James szemszöge
Beszívtam az esti hűvös levegőt, és elnyomtam a cigit az oszlopon. Az iskola világító tornyaira meredtem. Már egy órája itt álltam és Regulus sehol. A kezemben szorongatott gyűrűre néztem. Zsebre vágtam. Már épp indultam volna vissza amikor valaki kicsörtetett a bokrok közül.
-Diana, majdnem elkapott.-Lihegett Regulus.
Elnyomtam egy megkönnyebbült mosolyt, majd neki dőltem az oszlopnak.
-Túrázgatunk? Új hobbi?-Bámultam a bokrokra.
-Ha, ha. Marha vicces vagy. Na add vissza a gyűrűm.-Tartotta ki a kezét.
-Előbb gyere.-Indultam meg a rengeteg felé.
-Hülye vagy? Én oda be nem megyek!-Tiltakozott.
-Szerintem anyád nem örülne, ha megtudná, hogy nálam van a gyűrűd.-Mutattam fel az ékszert.
-Óh, hogy én mennyire utállak!-Emelte a csillagos ég felé a tekintetét.
-Dehogy utálsz, gyere már!-Intettem neki, és begázoltam az erdőbe.
A fák között csörtettem előre, Regulus pedig méltatlankodva követett.
-Ha tönkre megy a cipőm, kifizettetem veled!
-Mindjárt ott vagyunk.-Szóltam neki hátra.
Pár lépés múlva a fák ritkulni kezdtek, és egy tóparthoz értünk. A hold pont a tó fölött volt, így a víz színe ezüstösen csillogott. Leültem a fűbe és megvártam, hogy Regulus is ideérjen.
-Soha többet nem jövök veled...azta...-Állt meg mellettem.
-Ülj le.-Rántottam le a kezénél fogva.
-Miért hoztál ide?-Ráncolta a homlokát.
-Több okból is.-Vettem elő a gyűrűt.-Látod a tavat?
-James, itt van az orrom előtt nm vagyok vak.-Forgatta a szemét.
-Gyönyörű igaz?
-Baszki, igen, az. Miért vagyunk itt? Ugye nem akarsz megint lesmárolni, mert ha igen akkor én...
-Fogd már be! Szóval ez a tó elképesztő, ragyogó és lenyűgöző. De tudod mi van a felszín alatt? Mérgező víz és egy csomó gyilkos hal. Nyomasztó sötét, és a növény labirintusként nő az alján. Te vagy a tó.
Regulus megütközve nézett rám.
-Most...most ezt nem értem.-Rázta a fejét.
-Gyerünk! Okos vagy, gondolkozz. Kívül tökéletes vagy Reg, de belül mérgezett. Viszont ez a tó sem volt mindig ilyen, ahogy te sem. Valamikor ennek a tónak a vize olyan tiszta volt, hogy látni lehetett az alját, és akár horgászni is tudtál volna benne, de miután az erdőt ellepte a mágia és a sötétség, a tó vize mocskos lett és mérgező, veszélyes. Tudod...ahol laktam, ott is volt egy ilyen mérgezett tó. Ki akartam tisztítani, de soha sem sikerült, nincs akkora erőm, hogy egy ilyen tavat megtisztítsak, de Reg, én nem ezt a tavat akarom megtisztítani, hanem a tiédet. Nem tudom miért, de úgy érzem ezt kell tennem.-Fejeztem be, és bele dobtam egy követ a vízbe.
-Nem kell megmenteni James. Nem vagyok bajban.-Rázta a fejét.-És ne hasonlíts egy tóhoz, ez bizar.
-Ahogy gondolod. De nézz csak át a tó másik oldalára.-Feküdtem el a füvön.-Tudom, hogy te is látod őket.
A tó szemközti partján egy csapat thesztrál volt. Nyakukat nyújtogatták a holdfény felé, és csontos szárnyukat lebegtették az esti levegőben.
-Igen látom őket. És?
-Mióta látod őket?-Néztem a fiúra.
-Nem tudom...mindig is láttam őket. Négy éves koromig egy elveszett thesztrál mászkált a kert végében. Láttam.-Vonta meg a vállát.
-Látod, történt akkor bármi? Láttál valakit meghalni?-Tépkedtem a füvet.
-Nem emlékszem James. Mit akarsz ezzel?-Dőlt el ő is a füvön.
Halkan felnevettem.
-Tudod halálos vagy, és arogáns, érinthetetlen. De azt hiszem ez tetszik.
-Ne mond azt, hogy tetszem neked. Még mindig undorodom tőled. És utállak. Attól, hogy tudod a titkom, még nem azt jelenti, hogy kedvellek. Gyűlöllek.-Sziszegett.
-Jó, mert én is gyűlöllek.
Felálltam, és a tó szélére lépkedtem. Elő vettem egy doboz cigit, majd Regulus felé nyújtottam. A fiú intett, hogy ő nem áll fel, menjek oda.
-Ha gyűlölsz valakit, annak nem adsz cigit Potter.-vette ki a kezemből a csikket Regulus.
-Ha gyűlölsz valakit, attól nem fogadsz el cigit Balck.-Ültem le mellé.
-Szükség törvényt bont Potter. Nem hallottál még róla?
-Kíváncsi vagyok hány törvényed bontod még fel miattam.-Vigyorogtam.
-Álmodozz csak te kis rohadék.- rázta a fejét, és közben halkan felnevetett.
Tágra nyílt szemekkel néztem rá.
-Most mi van?-Húzta fel a szemöldökét.
-Sosem láttalak még nevetni.-Figyeltem az arcát.
-Élvezd ki mert nem is fogsz többet.-Szívott bele a cigibe.
-Életcélom lesz, hogy még egyszer lássam.-Nyúltam el a száraz füvön.
-Nem félsz, hogy valami vadállat ránk támad?-Nézett le rám Regulus.
-Miért? Te félsz?-Néztem fel rá.
-Nem csak...mind egy.-Bámult a tó felé.
Ezek után csendben ültünk egymás mellett, hosszú órákig. Hallgattuk a víz halk mozgását, a fák susogását, és kitudja milyen lények neszét a bokrok mögött. Egyikünk sem beszélt, de jó volt ez így. Nem volt szükség most szavakra. Mikor a tó sötétbe borult, mivel a hold már lemenőben volt, feltápászkodtunk és elindultunk vissza felé.
Fél úton lehettünk, amikor valami reccsent a fák között.
-Mi volt ez?-Vette elő a pálcáját Regulus.
-Úgy nézek ki mint aki tudja?-Nyúltam én is a sajátomért.-Lassan...
Intettem neki, hogy nagyon lassan kövessen. Még egy reccsenés. Megálltam. Regulus nem figyelt és nekem jött.
-Ne állj meg!-Szólt rám idegesen.
-Sss! Szerintem körbe vettek.-Tartottam fel a mutató ujjam.
-Vettek? Miért használsz többes számot?-Sápadt el.
-Csak...maradj mögöttem, és védd magad.
Ekkor egy hatalmas pók mászott le a fáról.
-Picsába!-Szitkozódott Regulus.
-Ezt nem egészen így terveztem.-Nyeltem egy nagyot.
Még két akromantula mászott elő a sötét növényzetből, és csáprágóit csattogtatva közeledtek felénk.
-Mit is mondtak ez mennyire veszélyes?-Szóltam hátra Regulusnak
-Kibaszottul.-Suttogta.
-Király.
Regulus egy varázsigét kiáltott, ami hatására egy fénycsóva tört elő a pálcájából, ezzel elvakítva a felé közeledő pókot. Én egy taszító bűbájt mormogtam. A három pók viszont nem tágított. Egész gyorsak voltak.
-Célozzunk egyszerre egyet.-Ajánlottam.
-És ha közben a másik kettő megtámad?
-Majd gyorsak leszünk.
A létező összes varázslattal megbombáztuk a felénk közeledő példányt. Annyiszor csapódott neki a fának, hogy már számolni sem lehetett, de még mindig élt.
-Ezek nem tudnak beszélni?-Súgtam Regulusnak.
-Elméletileg de...
Elléptem Regulus mellől.
-Mi...James! Ez nagyon rossz ötlet.
-Fedezz.
Kiálltam a három lény közzé, akik felém robogtak.
-Khm...pók uraim, és, vagy hölgyeim. Elnézést szeretnék kérni, amiért betolakodtunk a területükre.-Úgy tűnik bejött a tervem, mivel a pókok már nem robogtak felém, helyette lassan körözni kezdtek.-Izé...tudom, hogy ez nem volt szép, de ha elengednének, mi mennénk is, és nem jönnénk vissza. Nem akarjuk bántani magukat. Mi félünk, önök meg mérgesek. Ez így nem fer. Mit szólnának, ha most az egyszer elengednének minket?
-Idióta.-Csapott a homlokára Regulus.
-Nektek nem lenne szabad ide jönnötök, itt a mi törvényeink uralkodnak nem az iskolátoké.-Szólalt meg az egyik pók.
Megkönnyebbülve fújtam ki a levegőt.
-Tudooom, de olyan gyönyörű az erdő este, hogy nem bírtam ellenállni, semmi rossz szándékunk nincs.-tettem fel a kezem.
-Ez az erő tele van szörnyekkel, sötét, és ijesztő. Neked ez gyönyörű?-Kérdezte a pók.
-Hát...iggeeen?-Sandítottam rájuk.
A pók végig mért, majd hatalmas testével fölém magasodott.
-Ha még egyszer beteszitek a lábatokat az erdőbe, kérdés nélkül megeszlek mind kettőtöket, és lassan fogom rólatok lenyúzni a bőrt. Csak azért engedlek el titeket, mert személyesen ismerem Dumbledore-t és ő segített rajtam. Nem akarok neki kellemetlenséget. Megértettétek?
Hevesen bólogattunk.
-Fogalmatok sincs mekkora szerencsétek van, hogy mi találtunk rátok. A többiek már régen széttéptek volna titeket. És imádkozom majd, hogy legközelebb ne legyen ekkora szerencsétek.-Azzal vissza húzódott a sötétbe.
Döbbenten fordultam Regulus felé.
-Hát erre nem számítottam, hogy ilyen egyszerű lesz.
-Eltört a karom.-Morgott Regulus.
-Legalább élsz!-Veregettem meg a vállát vidáman.
-Hogy én mennyire utállak.-Fogta a karját Regulus.