Életemben először ébredtem egy férfi karjaiban és az érzés leírhatatlanul tetszett, bár először kicsit megijedtem. Nem egyszer elképzeltem már, hogy milyen érzés lehet így ébredni, rengeteg könyvet olvastam, rengetegszer le is írtam már, de azok az érzések teljesen eltörpültek amellett, amit én abban a pillanatban éreztem. Krisztián egyik keze a fejem alatt pihent, ujjaim össze voltak fonódva az ujjaival, másik keze pedig a hasamon nyugodott és nem lepődtem volna meg, ha kiderül addig simogatta a hasamat, míg el nem nyomta az álom. Elengedtem Krisztián kezét, mire megmozdult és elengedett, hogy aztán a hasára fordulva tovább aludjon. Felültem az ágyban és mosolyogva néztem az egyenletesen emelkedő és süllyedő hátát, aztán feljebb húztam rajta a takarót és kimásztam az ágyból. Lábujjhegyen lépkedve a fürdőbe mentem, elvégeztem a dolgomat, megmostam az arcomat, ujjaimmal párszor átfésültem a hajamat, aztán visszamentem a szobába és ránéztem Krisztiánra. Nem volt szívem felébreszteni őt, ezért csak felmarkoltam a mobilomat és a tegnapi piszkos tányért és az ajtóhoz lopakodtam. Mielőtt lementem volna reggelizni átöltöztem, piros rövidnadrágot és egy piros toppot vettem fel, hajamat kettőbe fontam, majd egybe, tettem fel egy kis sminket, aztán leszökdeltem a lépcsőn és beléptem a konyhába.
- Jó reggelt – köszöntem vidáman mindenkinek és betettem a mosogatógépbe a mélytányért, aztán dudorászva nekiálltam kávét főzni.
- Egész jó kedved van tegnaphoz képest – jegyezte meg Lizi. – Csak nem alakult jól az éjszaka?
- Ah… addig fájt a hasam, míg el nem aludtam.
- Milyen nagy kár, hogy most öt napig nélkülözni kell, bár lehet, hogy ez nem akadály neked. Bár szerintem undi.
- Mit kell nélkülözni? – fordultam meg csodálkozva.
- Láttam, hogy hétfő este együtt felmentetek Krisztián szobájába – mondta Anna. – Másnap vártuk, hogy mondasz valamit, ha nekünk nem is Melisszáéknak igen, de nem mondtál semmit…
- Kedd este pedig én is láttam, hogy felmész hozzá – mondta Melissza csendesen. – Nézd Adri nem probléma, csak… mind tudni szeretnénk hányadán állunk.
- Ó oké – pislogtam körbe döbbenten. – Megyek, felébresztem Krisztiánt, ez őt is érinti.
Hallkan léptem vissza Krisztián szobájába, aki ugyanolyan pózban feküdt, mint amilyenben itt hagytam. Finoman megérintettem a hátát, mire az izmai megfeszültek, aztán elernyedtek.
- Krisztián – suttogtam és finoman megráztam a vállát. – Ébresztő Csipkerózsika.
Hosszas ébresztgetés után sikerült elérnem annyit, hogy Krisztián odébb guruljon tőlem, hogy hagyjam abba az oldala bökdösését és panaszosan motyogva elküldjön melegebb éghajlatra.
- Mi van kis írónőm? Bújj vissza – sóhajtott kómásan és rám szegezte álmos tekintetét. – Mára nem terveztem semmit, gyere – nyújtotta ki felém a kezét.
- Olyan aranyos vagy – vigyorodtam el önkéntelenül és legszívesebben bújtam volna hozzá ahelyett, hogy lemenjek és bevalljam nem szexelni járok Krisztián szobájába, hanem írni. – De nem lehet, le kell mennünk.
- Feladat van?
- Azt te hamarabb tudnád. Inkább úgy fogalmaznék, hogy őt nő idegesen várja, hogy közöljük velük szexelünk – foglaltam össze.
- Mi van? – ült fel azonnal a szemét dörzsölgetve. – De nem szexeltünk…
- Pontosan!
- Még… - fejezte be, én pedig egy pillanatra behunytam a szemem.
Ha nem teszem és kezdek el magamba visszafelé számolni 10-től, akkor vagy rávetem magam és tényleg szexelünk, mert bármennyire is próbáltam nem foglalkozni vele, piszkosul szexi volt, álmosan és kócosan, vagy pedig rávetem magam és agyonverem, amiért ennyire piszkosul szexi. Nem akartam egyik opciót se valóra váltani, ezért visszaszámoltam, aztán kinyitottam a szemem, felálltam és a nappaliba sétáltam.
- Kapd össze magad, nem egyedül csinálom végig.
- Gondolod lesz, aki elhiszi, hogy írni szoktunk?
- Látod? Ez a baj a mai társadalommal és annak gondolkodásával. Ha egy férfi és egy nő egy szobában vannak, csak ketten, akkor nem csinálhatnak mást csak szexelhetnek és ez nagyon kiábrándító.
- Miért talán te nem ezt gondolnád?
- Sajnos, de – ismertem be kelletlenül és hátrapillantottam rá a vállam felett.
Krisztián éppen egy fekete pólóba bújt bele, feje eltűnt a póló alatt, így pár pillanatig lebukás nélkül csodálhattam a tökéletesen kidolgozott kockáit. Soha nem értettem, hogy az írás mellett, hogy jut ideje edzőterembe járni és még emberi kapcsolatokat is kiépíteni. Talán ezért keresi itt a szerelmet, mert a hétköznapokban nincs ideje ismerkedni, itt viszont pénzért teszi, és talán találkozik is azzal a nővel, akivel le tudná élni az életét.
- Magányos vagy Krisztián? – kérdeztem csendesen, mire kérdőn felém fordult miközben feltette a karóráját.
- Nem. Miért?
- A magánéletedben. Tudom, hogy az írók magányos farkasok, de te… azért vagy itt, mert a hétköznapokban nem jut időd ismerkedni vagy miért?
- Megkerestek, én pedig igent mondtam. Nem kell mögé látni semmit, szeretek egyedül lenni, szeretem a magányt és bárki is lesz a Nagy Ő, szeretném, ha elfogadná, hogy ez az életem része és nem fogok lemondani az írásról, az egyedüllétről, mert neki nem tetszik – nézett a szemembe.
- Ez teljes mértékben érthető – biccentettem határozottan. – Én is így fogok pasit választani magamnak. Amúgy ha 10 év múlva mindketten szinglik leszünk, összeköltözünk, mindketten írogatunk a saját szobánkban és néha összebújunk, ha magányosak vagyunk – vázoltam fel a tökéletes jövőképünket.
- Alig várom kis Írónőm – mosolyodott el. – Csoda életem lenne melletted – fogta meg a kezem és egy csókot lehelt a kézfejemre.
- Tudom!
Krisztián a szemét forgatva húzott maga után ki a szobából a lépcsőn lefelé tartva pedig suttogva könyörögtem neki, hogy vicceljük meg egy kicsit a többieket. Nem nagyon, csak egy kicsit, de megvétózta a tervemet. A többiek ugyanúgy a konyhában voltak, és amikor beléptünk minden tekintet ránk szegeződött, aztán az összefonódó ujjainkra.
- Nos… - köszörültem meg a torkom és zavartan elpirultam. – El kell mondanunk nekik – fordultam Krisztián felé.
- Igen el kéne – húzta el a száját, majd a lányokra nézett. – Jó reggelt – köszönt kedvesen.
- Krisztián igaz, hogy te meg Adri esténként szexeltek? Nem probléma, ha igen, csak ne titkoljátok – nézett Lizi hol rám, hol pedig Krisztiánra.
- Csajok az a helyzet, hogy Krisztián és én… szóval mi nem szexelni szoktunk és tudom, hogy nem hiszitek el – vándorolt a tekintetem Melisszára. – de azért megyek fel hozzá esténként, hogy együtt írjunk.
Bárkire néztem mindenki kikerekedett szemekkel meredt ránk, arcukon látszott, hogy mindenre számítottak, de erre nem. Nem bírtam tovább elnevettem magam és lehuppantam az egyik székre, majd a fejemet rázva újra rájuk néztem.
- Nézzétek igazából ha szexeltünk volna is, akkor se lennék köteles beszámolni róla. Azt se mondom el, mikor megyek szarni, de nem is ez a lényeg, hanem az, hogy látom, rohadtul nem hiszitek el, hogy igazat mondok.
- Mivel elég nehéz elhinni, hogy egy szobába vagy vele és semmi sem történik – mondta Zsuzsi bizonytalanul.
- Nem történt semmi! – szólalt meg végre Krisztián. – Adri és én valóban írni szoktunk, mert segít a jelenléte. De hiába próbálnám elmagyarázni, hogy miért akarom, hogy mellettem legyen, nem tudnám és ti sem értenétek. Semmi sem történt köztem és Adri közt!
Melisszán láttam, hogy hisz nekünk, ugyanis a meleg mosolya újra őszinte volt és láttam a szemében a bűntudatot, amiért azt gondolta, biztos lefeküdtem Krisztiánnal. Pár percig csupán csak a szemünkkel kommunikáltuk meg a dolgot és ez idő alatt Lizi jelenetet rendezett, ami csak akkor tűnt fel, amikor megérkezett Zalán.
- Hazugságvizsgálat? – hördültem fel, amikor leesett miről folyik a vita.
- Félsz, hogy kiderül az igazság? – kérdezte Lizi dühösen, mire tátott szájjal Krisztiánra néztem, aki kínjába már csak nevetni tudott.
- Adjuk meg neki, amit akar. Az én lelkiismeretem tiszta – fogta meg a kezem és együtt átmentünk a hazugságvizsgáló szobába, ahol Róbert épp a készüléket készítette elő.
- Annyira nevetséges – fújtattam és olyan nagy hévvel ültem le a székre, hogy az hátradőlt és vele együtt dőltem én is.
Pár pillanat erejéig csak meredtem a plafonra, aztán amikor Krisztián aggódó arca a látóterembe került kirobbant belőlem a nevetés. Nevettem, mert már nem tudtam mást tenni. Az egész helyzet olyan értelmetlen és nevetséges volt, hogy kár lett volna idegeskedni rajta. Krisztiánnak igaza van, a lelkiismeretem tiszta, Lizinek lesz majd kellemetlen, amikor a vizsgálat után kiderül, hogy csak féltékeny volt. Krisztián érdeklődve figyelte, ahogy könnyes szemekkel nevetek, aztán felrántott a földről és sóhajtva lenézett rám.
- Lelépünk utána?
- Légyszi – mentem bele azonnal, mert szükségem volt egy kis távolságra kb. mindenkitől.
- Adri kérlek, foglalj helyet, téged vizsgálunk meg először – dörmögte Zalán fáradtan.
- Mit szólsz a fejleményekhez?
- Szóhoz se jutok – dünnyögte. – De már kezdek rájönni, hogy amit neked és neki mondok, süket fülekre talál.
- Nekem nem mondtál semmit.
- Neki viszont világosan megmondtam, hogy az ismerkedést ne a kamerákon kívül intézze. Pont ezért, hogy elkerüljük az ilyen helyzeteket.
- Azért van szabad akaratom is! – szólt közbe Krisztián. – Csináljuk meg ezeket a hülye vizsgálatokat, amilyen gyorsan csak lehet. Levegőre van szükségem!