Másnap reggel mikor fel ébredtem, Kolen még ott feküdt mellettem és aludt, gondoltam hagyom aludni hisz ők úgy is nappal alszanak és tegnap nem nagyon aludt miatta.
El mentem le zuhanyozni persze ügyelve hogy ne legyen vizes a gipsz.
Ezután fel őltöztem majd fel véve a táskám el indultam a suliba.
Mikor be értem Emili szaladt oda hozzám, el hanyagoltam ebben a két napban.
- Szia. Mi történt? Jól vagy? - bombázott kérdésekkel.
- Szia igen csak azok a barmok el törték a kezem mint láthatod, de meg vagyok.
- Tegnap beszéltek a szüleikkel ha még egy eset lesz bármi egy vissza beszélés vagy verekedés akkor repülnek mindenféle fegyelmi nélkül.
- Azta. Hát remélem hatással lesz rájuk ez a fenyités. - bár ahogy ismerem őket nem valószínű de azért reménykedni szabad.
- Én is. Na és a vámpírral mi a helyzet?
- Nem sok, meg vagyunk, meg ölni nem akar aminek örülök és próbál oda figyelni arra hogy mit csinál. Na és ti?
- Hasonló képen, egyébként nagyon rendes és segít amiben tud, már ameddig le nem lép valami gyűlés van nekik estén ként azt mondja Black apja nagyon ki volt akadva hogy nem jelent meg a gyülésen.
- Basszus. Nálam van alszik.
- Komolyan.
- Igen, az eset után nem akart magamra hagyni és egész nap fent volt aztán úgy ki ütötte magát hogy még reggel is aludt, biztos el feledkezett miattam. - remélem az apja nem lesz nagyon dühös.
- Azta. Nagyon kedvelhet téged.
- Ne beszélj már zöldségeket, csak szimplán ez a dolga mivel kell a vérem neki.
- Vagy nem. - mondja szemöldök huzogatva.
- Na jó fejezd be.
- Jól van na, menjünk mert 3 perc és csengetés.
Miután bemnetünk a terembe a tanár is jött
- Jó reggelt gyerekek, a mai órán meg tanulunk verset elemezni. Ennek az lenne a lényege hogy egy adott vers böl tudjanak írni akár egy 1000 szavas esszét is.
- Ezer szó? De hát az rengeteg. Hogy lehet egy vers röl ennyit írni. - kérdezte Adam talán jogosan.
- Ezt fogjuk meg tanulni.
És ezzel kezdetét vette a tanulás, házi feladatnak kaptunk egy verset is, persze mindenki mást hogy láthassa a tanárnő mennyire is értettük a mai óra anyagát, egy 500 szavas esszét kért tőlünk.
A második órán írtunk egy röpi dolgozatot ami persze azért volt mert holnap nagy doga lesz belőle, tehát erre is tanulni kell.
A harmadik órán ugyan ez lett a helyzet csak itt nem írtunk röpit hanem ez egy olyan fel készítő óra lett holnapra.
De így is tanulni kellesz nyilván.
A többi órán nem volt semmi érdekes már 15 óra volt így minden óra le ment és mehettünk haza.
- Emili.
- Igen?
- Biztos minden rendben van? Amúgy nem is mondtad hogy hívják a Vámpírt?
- áh Cristhoper Hél a neve és amúgy igen minden oké, néha kicsit túl tolja a dolgokat de ezt meg beszéltem vele és azt mondta igyekezni fog szóval nincs gáz.
- Rendben. Ennek örülök.
- Akkor holnap találkozunk. Vigyázz magadra.
- Rendben te is.
Egy szoros ölelés után el váltunk majd el indultunk a saját utunkon. Mikor haza értem, köszöntem anyáék-nak majd fel mentem a szobámba, Kolen még mindig ott feküdt mozdulatlanul, értem én hogy alszik de reggel is így volt és azóta nem is mozdul. Nem tetszik ez nekem.
Ebben a pillanatban meg csörent a telefonja. Próbáltam fel kelteni de egyszerűen nem mozdult. Láttam hogy az apja hívja így fel vettem.
- Kolen Black esküszöm hogy ki nyirlak, hol a fenébe voltál az este. - Hallatszott a dühös hang.
- Helló.
- Te meg ki vagy?
- Hát az a helyzet hogy Kolen itt van nálam de azt hiszem valami nincs vele rendben.
- Ezt hogy érted? Mond mi történt? - Váltott át hangja aggódóba.
- Hát tegnap délelőtt az idióta felsőtagozatosok el törték a karom, aztán még folytatódott volna a dolog ha Kolen nem jelenik meg na ez azért lényeg mert utána el vitt a kórházba meg aztán haza sétáltunk, utána meg fent volt velem egész délelőtt és aztán tv t néztünk én elaludtam és már csak reggel keltem fel, ö aludt és én azt hittem ez oké mivel elvileg ti este vagytok fent és nappal aludni szoktatok, én el mentem suliba és hát most értem haza, és még mindig ugyanabban a pózban fekszik, próbáltam fel kelteni de nem megy.
- Picsába. - csak ennyit mondott.
- Ez azért van mert fent volt velem? - Kérdezem aggódva.
- Nem, ez nem a te hibád, tudod neki van egy kis hát, ahh várj oda megyek.
- tessék? - de semm válasz rám nyomta a telefont. A következő pillanatban már valaki a hátamnál állt.
Meg fordultam.
- Szóval. - Kezdett bele. - Van egy gát, a fejében és e miatt néha ki dől, akár egy teljes napra is.
- Szuper. - mondtam szarkasztikus hangon.
- Ő erről nem tud. - Tette hozzá.
- Ki gondolta volna.
- Ne beszélj így velem kis lány, jó okom volt rá.
- Oke mindegy, de akkor most mi van, fel fog még ma kelni ?
- Nem tudom. - hát ez jó.
Ki fújtam egy mély levegőt és le ültem.
- Szuper, tényleg. Hé te élő hulla kelj már fel, még mielőtt szagod lenne légyszíves nem szeretem a hulla szagot. - Mondtam és még meg löktem a lábát is.
Az apja erre meg csak nevetni kezdett.
És láss csodát Kolen mocorgásba kezdett.
- Hah hatalmam van feletted. - Nézek Kolen re mire az apja megint csak kuncog.
- Mi az? - nézek rá.
- Bírlak. - mondta mosolyogva.
- Phuu szét megy a fejem. Mi a fene történt velem? - kérdezte.
- Apa? Te mit?
- Hívtalak de a lány vette fel, el mondta mi van így ide jöttem meg nézni jól vagy e.
- Értem. Az istenit szét esik a fejem. - Nyavajog.
- Kell egy fájdalom csillapító? - Kérdezem komolyan.
- Aranyos vagy de nekem az nem használna. - mondta.
- És akkor mi használ? - kérdezem komolyan.
- Te. - vágta rá oh hát hogy is ne, én meg a vérem mi.
- Oh hát persze. Bocsáss meg már majdnem el felejtettem.
- látom szarkasztikus kedved van.
- csak egy kicsit. - mondom, de tényleg mi van ma velem?
- Na jó, fejezd be mielőtt én hallgattatlak el. - mondta fenyegetöen.
- Tényleg? És ezt hogy tervezted? - kérdezem kihívoan.
- Te most komolyan próbára akarsz tenni? - nézett rám hitetlenkedve. Az apja meg csak mosolyogva hallgatta a kis civakodásunkat.
- Mi van ha igen?.
- Nemerd. - néz rám össze szűkített szemekkel.
- De merem. - mondtam majd el mosolyogtam magam. - Na mi az félsz hogy bántani fogsz? Vagy esetleg rám ijesztessz?
- Te akartad. - mondta majd egy másodperc alatt előttem termett. Neki nyomott a falnak és úgy nézett rám.
- Lehet hogy nem apád előtt kellene ki élned a perverz vágyaidat drágám. - néztem szemébe.
- Tessék? - kerekedtek ki szemei majd gyorsan el lökte magát a faltól és tőlem is.
Az apja erre nevetni kezdett.
- Na jó, bár mennyire is mulatságos titeket nézni, fiam nekünk most dolgunk van szóval mennünk kellene.
- Rendben, menjünk. Vigyázz magadra törpe. - nem is vagyok kicsi ö magas.
- Nem tehetek róla hogy egy létra veszett el benned. - mondtam neki.
- Vicces vagy.
- Tudom.
- Na jó, én kint meg várlak. - mondta az apja.
- Adj magadból egy kicsit. - nézett a szemembe.
- Mi az az előbb még nem akartál a közelemben lenni. - Erre oda lépett hozzám és mivel azóta is a falnál álltam, könnyen sarokba szorított.
- Már hogy ne akarnék. - mondta majd a nyakamba hajolt. - már innen hallom ahogyan csörgedezik a vér az ereid ben és ez a hang olyan mint a drog, rá fügtem, a véred re, rád, de tényleg mennem kell kicsi lány,- mondta majd bele mélyesztette fogait a nyakamba. Egy kis idő múlva el hajolt a nyakam tol majd szemembe nézett. - vigyázz magadra. - ezzel el is tűnt a szobából.
Azthiszem egyre jobban a hatalma alá kerít ez a férfi és ha nem vigyázok akkor valami nagyon rossz fog történni, valami aminek nem szabadna meg történnie.
Nemengedhetem meg, sem magam miatt sem pedig miatta.
De ha a közelemben van, nem gondolkodom nem tudok gondolkodni és ez meg rémiszt.
Ezután el kezdtem tanulni a holnapi dolgozatokat és miután úgy ítéltem meg hogy ez elég lesz ahhoz hogy jó jegyet kapjak, hulla fáradtan dobtam be magamat az ágyba 23 óra kor. Még néztem egy kicsit a tv t aztán el aludtam.