Mire visszaértünk az istállókhoz, valamelyest megnyugodtam. Fokozatosan lassabb tempóra fogtam Kincsemet, majd Krisztián felé pillantottam és bocsánat kérően rámosolyogtam. Vágtázás közben kitisztult az agyam és rájöttem, hogy nem kéne hagynom, hogy ezt a tökéletes napot tönkre tegye néhány túlbuzgó kamerás, akik egymás között versengenek, azért, hogy vajon melyiküknek sikerül felvennie Molnár Krisztián és Bartha Adrienn első csókját. Hát, ha rajtam múlik, egyik sem fogja felvenni az első csókunkat.
- Már akartam kérdezni korábban is. Lesz valamilyen rendezvény?
- Aha – pillantottam a sátor felé. – Ma van a Farm nap. A környékbeliek, a szomszéd farmok és üzletemberek fognak jönni és buliznak egy jót. Minden évbe megvan rendezve és mivel Achilles farmja a legnagyobb, így ő szervezi meg. Éves találkozó a farmeroknak – magyaráztam.
- Maradunk? – kérdezte felcsillanó szemmel.
- Nem lehet. Asztalfoglalásunk van, de ha tudtam volna, hogy élveznéd, akkor… - színészkedtem bűnbánóan pislogva.
Az egyetemen rám is ragadt egy kis színészi hajlam, pláne amikor Zoénak kellett segíteni. Rengeteg mindent tanultam tőle az elmúlt 4 év során, kezdve azzal, hogy hogyan vágjak póker arcot és, hogyan hitessem el másokkal, hogy igazat mondok. Most hasznát vettem ennek a képességnek, így legalább igazi lesz a meglepetés, amikor kiderül mégis maradunk.
- Ó, nem számít. Így is csodásan éreztem magam – mosolygott rám. – Komolyan Adri! Veled bárhol jól érzem magam.
- Kíváncsi vagyok, vajon hány lánynak mondtad még ugyanezt rajtam kívül.
- Melisszának.
A mosoly egy pillanatra az arcomra fagyott, leugrottam Kincsem hátáról és bevezettem az istállóba. Krisztián tekintetét mindvégig a hátamban éreztem, ahogy neki hátat fordítva előkészítettem mindent a lovak csutakolásához, mert eléggé megizzasztottuk szegényeket.
- Megbántottalak? – törte meg a csendet.
- Dehogyis – nevettem el magam és hátra néztem rá a vállam felett. – Ne hidd, hogy hamis reményeket táplálok, és azt hiszem, hogy én vagyok neked az egyetlen. Tudjuk mindketten a történet végét!
- Szóval megbántottalak – állapította meg.
- Francokat – horkantottam fel.
- Miért tagadod?
- De jó, hogy vissza jöttetek! A munkásokat már hazaengedtem, de az előbb telefonáltak, hogy megsérült a kerítés, megtépázta az erős szél az éjszaka. Krisztián tudnál nekem segíteni? – rontott be az istállóba Achilles.
A kerítés helyre hozása a terv része volt, mert tudtam, hogy attól Krisztián rendesen megizzad és le akar majd fürödni, addig pedig én ki tudom cserélni a ruháit a cowboy ruhákra. Kicsit azért győzködni kellett Achillest, hogy rongáljon meg egy egész sor kerítést, de végül belement, mert imádja a kishúgát.
- De… - kezdtem ellenkezni.
- Ez fontos Adri! Muszáj megcsinálnunk, mielőtt jönnek a vendégek! Tudom, hogy randiztok, de a fenébe…
- Nem probléma, segítek – mondta Krisztián, majd a tekintete rám villant. – És nem, nem azért segítek, mert így kevesebbet kell együtt lennünk!
- Oké – motyogtam és kisé sértetten meredtem rá, amiért ilyet feltételezett rólam. – Siessetek vissza – fordítottam hátat nekik és tovább pakolásztam.
Hallottam, hogy Achilles megkérdezi Krisztiánt, hogy mi jött rám, ő pedig szűkszavúan annyit felelt, hogy nem szeretem a kamerákat, aztán csapódtak a kocsi ajtók, a motor felbőgött és elhajtottak, hatalmas porfelhőt hagyva maguk után. Ráerősen csutakoltam meg mind a két lovat, mert tudtam, hogy előttem áll 2 teljes óra, aztán visszamentem a házba és nekiálltam készülődni. Persze nem lőttem le előre a poént. Vettem egy forró fürdőt, megmostam a hajamat, felvettem egy tiszta ruhát, az izzadt helyett, kisminkeltem magam és megcsináltam a hajam úgy, mint Ariának volt a sorozatban. Miután mindezzel megvoltam Fannival kiültünk a teraszra és beszélgetve megittunk egy-egy üveg Somersbyt.
- Nem mondtad el neki, hogy szereted igaz?
- Nem – ismertem be. – Nem volt megfelelő az alkalom.
- Édesem, az alkalom soha sem lesz megfelelő! Neked kell megteremtened a tökéletes pillanatot és nem várni rá, mert sosem jön el!
- Mi értelme lenne elmondani? Ha engem választ elmondom neki – vontam meg a vállam. – De úgysem engem fog.
- Szerintem meg téged fog!
- Miből gondolod?
- Látom rajta! Beléd van zúgva – vigyorgott rám.
A szememet forgatva néztem vissza rá, majd előre dőltem és megvakargattam Brúnó füle tövét, aki egy pillanatra kinyitotta a szemét, fejét a kezemnek nyomta, aztán újra behunyta a szemét és sóhajtott egy nagyot. Szórakozottan simogattam a fejét közbe pedig a Somersbyt kortyolgattam.
- Néha én is azt hiszem. De ha szeret, akkor miért…
- Miért tölt időt a többi nővel? – segített ki.
- Hát, igen.
- Mert ez egy ilyen műsor. A végéig kell vinni, nem lehet vége a közepén. A szerelem a legbonyolultabb mégis a legegyszerűbb dolog az életben.
Tűnődve néztem rá, aztán összehúzott szemmel Alexanderre, aki azonnal leengedte a kamerát és bocsánat kérően rám mosolygott.
- Benne vagy egy kis videóban? Mesélj a terveidről, a meglepetésről. Hogy milyen volt vele lovagolni.
- Jó, neked szívesen mesélek – tettem le az asztalra az üveget és követtem a rózsákkal teli kertbe, mert szerinte ez tökéletes helyszín erre a videóra.
- A többiek már nem mernek a közeledbe jönni – vigyorgott.
- Nagyon helyes – villant meg a tekintetem, mire elnevette magát.
- Zalán lassan kinevez a személyes kamerásoddá, csak én, tudlak kezelni. Isten adta tehetség vagyok!
- Az biztos – erősítettem meg nevetve.
5 perc alatt megvoltunk a kis videójával, ami majd be lesz vágva idő kitöltés gyanánt a későbbiekben. Arra azért kíváncsi lettem volna, hogy a nyersanyagot megmutatják-e majd nekünk, hogy nekünk van-e egyáltalán beleszólásunk abba, hogy mit közölhetnek le és mit nem. Bárcsak lehetne, akkor minden egyes felvételt letöröltetnék velük, mintha meg se történt volna az elmúlt időszak. A fontos emlékek megvoltak a telefonomba, a többi pedig nem számított.
Ahogy sejtettem Krisztián bűzlött az izzadságtól, amikor vissza értek. Meztelen mellkasa csillogott az izzadságtól, arca kipirosodott, hajából csöpögött a víz, a kölcsönbe kapott kalapja miatt, amit folyamatosan vizeztek, nehogy napszúrást kapjanak. Arról viszont már nem gondoskodtak, hogy ne égjenek le.
- Sikerült? – kérdeztem szórakozottan.
- Aha. Még időbe vagyunk ugye? Hallom már szól a zene – vándorolt a tekintete a sátor felé.
- Épp időben. Még szerencse, hogy közel van a vacsora, különben nem érnénk oda. Tusolj le!
- Az lesz. Annyira hiányoztál! Kérsz egy nagy ölelést? – lépett felém és mielőtt kitérhettem volna előle, elkapott és szorosan magához ölelt.
Orromat azonnal megtöltötte az izzadságának szaga, ami elkeveredett a parfümjének enyhe illatával. Vettem egy mély levegőt, gyomrom megremegett és megdöbbenve állapítottam meg, hogy nem kell hánynom. Mintha még Krisztián izzadság szagába is szerelmes lettem volna, egyáltalán nem zavart és ez fura volt. Nagyon fura. Én, aki világ életébe érzékeny volt az ilyen dolgokra, most itt öleltem Krisztiánt és egyáltalán nem zavart, hogy bűzlik.
- Mozdulj már meg haver! Szeretnék minél előbb lefürödni – szólt rá Achilles türelmetlenül.
- Gyere, mutatom az utat – fogtam meg Krisztián kezét és magam után húztam az emeletre.
Miközben arra vártam, hogy megnyissa a vizet, idegesen tördeltem a kezemet és fel alá járkáltam az ajtó előtt, majd elővettem a szekrényből a megvásárolt ruhákat, elszámoltam magamba 10-ig, aztán a kilincsre tettem a kezem, de nem mertem lenyomni. Ezt a részt is én terveltem ki és akkor tökre büszke voltam magamra, de most inamba szállt a bátorságom. Az oké, hogy ügyesen kicserélem a ruháit, de ahhoz be kéne mennem, úgy, hogy ne bukjak le. A szám szélét rágcsálva toporogtam az ajtó előtt, aztán határozottan biccentettem, óvatosan lenyomtam a kilincset és lassan résnyire nyitottam az ajtót. A szívem folyamatosan a torkom környékén dobogott, ahogy egyre jobban kinyitottam az ajtót, tekintetemmel a levetett ruháit kerestem, amiket meg is találtam a szennyes tartó tetején. Beljebb léptem a fürdőbe, pillantásom óhatatlanul is Krisztián felé vándorolt és a látványtól teljesen lefagytam. Soha nem láttam még meztelen férfit élőben, és ettől teljesen megszeppentem. Tágra nyílt szemekkel néztem Krisztiánt, aki a zuhany alatt állva mit sem sejtve fürdött, arcát csak oldalról láttam, de ennyiből meg tudtam állapítani, hogy nem itt jár. Pillantásom a hátára vándorolt, majd egyre lejjebb és a térdem megremegett a formás feneke láttán, majd az izmos combja láttán. Egyre szaporább szívveréssel, és egyre jobban lüktetve figyeltem, ahogy Krisztián nyomott egy adag tusfürdőt a kezére, és elkezdte bedörzsölni a testét, majd a keze a faszára vándorolt és végig húzta rajta a kezét. Nagyon nehezen álltam meg, hogy ne nyögjek fel, tekintetemet elszakítottam róla, sietve kicseréltem a ruhákat és még sietősebben távoztam. A csukott ajtónak dőlve, lábaimat szorosan összezártam, fejemet a kezembe temettem és hangosan ziháltam. Krisztián teste beleégett az agyamba, a vágy futótűzként járta át a testemet és nem kívánt mást, csak csatlakozni Krisztiánhoz, és érezni a meztelen teste közelségét.
- A fenébe – sóhajtottam elcsigázottan és öltözködni kezdtem, hogy elkészüljek, mire Krisztián is végez.
Kínszenvedés volt, úgy öltözni, hogy közben tudtam mi történik a fürdőben, hogy láttam Krisztiánt, hogy néz ki. A testem folyamatosan sóvárgott és követelte, hogy elégítsem ki a vágyait, a fantáziámnak köszönhetően, pedig csak egyre jobban izgalomba jöttem és nem tudtam ellene mit tenni. Szinte ezer százalékosan biztos voltam abban, hogy elég lett volna Krisztiántól egy apró érintés és én már el is élveztem.
- Ne gondolj rá! Ne gondolj rá! – motyogtam a tükörképemet bámulva, miközben megigazítottam magamon a mellényt és feltettem a kalapot, aztán leültem az ágyra és belebújtam a zöldeskék csizmába. – A fenébe is, ne gondolj rá!
Mire Krisztián végzett sikerült olyannyira összeszednem magam, hogy amikor kilépett a fürdőből rá mertem nézni. Bár ne tettem volna. Krisztián piszkosul helyes volt, a fekete nadrágban, és a sötétkék ingben, aminek felső pár gombját nem gombolta be, víztől nedves hajjal. Nagyokat nyelve néztem őt, és ő hasonló tekintettel méregetett engem. Mindkettőnk számára nyilvánvaló volt, hogy legszívesebben letépnénk egymásról a ruhát, de nem tettünk semmit, csak néztük egymást tisztes távolságból.
- Kukkoltál Bartha?
- Achilles cserélte ki a ruhákat, ő pedig csak olyat látott, amilye neki is van – hazudtam, ám az arcom mindent elárult.
- Persze – vigyorodott el és a tükör elé lépve párszor beletúrt a hajába, hogy álljon valahogy. – Már megy a buli? – kérdezte a hangos zenére utalva.
- Aha, szóval mennünk kéne – álltam fel. – Még egyszer bocsi, amiért nem tudunk maradni – sóhajtottam. – Tessék – nyújtottam felé a fekete kalapot.
Na, ezt viszont már tényleg nem kellett volna. Amint Krisztián feltette a kalapot és megigazította magán, éreztem, hogy egyre nedvesebb leszek, és a lüktetés ezerszeres erővel támadt fel.
- Baszki – sóhajtottam, mire rám vigyorgott.
- Tetszik, amit látsz?
- Fogd be! Simán beleillenél egy cowboy filmbe, Bud Spencer mellé.
- Tudom – kacsintott rám. – Én lennék a hős megmentőd. Bár ahogy elnézem, nem szorulnál segítségre, elbánsz velük egy magad is.
Elégedetten mosolyogtam, aztán megragadtam a kezét és együtt kiléptünk a szobából. A tornácról lelépve a sátor felé pillantottam, majd Krisztiánra és láttam, hogy mennyire vágyakozva hallgatja a country zenét. A gyomrom megremegett az izgatott várakozástól, fejben gyorsan végig vettem a koreográfiát, amit betanultunk.
- Na, jó, gyere – sóhajtottam és a sátor felé húztam.
- De a foglalás – kezdte ám, aztán elhallgatott és hagyta, hogy magam után húzzam.