2 nap telt el. Szerdán elmentünk ugyan a hármas randira, Krisztián Sümegre vitt minket a lovagi játékokra és igazi középkori lakomára, majd a Hotel Kapitány-ban szálltunk meg, ahol Szabó Ádám késő estig adta a talp alá valót, a harmonikájával és a csodás hangjával, de mégsem éreztem jól magam. A program maga fantasztikus volt, de az, hogy Krisztiánnal egymáshoz sem szóltunk, tönkre tette a szép napot. Melissza nem egyszer megpróbált beszélgetést kezdeményezni, faképnél hagyott minket, hogy kettesben legyünk, de semmi sikert nem ért el. Krisztián és én nem beszéltünk és ettől minden percben sírhatnékom volt. Egyedül csak akkor engedtem fel kisé, amikor Melisszával beöltöztünk középkorú ruhákba és megtanultunk íjjászkodni. Akkor még nevettem is, egészen addig, míg észre nem vettem, Krisztián milyen komoran méreget. Utána már nem mertem jól érezni magam, csak hallgattam és csendben lépkedtem mögöttük. Este korábban ott hagytam Melisszát és Krisztiánt a bárban és a Melisszával közös szobánkba vonulva felhívtam a csajokat és egy teljes órán át sírtam nekik. Nem mondtam semmit, csak sírtam, olykor a párnát ütlegeltem és kiátkoztam mindenkit. Az, hogy Krisztiánnal rosszban voltam, lelkileg teljesen megviselt. Nem voltam éhes, nem tudtam aludni, legszívesebben csak sírtam volna. Csütörtök délután éreztem azt, hogy már nem bírom tovább. Krisztián elment hajókázni Annával és Tündivel, hajnalban összefutottam vele a konyhában, de semmit se szólt így én se mondtam neki semmit. Ha nem lettünk volna rosszban, akkor megkérdezte volna, hogy miért ültem a sötétben egyedül, hogy aludtam-e valamit, de most rám se nézett.
- Merre találom Zalánt? – kaptam el Alexandert, aki a villa felé sietett.
- Mi van veled? – kérdezte válasz helyett.
- Szóval?
- Ja, odabent, de… most ne nagyon zavard, mindjárt feladatotok van, hamarosan megjönnek Krisztiánék. Vagyis most – vándorolt a tekintete a hátam mögé.
- Muszáj beszélnem vele – kerültem ki és a másik házrész felé siettem.
Zalán szó szerint nekem jött, amikor az ajtó elé értem és csak a reflexeinek volt köszönhető, hogy nem estünk el mindketten.
- Beteg vagy? – vonta fel a szemöldökét.
- Aha, felhívtam a dokimat, haza kell mennem, hogy befeküdjek a kórházba – csaptam le rá azonnal és némán könyörögtem, hogy higgyen nekem.
- Nem vagy vicces! – mordult rám és félre tolt, hogy folytassa az útját.
- Én feladom a versenyt – kiáltottam utána.
Szavaimat nem csak Zalán hallotta, hanem Krisztián is, aki éppen a garázsajtót csukta be, de most megfeszült és felém fordult. Semmit se tudtam leolvasni az arcáról, csak nézett engem közömbösen. Elkaptam róla a tekintetem és Zalánra néztem, aki visszasétált hozzám és felém tornyosult.
- Ismétlem, nem vagy vicces!
- Nem viccelek! Nem bírom tovább! – sütöttem le a szemem. – Túl sok ez nekem, túl fiatal vagyok egy ilyen műsorhoz, már hasznod se lenne belőlem. Megtörtem és…
- Jó rendben. Később vissza térünk rá, de most feladat van.
- Menj csak, én addig összepakolok – bólintottam.
- Ne bassz fel ennél is jobban könyörgöm! – ragadott karon és maga után rángatott be a villába, majd lenyomott Melissza mellé. – Figyelj rá, hogy ne lépjen le! – villant a tekintete Melisszára, aki csodálkozva pislogott, de engedelmeskedett Zalánnak, lábát átvetette rajtam.
Nem mintha ez vissza tartott volna, de fáradt voltam az ellenkezésre. Csak ültem a kanapén, nem szóltam semmit, majd a tekintetem a Tv-re vándorolt, amin megjelent Krisztián és Zalán. Krisztiánra hazugságvizsgáló volt kötve, ujjával idegesen dobolt az asztalon, ajkát összepréselte.
- Krisztián. Eltelt lassan 3 hét, rengeteg mindent tudhatsz a hátad mögött. A lányok összesen 4-en vannak. Arra kérlek téged, hogy őszintén válaszolj a következő kérdésekre. Olyan kérdéseket fogok feltenni, amikre neked az egyik lánynak a nevével kell válaszolnod. Pl, hogy kivel tudnád elképzelni a jövődet, úgy igazán?
- Ez már kérdés?
- Ha szeretnéd, válaszolhatsz rá.
- Anna.
- Rendben következő. Kivel érzed úgy, hogy a legszorosabb a viszonyotok?
- Melissza.
- Ki mellett érezted igazán boldognak magadat?
- Melissza.
- Ez nem igaz – szólalt meg Róbert, mire Krisztián tekintete a kamera felé villant és keserű mosolyra húzódott a szája.
- Adri.
A válasz helyes volt, nekem pedig görcsbe ugrott a gyomrom.
- Kivel vagy a legjobban, összhangban?
- Tündi.
- Kit vinnél el egy világkörüli útra?
- Melissza.
- Ez nem igaz – köhintett Róbert.
- Adri – sóhajtott fel Krisztián.
- Szerintem jobb lenne, ha az igazat mondanád. Úgyis kiderül – tanácsolta Zalán.
De nem mondott igazat. Három kérdés hangzott még el, aminél hazudott. Az egyik az volt, hogy kit mutatna be a családjának, a másik az, hogy kiről írna a könyvében, a harmadik az, hogy kinek az elvesztése fájna neki a legjobban. Tündit mondott, de hazudott. Ám nem szólalt meg, nem mondta ki a nevem. Nem mondta ki, hogy fél attól, hogy elveszít.
- Az összesített pontszámok alapján Adri van rád a legnagyobb hatással, így ő nagyobb eséllyel indul a feladaton, amit kiadok nekik.
- Szuper – morogta.
- Jaj, Adri – sóhajtott fel mellettem Melissza.
Megvontam a vállam és megpróbáltam nem elsírni magam. Fel se pillantottam, amikor Zalán és Krisztián kiléptek az ajtón, és csatlakoztak hozzánk.
- Nos, lányok, hallottátok mi a helyzet. Adri nyert, de neki is ugyanúgy részt kell vennie a feladaton, ami nem más, mint egy erotikus történet írása. Van rá negyed órátok, hogy leírjátok, mit tennétek Krisztiánnal.
Keserű mosolyra húzódott a szám. Persze milyen más feladat lett volna? Pont erotikus történet kell. Elvettem Zalántól a lapot és a tollat, de nem írtam semmit. Nem akartam tovább küzdeni, még ha akartam se tudtam volna mit írni. Túl prűd voltam, túl tapasztalatlan. Az üres lapot bámulva semmi sem jutott eszembe. Minden tök sötét volt. Kedvtelenül firkálgattam a lapra, megpróbáltam írni, de úgy éreztem, mintha lenyeltem volna egy szótárt és találomra felöklendeztem volna a szavakat. Minden olyan értelmetlen volt, én pedig egyre jobban kétségbe estem. Hiába próbáltam írni, hiába próbáltam tovább dolgozni a kéziratomon, semmi sem volt jó. Ez más volt, mint egy egyszerű írói válság, ez sokkal rosszabb volt. Őrült erővel szorítottam a tollat, könnyeim a fehér lapra hullottak, aztán a toll eltört a kezemben, megzavarva a csendet.
- Adri jól vagy? – kérdezte Melissza csendesen.
Bólintottam egyet, de nem pillantottam fel. Megtöröltem a szemem, és csak ekkor tűnt fel, hogy tiszta tinta vagyok.
- A fenébe – hajítottam el a lapot és felpattanva a konyhába siettem, hogy megmossam a kezem és az arcom.
Folyamatosan sírva sikáltam a kezemet, majd lecsúsztam a földre és átöleltem saját magam. Olyan nehéz volt, tartani magamat, annyira nehéz. Percekig ültem a hideg kövön, majd amint összeszedtem magam a lépcső felé indultam, felszaladtam a szobámba és pakolni kezdtem. Könnyeim újfent eleredtek, ahogy a bőröndbe vágtam mindent és remegő kezekkel hívtam aput, hogy jöjjön értem.
- Kérlek, vedd fel! Kérlek – könyörögtem.
Össze rezzentem, amikor Krisztián keze a kezemre csúszott és elvette tőlem a telefont.
- Ne menj el! – suttogta. – Adri!
- Muszáj, nem tudok tovább itt maradni…
- Nem, nem muszáj! Kérlek, engedd meg, hogy szeresselek – fogta két keze közé az arcomat. – Engedd, hogy szeresselek!
- Nem lehet – nyögtem ki.
- Kérlek! Nem tűnhetsz el az életemből! Gondolj arra milyen boldogok voltunk a farmon, a pavilonnál. Nem adhatsz fel minket!
- Miért jó ez neked? Miért akarod ennyire, hogy…
Nem hagyta, hogy befejezzem a mondatot, ajka az ajkamra simult, keze a fenekem alá csúszott, majd felkapott és az ágyhoz vitt. A párnák közé dőltünk, ajkunk egybe forrt, kezünk, lábunk összegabalyodott. Sírva szorítottam magamhoz, ajkam mohón falta az ajkát, a szívem pedig örömtáncot lejtett a mellkasomban. Hát nincs minden veszve, nem utál engem!
- Hiányoztál – súgta a számba. – Nem tudok írni, teljesen üres vagyok. Még soha nem fordult elő velem, hogy valaki miatt ennyire kikapcsoljon az agyam – nézett a szemembe.
- Én se tudok írni. Próbáltam, de nem megy… nincs motivációm és… - csuklott el a hangom. – Nem akarok veled rosszba lenni! Sajnálom. Tudom, mindent megnehezítek, és tudom, hogy elviselhetetlen vagyok, hogy mindenért hisztizek és túlságosan is parázok a jövőtől. Nem egyszer próbáltam rajta változtatni, terápiára jártam, de semmi nem használt. Mindig mindent túl aggódok és az, hogy most itt vagyok egyszerre rengeteg inger ér, és az agyam nehezen dolgozza fel.
Csak úgy özönlöttek a szavak, teljesen megnyíltam Krisztiánnak, ő pedig csendben végig hallgatott és közben a hátamat dörzsölgette a kezével, majd amikor elfogytak a szavak, hallkan dúdolni kezdett. A mellkasán fekve hallgattam, a szívdobogását és a dúdolását, egyre laposabbakat pislogtam, de aztán győzött a fáradtság és két ébren töltött éjszaka után, végre alaposan kialudtam magam.
Este 8 körül riadtam fel, tökéletesen kipihenten, pedig csak két órát aludtam, mégis úgy éreztem magam, mint akit kicseréltek. Nagyot nyújtózkodva ásítottam, öntudatlanul a mellettem lévő helyet tapogattam, Krisztiánt keresve, de Krisztián helyett csak egy papírlapot találtam. Hunyorogva, a szememet dörzsölgetve olvastam el az üzenetét. Gondoltam ez személyesebb, mint egy sms és ezt el is tudod tenni emlékbe. Le merném fogadni, hogy olyan lány vagy, aki gyűjt ilyen apróságokat. Beszéltem Zalánnal, és bár nem te lettél volna a kiválasztott, holnap mégis téged szeretnélek elvinni, randizni. A fasza kivan velünk, de belement, abban a reményben, hogy ez békülős szex lesz. Ő mondta nem én! Nem akartalak felkelteni, olyan édesen aludtál (meg horkoltál), de nem maradhattam veled, mert fontos megbeszélésem volt a kiadómmal, az új regénnyel kapcsolatosan. Gyere fel, ha gondolod és hozz fürdőruhát. Meg enni kérlek! Nem bírtam megállni mosolygás nélkül. Krisztiánnak tényleg igaza volt, olyan lány vagyok, aki gyűjti az ilyen apróságokat. A bőröndömbe rejtettem a levelét, a ruháim alá gyorsan felvettem a bikinit, aztán visszaöltöztem és lesiettem a konyhába.
Fél órával később egy jó nagy tányér bundás kenyérrel és egy kanna teával a kezemben dörömböltem be Krisztián szobájába, kockáztatva ezzel azt, hogy lebukunk. Krisztián szinte azonnal ajtót nyitott és meglepetten nézett rám.
- Szobaszervíz – mondtam spanyol akcentussal és belibbentem a szobába.
- Ha félig spanyol lennél miket mondanál szex közben? – érdeklődött.
A tányért és a teát letettem az erkélyen lévő asztalra, aztán Krisztián felé fordultam és kérdőn ránéztem. Ő kíváncsian nézett vissza rám, a vitrinből kivett két poharat és csatlakozott hozzám, miközben még mindig a válaszomra várt. Egy ideig csendben figyeltem, aztán elgondolkodva az ajkamba haraptam és a Balaton felé pillantottam.
- Hát, amit magyarul is. Te quiero. De gondolom, téged a mocskosabb dolgok érdekelnek. Más rápido. Gyorsabban.
- Ebben nincs sok fantázia.
- Sajnálom, hogy nem vagyok eléggé fantázia felkeltő! Spanyol a csaj, akiről írsz?
- Talán hirtelen spanyol lett, miután teljesen belebolondultam egy lány spanyol kiejtésébe – vonta meg a vállát és elvett egy bundás kenyeret. – Képes voltál bundás kenyeret csinálni? – nevette el magát.
- Megkívántam! Kinek a kiejtésébe bolondultál bele?
- Na, szerinted?
Elgondolkodó arcot vágtam, mire felmordult és az asztal felett áthajolva hosszasan megcsókolt. Hasam az asztal szélének nyomódott, de nem törődtem vele, karom Krisztián nyaka köré fonódott és egyre közelebb húztam őt magamhoz.
- Most már van sejtésed? – szakította meg a csókunkat és visszahuppant a székre.
- Teli hassal jobban tudok gondolkodni – mosolyogtam és enni kezdtem.
Fél órával később már a jakuzziban ültünk és bort kortyolgattunk, bár az agyam rendesen tiltakozott az ellen, hogy alkoholt igyak, végül nem hallgattam rá és jól is tettem. A bor isteni finom volt.
- Amit korábban mondtál – szólalt meg, mire kinyitottam a szemem és ránéztem.
- Mikor korábban?
- Még a szobádban. Hogy terápiára jártál…
- Ez is egy olyan dolog, amiről nem szívesen beszélek. Még rá gondolni se szeretek – húztam el a szám. – Nem nagy sztori, de nem szeretek róla beszélni, csak szerettem volna, ha tudod… nem direkt csinálom. Sok idő kell, míg képes vagyok feldolgozni egyes helyzeteket.
- Akkor neked nem is lenne jó az ismeretlen. Csak fogni egy táskát és bejárni a világot.
- Nem tényleg nem – értettem vele egyet. – Akkor mi most jóba vagyunk?
- Szerinted? – mosolyodott el és kivette a kezemből az üres poharat, aztán átölelte a derekam és magához húzott.
Keze a víz alatt rátalált a combomra és simogatni kezdett, eközben ajka a kulcscsontomat és a nyakamat csókolta. Hátra hajtottam a fejem, szememet behunytam, ujjaim Krisztián hajába túrtak, aztán előre hajoltam és megcsókoltam. Az alkohol gyorsan megtette a hatását, a gátlásaim fel oldódtak és az agyam kikapcsolt.