~Chapter 12~
Chase felállt, kiment és becsapta maga mögött az ajtót. Pár perc múlva a védőnő jött be.
-Ez meg mi volt?- Én csak ártatlanul néztem rá, szóval legyintett és folytatta is.- Megmérjük még egyszer a lázad, aztán menj fel a szobádba.
Szépen lassan felbaktattam a szobánkba, aztán bebújtam az ágyba. De nem tudtam aludni, végig Lucason gondolkodtam. Mit nem kéne csinálnia? Végül csak elaludtam. Emily keltett fel.
-Szia! Jól vagy? Hallottam, hogy beteg vagy.
-Persze, holnap már megyek. Lement a lázam nagyjából.- Ismertettem a helyzetet. Közben ránéztem az órára, ami 18:36-ot mutatott.
-Amúgy mi történt tegnap este?- Kérdezte Mady.
-Hát éppen indultam a kávézóból a koliba, amikor Chase odajött és felajánlotta, hogy visszahoz. Természetesen elutasítottam, de megtalálta a gyenge pontom. Szóval beszálltam a kocsijába. De nem a kollégiumhoz vitt, hanem egy dombra, ahonnan a várost belátni. Nagyon szép volt, meg minden, de egyszer csak eleredt az eső. Ahogy mentünk a kocsihoz, elestem, tiszta sár lettem. Chase adott egy pólót, aztán visszajöttünk ide. A többit meg tudjátok.- Hadartam el egy szuszra az egészet. Közben Emily csak bólogatott, Mady pedig furán nézett.
-Adok egy kis időt, hogy feldolgozzátok.- Mondtam, majd visszaaludtam.
Reggel kipihenten keltem fel. A biztonság kedvéért megmértem a hőmérsékletem és az szerencsére újra normális volt. Boldogan készülődtem. Miután felvettem egy kék crop topot és hozzá egy fekete farmert, felhúztam a convers-emet és már indultam is. Emily csak úgy ragyogott, mint mindig. Mady már elment, mert nulladik órája volt. Ahogy beértünk a suliba, a szekrényünkhöz mentünk, hogy elővegyük a tancuccainkat. Amikor becsuktam a szekrényem ajtaját, egy kéz karolt át.
-Szia!- Köszönt Lucas és adott egy puszit a homlokomra.
-Szia.- Mondtam, majd együtt bementünk az osztályba. Molly megvető pillantásokat vetett rám, majd megcsókolta Chase-t. Elkaptam a fejem, hogy leplezzem a csalódottságom. Annyira nem hiányzott Molly! Az első óra biológia volt. Nagyjából sikerült a tanárnak szentelnem a figyelmemet. De annyi mindent diktált, hogy mire leírtam, azt hittem, lerohad a kezem. Aztán következett a töri és szépen sorban a többi óra is. Úgy tűnik, hogy a tanárok diktálós kedvükben voltak, vagy csak összebeszéltek, de minden órán rengeteget írtunk. Ötödik óra kémia volt. A tanár éppen magyarázott valamit, de nem igazán tudtam, figyelni, mert valaki, azaz Chase folyamatosan dobálta valamivel a hátamat. Még szerencse, hogy csak ezen az órán ül mögöttem. Aztán hozzám vágott egy könyvet. Hátra fordultam és láttam, hogy Chase és a haverja, Nate rajtam röhögnek. Nagyon jó.
-Hagy már abba! Nem tudok figyelni.- Sziszegtem. Erre Chase megvonta a vállát.
-Ms. Brown, kérem forduljon előre, vagy kizavarom.- Úgy döntöttem, hogy nem szólok bele, csak engedelmesen bólintottam. Chase pedig tovább dobált, egyre keményebb dolgokkal. Aztán megütötte a fejem. Próbátam nem rá figyelni, hanem a tanárra, hátha így abba hagyja. Hát, nem. Ugyanis pár perc múlva csak annyit éreztem, hogy Chase leborította a hátam vízzel. Csurom víz volt a hajam és az egész pólóm.
-Chase, mi a fasz?!- Álltam fel.
-Ms. Brown, Mr. Scott, azonnal menjenek ki az órámról!
-De Chase kezdte! Óra eleje óta engem dobál.
-Az efféle trágár beszédeket én nem tűröm el az órámon! Az igazgatóiba, induljatok!
-Most örülsz?!- Kérdeztem egyből, ahogy kiértünk a folyosóra. Chase pimaszul bólintott. Amikor odaértünk az igazgatói irodához, félve bekopogtam.
-Szabad.- Szólt ki Mr. O'Realy. Chase vadul feltépte a kilincset és levágta magát a székre.
-Jó napot!- Köszöntem illedelmesen, miközben idegesen Chase-re pillantottam. Annyira tiszteletlen! De az igazgató nem lepődött meg.
-Már megint mit csináltál?- Kérdezte unottan Chase-t Mr. O'Realy.
-Hát az úgy történt...
-Hogy óra közben engem dobált, ütögetett és lelocsolt vízzel. Emiatt káromkodva rászóltam és a tanár kiküldött minket.- Mondtam inkább én. Az igazgató bólintott.
-Chase, mit kezdjek veled? Apád egyszer meg fog ölni téged. De előtte engem.
-Jaj, nagybátyus, ne stresszeld magad! Csak ne adj büntetést.
-Jó, jó, de még egy ilyen és tényleg kapsz valamit!- Rázta meg fenyegetően az ujját. Már értem, hogy miért nincs Chase-nek egyetlen egy beírása sem. Mert a nagybátyja az igazgató. Így könnyű lenne nekem is. Amikor kimentünk az igazgatóiból, Chase átkarolta a vállam, de én leráztam magamról.
-Tudom, tudom, van barátod. Nekem pedig barátnőm. De akkor is kihasznál téged.
Órák után Emily-vel beszélgettünk az udvaron, amikor Lucas odajött hozzánk.
-Sziasztok! Leila, nincs kedved este buliba jönni velem?
-Hétköznap? Meg a múltkori buli is...
-Na, nem lesz rossz! És időben visszahozlak. Ígérem!
-Hát jó.- Egyeztem bele. Lucas megcsókolt és elment.
-Szerintem nem kéne elmenned.- Mondta Emily.
-Jaj, ne legyél már ilyen ünneprontó!
-De Chase azt mondta...
-Szóval beszélt veled?- Emily bólintott.- És te hiszel neki? Ahelyett, hogy megkérdeznél?
-Leila, teljesen igaza van. Vakon követed Lucast!
-Chase csak tönkre akar tenni!
-Nem, meg akar védeni!
-Tudod mit? Akkor legyél Chase öri barija.- Jelentettem ki, majd mérgesen elsétáltam.
Ahogy a szobánkba értem, ledobáltam a cuccaimat az ágyamra, aztán elkezdtem csinálni a beadandómat és a házikat. Nagyjából végeztem is velük, aztán felvettem egy piros haspólót, meg egy fekete bőrgatyát, hozzá pedig egy fekete magassarkút. Most már örülök annak a kétszáz dollárnak. Amíg Lucast vártam, folytattam a házimat. De negyed óra múlva be is nyitott a szobába.
-Jól nézel ki! Indulhatunk?
-Persze.- Mondtam mosolyogva.- Megint Connorékhoz megyünk?
-Ja.
Amikor beértünk a házba, egyből megláttam Connort.
-Szia Connor!- Köszöntem neki egy ölelés kíséretében.
-Szia Leila! Hát te hogyhogy itt vagy hétköznap?
-Lucas rábeszélt.- Mosolyogtam, de egyből le is hervadt az arcomról amikor Connor alig észrevehetően megrázta a fejét.
-Ma is fellépnek a szép fiúk?- Kérdezte.
-Hát, nem tudom. Lucas nem mondta, szóval szerintem nem.
Sziasztok! Köszönöm, hogy eddig elolvastátok. A következő négy napban valószínűleg nem lesz új rész, ezért előre is bocsi.😘