Benyitottam az új lakásomba, és leesett az állam. Amit legelőször észrevettem, az a fényes, tágas tér, és a hatalmas, faltól-falig ablakok voltak. Ez tényleg maga a menyország. A helyiség tele volt fehér bútorokkal, ami tisztaságérzetet kölcsönzött a szobának. Egy hatalmas amerikai konyha fogadott, bárpulttal és kör alakú étkezőasztallal. A bejárattól továbbsétálva a nappaliba értem, melynek közepén egy halványszürke kanapé fogadott, puha díszpárnákkal. Azzal szemben egy akkora tv lógott a falon, amekkorát élőben még sosem láttam. A kanapé mögött, közvetlenül az ablakok mellett pedig egy fehér íróasztal foglalt helyet. A bejárattól balra két ajtó vezetett tovább. Az egyik a fürdőszobába, a másik pedig a hálószobába nyílt. Boldogan rávetettem magam az ágyra, ami olyan puha volt a sok párnától és takarótól, mintha egy felhőbe feküdtem volna bele. Az ággyal szembeni falra is egy kisebb tv volt felszerelve.
Az első gondolatom az volt, hogy bárcsak most azonnal berendezkedhetnék. De erre nem volt idő. Xavival 5 perc múlva találkozom az edzőpályáknál. Gyorsan csekkoltam magam a tükörben, párat fésültem világosbarna hajamon és már rohantam is az edzőpályához. Útközben elolvastam a főnökömtől, Veratól kapott üzenetet, melyben az állt, edzés után várja az első videóimat a játékosokról. Őszintén fogalmam sem volt, hogy milyen videókat fogok készíteni az első napomon, de azt tudtam, hogy kivel szeretnék videót készíteni. Az exem kedvenc játékosa és példaképe Robert Lewandowski. Ha vele csinálnám az első videómat talán még itt Barcelonában is hallanám, ahogy otthon koppan az álla a földön, mikor meglát. Az üzenetben egyébként még annyi állt, hogy küldjek nekik egy pár másodperces bemutatkozó videót is, amit majd a Barca platformjaira posztolnak, hogy a követők tudják ki csinálja a tartalmakat.
Mikor odaértem a focipályához, Xavi már a lelátó első sorában ülve várt.
-Elnézést a késésért, most tudtam csak elfoglalni a szobát.- szabadkoztam ahogy mellé léptem.
-Ugyan, nem késtél. Pontosan 9:45 van, ahogy azt megbeszéltük.- mosolygott rám kedvesen, miközben elindultunk egy lépcsőn lefelé, feltehetőleg az öltözők felé. - Mellesleg a fiúk még biztosan öltöznek és zenét hallgatnak.
Az öltöző közeledtét az egyre hangosabb zene jelezte. Végül megálltunk egy zárt ajtó előtt, amin Xavi benyitott és jelezte, hogy várjak egy kicsit.
-Mindenki öltözzön fel, most! Bemutatok valakit. Biztosíthatlak róla, hogy nem lesz kíváncsi a pucér seggedre, Alejandro, vegyél fel egy nadrágot. - mondta Xavi, mire nevetés szűrődött ki a szobából. - Bejöhetsz, mindenkin van ruha. - intett felém a csapat edzője, miután a zene is elhalkult.
Ahogy beléptem az öltözőbe, hirtelen csend lett.
-Sziasztok. - köszöntem magabiztosságot tettetve. Azért mégiscsak egy csapat sztárfocista szeme szegeződött rám abban a pillanatban, hazudnék, ha azt mondnám, hogy nem izgultam. Miután páran visszaköszöntek, úgy döntöttem, hogy bemutatkozom. - Én Anna vagyok, az új közösségi média tartalomgyártó. Az a munkám, hogy videókat csináljak rólatok a pályán kívül, hogy a szurkolók minél jobban megismerhessenek titeket. Veletek leszek az edzéseken, meccseken és minden olyan eseményen ahova hívnak titeket. Éppen ezért remélem, hogy mindenkit megismerhetek majd jobban, hiszen elég sok időt fogunk eltölteni együtt. Remélem az általam készített videókat és a társaságomat senki nem érzi majd tehernek, hiszen ezek azért vannak, hogy a szurkolók ne csak neveket és számokat lássanak bennetek, hanem embereket, karaktereket, történeteket, személyiségeket. - szedtem össze a gondolataimat. A monológomat egy kisebb csend követte.
-Ez szinte már megható volt. - szólalt meg Jules Koundé, mire többen elmosolyodtak.
-Ezzel csak azt szerettem volna elérni, hogy ne érezzétek tolakodónak amikor videót készítek rólatok, hanem inkább egy lehetőséget lássatok benne.
-Menni fog, Gavi? - csapott a srác vállára Raphina.
-Egyszer majd biztos. - vont vállat Gavi. Ezt nem tudtam hova tenni, de szerencsére Pablo Torre látta a zavaromat, és magyarázatba kezdett.
-Ne vedd magadra, Gavi utálja a kamerákat.
-Nem utálom, csak idegesítenek. - vágta rá a srác.
-De téged mi nem idegesít? - nevette el magát Pedri, majd a többiek is.
-Nyugi, igyekszem tiszteletben tartani, ha valaki nem szeret szerepelni. - mondtam kedvesen, majd tekintetemmel megkerestem azt a személyt, akivel az első videómat akartam csinálni. - Lewandowski!
-Csak Robert. - javított ki a lengyel csatár.
-Robert. Edzés után csinálnék veled egy videót, ha nem gond.
-Dehogy gond. - mosolygott rám kedvesen.
-Rendben. Akkor nem is zavarnék tovább. - léptem hátra az ajtóhoz.
-Máskor is számíthatunk ilyen kellemes látogatásra az öltözőben? - vigyorgott rám Alejandro Balde, egészen addig, míg Pedri meg nem dobta a bal cipőjével.
-Nem, az öltözőt meghagynám kamera mentes övezetnek.- feleltem.
-És Anna mentes övezetnek is? - folytatta a srác az incselkedést. Ekkor Pedri jobb cipője repült felé.
-A pályán találkozunk. - mondtam mosolyogva, majd Xavi kíséretében kisétáltam a pálya melletti négy soros lelátóhoz.
-Meg kall hagyni, ügyesen kezelted a helyzetet. - szólt Xavi.
-Mármint milyen helyzetet? - kérdeztem vissza.
-Bemutatkozni egy csapat sztárfocistának. Teljesen a kezedben tartottad az irányítást. Ezt mindenképp továbbítani fogom a feletteseidnek.
-Oh, köszönöm. - illetődtem meg.
-Vera és Mariana jól választott. Nem fogsz csalódást okozni. - tette a vállamra a kezét, majd elsétált a trainerekhez. Nagyon jól estek a szavai és ott, akkor megfogadtam, hogy tényleg nem fogok csalódást okozni Xavinak. Mosollyal az arcomon vártam, hogy a csapat kijöjjön edzésre. Ekkor hirtelen gondolattól vezérelve elővettem a telefonom, és a felvételt elindítva vártam, hogy a játékosok kijöjjenek edzésre. Pár perccel később el is kezdtek szállingózni. Először Frankie, Lewandowski, Busquets és Jordi Alba, mind mosolyogva integettek a kamerába. Utánuk a többiek is hasonlóan tettek. A sort Ferran, Eric és Pedri zárta. Nagy örömömre Pedri még kacsintott is egyet a kamerába, amitől boldogan ültem vissza a lelátóra konstatálva, hogy már most jó felvételek születtek.
Az edzés elkezdődött én pedig eleget téve a főnököm kérésének, csináltam egy gyors bemutatkozó videót magamról, majd ezután teljesen a játékosokra fókuszáltam. Próbáltam elkapni a vicces, érdekes pillanatokat az edzésből, anélkül, hogy zavarnám őket. Egy ivószünetnél hirtelen Pedri huppant le mellém a padra egy kulaccsal a kezében, amit végig videóztam.
-Hola! - hajolt közel a kamerához, majd rám nézett. - Beszélgethetünk anélkül, hogy felvennéd, igaz?
-Öhm, persze. - kaptam észhez és gyorsan leállítottam a felvételt.
-Remélem nem vetted magadra Alejandro odaszólásait. A világ összes nő nemű egyedét fel akarja szedni. - nevetett a középpályás.
-Nem vettem magamra. - ráztam a fejem. - És egyébként sem azért jöttem, hogy „felszedjenek".
-Ezt látom. - mosolygott. - Komolyan veszed a munkád.
-Igen. De ez nem azt jelenti, hogy nem akarok barátokat szerezni.- mondtam. Jelenleg senkit nem ismerek Barcelonában ezért igazán jól jönne pár barát. Pedri jófejnek tűnik, és ha már a szembeszomszédom, nem bánnám, ha jól kijönnénk egymással.
-Örülök, hogy ezt mondod, mert arra gondoltam, hogy este lejöhetnél az alagsorba.
Összehúztam a szemöldököm.
-Alagsorba?
-Uhh, bocsi. Az apartmanok alatt az alagsorban van egy kisebb közösségi hely a lakóknak, de igazából csak mi szoktuk használni. Tök menő, van pingpong asztal, tv, bárpult, hangfalak Ansunak...
-Jól hangzik.
-Estére összehívom a srácokat. Gyere te is, hogy jobban megismerhessünk. - mosolygott rám Pedri.
-Ott leszek, köszönöm. - viszonoztam a mosolyt.
-Igazán nincs mit. Na, videózd le ahogy elsétálok. - pattant fel jókedvűen.
-Pillanat. - kaptam elő a telefont, majd nevetve elindítottam a felvételt. - Sétálhatsz.
Pedri felkapott még két kulacsot a földről, amit a csapattársai dobtak a pálya szélére edzés közben, majd elkezdett zsonglőrködni, színpadiasan maghajolt, majd továbbsétált, én pedig az egészet mosolyogva vettem fel.
Az edzés közben feltűnt, hogy még rajtam kívül egy másik lány is videókat készít a fiúkról telefonnal, de nem tulajdonítottam ennek nagyobb jelentőséget egészen addig, míg a lány oda nem jött hozzám.
-Szia, Sarah vagyok szintén médiás. - nyújtotta a kezét hatalmas mosollyal az arcán.
-Szia, Sarah! Anna vagyok.
-Te kaptad meg a 203-as szobát igaz? - kérdezte, mire bólintottam. - Szuper. Enyém a 202-es melletted. A 201-esben, rögtön a lépcsőház mellett pedig Georgina van, ugyancsak médiás. Vele is sokat fogsz találkozni, jófej lány. Hogy érzed magad eddig?
-Nagyon jól. Mindenki annyira kedves. - áradoztam.
-Tényleg azok. Ez a csapat olyan, mint egy család. Mes que un club. -mondta Sarah a Barca szlogenjét. - Akkor sikerült megismerkedned a fiúkkal is?
-Hát megismerkedésnek nem nevezném, inkább csak bemutatkoztam. De Pedri mondta, hogy menjek le este az alagsorba.
-Szuper, akartalak én is hívni, de ezek szerint megelőzött. Ha gondolod készülődhetünk előtte együtt.- vetette fel az ötletet.
-Készülődni? Azt hittem ez csak egy alagsor. - mondtam.
-Igen, az. De mindig mikor valaki új költözik be össze dobunk ott egy kisebb házi buli szerűséget. Nem akarsz macinaciban megjelenni ugye?
-Hát, mostmár nem. - nevettem fel. - Akkor előtte nálam tali.
-Ezt már szeretem. Viszem Georginát is, ha nem baj. Ja és ne felejtsd el edzés után egyből küldeni Verának a megvágott felvételeket. Minél később kapja őket, annál zabosabb lesz. - mondta, majd boldogan elsétált, hogy további felvételeket készítsen.
Edzés után elkészítettem az ígért videót Robert Lewandowskival. Nem volt különösebb koncepciója, csak beszélgettünk. Leginkább a lengyel, magyar barátságról, illetve arról, hogy örül a magyar válogatott sikereinek. Majd mikor befejeztük a videót, mindketten hazaindultunk. Nem lepődtem meg azon, hogy Robert nem itt lakik a kampuszon belül, hanem saját háza van Barcelonában.
Én azonban a lakóegységek felé vettem az irányt, pont Pablo Torreval egy időben. Ő azonban nem haza ment, ezért csak a lakóegységek halljáig jött velem. Elmagyarázta, hogy az edzői komplexumon belül van egy étterem, ahol a játékosok ingyen ehetnek napi háromszor, ezért most a legtöbben arra vették az irányt.
Én azonban visszatértem az apartmanomba, elővettem a főnökömtől kapott laptopot és az ablak melleti íróasztalhoz leülve elkezdtem megvágni az edzésen készített felvételeket, miközben végig lopott pillantásokat vetettem a kilátásra. Az ablak a szálló előterére nézett, ami egy kisebb fás park volt, melyet a futópálya ölelt körül. A parkot járda szegélyezte, melyen a szálló lakói sétálgattak. Leginkább az ebédről visszatérő és edzésre induló fiatal focistákat láttam.
A vágott videókat és a vágatlanokat is elküldtem Verának, hogy legyen miből válogatnia. Később küldött is egy üzenetet, hogy legközelebb én válogassam ki a jó és kevésbé jó felvételeket, hogy ne neki kelljen ezzel is foglalkoznia. Azonban ekkor már nem tudtam a munkámmal foglalkozni, mert megérkezett hozzám Sarah és egy magas, szőke lány, aki minden bizonnyal Georgina.
-Hola, chica! - köszöntött a magas szőke kirobbanó lelkesedéssel. Egyik kezében egy hordozható hangszóró volt, amiből Jennifer Lopez üvöltött, másikban pedig egy bontatlan üveg pezsgő. - Meghoztuk a hangulatot! Remélem szomjas vagy.
-Emberetekre találtatok. - jelentettem ki miközben felpattantam az íróasztali székemből. Az egyetemből az elmúlt fél évben leginkább a bulik hiányoztak, de azok nagyon. Ezért egyből felcsillant a szemem a lányok érkeztével.
-A fiúk általában nem isznak, max egy-két sört. Sportolók. - magyarázta Sarah, miközben levágta az addig a kezében tartott ruha halmot és sminkeket a kanapémra. - De ez nem jelenti azt, hogy mi sem ihatunk, igaz? Na hol vannak a poharaid? - kezdett keresgélni a konyhai szekrényekben.
-Öhm, hát passz. - vontam vállat, hiszen még én sem ismertem ki magam a lakásban. Sarah végül talált három talpas poharat, majd Georgina töltött mindenkinek a pezsiből.
-Annára!- mondták, majd lehúztuk a pezsgőt és jöhetett a következő pohár. Közben elkezdtünk közösen sminkelni, és megvitattuk, hogy ki mit vegyen fel. Úgy készülődtünk, mintha a világ legdrágább klubbjába indulnánk, pedig csak egy alagsorról volt szó. De én pont ezért imádtam. Készülődés közben nagyon sokat beszélgettünk, énekeltünk és táncoltunk. Mindketten már több éve a Barcánál dolgoznak, és a világért nem mennének máshova. Minden porcikájukkal imádják a munkájukat és az életüket.
A hangos zene és még hangosabb diskurzusunk közben észre sem vettük, hogy benyitott valaki.
-Perdón?! - kiáltotta Gavi. Kicsit lehalkítottuk a zenét, hogy halljuk egymást kiabálás nélkül. - Nem tudjátok, hogy egyesek ilyenkor már aludnának? Sportolók laknak itt, ember. - rázta a fejét felháborodást tettetve. Georgina nekidobott egy párnát, mire a fiú elnevette magát. - Na, gyertek le, folytassuk ott! - intett egyet, majd kiment.
A lányok kíséretében elindultam a lifthez, ami egészen az alagsorig vitt minket. A liftből kilépve egy hatalmas termet találtam, ahol minden volt, amit egy jó házi buliban el lehet képzelni. Hangszórók, csocsó, billiárd, darts, karaoke gép, rengeteg kanapé és kisasztal, tv, bárpult, illetve minibárok. Körbe a falakat kék és piros lepedők illetve hangulatfények takarták. Ahogy azt Pedri mondta, valóban nem volt itt senki rajtuk kívül, amit nem is értettem. Ez volt a tökéletes hely arra, hogy az ember a barátaival legyen és csak jól érezze magát.
A fiúk a kanapéknál foglaltak helyet, ahova mi is lehuppantunk a lányokkal. Itt volt Alejandro Balde, Ansu Fati, Eric Garcia, Ferran Torres, Pablo Torre, és Gavi. Ők voltak azok, akik a szállóban laktak. Pedri pedig ebben a pillanatban szállt ki a liftből.
-Ansu! Csalódnom kell benned? Hol marad a zene? - csapott a fiú vállára Pedri a kanapé mögött megállva.
-Gondoltam előbb beavathatnánk az új barátunkat. - nézett rám vigyorogva.
-Milyen igazad van! -Csapta össze két kezét Pedri és a többiek is fellelkesültek.
-Beavatni? - húztam fel a szemöldököm.
-Jajj ne, a beavatás. - csapott a homlokára Sarah. - Bocs, elfelejtettem szólni.
-De mégis miről?
-A beavatás, kedves Anna, - lépdelt felém Pedri, majd kinyújtotta bal karját, hogy felhúzzon a kanapéról. - egy nagyon fontos és nélkülözhetetlen dolog. Enélkül nem lehetsz a csapat tagja. Mindenki átesett rajta, aki ideköltözött, most te jössz. - kacsintott rám.
-Jó, de elmondanátok, hogy mit kell csinálnom.
-Nagyon egyszerű. - pattant fel Eric, majd a karaoke gépről levett egy mikrofont és nekem adta. - Énekelned kell.
-Énekelnem? - vettem át a mikrofont nevetve. - Ez a nagy beavatásotok?
-Mindig vicces. - vont vállat Ansu. - Pedri például egy altatódalt énekelt, Ferran pedig a Tequila-t aminek a szövege egy szóból áll.
-De azt a szót milyen szépen énekeltem. - dicsérte magát Torres.
Szerencsére nem vagyok egy szégyellős lány, szívesen szerepelek és egyébként énekelni is tudok és szeretek is. Sőt, otthon még egy zongorám is volt, amin kiskorom óta tudok játszani. De ezt a beavatást nem akartam az énektudásom köré építeni, az túl uncsi lett volna. Ehelyett valami sokkal jobbat találtam ki. A karaoke gépen megkerestem a Rumadai című számot. Ez a szám mondhatni az egyetemem himnusza volt. Még egy koreográfiát is tanítottak hozzá gólyatáborban, amit most a fiúknak terveztem megtanítani. A mikrofonnal a kezemben felálltam a mini színpadra, ahol a hátam mögötti vásznon a dalszöveg rövidesen elkezdődött.
-Álljatok fel! - utasítottam mindenkit, akik bár először furcsálva, de szót fogadtak. - Gyertek ide elém és próbáljatok követni!
„Everybody dance" - kezdődött a dalszöveg. A következő sorokban már csatlakoztam az énekkel is. „You!" - mutattam Sarahra, „And I. We're gonna party 'till the morning light..." Mielőtt elkezdődhetett volna az „everybody dance dance dance in the disco" sor, gyorsan letettem a mikrofont és felkészültem a táncra. Általában ezek a gólyatáncos koreográfiák olyanok, hogy még a legbotlábúbbak is képesek leutánozni, ígyhát a fiúknak is úgy ahogy, de sikerült. A szám végére már mindenkinek ment a pár mozdulatból álló tánc. Én pedig őszintén nagyon jól szórakoztam. A zene és a tánc brutál jó hangulatot teremtett, így hatalmas vigyorral ugráltam le a színpadról, miközben a többiek tapsoltak és füttyögtek.
-Ez magasan a legjobb beavatás volt eddig, csak mondom. - jegyezte meg Pablo Torre, miközben bekapcsolta a Bluetooth-os hangszórókat. - Te jössz, Ansu, játssz valami muzsikát.
-Ma nincs kedvem dj-t játszani. Adjuk körbe a telóm és mindenki rakja be a kedvenc számát. - ötletelt a Barcelona csatára. Az ötlet mindenkinek tetszett. A fiúk sorra rakták be a kedvenc spanyol zenéiket és énekeltek és táncoltak rá. Azonban mikor hozzám ért a telefon, kissé meglőve éreztem magam.
-Én a mai napig nem sok spanyol zenét hallgattam. - vallottam be.
-Eljött Spanyolországba és nem ismeri a spanyol zenéket. - jegyezte meg Ferran poénból.
-Akkor tegyél be valami magyart. - szólt Gavi.
Sok magyar zenét szoktam hallgatni, úgyhogy volt miből választanom. Végül Azahriah Miafasz című nótája mellett tettem le a voksom. Kár, hogy senki más nem érti rajtam kívül, hogy ez mit jelent. A fiúk csak húzták a szájukat a zene hallatán, amin igazán jól szórakoztam. Sarahnak pedig talán még tetszett is.
-Mint a magyar Bad Bunny.- mondta a lány.
-Attól nagyon messze van. - vágta rá rögtön Balde.
Pedrihez került a telefon, akinek a zeneválasztásán nagyon meglepődtem. Ugyanis ez volt az első olyan spanyol nyelvű szám, ami azonnal elnyerte a tetszésemet. A többieké sem volt rossz, de ez kiemelkedett közülük.
-Ki gondolta volna, hogy Pedro Quevedo-t választ. - forgatta a szemét Eric. A középpályás csak megvonta a vállát és hátradőlve élvezte a zenét.
Én gyorsan megnyitottam a Shazam-ot, ami azonnal felismerte a zenét: Quevedo: Bzrp Music Sessions, Vol. 52.
Mire felnéztem a telefonomból, a fiúk arrébb mentek csocsózni, és biliárdozni, a lányok pedig mosdóba. Pedri még a kanapén ült, éppen egy üzenetre válaszolt. Úgy döntöttem, hogy odaülök mellé.
-Nagyon tetszett a dal amit választottál. - mosolyogtam rá kedvesen.
-Tényleg? - lepődött meg. - A többieknek már a könyökén folyik ki az a szám. És amúgy igazuk van. - nevetett.
-Hát, én most hallottam először.
-Örülök, hogy legalább valaki értékeli. Hogy érzed magad? - kérdezte.
-Nagyon jól. Mindenki baromi jófej. És köszönöm, hogy ilyen befogadóak vagytok. - feleltem.
-Ne viccelj, már te is a csapat tagja vagy. - bokszolt bele finoman a vállamba. - Mellesleg én is átestem ezen, mikor idekerültem. Nem ismertem senkit és kicsit ijesztő volt. De itt mindenki kedves és ott segít ahol tud, úgyhogy egyből otthon éreztem magam.
-Nem hiányzik a Kanári-szigetek és a családod?
-De! Folyton hiányoznak. De sokszor meglátogatnak és szünetekben mindig hazamegyek. Ráadásul a bátyám, Fer, Barcelonában lakik, vele elég sok időt szoktam tölteni. És a te családod? - kérdezett vissza.
-Lehet hogy ez most rosszul fog hangozni, de még nem hiányoznak. Ne érts félre, nagyon szeretem őket, de pont azért jöttem Barcelonába, hogy egy kicsit elszakadjak tőlük, és önálló legyek.
-Eddig jól haladsz. - mosolygott rám.
-Hát, pár napja kiraboltak, egy sötét lyukban laktam és majdnem hajléktalan lettem, de amúgy igen.
-Öhm..tessék? - nézett rám megdöbbenve.
-Hosszú sztori, majd máskor elmesélem. - legyintettem nevetve.
Az este folyamán még beszélgettem kicsit Pedrivel és viszonylag sokat Pablo Torre-val, akivel egyből azonos hullámhosszra kerültünk. Illetve Alejandro odajött hozzám, és a harmadik söre után tisztázta, hogy amúgy nem akar tőlem semmit, ő csak szimplán minden lánnyal flörtöl. Csak poénból annyit válaszoltam neki, hogy reméltem is, majd beálltam Eric mellé csocsózni. Mindenki jól érezte magát, azonban mivel másnap délelőtt edzés várt a focistákra, éjfél körül nagyjából kiürült a hely. Én, Pedri és Gavi voltunk az utolsók, akik beszálltak a liftbe, hogy „haza"menjenek.
-Akkor reggel edzésen tali? - kérdezte Gavi, mikor én és Pedri, aki velem szemben lakik, megálltunk az apartmanunkhoz vezető ajtónál.
-Reggel tali. Király este volt. - mondtam egy ásítás közepette.
-És mennyi ilyen lesz még! - jelentette ki Pedri. -Buenas noches!
-Buenas noches, fiúk! - zártam be magam után az ajtót.