~Axel~
-Ezt nem hiszem el! - csaptam az asztalra idegesen.
-Axel attól, hogy rombolsz nem fogjuk megtalálni. - mondta halál nyugodtan legjobb barátom -egyben legjobb emberem-.
-Örülök, hogy te ilyen nyugodt vagy, mikor az a nyomorult 17 millió dollárt nyúlt le, aztán tűnt el minden nyom nélkül. - fújtattam.
-Nyugodj meg és gyere, mert Darren szólt, hogy talált valamit. - próbált nyugtatni Jas kevés sikerrel.
-Mit talált? - kérdeztem már Darren szobája felé sétálva.
-Megtalálta azt az embert, akivel eltünése előtt utoljára találkozott, egy biztonsági kamera felvette őket egy áruház parkolójában.
-Na mutasd. - léptem emberem mellé, aki éppen valamit jegyzetelt.
-Tessék. - fordította felém a monitort.
A kép nem volt túl éles, de azonnal felismertem Markust. Egy nővel veszekedett. Hang nem volt, de eltudom képzelni mit mondott a csávó, mert következő pillanatban egy pofon csattant az arcán, ezután már semmi érdemleges nem történt. A nő hátat fordított és elment.
-Ez azért fájhatott. Tudjuk már, hogy ki ez a nő? - kérdeztem.
-Igen, Destiny Faith Wilsonnak hívják, 26 éves, jelenleg sebész rezidensként dolgozik, 18 éves kora óta egyedül neveli két testvérét, név szerint Theo Oliver Wilsont és Isabelle Julie Wilsont + megvan a lakcíme, a telefonszáma, a gyerekek iskolájának címe és neve.
-Remek, Jasper szólj Owennek, hogy álljon rá. Minden lépéséről tudni akarok, hátha találkozik Markussal. - adtam ki a parancsot. Mondjuk egy ilyen veszekedés után nem hiszem, hogy találkoznának, de biztosra kell menni.
-Rendben. - lépett ki az ajtón Jas.
~Destiny~
Miután lejárt a munkaidőm elmentem a gyerekekért és nekiálltam főzni valami vacsorát. Már bőven volt 6 óra mire kész lettem.
-Kész a vacsora, ott van az asztalon. Én elmentem futni, nem sokára jövök. Tudjátok a szabályokat!
-Igen tudjuk, nem engedünk be senkit, nem próbálunk főzni stb. stb. - futott le a lépcsőn Belle.
-Vigyázzatok magatokra. - adtam puszit húgom fejére.
Kezdett sötétedni, de én ilyenkor szeretek futni, nincsenek sokan és kellemes az idő is.
Már majdnem hazaértem, amikor furcsa érzésem támadt, mintha figyelnének. Körbe néztem és észre is vettem egy sötét ruhás alakot, aki nem messze tőlem sétált. A sötét és a kapucnia miatt nem láttam az arcát, viszont elég feltűnően nézett, szinte égetett a tekintete. Nem féltem, -hiszen Markus mellett az ember megtanulja megvédeni magát- de azért teljesen nyugodt sem voltam, gyorsabbra vettem a tempót, hogy minél előbb hazaérjek.
Még egy utolsót hátra pillantottam mielőtt beléptem volna a házba, de már szerencsére nem láttam. Ez azért furcsa volt.