James szemszöge
-Katy! Nem te vagy véletlenül a nap?-könyököltem a lány mellé a Griffendéles klub kandallójához.
-Ezt most miért mondod?-mosolygott rám értetlenül.
-Azért mert beragyogod az életem.-Kacsintottam.
A körülöttem lévő lányok nevetni kezdtek, Katy pedig totál vörös fejjel vigyorgott. Siriusra sandítottam, aki a helység másik sarkában fuldoklott a röhögéstől. Majd Remusra néztem aki hevesen mutogatott az ajtó felé. Értetlenül oda fordítottam a fejem. Lili lépett be.
-Anyám...-suttogtam. Gyorsan vissza rohantam Siriusékhoz.
-Mi van haver? Megjött Lili istennő?-vigyorgott Sirius.
-Ne szólj semmit nagyon kérlek!-könyörögtem neki.
-Úúúh, már késő. Miért nem szóltál hamarabb?- Rázta a fejét.-HÉ LILI!
A lány oda kapta a fejét, majd integetett nekünk és elindult felénk.
-Miért kívánod a halálom?-sápadtam el.
-Haveer, csak vágj jó képet a dologhoz.-Integetett a lánynak Sirius.
-Utállak.
-Egyszer még hálás leszel.-legyintett a fiú.
Lili finom léptekkel haladt felénk, mint aki nem is a földön jár, hanem lebeg. A haja tökéletesen fényes és ápolt volt, a ruhája kifogástalanul simult a lélegzet elállító testére, és a mosolya...szavakba nem lehet önteni milyen gyönyörű volt.
-Sziasztok!-Köszönt a lány.
Mindenki sorba köszönt, én meg csak álltam és bámultam őt. Majd Peter oldalba bökött.
-Km...szia.-motyogtam.
-Óh James! Nagyon sajnálom a múltkorit én...tényleg el kellett mennem, és utána randim volt szóval...
Félre nyeltem. Elnézést? Randi? Randit mondott? Ez komoly? A csalódottság hulláma zúgott végig a testemen, és éreztem ahogy ereimből kifut a vér. Az nem lehet...de hát tegnap még...vagy mégis?
-De ma délután ráérek ha...
-Nem, ne fáradj. Már úgyis tudom amit kell.-Legyintettem, és igyekeztem leplezni csalódottságomat.
-Kivel volt randid?-dőlt a fotel háttámlájának Sirius.
-Perselussal tudjátok ő a...
-Igen tudjuk.-Bólintott Remus.
PERSELUS? A zsíros hajú nyomorék? Ez halál tuti biztos? Komolyan ilyen gyíknak kéne lennem hogy Lili randizzon velem? Ennek a csajnak miért nem jó az első osztály? Miért folyton a turista részlegen utazik?
-Hát...én most..-Mutatott maga mögé a lány.
-Persze, menj csak!-Mosolygott rá Remus.
Csalódottan roskadtam le a kanapéra.
-Beszarás.-Ráncolta a homlokát Sirius.
-Erre tényleg nem számítottam.-rázta a fejét Remus.
-úgyis csak két hét lesz az egész, maximum.- Vonta meg a vállát Peter.
-Imádkozom, hogy igazad legyen.-Sóhajtottam. Majd felálltam.-Megyek, sétálok egyet...
-Ne menjünk veled?-Kérdezte Remus.
-Ne.-ráztam a fejem.
Elindultam az udvar felé. Ezért Perselus tuti kapni fog. El sem akartam képzelni, hogy a mocskos kezével hozzá ér Lili gyönyörű, makulátlan tiszta selymes kezéhez, hogy széles testével hozzá simul Lili karcsú lélegzet elállító derekához, és hogy hallja nevetni a lányt, mintha csak magán koncertet adna neki. Dühösen lépkedtem előre. Miért? Levágtam magam egy padra, majd elő vettem egy cigit, és szomorúan rágyújtottam. Elbámultam a Tiltott Rengeteg felé, és képtelen voltam felfogni mivel jobb Perselus mint én.
-Ha elejted, véged!-jöttek hangok a hátam mögül.-Várj...ezt látnom kell.
Csendben ültem. Semmi kedvem nem volt bele avatkozni, nem érdekelt kik azok, egyre csak a veszteségemen és a bosszún járt az agyam.
-Potter! Agyam eldobom! Te sírsz?-röhögött mögöttem valaki.
Lassan megfordultam.
-Most nincs kedvem hozzá, menj el.-Fordultam unottan vissza mikor megláttam ki az.
-ki törte össze a kis szíved?-vágott szomorú arcot Regulus.
-Mondom, menj el!-Szorítottam ökölbe a kezem.
-Jahaaaj, hogy oda ne rohanjak! Csak nem az a lángoló fejű Lili Evans?-vigyorgott.
Felálltam, és gondolkodás nélkül behúztam neki.
-Ki nem mond a nevét még egyszer!-Remegtem a haragtól.
-Lili Evansét?-Törölte le vérző orrát.
Ismét neki mentem, erre már nem hagyta annyiban, vissza ütött. Elterültem a földön, majd megragadtam a lábát, és lerántottam magamhoz. Oda kúsztam hozzá, és a gyomrába rúgtam.
-Te kis...-görnyedt össze.
-Na mi van? Nem tetszik?-Lihegtem. Felé kerekedtem, és leszorítottam a karját.-Nem értem miért csinálod ezt. Úgyis tudod, hogy erősebb vagyok.
Szikrázó szemekkel néztem le Regulusra. Ő csak ördögi vigyorral nyalta végig véres száját. Vértől vörös ajkai mosolyra húzódtak, méreg zöld szeme pedig kábítóan fúródott az enyémbe. Porcelán bőrén gyönyörű volt a vörös vére, és sötét haja a szokásostól eltérően most tiszta kóc volt, és rendezetlenül terült el a füvön.
Nem tudom, szívtam-e ma, de valószínűleg igen, és nem is keveset, mert hirtelen az az érzésem támadt, hogy meg akarom kóstolni az ajkait, azt a mocskos kis vörös ajkát, ami most olyan ravaszul vigyorgott rám. Ettől a gondolattól elborzadtam, és lepattantam róla.
-Mi van Potter? Feladod?-Szólt utánam.
-Tűnj el!-Siettem vissza az épületbe.
Meg kerestem Siriuséket.
-Adtatok ma nekem füvet?-ragadtam meg a karjukat.
-Ma...-Gondolkodott Sirius.
-Reggel...asszem.-Bólintott Remus.
-Óh Merlin! Köszönöm!-Akkor biztosan attól jutott eszembe ekkora faszság. Kissé megnyugodtam.
-Mit csináltál te odakint?-Vonta fel a szemöldökét Peter, majd a vérző sebeimre nézett.
-Ne is kérdezd!-Sóhajtottam.
Este terveket eszeltünk ki, hogyan csábítsam vissza Lilit, de valahogy nem volt most kedvem hozzá, égett az arcom a verekedéstől, és mikor Lili vörös haját hozták szóba, csak Regulus vörös ajka jutott eszembe. Ez már kész agyrém.
-Ez...ez nekem most nem megy.-Álltam fel.-Megyek lefekszem.
Ott hagytam őket és a szobámba indultam. Valahogy ki kell vernem a fejemből ezt az egészet. Gyűlölöm Regulust, ez egyértelmű. Bevágtam magam az ágyamba, és a plafon felé bámultam. Próbáltam elterelni a gondolataimat, de ezzel csak azt értem el, hogy még erősebbek lettek. Gondolkodtam rajta, hogy leiszom magam vagy ilyesmi, de tisztában vagyok vele, hogy a részegség csak időszakos felejtés, és én nem szeretem a gondokat piával elűzni, mert attól még gond marad, csak még tovább húzódik. Sürgősen megoldást kellett kitalálnom.