Margaret szemszöge:
Jasonnel lementünk reggelizni, a többiek már ott ültek az asztalnál, köztük Carlo is aki hamar megtörte a csendet:
-Jó reggelt álomszuszékok! Elhúzódott az éjszaka vagy mi történt, hogy együtt jöttetek le?- vigyorog pimaszul. Élvezi, hogy idegesítheti Jasont.
-Neked is jó reggelt!- néz rá vissza mérgesen Jason. De mivel a legjobb barátja, ezért annyiban hagyja.
-Jó reggelt- szólalok meg halkan én is, amire Carlo már látom, hogy valami frappánsat mondana, de inkább csak viszonozza a köszönésemet.
-Szia szépség! Hogy aludtál?- tudom mire céloz, de udvariasan válaszolok, jobban jár vele.
-Remekül. Ma mentek valahová?- kérdezem és Jasonre pillantok, majd vissza Carlora. Közben nekiállok a reggelinek.
-Elintézek ma pár ügyet, de sietek haza. Fél 6-ra valószínűleg itthon leszek már. Carlo addig vigyáz rád.- odasétál mellém és homlokomra nyom egy puszit, majd hamar elviharzik.
...
A nap kellemesen telt Carlo körbevezetett a házban és megmutatta az udvart is, mivel eddig nem sokat láttam belőle. Megkedveltem, olyan mintha a bátyám lenne, pedig nem rég óta ismerem, de ő is úgy kezel engem, mintha csak a kishúga lennék.
-Örülök, hogy Jason boldog, legalábbis amikor veled látom, akkor olyan nyugodt és furcsán kedves.- mondja, majd rámnéz és folytatja:
-Tudod Jason jó srác, a tettei, a munkája egy kicsit sem egyszerű, de nem rossz ember.- erre pedig rábólintok, ahogyan jobban megismertem rájöttem én is, hogy jó ember.
-Őszintén szólva picit megkedveltem, de azt ne felejtsük el, hogy elraboltatok.- Carlo helyeslően rábólint, majd válaszol erre a kijelentésemre.
-Igaz, de abban is biztos vagyok, hogy csak egy kis idő és minden rendbe jön. A haverod Marco nem akarta törleszteni a tartozását, de egyszer csak kénytelen lesz rá és onnét minden egyszerűbb lesz, Jason elenged, mármint olyan értelemben, hogy szabadon mehetsz amerre csak akarsz. A többi érzelmes részét majd megoldjátok.- tetszett a nyugtatása, sokkal kellemesebb az a tudat, hogy nem véglegesen vagyok bezárva. Jasonnak pedig örülnék, ha folytatódna ez az egész, kezdem megkedvelni, ami lehet, hogy rossz döntés, de per pillanat élvezem a társaságát, a figyelmét, ahogyan velem bánik.
....
Fél 6:...
Fél 7:...
Jason sehol sincs, én pedig egyre jobban aggódok. Rossz megérzésem van. Carlo elment telefonálni, valószínűleg velük beszél, de nem vagyok benne biztos. Az ajtóhoz osonva próbálok valamit kihallani a beszélgetésből több kevesebb sikerrel. Mikor leteszi visszaindul a nappaliba, ahol én is vagyok.
-Mi történt?- kérdem, félve a választól, mert látom rajta, hogy ideges.
-Mennem kell! Te maradj itthon! Bármi van hívj fel.- azzal a lendülettel egy mobilt nyom a kezembe.
-Nem maradok itt egyedül. Főleg nem, ha Jasonhoz mész. Én is megyek.- jelentettem ki határozottan, de Carlo nem akarta engedni, de a fő érv, hogy ne maradjak egyedül itthon, meggyőzte.
-Rendben, de vigyáznunk kell veszélyes alakok lesznek ott, a nagyrésze a maffiához tartozik, kereskedők vagy beszállítók!- erre csak bólintok és már el is indulunk.
...
Egy hatalmas irodai épülethez érkezünk, mindenhol nagy ablakok, erősen díszített és mégis elegáns stílussal. Carlot követve megyünk fel a legfelső emeletre. Benyitunk egy hatalmas tárgyalóterembe. A falak sötétek, régi fa bútorok mindenhol, mint egy kastély vagy egy antik kiállítás. A szoba közepén egy hatalmas kerek asztal körben pedig mind rosszabnál rosszabb alakok ülnek. Jasonhoz indulunk és mikor mögé érünk mérgesen rápillant Carlora:
-Miért hoztad el? Nincs itt biztonságban!
-Nyugi nem lesz semmi gond.- ezzel le is zárva rövid beszélgetésüket.
Nagyrészt a tárgyalás nyugodtan ment, ahhoz mérten, hogy fegyverekről, pénzről, nőkről és kereskedelmükről beszélgettek. A gyomrom is felfordul az egésztől. Közben megszólal az egyikük és engem kezd méregetni.
-Kit hoztál nekünk ide? Csak nem egy kis ajándék?- Jason megfeszül, ideges lesz, de mégis nyugodtan válaszol.
-Nem nem ajándék és nem is nektek hoztam. Ő az enyém.- mondja kimérten.
-Biztosan meg tudnánk egyezni. Szívesen szórakoznék vele, biztosan az ágyban is jó lenne. Mennyit kérsz érte?- Jason erre mély levegőt vesz, látom hogy még idegesebb, főleg mivel ez az ember nagyon nem akar a szép szóból érteni.
-Azt mondtam ő az enyém. Nem kapod meg. Világos!!!- a végét már kiabálva mondja az embernek, aki ezután meg sem szólal a tárgyalás végéig.
Mikor vége az egésznek megvárjuk, hogy kimenjen mindenki a teremből. Jason kiküldi Carlot is, így kettesben maradtunk. Rápillant a vele szembeni székre, én pedig helyet foglalok.
-Tudod, hogy ez rosszul is elsűlhetett volna. Nem szabadott idejönnöd. Bármi történik veled nem bocsátanám meg magamnak.- erre pedig közelebb hajolok és megsimítom enyhén borostás arcát, majd odasúgom neki:
-Tudom, hogy rosszul is történhetett volna ez az egész, de nem lett semmi baj. Sajnálom, csak féltettelek, azt hittem valami történt veled.- pár pillanat múlva tekintetéből minden harag elszáll.
- Mióta aggódsz értem?- mondja pimasz mosolyal, majd mégközelebb húzva megcsókolt.
Köszönöm aki eddig olvassa. Ha tetszik, akkor pedig azt egy csillaggal tudjátok felém jeletni.😊❤️