[Írói megjegyzések / Az én gondolataim]
["Nightmare / Palette gondolatai" AU= Alternatív Univerzum rövidítése
"֍Fate ֍"
A fejezet nem épp ünnepi hangulatú, de boldog pünkösdöt mindenkinek, aki tartja.
Figyelmeztetések: Ignoráns szülök, kényelmetlen helyzet, zene, személy megtagadása és érzelmileg nehezebb rész a fejezet végénél.]
Star és Goth is külön figyelmet fordított az említett furcsaságokra, amiket a Multiversum lassú destabilizálódása okozott. Régebben is voltak glitch-ek és elváltozások, avagy furcsaságok a világokba, csupán akkoriba a Bad sans-ok és a Pusztító miatt jobban megoszlott a figyelmük és kevésbé vették észre vagy fordítottak figyelmet az efféle problémára...
Most pedig, hogy Error a titulusa megjelenítésére fókuszált még inkább volt idejük ezeknek a furcsaságoknak szembetűnővé válni. Goth a családjával töltött idő mellett, valószínűleg ennek a helyrehozásával fog foglalatoskodni, míg Palette a tananyag bepótlásával lesz elfoglalva.
A gyerekek közül Astronomy volt a leginkább képbe a furcsaságok kapcsán lévén, hogy segített Sci-nek a kisebb projektjeibe. Nova inkább a kisebb nagyobb konfliktusok miatti védelmi vonalak mozgásába volt informált, míg a testvére inkább a támogató csapatok munkájába vett részt, ami szintén érdekes volt. Végül pedig Blueprint, aki a szüleinek segítve támogatott és gyógyított. Mindannyian a saját döntésükből járultak hozzá a dolgokhoz és nem a szüleik rángatták őket magukkal. Mind értelmes gyerekek voltak, akik nem feledkeztek meg gyereknek lenni sem. Palette akár irigyelhette is volna őket, de Nightmare már rég megtanulta, hogy annak kell örülnie, amije van és nem a máséra vágyni elvégre mindenek ára van.
A felnőttek beszélgetésé végül abba maradt és visszatért az ünneplés, ami egy udvari tűzijátékkal végződőt. Ámulat és éljenzés kíséretébe nézték az égbe kivirágzó tűzijátékot, amit Blue és Razz lőttek fel az udvaron.
Palette és Goth a verandán ülve nézték, egy kellemes mosollyal élvezve a nyugalmat. Minden figyelem az égi műsora összpontosult, így senki sem vehette észre, ahogy az ujjaik összeértek. Az ilyen lopott pillanatoknak is meg volt a maga lélek melengető értéke.
Aztán csillag szórok is előkerültek és a gyerekek szaladgálva meg formákat rajzolgatva a levegőbe nevetgéltek. Minden olyan kellemes és idilli volt, ahogy Star nevetése is elvegyült a többieké között olyan felszabadultnak és boldognak tűnt. Goth úgy érezte a puszta látványtól is szárnyalni tudna, ahogy ő is ott szaladgált közöttük. Úgy tűnik az újjászületésük újra megtanította őket gyereknek lenni. Ahogy minden úgy az ünnepség is véget ért és mindenki jó hangulatba köszönt el a másiktól, egyértelműen mindannyijuknak szüksége volt már erre a kikapcsolódásra. Goth és Palette is mosolyogva köszönt el tudva, hogy holnap újra láthatják egymást. Miután a vendégek elmentek Palette szülei jó kedvűen kísérték őt vissza a házba. Mind a kettőjüket nagyon boldoggá tette, hogy az ünneplés ilyen jól sikerült.
– Palette még van egy dolog, amit át kell adnunk mielőtt aludni térünk – Dream boldogan emelve ki egy ruhadarabot az inventori-ábol.
– Imádni fogod! – áradozott Ink miközben Dream a ruhadarab minden részletét láthatóvá téve kiterítette. Egy zöld a titulusához méltó köpeny volt az, aminek arany széle és mintája volt. A hátán és a ruhaujján is ugyan azzal a kristály madár mintával, amit ő is használt a saját maga jelképezésére.
– Ez a te hivatalos Őrző köpenyed – magyarázta Dream látva az elveszett tekintetét. Igen, ezt ő is meg tudta mondani, csupán abba nem volt biztos, hogy kéne érezzen ezzel kapcsolatban...
– Úgy bizony, ez egy újabb csodálatos lépés, hogy egy nap hozzánk hasonló csodálatos Őrző légy – Ink büszkén. Nightmare cringe-elt magába a szavaktól.
– Igen csodálatos, a szavakat se találom annyira csodálatos – Nightmare/Palette egy kényszeredet mosollyal magához emelve a köpenyeget.
– Próbáld fel! – bátorította Ink lelkesen. Palette bólintott majd egy gyors mozdulattal magára kapta az ajándékot. Az ujjai végig siklottak az anyagon, ahogy eligazította magán. Kellemes, kényelmes és mágikus volt, a szülei mágiájával készült. Különleges védelmi mágia volt bele szőve, ami egy lovagi páncélt is túlszárnyalt volna.
– Jaj nekem, olyan imádni való vagy! – Ink egy öleléssel támadva le őt. Nightmare/Palette twitch-elt a hirtelen offenzív mozdulatól, igyekezve nem akarni megölni őt, amiért ilyen.
– Nézd meg magad a tükörbe kincsem – bátorította őt Dream mosolyogva. Ink vigyorogva unszolta őt a tükör elé. Jól megnézve magát, az arcára fagyot mosollyal együtt sem állt neki rosszul. Kényelmes és elegáns volt még is mit kérhetett volna még? Szabadságot, visszhangzót a lelkében a válasz. Nightmare/Palette őszintén nem tudta, hogy nem vette észre egyikük sem azt, hogy mennyire kényelmetlenül érzi magát... Az ő színjátéka volt ilyen jó vagy valami elvakította őket, talán mindkettő... Fate nevetése az utóbbira utalt, úgy tűnik most is jól szórakozik a helyzetén. Nightmare/Palette csak sóhajtott magába, nem adva sokat Fate humorára lévén, hogy ő maga is szadista volt.
– Jól nézel ki! – Dream a háta mögött állva, büszke mosollyal nézet vissza rá a tükörből. Ez egy olyan kijelentés volt, amivel Nightmare/Palette egyet tudott érteni.
– Ez egy csodálatos nap volt! Lezárhatnánk egy közös alvással és párnacsatával – javasolta Ink izgatottan.
– Őszintén én inkább lazítanák ennyi parti után – Dream mosolyogva a kedvese javaslatán.
– Összebújhatnánk és nézhetnénk valamit elalvás előtt – Palette egy kevésbé interaktív programot választva. Már alig várta, hogy bealudjon és nyugodtan olvashasson az álmába.
– Csodálatos ötlet, hozok rákcsát –Ink már szaladva is az említett dologért.
– Addig én át öltözők – Nightmare/Palette ezzel a kijelentéssel elvonulva a szobájáéba, a köpenyt a másik köpeny mellé tette a szekrénybe mielőtt kihalászta a pizsamáját.
A szülei között feküdve nézte az akció drámát, amit Ink választott. Valami hősről szolt, akinek a szülei szurkolhattak, ő pedig nyugodtan elaludhatott rajta.
Mosollyal az arcán, egy könyvel a kezében pihent meg az álmok világában. Olvasás közben pedig azon gondolkodott, hogy mit adjon Szirénjének.
"Nincs semmi, amit Dreamtale-bol adhatnék, a kastélyt megközelíteni kétélű penge lenne, a Doodle Sphere vagy a házból választani valamit pedig közel sem lenne oly különleges vagy megfontolt, mint amit szeretnék... Bár egy alapnak megtehetné..." Nightmare/Palette gondolatba végig véve a lehetőségeit. "Talán keverhetném az álmot a valósággal... " merült fel benne, ahogy az ujjait végig húzta egy közelébe ellebegő felhőn. Az ujjai között vízesésként elfolyó felhő, érintése puha és kellemes volt az álomvilágba. "Error jelképe a húrok és az anyag, Goth jelképe a Szirén. Ez egy egészen más megközelítés lenne, mint az övé" gondolta miközben egy ötlet kezdet kirajzolódni a fejében.
Az ujjai között át úszó felhő ezüst selyem szalaggá fonódót az érintése nyomán, elvégre ez egy álom volt, ahol minden lehetséges volt. Még megkelletett látogatnia pár helyszínt a valósába is, hogy teljes legyen, de tudta, hogy a Sziréne értékelni fogja a végeredményt. Már alig várta, hogy oda adhassa neki.
A reggel eljött és ahogy a szülei elégé ébren voltak fel is vették a kapcsolatot Palette tanáraival. A tanárok kértek némi időt, hogy megbeszéljék egymás között is a gyakorlati bepótlás és plusz órák menetét. Egyelőre a leckék írásos formájának bepótlását és a tanulást javasolta többségük lévén, hogy pár jegyet is adniuk kell neki.
A beszélgetés után Palette iskolába ment és elkérte a füzeteket az osztálytársaitól, majd, amikor csak volt ideje neki állt bepótolni. Astronomy és Nova is segített neki, jó hangulatot és társaságot csempészve az amúgy magányos tevékenységbe. Eljött a zene óra is és Nightmare mint hegedűs jelentkezett a zene előadásra.
– Ha nem bánod szeretnélek megkérni, hogy mutass egy keveset a tudásodból mielőtt elfogadom a jelentkezésed – Melody (Schooltale Napstablook) udvariasan.
– Azzal a feltétellel, ha a tanárnő megengedi, hogy az előadásom a kettőnk titka marad a fellépés napjáig – Nightmare/Palette továbbra sem szánva mindenkinek a zenéjét.
– Megtudhatom mi okból szeretnéd? – Melody (Schooltale Napstablook) zavartan.
– Egy meglepetésnek szánom a családom és a jelenlevők számára – indokolta Nightmare/Palette továbbra sem mondva el mindent.
– Nos nem látom akadályát, hogy eleget tegyek a kérésednek – Melody megfontolt hangon. – Amúgy is szoktam külön órákat tartani, viszont ez azt jelenti, hogy egyedül fogsz fellépni ez így neked megfelel? – mutatott rá a tényre.
– Igen megfelel és ha önnek megfelel akkor egy szünetbe játszok mielőtt megbeszéljük a gyakorlás menetét, amit a bepótlással is egyeztetnem kellene – Nightmare/Palette udvarias és informatív hangon.
– Valóban ez egy igazán elfoglalt időszak lesz a számodra, igyekezz nem túlvállalni magadat! – Melody egy biccentéssel tudomásul véve az információt és a beleegyezését adva, hogy a következő szünetbe meghallgassa. Az osztálytársai közül sokan csalódottak voltak, amiért nem hallhatták őt gyakorolni, ugyan akkor izgatottak is, hogy hallhassák őt az előadás napján.
Ahogy megbeszélték szünetbe Star magához vett egy hegedűt és játszót egy keveset a jegyzetelő Melody-nak, aki azonnal abba hagyta a jegyzetelést, ahogy Palette hegedülni kezdet.
Kellemes magával ragadó és hangulatos volt, az egész helyiséget megtöltötte és mintha életre keltette volna egy hegyes vidék bátor harcosainak harcát. Melody még percekkel az után is, hogy a hegedű dala véget ért a hatása alatt volt.
– Részt vehetek? – Palette a kérdéssel kirángatva őt a
– Akár már most azonnal is felléphetnél – válaszolt Melody kissé játékosan. – Tudod, már mit fogsz előadni? – őszinte érdeklődéssel.
– Holnapra hozni fogom a kottát – Nightmare/Palette úgy érezve mintha mérget nyelt volna és abból is azt a fajtát, amit kifejezetten nem szeret.
– Azt nagyra értékelném – Melody egy lágy mosollyal fogadva el a válaszát.
– Akkor én megyek – Nightmare/Palette nem akarva több időt száni erre, mint szükséges. Melody-t némi szomorúság töltötte el a távozása kapcsán, de azért sikerült neki gratulálnia mielőtt elment volna, amit Palette egy mosollyal értékelt.
Valamiért Dream az ünnepség vége óta úgy érezte, hogy valami nagyon fontosat nem vesz észre...
Mintha valami szándékosan elvakította volna őt... Dream nem akarta azzal elrontani az ünnepséget, hogy megkérdőjelezi a saját gyermeke önértékelését. De a gondolat, hogy valami fontos felet elsiklik sürgette, hogy amilyen gyorsan csak lehet megbeszélje vele a dolgot. Már így is hosszú időre félre kelletett tegye ezt az erejének instabilitása miatt. De nem tehette meg, hogy ezt a beszélgetést előrébb helyezze. Nem kockáztathatta meg, hogy a gyermeke lelke megsérüljön emiatt. Végül az iskola előtt várta meg gyermekét, aki láthatóan meglepődőt, de még így is egy örömteli öleléssel és ragyogó mosollyal fogadta, Dream rosszul is érezte magát amiért ezzel a beszélgetéssel akarja terhelni...
– Történt valami? – Palette érezve, hogy valami zavarja.
– Csupán beszélni szeretnék veled a Megemlékezés előtt történtekről... – Dream habozva. Nightmare/Palette azonnal megértette és komolyabb kifejezéssel bólintott mielőtt a barátaihoz fordult.
– Később találkozunk – integetett nekik, ők pedig aggodalommal a lelkükben egy megértő mosollyal viszonozták a gesztus.
A Doodle Sphere egyik szigetét választották a nyugodt és zavartalan beszélgetéshez. A rácsos arany kapu előtt elterülő levendula kert fái alatt pihentek meg.
– Végig gondoltam pár dolgot azzal kapcsolatba, amit akkor mondtál és úgy érzem akaratlanul is az ellentétét tettük annak, amit akartunk – Dream a szavakat keresve. Palette kíváncsi arckifejezéssel a kezét megérintve biztatta őt folytatásra. – Miközben azért tartottunk távol az Istenektől, hogy normálisabb gyerekkorod legyen; mi magunk lettünk azok, akik elhalmoztak az elvárásaikkal és magukkal ráncigáltak a munkájukba – a hangjába keserű megbánás csenget. Star-t pedig büszkévé és boldoggá tette az ahogy felvette a harcot Fate kontrolljával. – Mi csak azt akartuk, hogy velünk légy... Én sosem akartam, hogy olyan terhet keljen viselned, mint amit nekünk kellett...
"Igen ez már inkább hangzott úgy, mint valami, amit Dream mondana" Nightmare/Palette örülve az előrehaladásnak.
– Ám legbelül éreztem; éreztük, hogy különleges leszel és utat akartunk mutatni neked! Nem akartuk, hogy rossz útra tévedj... – magyarázta Dream, Ink és az ő legnagyobb félelmének hangot adva. Ami nem lepte meg őt, de csalódottá tette. – Nem akartuk, hogy úgy végezd, mint Nightmare! – a keserű kijelentése Star számára egy arcon csapással ért fel. Nem ez volt az első, hogy szavakkal bántották őt és valószínűleg az utolsó sem, de ez most tovább tépte benne a testvére elutasítása okozta sebeket.
"֍Ugye nem hited, hogy bármin változtat az a gyenge tudatossága?֍" visszhangzott Fate gúnyos nevetése körülötte. "֍Ugye nem hited, hogy valaha is elfog fogadni téged? ֍" a feltételezést is nevetségesnek látva gúnyolta, de Nightmare/Palette megtartotta a higgadtságát és nem engedte, hogy a szavai ártani tudjanak neki.
– Kincsem sokszor mondtuk, hogy azt akarjuk, hogy olyan légy, mint mi... – Dream gyengéden a kezei közé fogva a kezét. A megnyugtatónak szánt gesztus feszülté tette őt. – De semmi sem olyan fontos számunkra, mint az egészséged és a boldogságod! – gyengéd még is sebzett mosollyal.
– Még a világ sem? – bukott ki Nightmare/Palette-bol a kérdés, amivel tudta, hogy legalább annyira meg tudja sebezni őt, amennyire ő sebezte meg őt az előbb. Dream lefagyott a kérdés nyomán.
– Kincsem, nem kéne magadat a világhoz mérned... – próbálta meg láthatóan küszködve.
– Mert nem vagyok olyan értékes – Nightmare/Palette keserű viccet űzve, még sosem volt ennyire őszinte a szüleivel.
– Ez nem igaz! Értékes vagy! Nagyon is értékes vagy! Nekünk is a világnak is! – Dream miközben a sírás környékezte. – A világunk és a világ is összeomlana nélküled! – hangsúlyozta a könnyeivel küszködve. Star pedig tudta, hogy félig igaza volt, a világnak és a családjának szüksége volt a szerepre, amit betöltött. De őszintén megkérdőjelezte, hogy Dream és Ink menyire akarnák a közelükbe tudni az igazság kikerülése után... – Kérlek kincsem nem akarlak elveszíteni – Dream már hisztérikus hangon. Nightmare/Palette nyugtatóan magához ölelte és hagyta, hogy kisírja magát még mielőtt újabb sebet tépett volna fel.