Enemy to Lover

A város fényei

~Chapter 10~

Reggel hullafáradtan keltem fel. A fejem fájt, alig bírtam felkelni. Nagy nehezen kivánszorogtam az ágyamból és egyből a fürdőszobába mentem. Nem akartam látni a tükörképem, de muszáj volt belenéznem a tükörbe. Ahogy ezt megtettem, azt kívántam, hogy bár lett volna annnyi eszem, hogy nem csinálom meg. Ugyanis a hajam össze-vissza állt, a szemeim körül pedig észrevettem a jól ismert sötét karikákat is. Miután befettem egy AlgoFlex-et, megpróbáltam menteni a menthetőt. Ránéztem a telefonomra, egy értesítés jött.

Facebook

Connor Roberts ismerősnek jelölt.

Elővettem a korrektorom és nagyjából elfedtem a karikákat, a hajamat pedig úgy-ahogy, de kifésültem, aztán copfba kötöttem. Csak egy egyszerű ruhát vettem fel, aztán már indultam is. Mivel még elég korán volt, ezért úgy döntöttem, hogy gyalog megyek. Kellett a friss levegő, hogy kitisztítsam a gondolataim. El se tudom hinni, hogy már nem vagyok szingli. A munkahelyemre mosolyogva értem be.

-Szia Sylvia!

-Jó reggelt!

Felvettem a kötényem és el is kezdtem a munkát. Igazándiból majdnem végig mosolyogtam.

-Mi ez a jókedv?- Kérdezte mosolyogva Sylvia.

-Csak jó volt a tegnapi nap.- Folytattam a munkám, amikor belépett a kávézóba Lucas. Még jobban megörültem.

-Szia.- Üdvözölt egy gyors csókkal.- Bocsi, hogy tegnap nem tudtalak hazahozni.

-Semmi baj, megoldottam.- Mosolyogtam tovább.- Kérsz valamit?

-Nem, csak hozzád jöttem.

Egy kicsit beszélgettünk, közben felvettem a rendeléseket. 

-Többször is el kéne majd jönnöd.- Ajánlottam fel. Lucas mosolyogva bólintott. Aztán a csodálatos napomat Chase zavarta meg, ugyanis ő is eljött kávézni.

-Mit adhatok?- Kérdeztem flegmán.

-Micsoda kiszolgálás! Még egy ilyen és kérem a panaszkönyvet.- Mosolyt erőltettem az arcomra. Eközben Lucas szúrós szemmel figyelte Chase minden mozdulatát.

-Ez a beszéd. Egy latte-t kérek.- Miközben készítettem, hallottam, hogy Camillával flörtöl. Ő a munkatársam. Éppen hangosan nevetgél valamin, amit Chase mondott neki.

-Camilla, vidd ki ezeket a kávékat a kettes asztalhoz.- Szakítottam félbe őket.- Neked meg itt a kávéd.- Nyomtam a kezébe a latte-t. Ahogy odaadtam. neki, a kezünk összeért. Egyből vissza is húztam a kezem, mire ő megsimította a vállam.

-Jobbat érdemelsz.- Biccentett a fejével Lucas felé, aki egy idegen lánnyal beszélgetett.

-Ne érj hozzám!- Sziszegtem halkan, majd odamentem Lucashoz.

-Lucas, nem azt mondtad, hogy anyukád mutatni akart valamit? Egy óra múlva oda kell érned.

-Basszus, köszi, hogy szóltál. Szia édes!- Adtam neki egy puszit, aztán gúnyosan rámosolyogtam a lányra, aki ledöbbenve figyelte az eseménysort. Ezt követően felállt és leült egy asztalhoz. Ezután már elég unalmasan telt a munkaidőm további része. 18:20-kor végeztem. Miután elpakoltam mindent és bezártam, kimentem, hogy fogjak egy taxit. De amint kiértem, megláttam Chase-t, aki a kocsiján támaszkodott. Ahogy meglátott rám mosolygott.

-Biztos, hogy nem.- Már indultam is volna inkább gyalog, de utánam futott.

-Ez csak egy fuvar. Gondolom, nem akarod, hogy kiraboljanak.- Megtorpantam. Ezek szerint tudja a gyenge pontomat.

-Pont engem. Ezt gondolt át még egyszer.

-De a rablók nem tudják a hátteredet. Csak egy védtelen lányt látnak.- Ez betalált. Lassan visszasétáltam és beszálltam az anyósülésre. Nem akartam Chase-szel beszélgetni. Viszont késztetést éreztem arra, hogy ránézzek. Olyan jól néz ki, ahogy koncentrál. Barna haja kócosan áll, de még így is jól néz ki. A kék szeme pedig az útmenti lámpák fényében csillogott.

-Mi tetszik rajtam?- Kérdezte, miközben egy pillanatra felém fordult.

-S... semmi.- Chase elmosolyodott, aztán újra a vezetésre koncentrált. Mikor bekanyarodott egy földútra, tudtam, hogy nem a kolihoz visz.

-Chase, nem erre kell menni.- De ő nem válaszolt. Egy domb alján leállította a motort. 

-Kérlek, gyere velem. Mutatnom kell valamit.

-Barátom van.

-A kettő dolog nincs összefüggésben.- Kinyújtotta a kezét, én pedig megfogtam. Felsétáltunk a dombra. Mikor felértünk, teljesen ledöbbentett a látvány. New York fényesen világított az éjszakában. A csillagos égbolt vette körül, a hold pedig ragyogóan sütött. Egyszerűen leírhatatlan.

-Ez gyönyörű.- Csak ezt tudtam kimondani. Chase leült és én is.

-Tudod, az öcsémmel sokat jártunk ide. sárkányt eregettünk fogócskáztunk... Aztán az egyik napon, a suliból hazafele menet, ő és apám balesetet szenvedett. Karamboloztak egy másik kocsival. Én nem voltam ott, mert beteg voltam. Szerencsére mindketten túlélték, de miután kiengedték őket a kórházból, anyám szó nélkül lelépett és Levit is vitte magával. Ez nyolc éve volt. Most ki tudja, hogy hol élnek. És annyira hiányzik!- Ez annyira szomorú! Szóval ezért vannak hangulatingadozásai. Azt hiszem, én se lennék tökéletes, ha elhagyna az anyám és a testvérem.

-Sajnálom.

-Nem tehetsz róla. De kérlek ne mondd el senkinek. Apán és egy régi haveromon kívül csak te tudod.- Ezen meglepődtem. Ezek szerint bízik bennem.

-Ígérem.- Mondtam, majd úgy éreztem, hogy szüksége van egy ölelésre. Chase a vállamra hajtotta a fejét, én pedig átkaroltam. Jelenlegi pillanatomban nem érdekelt, hogy barátom van. Csak Chase. Így ültünk egészen addig, amíg el nem kezdett esni az eső. Gyorsan felálltunk, aztán lefutottunk a kocsihoz. De futás közben elbotlottam és legurultam a domboldalon. Közben már szakadt az eső, szóval gondolhatjátok, hogy hogy néztem ki.

-Jól vagy?- Futott oda hozzám Chase. Felsegített, aztán a kocsihoz vezetett. Mindenem csurom vizes lett, a ruhám pedig tiszta sár.

-Nincs valami váltó ruhád?- Kinyitotta a csomagtartót és elővett egy pólót.

-Csak ez.

-Nadrágod nincs?- Megrázta a fejét. Az nagyon jó. Márpedig így nem ülhetek be az autójába. Megkértem, hogy forduljon el. Beálltam a csomagtartó alá, aztán átcseréltem a ruhám. A póló csak a combom közepéig ért, ráadásul megfagytam. Ahogy beszálltam a kocsiba, a póló feljebb csúszott. Állandóan húzkodtam lefele, de még így is rövid volt. Chase egy kicsit nézte a bénázásom, aztán rátette a kezét a lábamra. Az érintésétől megborzongtam, de engedtem, hogy otthagyja a kezét.

-Feljebb tekered a fűtést?

-Persze.

Amikor visszaértünk a kollégium parkolójába, már elállt az eső, de a hajam tiszta víz volt. Aztán kiszálltunk és lesokkolódtam. Ugyanis Lucas és Emily állt az ajtóban. Emily meglepődött, Lucas pedig őrjöngött.

Sziasztok! Remélem tetszenek a részek. Próbálom színesre írni őket. 💙