Másnap:
Margaret szemszöge:
Mikor felébredtem csak fájdalmat éreztem. A sötétség miatt alig látom a bőrömet vagy a kötésemet, de az ütések nyomai még így is kivehetőek. Egyre jobban gyengülök, semmi ételt vagy italt nem kaptam. Jason már biztosan keres. Kivisz innen, de addig is ki kell tartanom vagy legalább megpróbálnom megszökni. A gondolataimból ismét az ajtó nyitódása rántott ki. A tegnapi férfi, de most nincs nála semmi, csak egy ruha. Eloldoz, majd megszorítja a karomat és elkezd maga után húzni. Egy szobába lök és rámparancsol:
-Ezt kell felvenned! A fürdőben találsz kötszert, amivel ellátod a sebedet, negyed órád van elkészülni! Utánna viszlek a főnökhöz!- mondta, majd az ágyra dobta a ruhát és kisétált, az ajtót pedig rámzárta.
Fantasztikus, ennél jobb már nem is lehet. Egy fekete testhez simuló, eléggé kivágott fazonú ruha, amihez egy tűsarkút raktak az ágyhoz. Elmentem letusolni, majd lefertőtlenítettem a sebemet és bekötöttem. Éppen hogy kész lettem, mikor az ajtó nyitódott
- Gyere a főnök már vár!- mondta rezzenéstelen arccal. Én meg csak szótfogadtam, féltem tőle. Legutóbbi alkalommal láthattam, milyen agresszív tud lenni és féltem bármit is csinálni.
...
Leértünk a nappaliba:
-Itt van főnök!- éppen telefonált, nem tudom ki lehetett az, de mikor elköszönt, a vonal túlsó végén csak ennyit hallottam: -Majd még beszélünk Giuseppe.- szóval Giuseppének hívják, eddig semmit sem tudtam róla, max a korát tudtam betippelni, ami valószínűleg Jasonével megegyezik, de gondolataimból perverz tekintete szakított ki.
-Ó, remek! Gyere közelebb drágám!- a szavaitól egyenesen undorodtam, így elsőre meg sem mozdultam. Az arcomra teljesen kiült az undor és az utálat.
-Ne kéresd magad.- mondta, majd felált és odajött elém. Kezét a derekamra csúsztatta, amire én egyből hátrálni kezdtem és próbáltam leszedni magamról, de erősen rászorított és visszahúzott.
-Jobban teszed, ha szót fogadsz! Jasonod nem egy hullára számít a mai találkozónál, szóval viselkedj!- a szívem összeszorult Jason neve hallatán, annyira szeretnék már vele lenni.
-Ideje indulnunk! Nem akarjuk megváratni.- ekkor ellép tőlem és az őrre pillant, aki egy bilincsel hátraköti a kezem és így vezet ki a kocsihoz. Itt már nem ellenkezek. A kocsiba beülve Giuseppe rámpillant, majd közöl pár dolgot:
- Ha odaértünk, akkor sem szálsz ki a kocsiból. Nem kiabálsz, meg sem szólalsz. Világos?!- erre pedig csak bólintottam. Az út további része néma csendben ment. Egy raktárépület előtt álltunk meg, már nagyon régi lehet, elhagyatott, szinte mindenhol rozsdás, az ablakok betörve és az épület mellett rengeteg konténer hever. Giuseppe kiszáll és vele együtt a többi embere.
Pár perc várakozás után, pedig megjelenik egy fekete autó. Jason száll ki belőle és legszívesebben odarohannék. A beszélgetést a bezárt kocsi miatt tompán hallom, de így is minden szavát ki tudom venni. Giuseppe pénzt és fegyvereket követel, aminek Jason eleget is tesz. Már éppen átadnák a dolgokat, mikor is Jason fegyvert fog rá.
-Hol van Margaret? Megkapsz mindent, de elsőre mutasd hol van.- Giuseppe int az egyik emberének, aki kiránt a kocsiból. Képzelem milyen látvány lehetek. Magassarkú, miniruha és mindenhol lila, kék és zöld folt, meg seb. Jason szemében látom a fájdalmat és az enyémben könnyek gyűlnek, amit már nem tudok visszatartani.
-Most pedig engedd el! Megkapod, amit akarsz!- mondta Jason, én pedig már mentem volna, de az őr megszorította a bilincset és visszatartott és a látszat kedvéért eloldozott.
-Inkább megtartom! Jó szórakozás lesz!- vigyorog Giuseppe. A háttérben pedig feltűnnik Carlo és Marco az embereivel.
-Nem ez volt megbeszélve! Megkapod, amit akarsz és elengeded!
-Változott a terv! Te sem tartottad a szavad.- ekkor Giuseppe elindul az autó felé, mire Marcoék lőni kezdenek. Megpróbálok kiszabadulni az őr szorításából, de amikor sikerülne, egy másik embere fog le. Giuseppét védik, sorban álják el az utat, hogy nehogy eltalálják. Visszatuszkolnak az autóba és már el is indulunk. Ekkor már semmi nem érdekel, ha meghalok, hát meghalok, nem fog elengedni, ezért nekiesek. Ütni kezdem, de egyszer csak elkapja a kezeimet és az ölébe húz.
-Tartogasd az energiádat, hosszú éjszakánk lesz!- én pedig elborzadok, inkább öljön meg és ezt a gondolatomat hirtelen ki is mondom.
-Inkább ölj meg most!- a szeme elkerekedik és elmosolyodik.
-Értem mit szeret benned annyira. Nem foglak megölni, ne aggódj.- akaratlanul is elkezdek sírni, olyan sok minden történt az elmúlt időszakban és felgyülemlett bennem.- erre pedig a kezemet a vállára rakja és simogatni kezdi a hátamat, amire egyből elhúzódok.
Köszönöm a rengeted csillagot😊🥰. Igyekszem hozni, majd a többi részt is.