- Szia, Szerelem! – puszilja meg a homlokomat, boldogan mosolyogva, mintha minden olyan kurva rendben lenne, és éppen nem a volt nőjével ebédezne, engem megint hátrahagyva.
- Szerintem hagyjuk ezt a képmutatást. – mondom mosolyogva, hogy a többiek ne vegyék észre, hogy majd felrobbanok dühömben.
- Kérlek, ne csinálj jelenetet. – nyugtatgat a kezével hozzáérve az enyémhez, azonban elhúzom, engem ne nyugtatgasson, legfőképp meg ne simogasson.
- Nem állt szándékomban, ne aggódjál, nem fogom megadni a kurvádnak azt az örömet, hogy parádézok, főleg nem előtte. Most pedig menjél, mert már biztosan vár vissza a nagy családod, az én családom meg engem, hogy végre leüljek közéjük, és ne olyannal beszélgessek, aki különben meg le se szar. – hagyom faképnél.
Háttal ülök le nekik, az étlapot lapozgatom, persze az étvágyam az egyenlő a nullával, de hogyan nézne ki, ha csak valami alkoholos italt innék, apám tuti kiakadna, elég lesz neki az, amikor meglátja, a kedvenc emberét, ráadásul egy másik nővel az oldalán.
- Először is, míg nem érkezik meg a párom, addig, két gin-tonikot kérnénk. – közli Bridget kedvesen mosolyogva a pincérnek, aki készségesen elsiet a rendelésünkkel.
Mielőtt még visszaérne a pincér, megjelenik Apa, egyenesen a legjobb barátnőmmel az oldalán, Savannáhval. Amint a hátam mögé néz, az arcra dühbe gurul, szánalommal pillant rájuk, köszönés nélkül.
- Ez meg mégis mi a szar? – kérdezi felháborodottan, kicsit sem halkan, amire persze idenéznek onnan, ahányan vannak.
- Semmi, leszarom őket, ahogyan te is fogod tenni. – suttogom parancsolóan. – Különben mit keresel itt? Ne érts félre, marhára örülök neked! De hol van Joshua?
- Gondoltam megleplek, úgy látszik jól tettem. Különben meg, apuddal lebeszéltem, hogy amíg az a gonosz dög Clara itt van, addig nálatok leszünk elszállásolva, persze egyből igent mondott. Ja és Eric karácsonyi partiját sem hagyhatom ki, anyuék nem tudtak jönni, mert valami szigetre utaztak ma reggel, egy baráti társaságukkal. A férjem természetesen még dolgozik a nyaralótokban, hiszen Ethan egy pár dolgot rábízott, ami nem tűr halasztást számára. –forgatja meg a szemeit, Ethan feladatára.
- Lányom, esetleg elmenjünk egy másik étteremben? – kérdezi meg Apa indiszkréten, mielőtt rendelnénk.
- Eszembe se jutott, nem fogok miattuk máshová menni. – jelentem ki határozottan.
Meg sem lepődők, Savannah egész késői ebéd alatt szidja Ethant, talán nem volt jó ötlet őt szembe ültetni vele, hogy lássa minden mozdulatát, de nem érdekel, legalább én nem látom. A jó pár gin- tonik után muszáj felállnom és végre kimennem wc-re, bár ha tehetném, visszatartanám és otthon intézném el, de ilyen opció most nincs. Kicsit megszédülök, amikor felállok, azon imádkozok, nehogy véletlenül is elbotoljak ebben a magas sarkúban és mindenki szeme láttára pofára essek. Mielőtt visszamennék, nagy koncentrációval újra felkenek egy kis rúzst, kifújva a levegőt elindulok vissza, amikor valaki elkapja a karomat, egyenesen behúzva a mozgássérült wc-be. Ethan, nekiszorítva a falnak, hogy mozdulni se tudjak, tapad mohón az ajkaimra, a melleimet határozottan erősen markolássza, amire elhagyja a számat egy jóleső sóhaj.
- Téged szeretlek, bazdmeg! Mikor érted már meg végre? – fogja meg a nyakamat, mélyen a szemembe nézve.
- Ameddig az a kurva a közeledben van. – vágom rá.
- Ő számomra semmit nem jelent.
- Érdekes, én ezt nem így látom még mindig. Amikor beléptem az étterem ajtaján, már akkor hallottam az angyali kacaját, miközben téged bámult, mellesleg minden egyes szavadat örömmel, áhítattal hallgatta, simogatott, te persze hagytad, mintha tök természetes lenne. Te meg kifejezettem jól érzed magad a társaságában. – veszem le magamról utálattal a kezét.
- Ugye milyen jó érzés? Oliverrel, amikor együtt vagytok bárhol, ugyanezt csináljátok, csak már nektek ez fel sem tűnik, annyira automatikusan hozzászoktatok. Szerinted én olyankor mit érzek? De nem szólok, mert bízok benned!
- Te nem szólsz? Hiszen állandóan megjegyzéseket teszel ránk, felhozod minden egyes veszekedésünknél, amikor mi még soha nem is szexeltünk egymással, nem úgy, mint ti.
- Szóval erre vágysz, hogy dughassál az öcsémmel? Kiakarod próbálni milyen a másik Hale-el? Akkor tessék, menjetek csak, ha szeretnéd még hotel szobát is fizetek nektek, csak, hogy idill környezetben történhessen meg az emlékezetes pillanat. – szinte már köpi a szavakat felém, utálatosan.
- Tudod mit? Még átgondolom, lehet élek az ajánlatoddal. – felelem póker arccal.
- Azzal ugye tisztában vagy, hogy ez az akciótok mindkettőtök életébe kerülne? – szorít rá a karomra, az agya meg majd felrobban, még csak a megcsalás gondolatától is.
- Állok elébe. – lehelem az ajkára, rákontrázva.
- Kibaszott nagy szerencséd, hogy most egy étterembe vagyunk, társasággal, különben, itt helyben, úgy szétszedtelek volna, hogy másnap még csak lábra sem tudtál volna állni. Látom, felizgat a gondolata, mert szaporábban veszed a levegőt, mellesleg a tenyered is izzad. – közli fellengzősen vigyorogva, belecsókolva a nyakamba, amire megszólalni sem tudok. – Nyolcra értetek megyek, Dario benneteket is meghívott egy jó ismerősének a szórakozóhelyére iszogatni. – viharzik el, egyedül hagyva.
Amikor visszamegyek az asztalunkhoz, minden szem rám szegeződik, a másik asztaltársaság éppen szedelőzködni kezd, ami megnyugvással tölt el.
- Este várlak benneteket! – simul a vállamra Dario keze. – Tudod valamit még nem fejeztünk be! – kacsint közben apámra, miközben a fülembe súgja.
Apám szeme majd kiugrik, nem tudom, mit gondolhat rólam, több időre eltűnők egy étterem mosdójába a pasimmal, aztán utána annak a barátja sugdolózik a fülemben, miután a többiek elhagyták a helyet.
- Azért szerintem kicsit most túlzásba estél Zoja! Nyilvánvaló mit csináltatok bent, ráadásul Clara olyan szemekkel nézett rád, amikor felbukkantál újra, hogy azt hittem felgyulladsz helyben. A többiekről nem is beszélve. Nem hiszem el, hogy nem lehetett volna ezt otthon elintéznetek! A végén még a pletykaújságokban fogunk szerepelni, hogy Kalifornia kormányzójának a lánya egy étteremben csinálta, miközben a családjával vacsorázott. – dörren rám.
- Ha ennyire tudni akarod, nem dugtunk, hanem veszekedtünk. – védem meg magam kicsit hangosabban a kelleténél.
- Halkabban kérlek! – utasít. – Tudod mit, fizetnék! – kiabál fel hangosan.
Bridget örömmel segít nekünk a bulira összekészülődni, mellesleg, több, mint nagyon jó társaság, rendesen szégyellem magamat, amiért anélkül, hogy ismertem volna, elítéltem, és hallani sem akartam róla, főleg nem arról, hogy valaha is kettesben legyünk. Lehet az is közrejátszott az utálatomban, hogy nem akartam Anya pótlót, nem akartam, hogy elfoglalja a helyét, közben Anya meg menekült volna innen Daviddel, jó messzire, engem is hátrahagyva.
- Így jó lesz? – rángat vissza a valóságba Bridget.
- Tökéletes, mint amikor először megcsináltad. – felelem.
Igen, amikor megjöttünk az étteremből, bundástól, mindenestül beájultam a nappaliba, a kanapéra, olyan álmosság fogott el. Ezért újra kellett csinálni a hajamat, mert totál elfeküdtem.
- Ethan tíz perc és ideér, addigra eldönthetnéd, mibe jössz, nincsen kedvem a veszekedéshez, amiért megváratod, főleg, hogy veszekedésben váltatok el. – jelenti ki komolyan Savannah.
Megforgatva a szememet, belebújok egy rövid, tapadós bordó ruhába, aminek az ujj része hosszú, dekoltázsban sem hiányos. Magas sarkú térdcsizma, a mai bundám, ami nem is az enyém. Karika fülbevaló, bordó rúzs, mert legalább a szemsminkem nem jött le, így ahhoz nem kell nyúlnunk.
- Nos, most kire is kell várni? – teszem csípőre a kezemet, a barátnőmre nézve.
- Bekaphatod. – neveti el magát, miközben felszenvedi magára a ruháját. – Nem értem, múltkor még jó volt rám. Ennyit híztam volna? –nézegeti magát a tükörben.
- Az a múltkor mikor is volt?
- Három éve kb. – erre mindhármunkból kirobban a nevetés. – Amint hazaérünk, elkezdek sportolni, nem tunyulhatok el a tökéletes megjelenésű férjem mellett! – jelenti ki.
Joshua kiabál fel, hogy igyekezzünk, megérkeztek értünk. Meg sem lepődök, amikor kinyitom a kocsiajtót és nem Ethan ül a vezetőülésen, hanem konkrétan sehol sem. A klubba vezető úton eldöntöm, hogy ezek után aztán főleg nem fog érdekli Ethan, csináljon azt, amit akar nélkülem, az sem fog érdekelni, ha egész éjszaka Alionával fog mulatni, mert tőlem még egy grammnyi féltékenységet, jelenetet sem fog kapni, arra se fogom venni a fáradtságot. Persze most nyilván pont az beszél belőlem. Lezárásként az egészet elintézem egy vállrándítással. Teljesen máshova érkezünk meg, ami egy cseppet sem hasonlít egy szórakozóhely féleségre.
- Ms. Landers, magát innen más hozza majd tovább. Ahogy beér a hallba, várni fogják, a fogadója pedig azt üzeni, már alig várta az újratalálkozást. Teljes biztonságban lesz, nyugodjon meg! Én az ő sofőrje vagyok. – pattan ki a kocsiból kinyitni az ajtómat.
Akkor most már tutira nem Ethanről van szó, pedig az elején arra gondoltam, hogy esetleg megakar lepni egy kis romantikázással, vagy bármivel, amibe csak mi ketten szerepelünk. Savannah és Joshua arcáról azt olvastam le, hogy nem kéne ezt csinálnom, mindenekfelett a biztonság, de ahogy elhangzott az utolsó mondat sejtettem kiről lehet szó, őt pedig annak ellenére, hogy nem ismerem, egyrészt tudom, hogy nem bántana, másrészt nem merne. Ahogy belépek a hallba, két öltönyös férfi kapja rám a tekintetét, egyből elindulva az irányomba.
- Ms. Landers, Mr. Carozza már nagyon várta önt. – érinti meg az egyik férfi a karomat útba terelésként.
Dario a bárban üldögél, női szemmel elég vonzó, férfias. Elegáns ruhát visel, fekete öltönynadrágot egy ugyanilyen színű laza inggel, a kicsit hosszabbra hagyott haja precízen be van állítva, az óráját nézegeti, aztán iszik egy kortyot az italából. A gondolatiba meredve, szinte észre sem veszi, hogy leültem mellé, köhécselek egyet, amire odakapja a tekintetét, bocsánatkérően rám nézve.
- Bocsánat, csak elgondolkoztam. – köszörüli meg a torkát. Bámulatosan csinos és szép vagy. – néz rám zavarba ejtően, áhítattal.– Mit rendelhetek neked? Vagy maradsz a gin-toniknál? – tereli el gyorsan a zavaromat.
- Egy Martinit kérnék szépen. – helyesbítek. – Nos, mit szeretnél mondani, ami miatt nem tarthattam a többiekkel?
- Hamar rátérsz a lényegre. Szerintem még iszogassunk, és majd utána ráérünk beszélni a komoly dolgokról. – koccintja a poharamhoz a sajátját. – Vagy talán sietsz valahova? - kérdezi fogvillantós vigyorral.
- Ethannek gondolom, feltűnik majd a hiányom, mivel nem tartottam a barátaimmal. Különben is, úgy volt, ő jön értünk. Hogyan tudtad elintézni?
- Elég nehezen. – nevet fel kínosan. – De tudja, hogy ez nekem nagyon fontos, és ezt tiszteletben tartja, akármennyire tartja a másik fele rossz ötletnek a kettesben lévő találkozónkat.– vált komolyra a hangja. – Nem habozok tovább, de ehhez úgy hiszem, mindkettőnknek szüksége lesz még egy pohárkára. – kér ki még egy italt magunknak.
Valahogy nem akaródzik elkezdenie, a poharát ide-oda forgatja a kezei közt, egy pillanatra se rám nézve. Mintha a kezdeti magabiztossága jóval alábbhagyott volna, idegesség és a zavartság egyvelege tükröződik az arcáról. Nem tudom mit akar mondani, meg egyáltalán mi üt belém, de biztatóan megfogom a kezét, amire a szemei totálisan kiguvadnak, miközben a kezeinket pásztázza.
- Tudom, hogy múltkor nem tettem valami jó benyomást, főleg, hogy tökre úgy tűnt, mintha Ethan ellen akarnálak hangolni, és hálás vagyok, amiért nem beszéltél róla neki. – enged el egy melegszívű mosolyt. – A mi életünkben nagyon rizikós a szerelem, vagy nem fér bele az életünkbe a sok munka mellett, vagy ha belefér, onnan lesz egy gyenge pontunk, amit az ellenségeink szeretnek kihasználni. Ezért is voltam az egy éjszakás kalandoknak a híve, és soha nem ugyanazzal a nővel. Apa azt verte belém, hogy soha ne legyek szerelmes, mert a szerelem elgyengít, a párkapcsolat meg egyenesen tönkreteszi az ember életét, Ethan apja is ezt verte bele a nagyobbik fiába, belőle ráadásul próbált minden érzést kiölni, egészen az újra felbukkanásodig sikerült is neki. Én meg beleszerettem egy turista lányba, aki az első estéjét a klubbomba töltötte a barátnőjével, utána meg egy szálloda szobába folytattuk kettesben. Már az első pillanatban elvarázsolt, külsőleg, belsőleg. Titokban mindig is hittem a szerelemben, valahogy azt éreztem ő lesz az, aki felforgatja majd érzéseimet, életemet. És jól éreztem, mert nemsokára a feleségem lett, szerelmesek voltunk egymásba, ő sose félt kimutatni az érzéseit, én bezzeg meg nem tettem meg, mert attól féltem, hogy elgyengít, miközben mindennél jobban szerettem őt. Gondoltam azzal, hogy megkértem a kezét ezzel mindent elárultam neki, hogy mennyire fontos a számomra, több, mint fontos. Aztán egy bevetés után, amikor hazaérve benyitottam a ház ajtaján és beértem a nappaliba, azt hittem meghalok, kitépem a saját szívemet a helyéről csak, hogy ne érezzek. A feleségem, aki totál felfordította az életemet a szerelmével, a földön hevert holtan, vérben ázva, a testőrével együtt. Porig tudtam volna égetni mindent magam körül. Azonnal kiderítettem ki volt az elkövető, aki bosszúból megölte életem szerelmét. Utána féktelen gyilkolásba kezdtem, mindenkit elpusztítottam, aki benne volt vagy csak köze volt hozzá. Ártatlan nő volt, a légynek se tudott volna ártani, csak egyetlen hibája volt, az, hogy belém szeretett és velem akart lenni. – sírja el magát, mert már nem bírja visszatartani a könnyeit, hiába próbálkozik vele már percek óta. – Zoja, amikor megláttalak a megemlékezésen, egyszerűen azt hittem mentem elájulok, főleg amikor kijöttél hozzám a teraszra, nos, akkor úgy voltam, nem érdekel Ethan és az ezer éves barátságunk, felkaplak az ölembe, és egészen Szicíliáig rohanok veled, többet el nem eresztve. Kiköpött Nadia vagy, és ma még jobban meggyőződtem arról, hogy még a személyiségetek is nagyon hasonló. Szánalmasan, majd nemhogy könyörögtem Ethannek had igyak meg veled pár italt, miközben beszélgetünk, önző és nem normális vagyok, tudom, de nem érdekel, mert pár pillanatig olyan volt, mintha Nadia ülne mellettem. Amikor először megláttalak, úgy gondoltam, el kell szakadnod ettől az életformától, mert úgy fogod végezni, mint Nadia, valahogy megakartalak védeni, még így ismeretlenül is. Aztán jött egy kattanás, hogy mi lenne, ha velem jönnél, én úgy őriznélek, ahogy senki mást még soha az életem során. Persze ezt hamar ejtettem, főleg amikor megláttam Ethan arcát, ahogy minket néz. Tudtam, ha bármi baromságot csinálnék, jelentette volna azt, hogy elrabollak, ő az egész csapatával karöltve megjelent volna és elpusztított volna saját kezűleg, az embereimmel együtt. Porig égetne mindent miattad Zoja, bármit megtenne érted, amit még el sem tudnál képzelni azt is. Tudom, hogy most zűr van a paradicsomban, de szabályosan érezni lehetett ma kettőtök közt az elfojtott vágyat az étteremben. Aliona semmit nem jelent Ethannek, régen sem jelentett, csak is kizárólag szórakozást, testiséget. Lehetett volna lehetősége Ethannek arra, hogy összejöjjön vele, mert sohasem tiltottam őket egymástól, annak ellenére, hogy tisztában voltam Ethan nulla érzelmével a húgom felé. De nem érdekelte, nem is beszéltek, csakis akkor, amikor ellátogatott Szicíliába. Persze az éjszakákat együtt töltötték, de semmi több a húgom nagy bánatára, mert ő reménytelenül szerelmes belé, pedig ő is tudja, hogy semmi esélye ellened, Ethan még Zejnához is jobban ragaszkodott érzelmileg, mint Alionához.
Hirtelen nem tudok hozzászólni Dario hosszú monológjához, lehajtom a maradék italomat majd újra töltetem, a mellettem üldögélő férfi ugyanezt teszi.
- Tudom, hogy nekem is veszélyben van az életem, de nem tudok és nem is akarok lemondani kettőnkről. És ez személyes borzasztó tragédiád sem tud tőle elriasztani, semmi az égvilágon. Az sem tudott elijeszteni, amikor az egyik incidensünknél bezárt egy hotelszobába, és szemét módon viselkedett velem.
- Hallottam róla, elmesélte, és bántotta is utána, amiért ilyen volt veled, nem védeni akarom, eszem ágába sincsen, de ő nagyon nehezen tudja kimutatni az érzéseit, és talán nem is akarja, mert attól azt hiszi gyenge, sebezhető, pont, amit az apja vert bele. A másik dolog meg az, hogy túlságosan is elhamarkodottan cselekszik, át sem gondolja a dolgokat. Persze ez nem ok arra, hogy szemét módon viselkedjen veled.
- Zejnáról mit tudsz? Esküszöm, nem mondom vissza Ethannek, a világért sem sodornálak bajba! – égetően kíváncsi vagyok, hiszen Dario szinte mindent tud Ethanről, lehetetlennek tartom, hogy pont erről ne tudjon, hiszen említette is a nevét.
- Legelőször, csak is te miattad karolta fel, vagy nem is tudom, mi a megfelelő szó rá. De totálisan az akkori egyetemi kinézeted volt Zejnának, még én is megbotránkoztam, amikor megláttam. Szóval mert téged látott benne, csúnya szó rá, de megtartotta, ide-oda magával cipelte, miközben szenvedett, mert tisztában volt vele, hogy ez nem te vagy, csak egy valaki, akivel megpróbálja a hiányodat és te magadat pótolni. Én észrevettem, hogy a vége felé megkedvelte, elkezdett ragaszkodni hozzá, meg szeretetteljesen beszélt róla, nem úgy, mint egy tárgyról. Azt hittem, összefognak jönni, Ethan szíve felenged és újra boldog lesz, tényleg ezt látszódott, már nem is beszélt rólad nekem, ez már önmagában furcsa volt, hiszen előtte te mindig szóba kerültél. Aliona megdugása után is kezdett már lelkiismeret-fordulása lenni, pedig nem fogadott hűséget Zejnának, se semmit. A lány szerelmes volt belé, ez tisztán kivehető volt. Ethan valami üzleti úton volt, és azonnal felhívott, hogy hazaköltöztél, és visszafog szerezni, mert az övé vagy, amint tudott visszarepült San-Diegóba. Zejnát menesztette, már nem volt opció, hiszen te visszatértél és tudta, hogy újra egymásé lesztek, így további esélyt nem is adott maguknak.
Dario ahhoz képest milyen arrogánsnak, nagyképűnek tűnik külsőre, ha az ember megismeri teljesen más lesz a véleménye, őszinte, kedves férfi, aki nem röstell beszélni az érzelmeiről. A véleményem megint változott Ethanről, teljesen pozitív irányba, alig várom, hogy végre odaérjünk a szórakozóhelyre és megölelhessem. Dario figyelmesen, olykor elnevetve magát, figyeli minden egyes mozdulatomat, magyarázásomat, a nyelvem sokszor már összeakad, eléggé elvetettük azt a bizonyos sulykot az ivásban, bezzeg őt csak a csillogó szemei árulják el. Engem viszont azt érzem mindenem. Ahhoz képest, hogy karácsony másnapja van, a szórakozóhelyen bőven vannak, a lenti részen összetapadt emberekbe botlok, akiken át kell verekednem magam, persze Dario egy pillanatra se engedi el a kezemet. Ethan mintha előre tudta volna az érkezésünket, pedig nem emlékszem, hogy Dario értesítette volna, az emelet korlátjának nekidőlve fókuszál ránk, méghozzá jeges tekintettel, aztán hirtelen elrugaszkodik és eltűnik a szemem elől. Időnk sincsen felérni, mert szabályosan futva teszi meg lefele a lépcsőfokokat, rögvest kirántva Dario kezéből, olyan megöllek nézéssel jutalmazva a barátját, aki éppen nyitná a száját, de Ethan megelőzi.
- Mi a faszt csináltatok ennyi ideig? És minek fogdosod a kezét? Ő nem Nadia, fogd fel! Különben is, taccs részegre itattad, ezzel mi a faszt akartál elérni? Hogy széttárja a lábait és megdughatod? Kurva nagy hiba volt veled hagynom. Még egyszer nem akarlak a közelében meglátni, világos voltam? – vádaskodik folyamatosan, amikor Dario az égvilágon semmi rosszat nem tett, sőt, inkább őt "istenítette."
Dario gondolkozás nélkül taszít egy marha nagyot Ethanen, aki éppen megtud kapaszkodni a korlátba. Döbbenten nézi a felbőszült barátját, aki kitágult orrlyukkal hajol közel hozzá.
- Hülye vagy bazdmeg? – üvölti Dario közel az arcába. – Mi a faszt képzelsz magadról, hogy ilyenekkel vádolsz meg? Ember, te betegesen féltékeny vagy! – nevet fel kényszeredetten. – A legundorítóbb, hogy Nadiát hozod fel, hogy gondoltad egyáltalán? Különben nem tudom ki kefélte Zoja hasonmását. És képzeld, nagyon megkedveltem Zoját, jól éreztem magam vele. Máskor is keresni fogom a társaságát! Most mit fogsz lépni? Lelősz mindenki előtt, vagy agyonversz? Tudom, hogy nem esne nehezedre, hiába vagyok a barátod! – szinte minden szavát ordítja idegesen továbbra is Ethan arcába. – Tudod miért fogtam meg a kezét? Azért mert ez a kibaszott klub tele van idegen emberrel és nem akartam, hogy eltévedjen vagy valaki elrángassa, ki tudja, milyen veszély leselkedhet rá. Én csak kibaszottul elővigyázatos voltam, különben meg, tiszteletben tartom, hogy ő a tied. Ember, kurvára vegyél vissza a viselkedésedből, mert nekem se esne ám nehezemre lelőni, amikor feleségemet hozod fel mocskos módon.
- Láttam, hogy néztél rá, bazdmeg! És nem csak a mai napról beszélek. És én pontosan tudom mire vagy képes, ha valamit igazán akarsz. Pillanatok alatt Zoja a hazádban találta volna magát, mert te úgy gondolod esetleg, hogy nálad jobb helye lenne, főleg mert emlékeztet egy számodra igen fontos személyre. Olyankor az ember nem gondolkodik, mert a szíve vezérli, én már csak tudom. Csak azt ne mondd, hogy nem jutott eszedbe az a lehetőség, hogy elcsábítsd magaddal, azzal sem törődve, hogy nekem ez a nő a mindenem az egész kurva világegyetemben! – szegezi a határozottan tekintetét Dario szemébe, utána pedig rám, én pedig elmosolyogom magam az utolsó mondatán, hiszen melengeti a szívemet, hogy a nagy Ethan Hale nyilvánosan beszélt az érzéseiről, legfőképpen velem kapcsolatosan.
- Felejtsük el az egészet, mindketten meggondolatlan barmok voltunk. – nyújtja a kezét Dario, amit Ethan egyből elfogad, magához rántva őt.
Egyik lábamról a másikra állva, hirtelen azt érzem, mindjárt elhányom magamat, futásnak eredve, félrelökök mindenkit, aki az utamba kerül. Az első utamba kerülő mosdónak majdnem hogy kiszakítom az ajtaját, olyan erővel rontok be, akkor fedezem fel, hogy ez a férfi mosdó, de hidegen hagyva, az első zárt fogatú wc-be bemegyek kiadva magamból mindent. Mindig is undorítónak tartottam, amikor egy nő nem tudva a határait annyira bepiál, hogy utána szétokádja az agyát. Főleg ha az egy szórakozóhelyen történik, na, az a legrosszabb. Most pedig egy férfi wc karimájába csimpaszkodok, totál készen, a hideg kövön üldögélve. Mi lehetne ennél rosszabb?
- Jólvan hölgyem? Nincsen esetleg szüksége a segítségemre? – amikor megfordulok, hunyorogva nézek az illetőre, egyszerűen azt gondolom, hogy annyira bepiáltam, hogy képzelődők. – Jézusom Zoja, te meg mit keresel itt ilyen állapotban, ráadásul tök egyedül? – kap fel a földről könnyedén Bentley, én meg csak szótlanul meredek rá.
Arra sem reagálok, amikor az arcomat közre fogja a meleg tenyereivel, mélyen a szemembe nézve. Abban a percben pont rosszkor csapódik ki az ajtó, amiben döbbentem álldogál Dario és Ethan.
- Azonnal vedd le róla a mocskos kezeidet Bentley! – szól rá félelmetesen parancsolóan Ethan, egyből ellökve tőlem.
- Én csak segíteni akartam, mivel tök készen egyedül volt idebent, látszik, mennyire figyelsz rá. Csak a szád nagy, a tetteid meg nagy nullák.
Ethan már ugrana, amikor Dario észnél léve, megállítja a mellkasánál fogva.
- Direkt inzultál, engedd el, te vagy az értelmesebb! Te meg takarodj el innen! – intézi Bentley felé teljes nyugodtsággal, miközben minden szava fenyegető.
- Nem akart bántani, csak segített. – nyögöm ki.
- Leszarom, akkor se érjen hozzád. – kap az ölébe, menyasszony pózba Ethan. – Hazaviszem, szólj a többieknek légyszíves, majd írok.
A kocsiba elfeküdve az ölébe fekszek, miközben az arcomat simogatja megnyugtatóan, biztatóan rám mosolyogva.
- Vigyél haza, és kérlek, maradj velem éjszakára! – nézek rá könyörgően, a teste egyből megfeszül, és tudom, nem szívesen maradna az apám miatt, de önző módon annyira szeretném.
- Persze, maradok, ha szeretnéd, és ha az apád nem basz ki onnan.
- Nem lesz gond. – lehelek puszit a kezére, amivel eddig simogatott.
Meg sem lepődök, amikor harmadszorra sem sikerül beírnom a bejárati ajtó kódját. Ethan már türelmetlenül álldogál mellettem az egyik lábáról a másikra, én már rendesen megfagyok, annyira fázok, de a világért sem jut eszembe az öt jegyű kód, telefon meg nincsen nálam, hogy felhívjam apuékat. A következő próbálkozásomnál, ami természetesen már megint nem jó, az egész házon körbe felkapcsolódnak a reflektorok, mellesleg a riasztó is elkezd ordítani hangosan.
- Ezt már nem vagyok köteles elhinni, ez a nap egy határ szar! – jelenti ki fej rázva Ethan.
Három férfi fogja ránk egyenesen a pisztolyát, apám a háttérbe, pizsamában, engem meg elkap a nevetés, amire mindenki rosszallóan rám kapja a tekintetét.
- Ez csak a lányom meg a barátja. – sóhajt fel Apa, pont, amikor régen tiniként valami rosszat csináltam, nem szidott le, csak egy hatalmasat sóhajtott. – Te aztán jól leittad magadat a sárga földig, csodásan festesz Lányom. – forgatja meg a szemét Apa, amire megint elkezdek nevetni, de hamar alábbhagy, mert újra megkörnyékez a hányás.
Az alsó mosdóba megyek, és nem akarom elhinni, hogy már megint könyörtelenül hányom kell, amit a világon a legjobban utálok. Megfogadom ebben a percben, hogy többet nem fogok inni alkoholt, csak is különleges alkalmakkor, de talán akkor sem, mert ez a rosszullét elviselhetetlenül szar érzés. Egyszerűen forog velem minden körben, Ethan nyit be, de lehajtom a fejemet, hogy ne lássa az arcomat.
- Nem akarom, hogy így láss. – suttogom, amire halkan elneveti magát.
- Ugyan, ne szórakozz Szerelem! Gyere, menjünk fel, segítek összekapni magad.– akar megfordítani, de nem mozdulok.
- Én tényleg nem akarom, hogy így láss, undorító vagyok, még én is hányok saját magamtól, nem hogy más. – érvelek.
- Nekem mindenhogy tetszel. És attól nem foglak kevésbé szeretni, mert nem vagy tökéletes állapotban előttem. Ilyenre gondolni se merjél.– hajol le mellém, megsimogatva az arcomat.
Félszegen ránézek, amire mosolyra húzza a száját.
- Hozzak egy italt esetleg? – vicceli el a helyzetet, amire odacsapok a kezére.
Apa végig a konyhában sétál fel- alá, amikor kinyílik az ajtó, megáll, és kivesz a hűtőből egy darab ásványvizes flakont átnyújtva nekem.
- Örülnék, ha maradnál éjszakára, mindenkinek az lenne a legjobb. Zojának szüksége van rád, és bevallom őszintén én meg megnyugodnék, hogy mellette vagy és vigyázol rá.– mondja komolyan Ethannek, aki bólintással jelzi, hogy marad.
- Látod, legalább volt értelme, hogy így berúgjak. – vonulok fel a lépcsőn, el sem képzelve hogyan nézhetek ki.
A szobámból nyíló saját fürdőmbe megyek, ahol ledobálok mindent magamról, majd belenézek a tükörbe, és megriadok saját magam látványától. A sminkem totál le van folyva a szememről, a hányás miatt folytak a könnyeim, így az alapozó lepergése kirajzolódik az arcomon. A hajamat szétszedem, mert már attól is fáj a fejem amilyen szorosan van összekötve. Egy külsőleg bolondokházából szabadult nő néz vissza rám. Ethan megindítja a kádba a vizet, belelocsol vagy egy liter levendulás nyugtató tusfürdőt, az ingét egyszerűen lekapja magáról, nagy habokat csinálva a kezével. Én pedig csak állok, és bámulom ezt a tökéletes férfit, aki az enyém. Megfordulva hozzám lép, megpuszilva a homlokomat.
- Jobban vagy? – kérdezi a reakciómat figyelve.
- Most már határozottan igen, csak elég fáradtnak, álmosnak érzem magamat. – válaszolom.
Bemászok a kádba, rögvest elmerülve benne, Ethan nem száll be mellém, a kezére sampont nyom és elkezdi óvatosan megmosni a hajamat, utána lefürdet, aztán eszembe jut, hogy nem rég ezt Bentley csinálta velem, mert akkor is részegre ittam magamat, meg aznap találkoztam újra Ethannel. Eszembe jut Bentley, amilyen aggódóan nézett rám, és azonnal segítséget nyújtott, egy cseppnyi gyűlölet sem volt a szemébe, pedig aztán én rászolgáltam arra, hogy legyen. Persze ő sem volt egy angyal valljuk be őszintén. A kád szélére leül Ethan, lemosva a hátamat.
- Nagyon elmerengtél...- szólít meg. – Bentleyvel való találkozás az oka? Elmondhatod nyugodtan, tudom, nem hiszed el, de nem fogok kiakadni, mert bízok benned.
- Az egész nap a fejemben zakatol. Bentley csak ráadás volt, de nem érdekel, csak furcsa volt látni ennyi idő után. Másrészt sajnálom, hogy miattam kaptatok össze Darióval, amire nem volt igazán okod, mert csak pozitív dolgokat mondott rólad. Ő testvéreként szeret téged azt vettem észre. – fejtem ki a véleményemet.
- Nem kell féltened Dariót, amint láttad megtudja magát védeni, és nem olyan kis kedves, ártatlan, mint akinek mutatja magát. Azért is beszéltem úgy vele, hogy tudja, mit engedhet meg magának és, hogy figyelem minden egyes mozzanatát, főleg ami feléd irányul. Simán képes lett volna arra, hogy akaratod ellenére elhurcol magával a hazájában, veszélyes ember, miközben ő pontosan ugyanezt gondolja rólam. De nyugi, minden a régi köztünk, nem egyszer kaptunk már így össze, sőt. – hagyja ki direkt a Bentley-s sztorit.
Gyorsan megszárítja a hajamat, nekem meg már csukódnak le a szemeim, egyszerűen nem bírom tovább nyitva tartani őket. Joshua és Savannah megérkeznek, de Ethan "elzavarja" őket, arra fogva, hogy már lassan elalszok ülve, csak átvesz egy táskát a barátjától. Ahogy vagyok, meztelenül bezuhanok a jó puha ágyba.
- Lezuhanyozok és jövök melléd. – takar be Ethan, megpuszilva.
Megkönnyebbült sóhaj kíséretében lecsukom végre a szemeimet, megpróbálva elfelejteni a mai napot, Aliona próbálkozását, Ethan elhanyagolását, a veszekedésüket Darióval, főleg Bentley-t, és a túlságosan is beletörődött nyugodt nézését, ami lehet vészjósló, és azt sem értem mit keres itt Aspenben, ő talált rám egész véletlen, ráadásul egy buli helyen találkoztunk össze, aminek nem volt nagy esélye, hiszen azért abból van itt egy pár darab. Különben meg, ő meg egyenesen utálja a szórakazóhelyeket.