - köszöntem.
- Mért vagy erre? - kérdezi.
- Kolent keresem csak amint látni lehet nem találtam meg.
- Fejezd ezt be Heris hallod. Nem teheted ezt.
- mit nem tehet? - kérdeztem. A férfi egy szem pillantás alatt előttem volt én nekem meg halál félelmem lett, pont ezt nem akartam pont ettől féltem.
Kolen nem tudom hol a viharban vagy de gyorsan gyere. Gondoltam magamban mintha valami csoda folytán meg hallhatna.
- Nem hagyhatom hogy megint meg történjen sajnálom kislány.
- Fejezd be Heris, vagy én álítalak le. - Halottam Kolen apját megint.
- Nem érdekel.
- mi folyik itt? - hallom végül Kolen hangját
- Mit csináltál vele? - kérdezi dühösen.
- Halljam. - kiabálta el magát.
- Egy kis időre hagytam itt apa hogy figyelj rá erre ez van? Mi a fenét csináltok?
- Ugyan már csak játszottunk Kolen. - mondta Haris.
- Játszottak? Hallod ezt apa? Játszottak. Komolyan bazdmeg? Azért van halálra rémülve? Azért remeg? Meg sem mer szólalni, de te csak játszottál, kit akarsz te hüjének nézni mi? - nagyon csúnyán ki borult én meg azt sem tudtam merjek e mozdulni egy lépést is. Arcomat kezembe hajtottam és próbáltam meg nyugodni, de nem nagyon bent. Meg akart ölni.
Ha Kolen nem siet lehet hogy már nem is...
- Jesszusom Kolen komolyan csak játszottunk csak egy kicsit el fajult és megijedt. - mentette magát a férfi.
- igaz? - nézett rám. Én meg azt sem tudtam mit csináljak nem hazudok Kolen nek.
Szemébe néztem, csak ennyi kellett ahhoz hogy tudja hazudik a férfi.
- Szóval még hazudsz is.
- Tessék?
- A fejébe látok te vadbarom szerinted nem látom hogy meg akartad ölni? Csak tudnám mi a bajod.
- Jól van Kolen oké el kapott a hév itt a lány és ember és ja. Bocs Kolen tényleg.
- Ajánlom is hogy csak ennyi legyen a bajod.
Ezután oda jött hozzám majd fel vitt az emeletre. Le ültetett az ágyra.
- Kislány. ugye nem bántott? - kérdezte aggódva.
- Nem. - suttogásként csapott hangom a levegőbe. - De ha akkor nem érsz oda.....
- Ne csináld ezt, figyelj már nincs baj, mostmár itt vagyok, mingyárt haza viszlek és minden rendben lesz. - Erre nem mondtam semmit csak megöleltem.
Ahogy éreztem az illatát, ahogy lassan vissza ölelt és el árasztott a belőle áradó melegség, biztonság érzet. Lassan meg is nyugodtam.
- Gyere haza viszlek. - mondta majd fel kapott kezébe és másodpercek múlva már az ágyamban landoltam.
- Megyek el rendezem a palotában ezt az idiótát, talán még be nézek.
- Kolen.
- igen?
- Nem akarattal de hallottam valamit amit lehet nem kellett volna. - néztem rá félve.
Oda ült mellém és várta hogy mondjam el.
- Inkább nézd meg magad, úgysem hinnéd el ha mondanám. - fejemre tette a kezét és éreztem egy hirtelen nyomást ami ezután alább hagyott, láttam magam előtt hogy hol van az emlékeimben. El él rt ahhoz a pillanat hoz amikor le zajlott az a beszélgetés az apja és a férfi között, és azt is meg nézte mi történt míg oda nem ért.
Ezután el vette a kezét de nagyon dühösnek tűnt.
- Tudom hogy nem kellett volna halljam lehet ezért akart....
- Nem. Te nem tettél semmit. Ne aggódj ezt el rendezem, te pedig pihenj, majd jövök.
- mondta majd el ment. Istenem remélem nem csináltam bajt.
Úgy döntöttem hogy meg nézek valami filmet. De nem nagyon tudtam rá koncentrálni, mire vége lett már 22 óra volt. És Kolen még sehol. Jó azt mondta hogy csak lehet be néz de utána meg azt hogy majd jön, akkor most jön vagy sem?.
Ahhj aggódtam miatta, nem tudnám meg magyarázni de volt egy rossz megőrzésem.
És ez a meg érzés nem hagyott nyugodni.
Már éjfél volt és még mindig semmi. Ezt nem hiszem el Kolen mi van már.
Ültem az ágyamban és próbáltam a telefonnal el terelni a figyelmemet.
Egyszer csak egy kopanást halottam, majd azt láttam hogy Kolen be mászik az ablakon ismétlem mászik az ablakon, mi a fenét művelt.
Mikor oda mentem az ablakhoz láttam hogy véres a ruhája, ahogy be mászott az arca is véres volt és a keze is, mintha meg harapta volna valaki de nem egyszer hanem sokszor.
- Kolen... mi történt veled?
- mondtam hogy el rendezem. - jelentette ki.
- de te vérzel és mi az hogy el rendezted hogyan?
- ne aggódj én meg leszek ő már kevésbé, meg mondtam aki hozzád mer érni az nagyon rosszul fog járni, nem vicceltem kislány. De most gyere.
Oda húzott az ágyhoz és le ültünk rá, ő pedig a nyakamhoz hajolt, amikor meg harapott valahogy erőtlennek éreztem, éreztem hogy nincs jól.
Ahogyan itta a vérem úgy láttam hogy gyógyulnak a sebei. Hát tényleg igazat mondott tényleg életben tudom tartani tényleg olyan vagyok akár egy gyógymód számára. Ahogy végig húztam az újamat az arcán már nem volt ott semmi nem volt sérülés, el tűnt minden ami fájhatott neki.
Lassan el hajolt nyakamtól. Kezem még mindig az arcán volt.
- Mit csinálsz? - kérdezte halkan.
- El tűnt, minden. - mondtam meg döbbenve.
- igen. De erre nem mindenki vére képes, a tiéd számomra különleges pont ezért vagy velem. Te életben tudsz tartani még ha nagy a baj akkor is, csak a véred kell és minden rendben. - mondta halkan de valami keserűség volt a hangjában.
- Mi a baj Kolen? - kérdeztem.
- Tudod miért akart meg ölni az az idióta?
- Eddig ezt nem tudtam, de az anyám egy ember volt.
- De hát hogyan? Azt mondtad nem lehet.
- Nem is. De apa meg szegte a szabályt anya miatt mert kötődött hozzá, aztán el ismerték hogy rendben ebben nincs semmi rossz de hibáztak, amikor az emberek meg tudták hogy anya egy vámpírba lett szerelmes, az emberek ítélkezni kezdtek felette, utálkoztak azt mondták az ördögtől való. És végül odáig fajult hogy az emberek egy nap, sarokba szorították ezzel akarták csapdába csalni apámat, anya meg halt és apa is majdnem oda veszett, ez indított háborút köztük és köztünk, egészen az egyezség megkötésének idejéig.
- Kolen, annyira sajnálom, az emberek néha nagyon rosszak. És tudom hogy azt gondolod hogy mind ilyenek de sokat változtak az évek alatt.
- Ugyan mit?
- Ó ha tudnád, vannak akik álmodnak róla hogy meg élhesék azt hogy te most itt ülsz mellettem vannak akik vámpírokkal álmodoznak vannak akik vérfarkasokkal van aki csak egy szívdöglesztő domináns férfiról aki el rabolja és bele neveli a maffiába. Az emberek tudod van aki a nyakadba ugrott volna örömében.
Hihetetlen de meg szerettük a varázslatos dolgokat a természet feletti emberekt. Vannak akik el ítélik ezt de vannak olyanok is akár én is akik akár a világnak is ki mondanánk hogy ez van én ebben hiszek és nem érdekel mások véleménye, bárcsak hamarabb rá jöttek volna erre az emberek hogy nem is olyan rossz a másság sőt sokkal jobb. De sajnos nem így volt.
- Adaline, nem vagyok biztos abban hogy tudod milyen a rossz, a legrosszabbat..
- Ha ez számít. Régen mikor kisebb voltam olyan 12 lehettem, be törtek hozzánk, nem tudom kik voltak fekete ruha maszk, semmi ami fel ismerhető lenne, az egyik embernek volt egy nyaklánc a nyakában nem tudnám meg magyarázni milyen volt, furcsa de ezerből is meg ismerném. Le mentem inni halottam hogy a húgom sír a kis szobában, gondoltam be megyek adok neki valamit hátha meg nyugszik azthittem csak le esett a kis állata. Amikor be nyitottam a férfi ott állt a kiságy mellett akinek a nyaklánc a nyakában volt, rám nézett aztán vissza a kiságyba. Én meg ráztam a fejemet hogy ne csinálja tudtam mit akart, de nem érdekelte.
- apa a sirásomra jött be. Mikor látta mi történt teljesen össze omlott ö is és anya is, a férfi már nem volt ott nem tudom hogy ment el, a húgom szobájában nem volt ablak, és nem ment ki mellettem sem, mégis el tűnt, a biztonsági felvételeken is rajta volt aztán csak egy fehér fény volt és el tűnt onnan ez látszott a felvételen de nem volt fehér fény senki sem tudta mi történ, sosem jöttek rá, de mikor ez meg történt.
Nekem ez volt az amire azt tudnám mondani hogy a leghosszabb érzés a világon, mert nem tudtam tenni ellene semmit.
-Kislány ez nem a te hibád, tudod egy valamiben igaza volt Haris nek.
- miben?
- Teljesen el veszed az eszemet, én nem tudom hogy csinálod de nem csak a véred ért bolodnulok meg hanem érted is.
- Kolen....
- Ne mondj semmit, nem akarom, neked nem kellene már aludni?
- de kellene.
- akkor menj öltözz át, itt meg várlak.
- jól van.
Miután át öltöztem és vissza mentem azt láttam hogy Kolen fekszik az ágyamon és azon diegeskedik hogy nem megy a tv.
- Mért nem megy ez? Te ezzel kapcsolgattad nem?
- De előbb be kell kapcsolni a tv t. - nevettem. Fel másztam mellé majd be kapcsoltam a tv t és vissza adtam neki a távirányítót.
- Á szóval így.
Talált valami filmet ami meg ragadta a figyelmét, én le feküdtem mellette és a tv t néztem én is, egyszer csak a keze a fejemre vándorolt mivel lejjebb feküdtem mint ő nem volt nehéz dolga és kezével a fejemet kezdte cirógatni, nagyon jól esett, annyira hogy lassan el nyomott az álom.