Eszembe se volt odalent a nappaliban a többiek társaságát élvezni, akik mindig az épp aktuális nőről beszéltek, aki éppen Krisztiánnal randizott. Mikor beléptem a villába éppen Melisszáról volt szó, mindenki tőle tartott a legjobban, hiszen őt tartották a legszebbnek.
- Milyen volt? – szólított meg az egyik, amikor észrevett.
Félúton a lépcső felé megtorpantam és rájuk néztem. Nagyon nem volt kedvem megosztani velük azt a másfél órát, amit együtt töltöttünk Krisztiánnal, semmi közük nem volt hozzá és kész.
- Nagyon jó – válaszoltam végül és felsiettem a lépcsőn, hogy átöltözzek valami szárazba.
Maradtam is a szobámba és az írásnak szenteltem minden figyelmemet, csak akkor hagytam abba, amikor Zoé hívott. Küldtem nekik ugyan egy körüzenetet, hogy majd én jelentkezek, ha történik valami fontos, de úgy tűnt Zoé nem elégedett meg ezzel. Egy ideig megpróbáltam figyelmen kívül hagyni a hívását, de aztán mégis fogadtam.
- Végre már, hogy ő méltósága hajlandó volt felvenni a telefont! Tegnap óta arra várok, hogy mikor hívsz, erre csak annyit kapok, hogy majd jelentkezel, ha történik valami fontos! Nem teheted meg ezt velünk! A barátság kódex ki mondja, hogy mindent meg kell osztanunk egymással! Nem igaz csajok?
- De nagyon igaz – helyeselt Timi. – Szóval mesélj csak. Hogy tetszettél neki? Biztos, hogy nagyon imádta a ruhádat és legszívesebben letépte volna rólad.
- Hát, hogyne – forgattam meg a szemem. – Amúgy nagyon jó volt a tegnap este – tettem hozzá.
- Á, mesélj!
- Hé, várjatok már meg engem is – kiáltotta Rita, de a hangja nagyon távolinak tűnt.
- Videochaten van, épp a taxiban ül, megy a reptérre – magyarázta Zoé. – Szóval nagyon jó volt.
- Aha, Anyegint olvastam.
- Azt hiszem rosszul hallottam. Mit csináltál?
- Leültem és Anyegint olvastam, amíg mindenki más körbe pisilte Krisztiánt – vigyorodtam el.
A mosolyom szinte azonnal le is olvadt, ugyanis egyszerre kezdték el leüvölteni a fejemet, hogy hogy lehetek ennyire hülye és miért nem vagyok képes kicsit élvezni az életet. Miért kell folyton megnehezítenem a saját életem, a túlgondolásaim miatt, és, hogy illene kikapcsolni az agyamat, mondjuk örökre, különben macskákkal fogok meghalni. Éljen a baráti őszinteség.
- Ácsi csajok – csitítottam őket. – Mi van, ha azt mondom, ezzel felkeltettem a figyelmét és kedveli a társaságom? Csajok, az egyetlen vagyok, aki nem rajongja körbe és keresi a társaságom, én voltam ez első, akivel ma randizott, mert én értem el egyedül max pontot a kvíz játékban. Tudom, mit csinálok – hadartam.
- Na, végre valami jó hír – könnyebbült meg Zoé. – És miről beszélgettetek?
- Az általános sulis tornatanáromról, a szerelemről, hogy nagyok az elvárásaim, akkor a Balatonról, bele lökött a vízbe, én pedig eljátszottam, hogy nem tudok úszni, mire, mint egy hős megmentő utánam ugrott, Dirty Dancingeltünk egy kicsit.
- Ez alatt a piszkos táncot kell érteni? Hozzád dörzsölte magát?
- Nem – lomboztam le Timi lelkesedését. – Mit lehet vízbe csinálni amit Johnny és Baby is csinált?
- Nem tudjuk? – röhögött fel Rita.
- Zoé?
- Én se láttam – mondta védekezve.
- Keressetek rá és megtudjátok mit csináltunk – sóhajtottam fel.
- És milyen a többi csaj?
- Szánalmas? Az egyik konkrétan megkért engem, hogy segítsek neki összejönni Krisztiánnal. Egy másik pedig konkrétan lekurvázott, mert szerinte csak kéretem magam, hogy Krisztián csak jobban akarjon – morogtam.
- Melyik volt az? Nevet kérek! – követelte Zoé dühösen.
- Nem tudom a nevét, de nem is érdekel. És mi a legjobb? Hogy Krisztián is végighallgatta, mert neki is kedve támadt a lépcsőn ülve hallgatódzni.
- Veletek van egy házban?
- Aha, ez is hülyeség szerintem. Tanácsoltam neki, tegnap este, hogy zárja be az ajtaját – fintorogtam. – Nagyon szar itt nekem, de ezt az egy hetet kibírom – motyogtam majd kimásztam az ágyból és kiléptem a teraszra. – Leteszem és küldök pár képet a kilátásról jó?
- Okés, de kérlek, hívj minket! Rendszeresen!
- Jó, rendben. Sziasztok – köszöntem el.
A telefonomat forgatva a kezemben rákönyököltem a korlátra és a Balatont figyeltem, majd a pillantásom a part felé vándorolt és némán figyeltem, ahogy az ötödik nő sugárzó mosollyal az arcán igyekezett vissza a villába, Krisztián pedig mosolyogva nézett utána. A műsorvezető ekkor odalépett Krisztiánhoz és gondolom, most fogják megbeszélni azt, hogy mi a tapasztalata az első öt randi után. Elszakítottam róluk a tekintetem, lőttem pár fényképet a kilátásról, aztán visszamentem a szobába és az ágyon végig nyúlva folytattam az írást.
Éppen egy nagy ihlet hullám közepette voltam, amikor kopogtattak az ajtómon.
- Légyszi ne most – kiáltottam ki, de a kopogás újra felhangzott. – A fenébe – tettem félre a laptopot és konkrétan feltéptem az ajtót.
A küszöbön Krisztián állt, kopogásra emelt kézzel, amit most leengedett maga mellé és rám mosolygott.
- Megzavartam a sorozatozást?
- Nem. Mit akarsz?
- Le kéne menned a szalonba és ott várni, amíg nem szólítanak.
- De… most nem érek rá! Ments, ki kérlek! – könyörögtem.
- Nem tehetem. Hazugságvizsgálat lesz.
Felvont szemöldökkel meredtem rá, aztán átgondoltam a dolgot és elmosolyodtam. Krisztián a homlokát ráncolva próbált rájönni, a hirtelen hangulatváltozásom okára, de nem járt sikerrel. Visszaléptem a szobámba, az ágyra mászva elmentettem az eddig leírtakat, alvó állapotba tettem a laptopot aztán mosolyogva visszasétáltam Krisztiánhoz.
- Popcorn is lesz? – kérdeztem izgatottan.
- Sejthettem volna, hogy a szórakozás véget jössz csak le – nevette el magát.
- Téged is megvizsgálnak?
- Elvileg igen – biccentett.
- Hú, féljél csak – böktem oldalba.
- Neked nincs félni valód?
Azonnal megráztam a fejem, ő pedig elgondolkodva végig mért, de nem mondott semmit. Nem hazudtam se most, se pedig korábban, a lelkiismeretem patyolat tiszta volt. Már éppen leültem volna egy szabad fotelbe, amikor kinyílt egy ajtó és a műsorvezető kidugta rajta a fejét.
- Adrienn!
- Megyek – indultam meg azonnal és beléptem a kis helységbe. – Jó estét – köszöntem oda a bent tartózkodó férfinek, aki egy gép előtt ült.
- Jó estét – köszönt vissza.
- Kérlek, foglalj helyet Adrienn, amíg Róbert felteszi rád a hazugságvizsgálót – kérte a műsorvezető.
- Okés – huppantam le a székre. – Szégyellem bevallani, de nem emlékszem a nevére – néztem a műsorvezetőre.
- Ez szomorú, főleg, hogy maximum pontot kapott tőlem a vizsgáján – vonta fel a szemöldökét. – Amúgy Zalán – legyintett felém, amikor csak mosolyogtam rá.
- Sejtettem, hogy valami Z betűs – bólogattam.
- Kezdhetjük? – kérdezte maga elé húzva egy noteszt.
- Aha, ez benne lesz a Tv-ben? Csak mert tudja, ha benne lesz, akkor nem kéne olyan kérdést feltennie, hogy szeretek-e itt lenni meg ilyenek.
Zalán figyelmen kívül hagyta a megjegyzésemet, a papírjaiba mélyedt, aztán felpillantott rám és feltette az első kérdést. Ami az volt, hogy tetszik-e nekem Krisztián? A válaszom természetesen igen volt, mert nem volt rossz pasi. A következő kérdés már sokkal intimebb volt és nemet kaptak válaszul, ami szintén igaz volt. Így ment ez négy kérdésen át, amikor is megkaptam az utolsó kérdésem.
- Szerinted van esélyed Krisztiánnál?
- Nem – tártam szét a kezem.
- Ez nem igaz – mondta Róbert, mire kikerekedett a szemem és rámeredtem.
- Már, hogyne lenne igaz! Nincs esélyem nála!
- A gép nem ezt mondja.
- Na, jó, azért álljunk meg egy pillanatra. A gép a szívdobbanást méri, nem? De igen! A szívem mondhat bármit, ha az agyam egészen mást mond! És az agyam tudja mi az igazság – magyaráztam.
- Köszönjük Adrienn, kérlek, hívd be nekünk Petrát – küldött el Zalán.
- Előbb talán le kéne venni ezt rólam!
Amint megszabadultam a hazugságvizsgálótól már ki is lőttem az ajtó felé, ami előtt már Petra állt kisé idegesen, aki nem olyan régen széles mosollyal az arcán igyekezett a villa felé. Már ennyiből levágtam, hogy hazudott Krisztiánnak és a sejtésem be is igazolódott. Idegesen meredtem a Tv-re, majd Krisztiánra, aki kifejezéstelen arccal hallgatta a Tv-t és Petra vallomását. A fejemet csóválva pattantam fel, a konyhába mentem és addig nyitogattam a szekrényeket, míg rá nem akadtam 5 doboz popcornra. Kibontottam egy vajasat, betettem a mikróba, aztán amint elkészült visszamentem a szalonba és levágtam magam Krisztián mellé.
- Hülye kurva – dobtam a számba egy szem popcornt.
- Jól éreztem magam vele – húzta el a száját, majd rám pillantott és felsóhajtott. – De tényleg – bizonygatta látva a hitetlenkedő arcomat.
- Mit mondott neked? Hogy ő is ír és, hogy miattad kezdett el az írással foglalkozni?
- Nem egészen, de igen, ezt is mondta.
- De pedig elhitted, úgy, hogy öt pontot szerzett összesen a kvízen.
- Ja, elhittem – markolt bele a tálba és hátra dőlve kényelmesebben elhelyezkedett. – Melletted nem lehet ezt komolyan venni – szólalt meg hosszas hallgatás után mire elmosolyodtam.
Mondhat bárki bármit, szerintem igenis jót tett Krisztiánnak az, hogy ott ültem mellette és eltereltem a figyelmét, amikor zsinórban a harmadik nőről is kiderült, hogy nem volt őszinte vele. Egyedül csak Melissza volt őszinte és én. Láttam Krisztiánon, hogy nem esett jól neki, ezért mindent elkövettem, hogy eltereljem a figyelmét és sikerült is neki. Úgy indult el megbeszélni a dolgokat a három nővel, hogy megígértette velem, hogy megvárom. Miközben rá vártam, a többiek szépen lassan szétszéledtek és elvonultak a saját szobájukba, egyedül csak Melissza maradt velem a szalonban, majd egy idő után át ült mellém.
- Ez azért durva volt – utalt a történtekre.
- Nem is értem, hogy mit gondoltak. Mire jó hazudni? Úgy gondolták, hogy majd nem derül ki? – csóváltam a fejem döbbenten.
- Annyira le akarták nyűgözni Krisztiánt, hogy még hazudni is képesek voltak a kedvéért. Te nem voltál lent, de pont ők hárman voltak azok, akik a leglelkesebben meséltek arról a másfél óráról – nevette el magát hitetlenkedve. – Én nem meséltem ennyire.
- Nektek, hogy alakult?
- Jó volt. Krisztián nagyon értékes ember, a lelke csodálatos. Ritka, hogy egy férfinak ilyen lelke legyen.
- Az írók már csak ilyenek. Lehet ő a nagy lelkek egyike, ahogy Petőfi mondaná.
- Nem tervezem megváltani a világot – szólalt meg Krisztián.
- Kidobtad őket?
- Nem dobtam ki őket, de holnap reggel hazaindulnak – válaszolta.
- Helyes, én pedig indulok aludni. Jó éjt nektek – pattantam fel és magamhoz ölelve a tálat átmentem a konyhába.
Csináltam egy újabb adag popcornt magamnak, a hűtőből kivettem egy túró rudit, majd a lépcső felé vettem az irányt. A szalon előtt elhaladva láttam, hogy Melissza és Krisztián a kanapén ültek, közel egymáshoz és beszélgettek. Kisé idegesen meredtem rájuk. Mégis minek akarta, hogy megvárjam, ha nem mondott semmit? Vagy mire számított? Hogy maradok velük egy hármas kis beszélgetésre? Azt lesheti! Krisztián ekkor felpillantott és észrevett engem, én pedig azonnal elkaptam a tekintetem és felsiettem a lépcsőn, magamra zártam a szobaajtóm, a popcornt letettem az ágyra és megengedtem a vizet a kádba. Írói véna lévén, az agyam egy pillanatra se kapcsolt ki, ezért élénken láttam magam előtt a jelenetet, ahogy Melissza és Krisztián a nagy beszélgetések közepette elkezdenek smárolni. Idegességembe a kelleténél több tusfürdőt nyomtam a vízbe, így pillanatokon belül hatalmas habok keletkeztek. Kibújtam a ruhámból, bemásztam a kádba és nyakig merültem a habos vízbe, megpróbálva ellazítani a testemet. Már éppen sikerrel jártam, amikor kopogtattak az ajtómon, megzavarva ezzel az én időmet és a meditációmat. Bosszúsan másztam ki a kádból, megtörölköztem, belebújtam a köntösömbe, szorosra kötöttem, hogy nehogy kioldódjon, aztán az ajtóhoz léptem és kinyitottam.
- Ez gyors ment volt – nyugtáztam.
- Élénk a fantáziád – csóválta meg a fejét mosolyogva. – Elszeleltél!
- Úgy éreztem nincs rám szükség – dőltem az ajtófélfának.
- Szerinted miért kértem, hogy várj meg?
- Hármas szex? – tippeltem.
- Ó én nem beszélgetek veled, te szexista – háborodott fel.
- Barom – röhögtem el magam. – Szóval…
- Szóval, csak szerettem volna megköszönni neked, hogy tartottad bennem a lelket.
- Ugyan már! Azok meg sem érdemlik, hogy agyalj rajtuk! Szóval ne merészelj rájuk gondolni! Indíts a szobádba és írj! – néztem mélyen a szemébe.
- Értettem főnök – vigyorgott rám. – Jó éjt Adrienn!
- Jó éjt és zárd be az ajtót!
Krisztián kuncogva bólintott, én pedig már csuktam volna be az ajtót, amikor az ajtó és az ajtófélfa közé ékelte a lábát. Kérdőn pillantottam rá és totálisan lefagytam, amikor felém hajolt és megpuszilta a homlokomat. Még akkor is ott álltam, a kilincset szorongatva, amikor ő magára zárta a szoba ajtaját egy emelettel feljebb.