Sztárszerelem

Hazugságvizsgáló

Eszembe se volt odalent a nappaliban a többiek társaságát élvezni, akik mindig az épp aktuális nőről beszéltek, aki éppen Krisztiánnal randizott. Mikor beléptem a villába éppen Melisszáról volt szó, mindenki tőle tartott a legjobban, hiszen őt tartották a legszebbnek.

-         Milyen volt? – szólított meg az egyik, amikor észrevett.

Félúton a lépcső felé megtorpantam és rájuk néztem. Nagyon nem volt kedvem megosztani velük azt a másfél órát, amit együtt töltöttünk Krisztiánnal, semmi közük nem volt hozzá és kész.

-         Nagyon jó – válaszoltam végül és felsiettem a lépcsőn, hogy átöltözzek valami szárazba.

Maradtam is a szobámba és az írásnak szenteltem minden figyelmemet, csak akkor hagytam abba, amikor Zoé hívott. Küldtem nekik ugyan egy körüzenetet, hogy majd én jelentkezek, ha történik valami fontos, de úgy tűnt Zoé nem elégedett meg ezzel. Egy ideig megpróbáltam figyelmen kívül hagyni a hívását, de aztán mégis fogadtam.

-         Végre már, hogy ő méltósága hajlandó volt felvenni a telefont! Tegnap óta arra várok, hogy mikor hívsz, erre csak annyit kapok, hogy majd jelentkezel, ha történik valami fontos! Nem teheted meg ezt velünk! A barátság kódex ki mondja, hogy mindent meg kell osztanunk egymással! Nem igaz csajok?

-         De nagyon igaz – helyeselt Timi. – Szóval mesélj csak. Hogy tetszettél neki? Biztos, hogy nagyon imádta a ruhádat és legszívesebben letépte volna rólad.

-         Hát, hogyne – forgattam meg a szemem. – Amúgy nagyon jó volt a tegnap este – tettem hozzá.

-         Á, mesélj!

-         Hé, várjatok már meg engem is – kiáltotta Rita, de a hangja nagyon távolinak tűnt.

-         Videochaten van, épp a taxiban ül, megy a reptérre – magyarázta Zoé. – Szóval nagyon jó volt.

-         Aha, Anyegint olvastam.

-         Azt hiszem rosszul hallottam. Mit csináltál?

-         Leültem és Anyegint olvastam, amíg mindenki más körbe pisilte Krisztiánt – vigyorodtam el.

A mosolyom szinte azonnal le is olvadt, ugyanis egyszerre kezdték el leüvölteni a fejemet, hogy hogy lehetek ennyire hülye és miért nem vagyok képes kicsit élvezni az életet. Miért kell folyton megnehezítenem a saját életem, a túlgondolásaim miatt, és, hogy illene kikapcsolni az agyamat, mondjuk örökre, különben macskákkal fogok meghalni. Éljen a baráti őszinteség.

-         Ácsi csajok – csitítottam őket. – Mi van, ha azt mondom, ezzel felkeltettem a figyelmét és kedveli a társaságom? Csajok, az egyetlen vagyok, aki nem rajongja körbe és keresi a társaságom, én voltam ez első, akivel ma randizott, mert én értem el egyedül max pontot a kvíz játékban. Tudom, mit csinálok – hadartam.

-         Na, végre valami jó hír – könnyebbült meg Zoé. – És miről beszélgettetek?

-         Az általános sulis tornatanáromról, a szerelemről, hogy nagyok az elvárásaim, akkor a Balatonról, bele lökött a vízbe, én pedig eljátszottam, hogy nem tudok úszni, mire, mint egy hős megmentő utánam ugrott, Dirty Dancingeltünk egy kicsit.

-         Ez alatt a piszkos táncot kell érteni? Hozzád dörzsölte magát?

-         Nem – lomboztam le Timi lelkesedését. – Mit lehet vízbe csinálni amit Johnny és Baby is csinált?