A maffia ölelésében

20.rész

Másnap reggel:

Jason szemszöge:
Már felébredtem, de még nem volt szivem felkelteni az én egyetlenemet. Hosszú napok voltak ezek nélküle, ha történt volna valami esküszöm mindenkit megöltem volna. Nemtudtam megvédeni és ez fáj a legjobban, a testén még látszódnak a sebek és a foltok, amit az a semmirekellő és a bandája csinált. Egyszercsak mocorogni kezd és szemeit finoman nyitogatja. Egy mély lélegzetvétel és egy kellemes nyújtózkodást láthatok, majd apró mosoly kíséretében:

-Jó reggelt!- mondja halkan, olyan törékeny számomra. Tudom, hogy a legkevésbé sem kéne féltenem, de még nemtud mindent. Rosszabnál rosszabb kapcsolataim és ügyfeleim vannak, ma pedig pont az egyikhez megyek, bár gondolkodom rajta, hogy Maggie inkább velem jön, mert ez egy hosszab útnak ígérkezik és nem szeretném magára hagyni, hiába van vele az egész őrség.

-Jó reggelt kicsi.-suttogom finoman a fülébe.

-Hogy aludtál?- kérdem, mire válasza közben csillogó tekintetét figyelem.

-Remekül.- mosolyodik el és egy furcsa bizsergő szinte hidegrázós érzés fut végig az egész testemen.

Margaret szemszöge:

Jasonnel lementünk a konyhába, ritka az olyan amikor egy nap nem történik semmi, de remélhetőleg ma így lesz, bár említett valamit, de nem részletezte, így inkább nem is foglalkozom vele. Éppen a palacsintát fordítom át, mikor is Jason a hátam mögé préselődik, átfonja a karjait körülöttem. Érzem forró lélegzetét a nyakamon, amibe beleborzongok.

-Fogadok, hogy Carlo lesz az első, aki kijön reggelizni.- mondja határozottan, miközben a palacsintát vizslatja. Rámpillant, én pedig:

-Fogadni szeretnél?! Szerintem Marco jön előbb, hidd el amióta ismerem mindig mindenhol pontos és korai.

-Legyen valami tétje, de azt még kitalálom.

-Ha nemtudom mi a tét, nem fogadok!- jelentem ki határozottan, de erre csak elmosolyodik.

-Bízz bennem, megígérem hogy a végén élvezni fogod.- jó pár gondolat fut végeig az agyamon, de közben az a fránya kíváncsiság, így csak halkan odasúgom:

-Rendben.- egy csókot nyom a nyakamra és továbbra is figyeli minden mozzanatomat.

A konyhát lassan ellepik a reggeli közben készűlt ételek finom illata, amire az éhes banda hamar előjön. Carloval az élen érkeznek a konyhába.

-Jó reggelt mindenkinek! Mit süttök nekem?- néz körbe az asztalon, majd a tűzhely körül még éppen készülő ételeken. Rápillantok Jasonra, aki csak elégedetten hátradőlve támasztja a konyhapultot és engem figyel. Várja a reakciómat, de ekkora nyereséget nem hagyok neki, így mintha az imént nem történt volna semmi, nézek Carlora és rakom elé a frissen gőzőlgő rántottát. Egy öt percel később pedig Marco is felbukkan, hogy most az egyszer nem érkezett korábban. Leülünk az asztalhoz és mindenki falatozni kezd.

Miután ezzel végeztünk Jason megköszörülve a torkát kezd bele:

-Ma el kell utaznunk a család egyik régi szövetségeséhez. Moszkvába megyünk szóval mindenki öltözzön fel rendesen!- hangja határozott, mint általában. Carlo és Marco csak bólint, bár alig látható ez mégis mindenki érti és teljes bizonyosággal beleegyeztek.

Felmegyünk a hálószobába és Jason már elkezd pakolni. Rápillantok, keresem a tekintetét és mikor végre rám pillant kérdőn nézek rá és sejti mi lehet az ami már a nyelvem hegyén van:

-Gondolom itthon maradok?!- a Giuseppés eset után nemhinném, hogy bárkinek is örömmel mutatna.

-Ellenkezőleg, jössz! Nemfoglak itthon hagyni, főleg mivel kicsit hosszabb ideig maradunk távol.- meglep, hogy én is megyek, de örülök neki, legalább nem egyedül kell a négy fal között lennem. Tudom, hogy nem mehetnék el és minden lépésemet figyelnék, ami nyugalommal tölt el, de egyben frusztráló.

-Giuseppével mi lesz?

-Még indulás előtt elintézzük, nem szeretnék semilyen malőrt, ami miatt csak egy kis esélye is legyen a szabadulásra. Többet nem érhet hozzád és erről gondoskodom.- kezeivel megfogja az arcomat és lassú szenvedélyes csókot nyom az ajkamra.

-Remélem bírod a hideget.- mondja szórakozva, mikor látja kijelentése közben a tekintetemet.

-Nagyon szeretem, de tényleg!- mondom a lehető legtöbb iróniát érzékeltetve. Persze! Én aki, ha csak egy kicsit is lehül a levegő, már vacogva nagypulóverben futkozom és tekerem magam köré a legpuhább, legnagyobb takarómat. Forró teát öntök le vagy forrócsokit kortyolgatok, miközben bekuckózok a kanapéra és nézem a kedvenc műsorom. Mit nekem egy kis Moszkva -30, -40 fokkal, de tényleg.

Összekészülünk és hát az összes téli ruhámat beletuszkoltam egy nagy bőröndbe, de realizáltam már az elején, hogy ez nem lesz elég, ezért még egy sporttáskába belegyömöszölöm a maradék holmimat. Jason már készen van és engem nézve szórakozik szegény helyzetemen.

Végre elkészülök és lefele haladunk a napplaiba. Már délután el akarunk indulni, így a bőröndöket és táskákat beszórva a csomagtartóba szállunk be az autóba.

Sziasztok! Nagyon köszönöm a rengeted csillagot és hálás vagyok a mostmár több mint 10k megtekintésért. Igyekszem hozni a következőt, addig is puszi mindenkinek😘