Igor pov.
Miután megnyugodtunk, hogy Roger jobban van Harry látni szerette volna a kishúgát, ezért elindultunk mindannyian Atlantiszba. Ott azonban furcsa meglepetés vart ránk. Mindenki harcra készülődött.
- Apa, anya! Mi folyik itt?
- Igor! A szirének hadat üzentek.
- Micsoda? - kérdezte szerelmem és Harry egyszerre.
- Már megint? Szólok Thomasnak!
- Nem kell! Maradjon csak fent Markkal. Te viszont gyere velem. - mondta az apám. Vladimir aggódva megfogta a kezemet, mire felé fordultam és homlokon csókoltam.
- Nem lesz semmi baj!
- Vigyázz magadra!
- Elve visszajövök. - mondtam és követtem apámat a fegyverterembe. Ha egy apa ilyenkor hívja a fiát akkor harcba hívja.
- Készen állsz? - kérdezte vállamra téve kezét.
- Igen! - feleltem határozottan - Védjük meg a népünket!
De rég volt rajtam páncél, mar majdnem elfelejtettem, hogy milyen. A harc kemény volt, a szirének nagyon erős lények, bármilyen bajosak. Egy nagy ütést mertek a fejemre és egy cellában tértem magamhoz.
- Nicsak-nicsak! Kit látnak szemeim! - hallottam meg egy ismerős, de annál inkább irritáló hangot - Csak nem Őfensége Igor herceghez van szerencsém?
- Timus? Te mit... - álltam fel, de pofon csapott.
- Kuss a neved amíg én beszélek! - morogta, majd tett körülöttem egy kört - Nem változtál sokat. Anyád majd szépen oda adja Atlantiszt érted. Te! Őrködj! - mondta majd elment. Egy kb. velem egy idős sellő úszott mellém. A fel szemét kivágták és korbácsnyomok fedtek mindenét.
- Azt majd meglátjuk repedt fazék hangú... - morogtam és a bilincset piszkáltam - Pszt! - intettem az őrnek, de nem figyelt - PSZT!
Felém fordította a tekintetét. Szerencstelen, meg az uszonya is tépett volt.
- Igen? - kérdezte félve.
- Ki vagy te?
- A nevem Fred. Egy éve vagyok már itt. - motyogta.
- Fred, segíts nekem kijutni. Magammal viszlek és haza mehetsz. - mondtam mire vett egy nagy levegőt.
- Nem hiszem, hogy így visszamehetnék. A férjem rám se ismerne, a gyermekünk pedig megijedne tőlem.
- De attól még kiakarsz szabadulni, igaz? - kérdeztem félve - A szerelmed pedig, ha tényleg fontos vagy a számara akkor még mindig haza vár!.
- Halottnak hisz. Várandós volt mikor eljöttem. Bár mellette maradtam volna. - erre mar beindultak az agytekervényeim.
- Hogy hívjak a férjed?
- Rikka. Az ő neve az egyetlen, amit nem felejtettem el.
- Azt a leborult... - mondtam sokkosa és éreztem, hogy lefehéredek.
- Mi az? - kérdezte meglepetten - Ismered?
- Hát még hogy. - mondtam majd elmeséltem neki mindent a legkisebb részletig.
- Hogyan? - sokkolódott le - É-én nem hittem, hogy ez lesz... - ereszkedett le a padlóra - Édes kis Rikkám...
- Még helyre lehet hozni! - mondtam.
- Hogyan? Már így is sokat szenvedett.
- De ha visszakaphatna téged, biztos boldog lenne.
- Úgy hiszed?
- Igen! - válaszoltam határozottan - Engem is várnak haza.
Együtt kieszeltünk egy tervet, amit este végre is hajtunk.
Vladimir pov.
Sírtam. Egész éjjel csak sirtam miközben a pici Louis bujt hozzám. Igor pici mása.
- Nem lesz baja anya! - ölelt meg Alex és az öccse buksijára csókolt - Apa erős!
- Istenem csak legyen épségben. - imádkoztam.
- Jah! - sikkantottá Louis és csillogó szemekkel nézett rám.
Mindenki aggódott és félt, Mark még ijedtében el is ájult. Én nem ájultam el, de majdnem összeomlottam. A fiúknak kellett összevakarniuk. Karomban lévő gyermekemre mosolyogtam és adtam egy csókot homlokára. Ő ezt nyakamba bújással díjazta. Aznap éjjel nem aludtam. Nem bírtam úgy, hogy nincs mellettem a szerelmem. A babák is kicsit nyűgösek voltak, így az aggódással teli időmet a picikre fordítottam.
Másnap azonban trombitaszóra ébredtünk. Aminek hatására Louis hangosan felsírt, mire sóhajtva öleltem magamhoz.
- Semmi baj kicsi! - mondta álmosan Harry.
- Felség! - úszott be Rikka a kezében Lisaval. - Itt van! Igor herceg visszatért!
- Micsoda?! - siettem ki és Harryek is a hátam mögött jöttek - Igor! - ugrottam a nyakába és még meg is perdültünk.
- Apa! - jöttek a többiek.
- Wuu!
- Istenem, de jó újra látni titeket! - szorított minket magához.
- Baaa!! - sikította Louis. Igor nyomott az orrára és arcára egy puszit. Ahogy egymást öleltük a hátunk mögött egy furcsa párbeszédet hallottunk meg.
- Nem...
- Rikka! Édes kicsi Rikkám.
- Nem! Ez nem lehet.
- Én vagyok az! Fred vagyok!
Rikka remegve állt előtte és a zokogás rázta az egész testét.
- Nem! Te meghaltál! Levelet küldtek, hogy halott vagy! - hallani lehetett a hangján, hogy zokog. Lisa ekkor bukkant fel és odaúszott hozza kis sárga uszonyával. Fred nagy szemekkel nézte a picit, majd szomorúan elmosolyodott.
- Tudom. - felelte megtörten - Azt a levelet a szirének küldték.
- Nem! A szívem ezt nem bírja tovább. - szipogta miközben magához ölelte az apróságot.
- Rikka. - fogta meg az arcát. - Én vagyok az.
A megtört fiú megrázta a fejét és úgy nézett fel rá.
- Nem megy... - ekkor Lisa az arcára tette a kezét.
- Rikka... Érzel engem, igaz? Én vagyok az. Itt vagyok.
- Oh Fred! - mondta szipogva, majd mellkasába bújt.
- Nem azért, de... - pislogtak Harryék - Azt vágjátok, hogy mi nem tudjuk ki ez a csóka?
- Fiúk, szerintem ő Rikka férje. - mondtam. Kérdően meredtek az egymást egyre jobban szorító párra.
- Az aki elhagyta őt? - döbbent le Harry - Mi történt vele?
- Nem tudom, egyenlőre hagyjuk őket. - feleltem és Igorra néztem, aki Louissal kezében nézte őket.
- Frehehed! - zokogott fel Rikka.
- Rikkám, édes kicsi Rikkám, úgy sajnálok mindent! Minden szenvedést, aminek kitettelek.
- Miért nem jöttél vissza? Egyáltalán mi történt veled? - bombázta kérdésekkel.
- Amikor a csatába mentünk minden jól haladt. - kezdett bele a mesélésbe Fred - A mi csapataink álltak győzelem, de azzal nem számoltunk, hogy vannak köztünk szirén kémek...
- Timus, ha nem tévedek. - felelte szerelmem.
- Az ki? - fordultam kíváncsian a tépett sellő férfi felé.
- Egy mocskos kis angolna! - mondta mérgesen - A szirének valami csoda folytán kifejlesztettek egy olyan szert, ami alakváltásra képes. Ő pedig ezt készségesen ki is használta.
- Fogságba ejtettek.
- Igen. A szememet is ő vágta ki. Az uszonyomat megtépték és több helyen lefejtettek a pikkelyemet. El akartak torzítani, hogy ne merjek kilepni onnan.
Rikka aggódva simított eltakart szemére, amitől Fred elpillantott róla.
- Ezért nem jöttél vissza hozzám? - suttogta, amire egy bólintást kapott - Azt hitted nem tetszenél nekem így?
- Azt hittem félnél tőlem. Meg aztán.... Figyeltek engem egy jó ideig. Biztos azt hittek nem merek elszökni.
- Már hogy félnék tőled?! - kérdezte fejét rázva és mélyen a szemébe nézett - Soha nem tudnék tőled félni!
- Rikka...
- Mikor megkaptam a levelet, hogy meghaltál összeomlottam. Mindig csak te voltál nekem és így... Elvesztettem a kisfiunkat.
Fred Lisara nézett, majd megsimogatta kis arcát.
- Igor mindent elmesélt. - mondta és összedöntötte a homlokukat.
- Mindent? - kérdezte Rikka kissé ijedten.
- Mindent.
- Ők tettek engem anyává. - szipogta és elém úszva az arcához szorította a kezem. - Önöknek köszönhetem, hogy nevelhetem ezt a kis csikóhalat és önök hozták vissza a férjemet.
Megfogtam kezét és mosolyogva néztem rá.
- Inkább nekem kéne hálásnak lennem, amiért segített Fred Igoron!
- A szemétbe túrni és algával befedni magad nem túl nehéz feladat. - mondta Fred mire Igorra néztem.
- Tessék?
- Hát az úgy volt, hogy Freddel kieszeltünk egy szökési tervet... - vakarta meg a tarkóját kínosan nevetve.
- Na jó. - mondtam megilletődve. Fred ekkor már a kis Lisat nézte.
- Gyönyörű, igaz? - kérdezte Rikka és mutatta, hogy vegye át.
- Bi-biztos?
- Igen. - bólintott, de a kislány már Fredhez is úszott egyből, majd nyakába bújt.
- Szia kicsi.
- Ő itt igazából a barátunk unokahúga, de ő nem tud gondoskodni róla. Így hát ő már a ti lányotok.
- De az én kishúgom. - mondta Harry.
- Értem. - bólintott Fred és Lisa arcára simított - Vigyázni fogunk rá, ígérem!
- Köszönöm!
Fred mar nem válaszolt. Egyre csak Lisat és Rikkát nézte. A kislány mosolyogva bújt pót anyjához és picike ujjaival Rikka mutató ujját fogta. Míg aki a kezében fogta lágy mosollyal nézett le rá. Olyan aranyosak voltak. Fred magához ölelte őket, Igor pedig engem próbált.
- Nem! Előbb tisztítsd le magad!
- Víz alatt vagyunk!
- Az egy dolog! - néztem rá mérgesen - Ne haragudj drágám, de nem éppen van virág illatod!
- Most már értem akkor honnan van ez a tömény hal és sár szag. - hümmögött Alex.
- Na remek. - mondta Igor morogva.
- Majd, ha illatos leszel kapsz jutalmat! - suttogtam fülébe, mire felcsillantak a szemei. Este Harry és Alex elvitték Louist játszani, hogy Igor és én kettesben lehessünk. Szerelmem nagy nehezen, de sikerült levakarnia a bűzt magáról.
- Most már jó vagyok? - kérdezte miközben megölelt.
- Sokkal. - mondtam kuncogva és megcsókoltam őt Mosolyogva viszonozta és szorosan vont magához. Szerelmesen becézgettük egymás ajkait és szeretett teljesen simogattuk egymást. Szerelmes estet töltöttünk egy együtt, de nem aludtunk el.
- Gondolkozol? - kérdezte mögém úszva.
- Igen. Azon gondolkozom, hogy milyen lenne az élet idelent.
- Azt akarod mondani, hogy ide szeretnél költözni? - lepődött meg.
- Nem most rögtön gondoltam... - motyogtam halkan.
- A fiúk kirepülnek, fontolóra vehetjük. Milyen csodás királynő lennél! - mondta mosolyogva.
- Úgy gondolod? - kérdeztem rá nézve, mire mosolyogva bólintott és megcsókolt.
Másnap fáradtan keltünk fel, nem aludtunk sokat. A teremben Lorrain és Leo az együtt úszkáló kisbabákat figyeltek. Mosolyogva mentünk közelebb, Louis amint meglátott egyből hozzánk sietett.
- Szerbusz kicsim! - kuncogtam.
- Áaá... - motyogta miközben Igor lebegő hajában kutatott. Szerelmem mosolyogva nézett rá és hagyta neki.
- Jó reggelt drágáim! - köszöntött minket Lorrain.
- Szia anya! - köszönt Igor és elkapta Louist a pici derekánál fogva. - Megvagy te kis butus! - mondta mosolyogva. Gyermekünk kacarászva tapsikolt és csillogó szemekkel nézett rá.
- Pa! - sikkantotta.
- Kicsim... - úsztam oda meglepetten.
- Maa! - kapta be az ujjacskáit. Rikka elkapta Lisat és odaúszott hozzánk.
- A kis herceg mostanában sokat próbálgatja a hangját. - mesélte mosolyogva és a pici karjára simított.
- Gyorsan nő. - mondta Igor majd Harry és Alex felé fordult. - Ahogy ti is. Olyan büszke vagyok rátok.
- Jaj apa. Nem kell ennyit érzelgősködni! - kuncogott Harry és megölelte Alexet.
Ideje volt hazaindulnunk. Fent túl sokat hagytunk ki. Cheng és Roger világ körüli útra indultak, Liam és Sasuke egy parti házba költöztek a kicsikkel, amit Sasuke apja vett nekik. Mark és Thomas pedig örömhírrel szolgáltak. Sophie boldogan futkosott és pörgött, mint egy búgó csiga.
- Ez most komoly?! - kérdeztem boldogan és megöleltem Markot.
- Igen. - szipogott - Teljesen.
- Gratulálunk. - mondta Igor és megölelte Thomast.
- Mennyi idős?
- Már majdnem egy hónapos. - mondta Thomas és Mark hasára simított.
- Kis tesóm lesz! Kis tesóm lesz! - ugrándozott Sophie boldogan és megölelte szülei lábát.
- Igen kicsim! - mosolygott rá Mark. A kislány boldogan tapogatta Mark hasát. Louis érezte, hogy jelenleg rá senki sem figyel is hüppögve görbült lefelé a szája.
- Jaj picim! - mondtam mosolyogva és kis arcát simogattam - Nem kell sírni! Téged is ugyan annyira szeretünk!
- Nem a szeretet volt a cél, hanem a figyelmed, igaz pöttöm? - puszilta meg Alex.
- Bah! - rikkantotta Louis és bátyja arcát nyomogatta nevetve.
- De kis hunszutak vagyunk! - kuncogott.
- Huncut mint az apja. - mondta Thomas nevetve. Igor erre elkapta és úgy kezdtek játszani mint két gyerek. Mark szemet forgatva sóhajtott, majd elvette az asztalról a bontott nutellás üveget.
- Gyere Sophie, menjünk mesét nézni!
- Jóóó!
- Menjetek ti is. - mondtam és átvéve Harrytől Louist felsétáltam a szobába. Ott aztán lefeküdtem az ágyra és magamra fektettem a kicsit. Halkan dúdolgatni kezdtem és ringatni.
- Be strong, be brave. Let corrige lead the way. Stand tall and know who you are.
Gyermekem csillogó bogár szemekkel nézett rám és úgy hallgatott, majd lassan el is aludt rajtam.
- Még mindig gyönyörű a hangod. - suttogta szerelmem.
- Köszönöm. Ha nyugodt a hangom azonnal elalszik. - mosolyogtam a békésen szindikáló picire Hüvelyk ujjacskáját szopizta, miközben Igor csendesen mellém helyezkedett.
- És ez így jó. - nézett rám, majd a picire. Óvatosan megsimogatta az apró hátát majd nyomott egy puszit az arcomra.
- Komolyan gondoltad? Már mint a víz alá költözést?
- Igen. - feleltem komolyan. Jól tudtam, hogy honvágya van a régi otthona iránt és a népe felé való kötelességei miatt. Láttam az arcán a meglepettséget és a zavartságot egyszerre, amit a válaszom okozott.
- De a gyerekek...
- Harry és Alex hamarosan kirepülnek. Louis pedig velünk jöhet. Elvégre hát ő is királyi vér. - mosolyogtam.
- Vladimir. - fogta meg a kezem. - Ha ezt csak azért teszed, hogy engem boldoggá tégy, tudd, hogy már így is határtalan a boldogságom. Melletted.
- Akárcsak részemről! - mondtam rá mosolyogva - Tudom mennyire honvágyad szokott lenni és azt is, hogy Louist is majd többször kell vinnünk a vízbe... Éppen ezért gondolkodtam az oda költözésen.
- Mivé lenne az életem nélküled. - suttogta és megcsókolt. Mosolyogva és elpirulva viszonoztam ajkainak játékát. Lefektettük Louist és összebújva elaludtunk.
Louis sírására keltünk fel. Úgy bömbölt mintha élve nyúznak.
- Jövök, picim, jövök. - motyogtam. Mikor felvettem akkor sem tudott megnyugodni és tovább sírt.
- Mi a baj manó? - állt mellém Igor aggódva. Megfogtam a homlokát és ijedten vettem észre, hogy nagyon piros a pofija. Ráadásul hirtelen köhögni kezdett.
- Igor, Louisnak nagyon magas láza van... - estem kétségbe - És ugyan úgy köhög, mint mielőtt a vízbe vittük!
- Ne aggódj, kitalálunk valamit.
Nagyon aggódtam. Szegénykém nagyon csúnyán köhögött és közben sírt is.
- Mi a baj? - jött be Mark aggódva.
- Louis nincs jól. - mondtam, mellém állt és ő is megvizsgálta a kicsit.
- Vigyük a fürdőbe és engedjünk a kádba vizet neki.
Megtettük, kicsit hűvösebbet is, hogy hátha leviszi a lázát. Már nem sírt, de még néha hüppögött.
- Hívtam az orvost! Azt mondta vigyétek be! Lehet, hogy elkapott valamit. - mondta Thomas.
Mar nekem folytak a könnyeim. A víz nem segített a kicsim pedig tovább köhögött, annyira, hogy már azt hittem megfullad. Igor bátorítóan szorított a vállamra és Louist is nyugtatólag simogatta. Egy órán belül megérkeztünk a kórházba, ahol az egyik nővér kedvesen fogadott is minket. Azonban mikor kivette a kicsit a kezemből, hogy a sürgősségire vigye azt hittem kitéptek a szívemet. Igor megszorította a kezemet és szótlanul követtük a nővért.
- Igor, félek...
- Nem lesz semmi baj! - nézett könnyes szemeimbe - Minden rendben lesz!
💄