Az egész éjszakát végig beszélgettük Melisszával. Elmondta, hogy valóban azért jött ide, hogy Krisztián szívét nyerje meg magának, de idővel nyilvánvalóvá vált számára, hogy Krisztiánnal soha nem lenne boldog, és, hogy a szíve Zalán felé húzott, akivel rengeteg időt töltött és teljesen elvarázsolta őt. Az érzés kölcsönös volt, és amikor már biztosak voltak az érzéseikben, elmondták Krisztiánnak, aki tök jól fogadta a dolgot, de a műsor miatt meg kellett tartani a látszatot. Hat óra körül aludtunk el, de nem tudtam sokáig aludni. 2 órát tudtam rendesen aludni, utána csak forgolódtam lerúgtam magamról a takarót, majd újra be takarództam, végül pedig nem bírtam tovább feküdni. Kimásztam az ágyból és hallkan nehogy Melisszát felkeltsem az ajtóhoz sétáltam és kiléptem a szobából. A lépcső felé indultam és éppen a szobámhoz értem, amikor egy emelettel feljebb kinyílt Krisztián szobájának ajtaja, majd Zoé kilépett rajta, kócosan, széles mosollyal az arcán, Krisztián pólójában. Millió darabra robbant a szívem, mert pontosan tudtam mit jelent ez. Zoé nem az a fajta lány volt, aki csak aludt, azzal a fiúval, akinél az éjszakát töltötte. Ő az volt, aki… aki…
- Szia – köszönt rám, amikor elhaladt mellettem.
Rezzenéstelen arccal bámultam utána, ujjaim őrült erővel fonódtak a kilincs köré, majd lenyomtam a kilincset, beléptem a szobámba és magamra zártam az ajtót. Könnyek folytak végig az arcomon, ahogy az ágyhoz sétáltam és a kezembe vettem a telefonomat. Hogy tehette ezt velem Krisztián? Hogy tehette ezt velem Zoé? Mi történt, miért utált meg engem ennyire? Mit vétettem ellene? A könnyeimet nyelve indítottam el egy csoportos video chatet és miközben arra vártam, hogy Timi és Rita felvigyék megpróbáltam rendbe szedni magamat. A tegnapi ruhát viseltem, a sminkem teljesen szétkenődött, a hajam úgy nézett ki, mint egy oroszlán sörénye és tiszta gubanc volt.
- Jézusom! Mi történt? – kapott levegő után Timi.
- Adri nagyon rosszul nézel ki – hajolt közelebb a kamerához Rita. – Rosszul sikerült a ceremónia?
- Ti… tudtatok róla, hogy Zoé… Zoé eljött ide? – kérdeztem nagyokat nyelve.
Timi és Rita sokáig hallgattak, én pedig szorosan behunytam a szemem és elsírtam magam. Szóval tudták. Tudták, de nem szóltak nekem. Mi ez az egész? Valami vicc? A remegés eluralkodott a testemen, alig kaptam levegőt, átkaroltam saját magamat, így próbáltam csillapítani a fájdalmat, ami belülről marcangolt. De nem segített. Semmi sem tudta csillapítani a bennem dúló fájdalmat.
- Nem az van, amire gondolsz. Mi ebben nem vagyunk benne – szólalt meg Rita sietve. – Az utóbbi időben Zoé teljesen megváltozott, ki volt akadva, amiért nem jelentkeztél és nem mondtál el neki mindent. Próbáltuk megnyugtatni, hogy csak éled az életedet és, hogy inkább örüljön neki, ahelyett, hogy itt bosszankodik, de nem hallgatott ránk. Egyszer megemlítette, hogy megkeresték, de nem gondoltuk volna, hogy képes elmenni. Hisz legjobb barátnők vagytok.
- Én is azt hittem, de itt van. Itt van és csókolózott vele és biztos vagyok benne, hogy az este le is feküdtek. Krisztián… nem szeret engem. Ő és Zoé istenem – zokogtam fel és ledobtam a telefont. – Olyan hülye vagyok! Annyira naiv! Ha szeretett volna engem, akkor nem csókolózott volna a legjobb barátnőmmel és nem feküdt volna le vele! Hogy tehették ezt velem? Gyűlölöm! Gyűlölöm őket és gyűlölöm a szerelmet!
- Édesem! Fáj téged így látni. Hogy segíthetnénk? – kérdezte Timi csendesen.
- Csak legyetek mellettem. Nagyobb szükségem van rátok, mint bármikor – suttogtam és újra felemeltem a telefont. – Ne hagyjátok, hogy teljesen szétessek, hogy… - csuklott el a hangom és lesütöttem a szemem.
- Melletted leszünk! Gyere haza Adri! Ne maradj ott! – kérte Timi.
Talán hallgatnom kellett volna rá és azonnal összepakolni, aztán hazamenni, de nem tettem. Egyelőre nem.
Zalán mára négyes randit szervezett le nekünk, közbe pedig kerülte Melissza és az én tekintetemet. Úgy tűnt, hogy a társaságból egyedül Zoénak és Krisztiánnak volt jó kedve. Persze, azok jól érzik magukat, akik egész éjjel dugtak, én pedig magasról le voltam szarva. Mit számít, hogy tegnapelőtt még… hogy akkor még milyen boldogok voltunk, hogy pénteken milyen csodás napot töltöttünk el együtt. Mindez csak egy színjáték része volt, Krisztián végig csak játszott velem. Szépen megtört engem és elérte, hogy belé szeressek, hogy aztán a vége előtt a földbe tiporjon. De akkor miért voltam még mindig itt? Miért nem kímélt meg engem a szenvedéstől és küldött haza? Miért nekem szánta az egyik medált? Miért akarja, hogy végig nézzem, ahogy ő és az egykori legjobb barátnőm…
- Sziasztok – lépett be a konyhába Krisztián, mire Melissza egy pillanatra abba hagyta a szendvicsek készítését.
- Szia – köszönt oda neki végül és rám pillantott.
Erősen szorítottam a bögrémet, amiben a kávé már régen kihűlt és semmit sem reagáltam, amikor Krisztián leült mellém.
- Jobban érzed magad? – kérdezte csendesen és megérintette a combomat.
Egész testemben megfeszültem, szemembe könny szökött és láttam magam előtt, ahogy ezek a kezek Zoé testét érintették. A legjobb barátnőm testét! Elrántottam a lábamat, ajkamat szorosan összepréseltem és megpróbáltam nem elsírni magam. Nem fogja megkapni azt az elégtételt, hogy sírni lát engem!
- Adri! Hé, nézz rám – nyúlt az arcomhoz, de elrántottam a fejemet, felpattantam és kisiettem a konyhából. – Te tudod mi történt? – kérdezte Melisszától, mire megtorpantam.
- Elég szégyen, hogy te nem – vágott vissza fagyosan.
- Melissza kérlek! Ha tudod, mond el nekem, hogy jóvá tudjam tenni! Tudod, hogy mit érzek iránta…
- Nem Krisztián! Pont ez az, hogy már nem tudom, mit érzel iránta! Ha szeretnéd, akkor nem tette volna ezt vele.
- Mit? Mond meg mit tettem vele?
- Nem érdemled meg, hogy elmondjam! Hagyd békén Adrit, amíg biztos nem vagy a kurva érzéseidben! Bár úgy tűnik, hogy neked az érzelmed nem működnek együtt a faszoddal! Komolyan beszélek Krisztián! Hagyd békén Adrit! Ne tedd tönkre még jobban!
Úgy tűnt, hogy Melissza szavai hatásosak voltak, mert Krisztián elkerült engem mialatt egy vitorlás hajón töltöttük el a randinkat, csak nem tudta, hogy azzal bánt engem a leginkább, hogy minden figyelmét Zoénak szentelte. Együtt mentek el úszni, egy tányérból ebédeltek és rengeteget nevettek. Nem hittem volna, hogy Zoé ilyen is tud lenni. Semmi jelét nem adta annak, hogy érdekelné, mi van velem, mintha nem is ismert volna engem. Melissza azt tanácsolta, hogy beszéljek vele, de nem hallgattam rá, mert tudtam, hogy Zoé pontosan erre várt. Azt akarta, hogy számon kérjem őt, és, hogy akkor rám tudja zúdítani minden sérelmét, hogy miért vagyok szar barát. Igen tudtam, nem vagyok tökéletes, senki sem az, de ilyet soha nem tettem volna meg vele. Akkor, sem ha haragszok rá. Krisztiánt már elvette tőlem, nem fogom hagyni neki, hogy a maradék méltóságomat is elvegye.
Elsőként léptem le a stégre, amint megérkeztünk a villához, de nem jutottam messzire, ugyanis Krisztián elkapta a kezemet és kényszerített, hogy felé forduljak.
- Adtam egy teljes napot, hogy lehiggadj! Most kérlek, mond el, hogy mit tettem ellened! – kapta el a tekintetem. – Adrienn kérlek, mondj már valamit!
Annyi mindent szerettem volna neki egyszerre mondani neki. Hogy teljesen tönkre tett engem, hogy képes volt megcsalni a legjobb barátnőmmel. Hogy elhitette velem szerelmes belém, csakhogy aztán a földbe tiporjon egy pillanat alatt. Könnyek lepték el a szemem, minél tovább néztem abba a gyönyörű szempárba.
- Adri – suttogta Krisztián és az arcomra simította a kezét. – Mond, el kérlek! Egész éjjel azon agyaltam, hogy mit vétettem ellened.
Ezt kár volt mondania. Az éjszakát említve azonnal fellobbant bennem a düh és a könnyeim ömleni kezdtek.
- Hogy te mekkora hazudós féreg vagy! – taszítottam meg a mellkasát. - Egy utálatos hazudós féreg vagy, aki nem hagy maga mögött mást csak fájdalmat és összetört szíveket – üvöltöttem rá.
- Ha már vádaskodsz, legalább mond el az okát – nézett rám komoran.
- Lefeküdtél vele? – szegeztem neki a kérdést.
- Erről van szó? Féltékeny vagy? – túrt bele a hajába.
- Lefeküdtél vele? – ismételtem meg a kérdést és közelebb léptem hozzá. – Válaszolj!
- Igen – csattant fel.
Hiába tudtam magamtól is, hogy lefeküdtek tőle hallani felért egy alapos gyomron rúgással. A fejemet rázva hátráltam el tőle, a könnyeimtől semmit se láttam, a szívem mintha megszűnt volna dobogni. A fájdalom szétáradt a testemben és teljesen megbénított. Folyamatosan hátráltam és próbáltam szabadulni a képtől, hogy ők ketten az éjjel együtt voltak.
- A fenébe Adrienn! Nem jelentett semmit! Hallod? Semmit! Én téged…
- Be ne merd fejezni! – csuklott el a hangom és átkaroltam saját magamat. – Gyűlöllek Krisztián – néztem a szemébe. – Bár meg se ismertelek volna – suttogtam majd sarkon fordultam és a villa felé kezdtem el rohanni.
A szobámba érve magamra zártam az ajtót és lecsúsztam a földre, fejemet a térdembe fúrtam, testemet rázta a néma zokogás. Soha nem éreztem még ekkora fájdalmat, a mellkasom szúrt, a sírástól, alig kaptam levegőt, testem folyamatosan remegett.
- Adri – kopogott be Krisztián. – Sajnálom, elgyengültem. Nem tudtam miért kerülsz engem és Zoé ott volt… megbántam, hidd el megbántam minden percét. Engedj, be kérlek… beszéljük meg.
- Majd beszélgetünk miután megint megnézted a vizsga filmünket. Kérd el Zalántól és nézd meg azt a rohadt filmet, aztán gondolkodj el azon, hogy mit tettél – csattantam fel.
- Mire akarsz ezzel kilyukadni?
- Takarodj – vágtam ököllel az ajtóba, majd felzokogtam a kezembe nyilalló fájdalomtól. – Menj el!