𝐂𝐡𝐚𝐫𝐥𝐞𝐬
03.13
- Elmentem! - álltam az ajtóban már a kulcsokkal a kezemben.
- Akkor beugrasz előtte Dev-hez? - jött oda a barátnőm kezében egy telefonnal.
- Ja... persze. - vágtam hozzá jó képet. Kivettem a kezéből, majd egy puszit nyomtam a szájára. - Vasárnap jövök kicsim.
- Már hiányzol. - integetett az ajtóból, ahogy mentem el.
Pontos címet kaptam, hogy hova kell mennem. Leparkoltam az autómmal a lakás előtt, majd fellifteztem egészen a negyedikig. A lány lakása a 32-es számú volt. Vettem egy mélylevegőt, majd bekopogtam. Másodperceken belül szelesen nyitott ajtót. Mintha azt se tudná, hogy hol áll a feje.
- Szia! - köszönt, de kicsit sem figyelt rám.
- Szia! Bocs, nem akarlak zavarni, csak ezt hoztam vissza. - vettem ki a kabátzsebemből a mobilt.
- Oh... tényleg. - csapott a homlokára. - Köszönöm szépen. - vette el egy gondterhelt sóhaj elengedésével. Beállt a kínos csend.
- Nos... én akkor megyek is. - törtem meg a hallgatást.
- Ne haragudj. Behívnálak, de... - befejeztem én helyette.
- A barátod nem díjazná. Persze megértem. - mondatomra elkezdett nevetni.
- Charles, nincs barátom. - kuncogott. - Van elég dolgom, és bajom, nem hiányzik még az is.
- De a tegnap esti pasas...?
- Ő az exem. Szakítottunk, ő meg meggondolta magát. Ennyi.
- És te? - érdeklődtem. Ez lehet picit túl feltűnő volt.
- Mint említettem. Nincs szükségem rá. - jelentette ki határozottan a szemembe.
- Ne haragudj. Társalognék még, de elfogok késni. És még nagyon hosszú út áll előttem... - láttam rajta, hogy valami nyomasztja, vagyis gondolom akkor ez.
- Ja, persze. Úgyis csak ezért jöttem.
Kijött a lány is, s csak most mértem végig, tetőtől talpig. Egy fekete színű passzos nadrág volt rajta, s egy sima fekete pulcsi. Szettjét egy egyszerű sportcipővel egészítette ki, s egy világos szövetkabáttal. Haja rendezetlen kontyban volt, de neki ez is jól állt.
Miután bezárta az ajtót, beszálltunk a liftbe.
- Dolgozni mész? - kérdeztem tőle. Nem akartam, hogy csöndbe legyünk, de azért érdekelt is.
- Igen. Milánóba lesz divathétvége, és dolgozom pár márkával.
- Ez nagyon jól hangzik. De várj! Te most Milánóba készülsz repülni? - állt össze a kép.
- Igen. Vagyis nem repülni.
- Te leakarsz ilyen állapotba vezetni 400 kilómétert?
- Nincs más választásom. - rántotta fel a vállát mosolyogva.
- Elviszlek. - jelentettem ki egyszerűen, de ő csak csodálkozott. - Úgyis Maranelloba megyek a gyárba. Útba esik, nem nagy dolog.
- Nem Charles. Nem fogadhatom el. - motyogta zavarosan.
- De. Egészen nyugodtan elfogod fogadni. Nem jó ötlet ilyen fáradtan, és feszülten vezetned.
- Miért aggódsz ennyire értem? - na most megfogott. Miért is Charles? Miért érdekel annyira ez a lány, mikor ott a tökéletes kapcsolatod?
- A barátnőm barátja vagy. Fontos vagy neki, nekem pedig ő. - rántottam fel a vállam, s nem néztem tovább a szemébe. Szerencsére a lift leért, s nyílt is az ajtó.
- A-a! - kaptam el a karját. - Amarra állok. - húztam magam felé a lányt. Annyira könnyű volt, s én meg olyan nagy erővel rántottam magamhoz, hogy egy centi választotta el a szánkat. A történtek hatására mind a ketten lefagytunk, s néztünk egymás szemébe. Ő volt az, aki kapcsolt, hogy mennyire nem helyén való ez, s hátrébb lépett.
- Bocsi. Nem ütöttelek meg?
- Dehogyis! - mondta zavartan.
- Akkor menjünk is... - épp elkezdte a nevem kimondani, de félbe kellett, hogy szakítsam. - Nem akarok mást hallani, csakhogy csukódik a kocsim mindkét ajtaja. - elengedett végre egy mosolyt. S elsétáltunk a kocsimhoz.
- Mi az ? - érdeklődtem, hogy miért állt meg a lány, miközben nekem már az egyik lábam a kocsiban volt.
- Mondanám, hogy megleptél, de nem hazudok. - megrázta a fejét miközben nevetett, majd kinyitotta az ajtót s beszállt. Mosolyra húztam én is az ajkam, majd beültem.
Hosszú út elé nézünk. Lesz bőven időnk megismerni még jobban egymást. Reménykedek, hogy ez meg is fog történni, s feloldódik teljesen a hangulat.
________________________
instagram: stooriesbylaura
tiktok: wattpad.stooriess
Egy kis infó, mivel nagyon sokan kéritek a következő részt mindig. Ennek a könyvemnek csak szombatonként vannak részei!
Megértéseteket köszönöm❤️