Alig aludtam valamit az éjszaka, aminek köszönhetően reggelre sötét karikák virítottak a szemem alatt és folyamatosan hunyorogtam, szemem minden egyes pislogásnál csukva maradt és csak nagy nehezen sikerült újra kinyitnom. Hogy egy kicsit felrázzam magam, most először fürdőruhába bújtam és miután megbizonyosodtam arról, hogy senki sem használja a medencét ilyen korán, tekintve, hogy még csak hajnali öt óra volt, lesiettem a lépcsőn, félrehúztam az ajtót, a törülközőt ledobtam az egyik nyugágyra és fejest ugrottam a medencébe. A testem egy pillanatra megrándult a hidegtől, de aztán megszoktam a víz hőmérsékletét és úszni kezdtem. Egy pillanatra sem álltam meg, addig úsztam, míg a testem el nem fáradt, az elmém viszont kitisztult és készen álltam újra belevetni magam az írásba. Pár percig a hátamon lebegve pihentem, aztán a medence széléhez úsztam és a karomra fektetve az állam a napkeltét kezdtem figyelni.
- De korai valaki – szólalt meg Krisztián, mire hátrapillantottam rá.
- Már annyi idő van? Nem akartam ilyen sokáig maradni – húztam el a szám, majd kitoltam magam a medencéből, hogy aztán sietősen Krisztián felé induljak, csak aztán meg csúsztam a vizes kövön.
Az éltem egy pillanat alatt lejátszódott a szemem előtt, karommal ide oda kapálóztam, hogy visszanyerjem az egyensúlyomat, aztán Krisztián megragadta a kezem és magához vont.
- Azért ennyire nem kell sietni – nézett le rám rosszallóan és megsimogatta az arcomat. – Jól vagy? – húzta végig az ujját a szemem alatt.
- Soha jobban! – vágtam rá és a testem jólesően megborzongott Krisztián testének melegétől. – Viszont most szeretnék menni!
- Miért sietsz ennyire?
- Ne, add, a hülyét könyörgöm! – morogtam.
- Melisszának piros betűs napok vannak, és olyankor nem szeret úszni. Szóval, ha miatta akarsz ennyire sietni, akkor ne tedd!
Ránéztem Krisztiánra, aki továbbra sem engedett el engem, sőt ha lehet még szorosabban ölelt magához, egyik keze a derekamra csúszott, ujjai a bugyim felső részét érintették, tekintete az ajkamra esett, majd visszatért a szememre. A testem azonnal lángolni kezdett, mellbimbóim megkeményedtek, és hálát adtam az égnek, hogy párnázott a bikini felsőm, különben hatalmas gondban lettem volna most. Épp elég gond volt, hogy az arcom vörös színben kezdett el pompázni, amikor a fantáziám beindult és elképzeltem, hogy Krisztián erős keze becsusszan a bugyimba és megérint. Nem! Nem szabad ilyenekre gondolnom!
- Tudod, nem akartam még lányt megcsókolni úgy, mint téged!
- Az a csók nem lesz valóság – villant meg a tekintetem és a mellkasára tettem a kezem, hogy eltoljam magamtól. – Engem ne csókoljon meg olyan, aki rajtam kívül még öt másik lánnyal is bármikor csókolózna!
Ezzel a végszóval hagytam magára Krisztiánt, felsiettem a szobámba, ahol aztán idegesen a sarokba vágtam és törülközőt és kibújtam a bikiniből. Miközben öltözködtem a tekintetem nem egyszer a telefon felé vándorolt. Szerettem volna felhívni Zoét, hogy tegyen rendet a fejemben és segítsen tisztán gondolkodni, ahelyett, hogy engednék a testem csábításának és átadjam, magam Krisztián vonz erejének. Csak az volt a probléma, hogy Zoé pont arra bíztatott volna, hogy hagyjam magam sodródni az árral és igenis engedjek Krisztiánnak. Egy idióta vagyok, ha kihagyom ezt a lehetőséget. Ezer százalékosan biztos voltam benne, hogy ilyen tanácsokkal látna el engem, vagyis leüvöltené a fejemet, hogy azonnal húzzak vissza Krisztiánhoz és smároljam le a gecibe, mert egyszer élünk. Ilyet sose tettem volna, nem hazudtam, az előbb, tényleg nem akartam, hogy megcsókoljon, úgy, hogy tudom már csókolózott Melisszával és még ki tudja kivel, akiről én nem tudok. A teraszra sétáltam miközben masnit kötöttem a farmerruhám övére, és lepillantottam a medence felé. Mikor láttam, hogy Krisztián nincs egyedül, hanem Melisszával beszélget, határozottan biccentettem. Helyesen tettem, hogy nem maradtam!
8 óra körül lehetett és éppen reggeliztünk, ez egyszer mindenki egyszerre volt jelen a konyhában, amikor Zalán belépett a konyhába, hat borítékot tartva a kezében.
- Jó reggelt – mosolygott ránk és kihúzott egy szabad széket, aztán leült és elvett egy virslit a tálcáról. – Hogy érzitek magatokat eme csodás napon?
- Csodásan – vágtam rá azonnal.
- Milyen érzés még mindig itt lenni? - nézett rám szélesen mosolyogva.
- Leírhatatlan gyönyörrel tölt el a tudat, hogy még itt lehetek eme falak között, és élvezhetem eme csodás hölgyek társaságát – szorítottam a mellkasomra a kezem.
- Ne már Adri. Muszáj, hogy minden rólad szóljon? – kérdezte az egyik nő méltatlankodva.
Felvont szemöldökkel fordultam a hang forrása felé, és alaposan végig mértem az alacsony babaarcú lányt, akinek a hajáról már elkezdett lenőni a fekete festék. Oké, ez nem akkora tragédia, de az az igazság, hogy más cikizni valót nem is találtam rajta. Aranyos nő volt, az apró termetével, ezért is nem értettem, hogy miért kell beszólnia. Meg mi az, hogy minden rólam szól?
- Oké. Ki szerint szól minden rólam? – dőltem hátra.
Az apró nőn kívül még egy kéz emelkedett a magasba, mindenki más hallgatott. Tekintetem ide oda járt az apró nő és a szőke hajú között, akinek az arca maszatos lett a ketchuptól, aztán legyintettem egy nagyot és előre hajolva a borítékokért nyúltam, de Zalán a kezemre csapott.
- Lizi és Anna. Elmondanátok nekünk, hogy mi problémátok van Adriennel? Esetleg ellehetetlenített egy randit? – faggatta őket Zalán.
Láttam, hogy egyszerre két kamerás is felénk közelített, hogy semmiről se maradjanak le.
- Hát, hogyne. Nem is ismerem őket, azt se tudom, mikor randiztak Krisztiánnal – mosolyogtam gúnyosan.
- Ha tudnád se tettél volna semmit – szögezte le Melissza, mire meglepetten ránéztem. – Így igaz. Nem tudom miért bánt titeket, hogy Adrienn ilyen nyitott természetű, de én ki merem jelenteni, hogy ártani nem ártana egyikünknek sem. Hajnalban csak azért feljött, hogy Krisztiánnak és nekem meglegyen a közös reggeli rutinunk. Szerintem rajta kívül ezt senki se tette volna meg.
- Jó, de ezt nem azért tettem, hogy szobrot állíts nekem!
- Tudom! De nem szeretem az igazságtalanságot.
- Azt még mindig nem tudjuk, hogy mi a baja Lizinek és Annának.
- Szerintem engedd el Zalán. Úgyse fognak mondani semmit. Majd készítesz velük egy rövid kis videót, amiben elmondják, mi nem tetszik nekik. Lapozhatnánk? A borítékok – emlékeztettem jövetelének okára.
- Nekem pontosan ez nem tetszik! Hogy mindig meg akarod mondani, hogy mikor mi következzen, és parancsolgatni akarsz a stábnak! Nem tudod hol a határ, feljebb valónak érzed magad nálunk és mindenkinek teszed a szépet, azt hiszed, hogy mindenki kedvel téged, holott csak megtűrnek, mert érdekesebbé teszed a műsort, de ha nem így lenne már rég nem lennél itt!
Érdeklődve meredtem a szőke hajú nő, vagyis Anna kiborulására, szavai nem bántottak meg, mert tudtam nincs igaza. Már régen megtanultam nem magamra venni az ilyenfajta áskálódást. Anna csak féltékeny volt és így próbált olyan helyzetet generálni, amiből én jönnék ki rosszul. De arra várhatott, hogy úgy ugrok, ahogy ő fütyül.
- Szerintem Zalán elég tökös ahhoz, hogy rendre utasítson, ha úgy gondolja, sok vagyok – vontam meg a vállam végül.
- Kivéve ha…
- Ha? Fejezd csak be – bátorítottam.
- Oké, ezt a beszélgetést én itt be is rekesztem, mielőtt tényleg elfajulnak a dolgok – pattant fel Zalán. – A feladat a következő. Mindenkinek van egy névvel ellátott borítékja, amiben egy-egy kiragadott részlet lapul, Krisztián regényéből. Nektek ezt a részletet kívülről meg kell tanulnotok, fél óra alatt, majd amint ezzel megvagytok várlak titeket a hazugságvizsgáló szobában, ahol elő kell adnotok, mintha meghallgatáson lennétek. Krisztián az alapján fog pontozni, hogy kiben látja leginkább Laura karakterét.
A homlokomat ráncolva néztem Zalánra és nem igazán értettem ennek a feladatnak a lényegét. Oké meg kell tanulnunk egy részletet, amit el kell mondani neki, de honnan lehetünk abban biztosak, hogy Krisztián nem szimpátia alapján fog dönteni? Értetlenül emeltem magasba a kezem és megvártam, míg Zalán felszólít, mintha iskolába lennék és épp egy feltett kérdésre válaszolnék.
- Honnan tudjuk, hogy nem szimpátia szavazás?
- Okos kérdés. Krisztiánnak be lesz kötve a szeme és igen tudom ez nem nagy segítség, de rá lesz kötve a hazugságvizsgáló így igazat kell mondania. A hangotok alapján fog dönteni, hogy kit tud elképzelni Lauraként.
- És fél óránk lesz megtanulni? – kérdezte Lizi kisé ijedten.
- Fél óra tökéletesen elég rá – bólintott Zalán. – Adri – nyújtotta felém a nevemmel ellátott borítékot.
Elvettem tőle, aztán már indultam is az emelet felé, hogy csendben elkezdjek tanulni, vagyis inkább csak olvasni, mert nekem aztán nem kell tanulnom semmit. Pláne nem a kedvenc könyvem fontos részleteit, csak bíztam benne, hogy azt a részletet kaptam, meg amit imádok. Felpillantottam és a tekintetem megállapodott Krisztiánon. Hirtelen eszembe jutott, amit tegnap palacsintasütés közben mondott nekem, hogy Laurára emlékeztetem. A szívem környékére azonnal melegség költözött, arcom piros színt öltött, ő pedig mosolyogva kísérte végig a tekintetével, ahogy a zavarom váltakozik az örömmel.
- Na, irány olvasni – küldött el nagylelkűen.
Kettesével szedve a fokokat siettem fel a lépcsőn, beléptem a szobába és az ajtót magamra zárva izgatottan feltéptem a borítékot.
Sziasztook! Itt is az újabb fejezet 😍 Sajnálom, hogy tegnap nem tettem ki, de Pesten voltam a Könyvhéten és találkoztam a két legnagyobb példaképemmel Leiner Laurával és Lakatos Leventével 😍😍
És persze elköltöttem minden vagyonom 😂🥰
Ki volt még kint? 😍