Regulus szemszöge
Annyit fogdostam a kezemben a hülye poharakat, hogy már zsibbadt a könyököm. Úgy akartam kinézni, mint aki nincs zavarban, és teljes mértékben felfogta, hogy mi történik körülötte.
-Baj van?-Nézett rám James. Ezek szerint nem nagyon jött be a módszerem.
-Nincs.-Ráztam a fejem.
-Mindjárt vége.-Biztatott.
Igazából pont ettől féltem. Ez a kis kultúrállt ünnepség vagy mi akar ez lenni, még el is ment, de az a nagy buli, amiről mindenki beszélt a hátam közepére sem hiányzott. Legszívesebben felrohantam volna a szobámba, magamra csuktam volna az ajtót, és ott meghúztam volna magam, amíg vége nincs ennek az egésznek. Fogalmam sincs miért jöttem el.
-James...nekem az nem megy.-Fordultam hozzá.
-Reggiee. Dehogy nem! Tetszeni fog.-Erősködött.
-Én...
-Végig itt leszek melletted.-Csúsztatta kezét az enyémbe.
-Nem James, inkább menj Siriussal. Nézz rá! Ő élvezi, és ez sokkal inkább a te világod mint az enyém. Én csak lehangollak.
-Ez baromság. Barom vagy Reg. Nem tudsz lehangolni, még ha te magad lennél a halál akkor sem.
-Néha pedig úgy érzem, hogy az vagyok.
-Hogy lettél te ilyen depressziós?-Ráncolta a homlokát.-Az előbb még sértegettél. Na jó. Igyál.
Elő vett a zsebéből egy kis üveget.
-Mi van benne?-Fintorogtam.
Megvonta a vállát.
-Hát...nem tudom. Sirius szerezte, valami mugli gyümölcsből van. Elméletileg nagyon üt csak az egészet le kell húzni egyszerre.-Vonta meg a vállát.
-James nem érted...nekem nem erre van szükségem.-Mutattam fel az üveget.-Hanem arra, hogy ne legyek itt.
-Jamees!-Támadta le egy srác Jamest, és már is nagy beszélgetésbe kezdtek, James pedig nem törődött azzal mit is akarok mondani. De nem hibáztattam. Ő jól érzete magát. Én nem.
-FIGYELEM DIÁKOK!-Jelent meg ekkor Dumbledore egy magas állványon.-SAJNOS ELÉRKEZTÜNK AZ ESTE VÉGÉHEZ.
Itt több diák is össze vigyorgott.
-SAJNÁLATTAL BÁR, DE ARRA KÉRLEK TITEKET, HOGY TÉRJETEK VISSZA A SZOBÁTOKBA. BOLDOG KARÁCSONYT MINDENKINEK!
A diákok izgatott suttogásba kezdtek, majd mindenki engedelmesen megindult az ajtók felé.
-Kezdődik!-Vigyorgott izgatottan James.
Szorosan behunytam a szemem. Jamesért. Csak egy este. Nem gáz.
James meghagyta nekem, hogy várjam meg a bejárati ajtó lépcsőjénél amennyiben nem kívánok átöltözni. Nem kívántam. Csak el akartam tűnni. Miközben Jamesre vártam, több diák is ellopakodott mellettem, fekete köpenyt viselve. Minél tovább álltam annál inkább éreztem, hogy nem kéne itt lennem.
Ekkor felbukkantak Jamesék.
-Hoztad a térképet?
-Aha itt van!
-Remus?
-Jön, ott van!
James oda lépkedett hozzám. Most fekete nadrágot, piros converse cipőt, és egy olyan pólót viselt ami nem feltétlen takarta el az egész felsőtestét.
-Haspóló?-Mértem végig.
-Igen, de neked az egészet megmutathatom, póló nélkül is.-Kacsintott.
-Na jó! Induljunk, mielőtt egymásnak estek.-Tolta szemére a napszemüveget Sirius, amiben aztán rohadtul nem áthatott semmit, mivel sötét volt.
-Minek veszel fel napszemüveget?-Értetlenkedtem.
-Na, na! Buli szüzek nem kritizálnak!-Tartotta fel a mutató ujját.
-Voltam már...
-Dehogy voltál! Az maximum egy kis táncikálás volt, alkoholocska, meg sok izzadt ember. Majd most!-Karolt át.
-Ne érj hozzám!-Léptem hátra.
-Ahogy gondolod. Indulhatunk hölgyeim?-Intett minket indulásra.
-Anyád a hölgy.-Közölte vele egyszerűen Remus.
-Na ő tényleg az.-Értett egyet Sirius.
-Nem is akármilyen.
-James, az anyámról beszélsz!-Vágtam nyakon.
Tehát elindultunk. Minden egyes lépéssel egyre nagyobb lett a gyomorgörcsöm.
-Jól vagy?-Súgta nekem James.
Bólintottam.
-Nem hagylak magadra.
-Tudom.
-Jól nézel ki.
-Ez nem segít James.
-Jó, akkor...Jól nézek ki.
Felvont szemöldökkel néztem rá.
-Ugye, hogy ez milyen megnyugtató? Engem is mindig megnyugtat.
-Idióta.-Ráztam a fejem.
Majd megérkeztünk a pokol kapujához. Egy nagyon átlagos kis faajtó volt, a sötét utcába olvadva.
-Csak utánatok!-Tétovázott Peter.
-Nem, nem menjetek csak! Én Regulussal maradok a végé...
-Na jó. Bassza meg. Csak utánam gyerekek!-Nyitott be Sirius.
Azonnal megsüketített a dübörgő zene, és a vadul villogó fények.
-EZAZ BABY! MEGJÖTT AZ ISTENETEK!-Tárta szét a karját Sirius.
-Anyám, na jó. Keresek egy kanapét.-Nézett körbe Remus.
-Ne már édesem! Gyere!-Sirius megragadta Remus karját, és már el is tűntek a tömegben.
-Kezdem zavarban érezni magam, hogy egyedül nekem nincs csajom.-Húzta el a száját Peter.
-Nyugi haver! Nekünk sincs.-Veregette meg a vállát James.
Ledöbbenve ácsorogtam az ajtóban. A terem hatalmas volt, két bárpult is volt, és egy hatalmas színpad. Táncosnők járkáltak össze vissza, tálcával a kezükben, amin annyi illegális anyag volt, hogy az egész országot ki lehetett volna vele ütni, a zene pörgős volt mégis zsibbasztotta a fülem. Mindenki egy emberként mozdult táncközben. A plafonon hatalmas színesen villogó lámpák voltak, és maga a plafon tükörből volt, így százszor nagyobbnak tűnt a terem mint amekkora valójában volt.
James hátulról átölelt.
-Ha nem vagy még feloldódva teljesen, leülhetünk egy kicsit Remus mellé a kanapéra.-Kiabált a fülembe, de még így is alig hallottam.
-Oké!-Kiabáltam vissza.
Közben a zene váltott. Most olyan hatása volt, mint egy földön túli dallamnak, nem tudom elmagyarázni, mint ha a bálnák hangján techno zenét játszanának lelassítva. Minden esetre, az egésznek olyan hangulata volt, hogy drogok nélkül is azt érezted, hogy be vagy állva. A levegőben valami furcsa illat terjengett. Bódító volt, és valahogy ébren tartott.
-James Potter?! Komolyan te vagy az?-Jött oda tátott szájjal egy srác.
-Ki más lenne? Csak én nézek ki ilyen jól!-Fogott vele kezet James.
Én levágtam Remus mellé magam. Remus olvasott. Behalás ez a csávó.
-Hogy tudsz ilyen hangzavarban olvasni?-Kérdeztem, próbálkozva a zene túlordibálásán.
-Mi?-Vette ki Remus a füldugót a füléből.
-Áh értem.-Bólintottam.
Vissza fordultam Jameshez. Ekkor vettem észre, hogy a csávóval akivel beszélget valami nincs rendben. Döbbenten kerekedett ki a szemem. A csávónak kecske lábai voltak.
-Mi a...
-Regulus, be mutatom neked Neel-t. Neel, Regulus.
Neel vidáman integetett. Én csak bámultam a lábait.
-Jah, igen...szatír vagyok. Egyesek szerint szó szerint isten. Szarvam is van!-Hajtotta le a fejét.
-Aha...király...-Motyogtam még mindig furcsán nézve.
-Táncolunk Baby?-Ült le mellém James.
-Én nem...
-Naaa, csak egyet!-Döntötte a fejét a vállamra.
-James én...
-Gyere!-Fogta meg a kezem és felhúzott.
Nagyon kellemetlenül éreztem magam.
Bevezetett a táncolók közé, majd elkezdett előttem furcsa mozdulatokat csinálni.
-Én... én ilyet nem tudok.-Mosolyogtam zavaromban.
-Ilyet mindenki tud! Nézd meg Siriust.
Sirius egy asztal tetején ugrált, majd bele borult egy rakat ember feltartott karjába.
-Én nem Sirius vagyok!-Háborodtam fel.-Nekem vannak erkölcseim.
-Reggieee. Ez egy buli, itt nincsenek határok! Figyelj...csukd be a szemed. Bíz bennem!
Nagyon lassan becsuktam a szemem.
-Érzed, ahogy a zene megrengeti tested, ahogy dübörög a föld a lábad alatt? Mintha hatalmas erők vennének körbe, pedig ez csak zene. Most figyeld, ahogy beszivárog a porcikáidba. Hagyd, hogy irányítson. Mi az első mozdulat amit csinál veled a zene?-Éreztem James közelségét.
Tényleg éreztem, ahogy a zene a fülemen keresztül feltölti a testem.
-Mi az első mozdulat Reg?
Baromságnak tartottam, de lassan megemeltem a bal kezem.
-Jó! Hagy, hogy a zene vezessen!
James a karját a derekamra, és a felemelt karom alá csúsztatta. Magamhoz öleltem. Azt hiszem, James volt az egyetlen biztos pont ezen a kurva helyen, és jelenleg itt éreztem magam a legnagyobb biztonságban, szóval kézzel lábal kapaszkodtam belé. James lassan mozgatni kezdte a testem. Olyan szorosan kapaszkodtam belé, hogy a körmeim a nyakába vájódtak.
-Semmi baj Reg, itt vagyok!-Suttogta a fülembe, miközben már nagyobb lépéseket tett tánc közben. Elkezdtünk helyet változtatni.
-El ne engedj!-Motyogtam.
-Nem foglak.-Nyomott egy csókot a homlokomra.
Hosszú percekig hagytam, hogy James vezessen. Már nem féltem. Itt volt. A zene is mintha halkabban szólt volna. Érzetem, James izgatott szívdobogását, meg a sajátomat ami kétségbeesetten vergődött a mellkasomban. Úgy szorítottam magamhoz James védelmező testét, mintha az egész világ lángolna és csak ez az egyetlen biztos kis sziget létezne.
-Óh basszus!-Emelte fel a fejét James.
-Mi az?-Pillantottam a hátam mögé.
-Peter...éppen, atya ég! Ne haragudj, de segítenem kell neki.-Engedett el hirtelen.
Mikor elengedett, egy csapásra megszűnt a biztonságos érzés, és a zene újra félelmetesen dübörgött, az emberek vadul ide oda lökdöstek, és a fényektől nem láttam semmit.
-James! James várj...
De James már eltűnt. Csak úgy itt hagyott. Az emberek körülöttem alig hagytak levegőhöz jutni. Az élénk fények eltorzították az arcukat. Olyanok voltak mint a démonok. Mit keresek én itt? Elszorult a torkom. Hirtelen olyan aprónak éreztem magam. Egy kivezető utat kerestem, de egy lépést sem tudtam mozdulni.