[Írói megjegyzések / Az én gondolataim]
["Nightmare / Palette gondolatai"
"≤ Dream gondolatai ≥"
AU= Alternatív Univerzum rövidítése
Figyelmeztetések: Flört, Ink gyerekes viselkedése és gyógyszer említése.]
– Egy kicsit elragadtattam magam – tette le őt Error/Goth.
Nightmare/Palette még ha akart volna sem tudott volna dühös lenni rá, amiért ilyen boldog. Az ő boldogsága melegséggel töltötte meg a lelkét. Sokkal értékesebb és különlegesebb volt, mint bárki másé.
– Rendben van – Nightmare/Palette némileg zavarban a tudatól, hogy ezt a boldogságot ő okozta. – Minden esetre, még korai lenne bárkinek is elmondani bármit, még mi is csak kísérletezünk ezzel... – tette hozzá komolyan.
– Nekem úgy is rendben van, ha maguktól jönnek rá – Error/Goth vállat vonva, nem különösebben zavartatva magát. Nightmare/Palette számára megkönnyebbülést jelentet, hogy ilyen jól fogadja. Gondolta, hogy Error meg fogja érteni, de nem volt benne biztos, hogy hogyan fog a kérésére reagálni. – Viszont azt nem ígérem, hogy visszafogom magam – tette hozzá Error/Goth flörtölős hangon vigyorogva.
– Te – Nightmare/Palette játékosan és némileg elpirulva intette le. Error/Goth csak nevetett, mind a kettejüknek jó volt ilyen fel szabadultnak lenni. – Szeretnél csillagokat nézni? – Nightmare/Palette mosolyogva.
Nightmare sosem volt annyira elvarázsolva az éjszakai égtől, mint sokan mások, de Palette szülei miatt egész közel került ahhoz, hogy megutálja... De, amikor Error-ol volt szó, akkor még a csillagok is felbecsülhetetlenül értékesé tudtak válni. Az ő kedvért bármikor nézné őket, akár órákon keresztül is...
És az, hogy Csillagomnak szólította is egészen másképp rezonált a lelkével. Ha bárki más próbálná őt így szólítani, annak véres következményei lettek volna. A környezete szerencséjére, még senki sem próbálkozott ilyesmivel.
– Már most is egy csillagot nézek, rá adásul a legszebbet – Error/Goth olyan elragadtatott hangon, mintha semmi értékesebbet nem tudna elképzelni nála. Kevesen tudták elérni, hogy Nightmare/Palette annyira értékesnek és szeretve érezze magát, mint ahogy ő tudta.
"Szeretve..." pirult el még jobban a gondolattól és a szavaktól. Ez nem a családi szeretet volt, ami a Bandához kötötte... Nightmare/Palette már elégszer érzékelte másoktól, hogy felismerje milyen szeretet is volt ez, de ez volt az első, hogy maga tapasztalta ezt az érzést.
Milliónyi apró lángoló pillangóra emlékeztette, amik melegséggel töltötték el a lelkét. De Nightmare nem volt elvakult és tudta, hogy ezek a lángok milyen könnyen és fájdalmasan megégethetik őt. Ahogy azt is tudta mennyire szerencsés volt, hogy Error volt ezeknek a lángoknak a gondozója.
Nightmare nem tudta mivel érdemelte ki az önzetlenség angyalának szeretetét. Viszont megnyugtató volt a tudat, hogy bármi is történik Error az oldalán marad majd és gondoskodni fog a sebekről, amit okozott. Elvégre egyikük sem tudta garantálni, az érzelmekre való kihatását annak a kapcsolatnak, amit most elkezdtek. A boldog pillanatot csak a Banda hiánya tette keserűvé.
– Mondja ezt az angyal – Nightmare/Palette lágy mosollyal és pírral az arcán.
– Nem értem, honnan szedtétek ezt a becenevet – Error/Goth egy félmosollyal ingatva a fejét.
– Illik hozzád... – ahogy ezt ki mondta Nightmare/Palette-ban is felemás érzések kavarodtak. – Már-már nem e világian kedves és önfeláldozó vagy akár egy angyal – a szavak keserűek voltak. – A Multiverzum, a világ nem érdemel meg! Nem azok után ahogy elárulta a kedvességed – haraggal a hangjában.
– A világ nem tudhatta az okát – Error/Goth gyengéden és némileg hálásan a szavaiban rejlő törődésért.
– Igaz, de ez nem jogosította fel őket arra, hogy elvakultak legyenek vagy hogy a helyzetet kihasználva ok nélkül bántsanak! – Nightmare/Palette továbbra is dühösen és megvetve a képmutatókat. – És még, ha te meg is bocsájtasz nekik, én akkor sem fogok! – megrendíthetetlen elhatározással.
– Köszönöm – Error/Goth pírral és szeretetteljes mosollyal az arcán, őszintén értékelve szavait.
– Te tényleg különleges vagy – Nightmare/Palette elragadtatva fogva a kezei közé az arcát. A gyengéd tekintete nyugalommal töltötte el Error/Goth-ot, aki könnyed mosollyal az arcán, nézet a bármelyik csillagnál értékesebben ragyogó szempárba. Egymás tekintetébe merülve, ők valami értékesebbet leltek, mint bármelyik kincset kereső búvár.
– Reggel van – Nightmare/Palette némi csalódottsággal a hangjában, nem bánta volna, ha a pillanat tovább tart. Az álmok egyik egykori gondviselőjeként tudta, hogy a felkelés elkerülhetetlen volt.
Mindig is távol állt tőle, hogy az álmokba való menekülés akár csak egyszer is megforduljon a fejében. Realista volt, aki makacsul ragaszkodott az elveihez és ahhoz, hogy ne meneküljön el. A könyvek kellemes elfoglaltság voltak, amik még hasznos információkkal is ellátták, de sosem gondolt rájuk menekülő útként. De, mint intelligens taktikus tudta a visszavonulás megfelelő használatának jelentőségét és ekképpen használta is. Felmérte a helyzetet, sosem becsülte le az ellenséget és visszavonult, ha kellet ez tette őt sikeresé.
– Elkalandoztál – Error/Goth gyengéden megérintve a kezét.
– Nyugodtan felébredhetsz nélkülem is – Nightmare/Palette nyugalommal a lelkében.
– Tudom, de Dream valószínűleg már amúgy is észrevette, hogy már megint osztoztunk egy álmon, szóval nem látom okát, hogy miért ne várhatnálak meg – Error/Goth könnyedén.
[Ez a kép az álmok világát hivatott jelképezni.]
– És a szüleid? – Nightmare/Palette kíváncsian.
– Nem valószínű, hogy bánják, ha tovább alszok egy kicsit – Error/Goth.
– Tudnak az alvás problémáidról is? – Nightmare/Palette meg akarva bizonyosodni.
– Nem egészen, de vannak sejtéseik, nem véletlenül akarják, hogy amikor csak lehet velük aludjak – Error/Goth némileg szórakozottan.
– Nem lehet könnyű dolgod, ilyen törődő és intelligens szülőkkel – Nightmare/Palette kötekedő hangon.
– Mindenek meg vannak a hátrányai és az előnye is – Error/Goth halvány mosollyal.
– Igaz – Nightmare/Palette nem különösebben érezve, hogy bármit mást is hozzá kéne tennie a beszélgetéshez. – Akkor ideje ébredni – újra használva erejét az álomvilágból való távozáshoz. Error/Goth a pupilláit lehunyva, követte őt az ébredés ösvényén. A plafon fogadta őket, amit a nap fénye színezet. A többiek is lassanként mocorogtak körülöttük. A lépcső felől lépteket figyelhetek meg, a korán kellő Dream volt az.
– Kértek kakaót? – Dream, aki épp kávét készült készíteni magának és a többi felnőttnek.
– Segítek – vállalkozott Goth és Palette egyszerre. Összemosolyogtak a dolgon.
– Segítünk – javította ki magát Nightmare/Palette mosolyogva. Dream-nak hosszú éjszakája volt az álmok miatt, így egy félmosollyal elfogadta a segítségüket.
"≤ Talán a zene varázslat miatt, érzem magam fáradtabbnak... Talán a munka helyet, aludnom kellett volna ≥" gondolta magában Dream.
Nem sokkal később, Blue energikusan csatlakozott hozzájuk. Miután elkészültek kiosztották az italokat azoknak, akik már felébredtek. Majd lépcsőn is felvitték az italokat.
Geno még aludt Reaper mellett, aki vigyorogva örökíttet meg egy fotót erről.
Goth a zöld kanapéhoz lépet, amin a szülei foglaltak helyet, kezében az italokkal megpakolt tálcával kínálta meg az ébren lévő apját.
– Kávé – fogadta el Reaper. – Köszönöm angyalom – tette hozzá mosolyogva. Goth mosollyal viszonozta, Geno is magához tért és egy mosollyal köszönte meg a forró italt. Dream egyenest Ink-hez ment, aki a rajzolásba merülve köszönte meg. Míg Palette a másik kettő felnőttnek adta oda az italát. Outer abba hagyta a rendrakást és megköszönte az innivalót mielőtt át vette. Classic pedig félálmosan fogadta el, ásított is mielőtt megköszönte. Palette megértő mosollyal állt tovább, de nem jutott messzire mert Dream magához intette.
– Hogy érzed magad? – Dream gyengéden megérintve a homlokát.
– Jól – Nightmare/Palette már sejtve miről akar beszélni vele.
– Kincsem, emlékszel mit mondtam a mások álmában való járásról? – vonta kérdőre Dream.
– Természetesen – Nightmare/Palette gyermekibb komolysággal.
– Akkor miért csináltad? Főleg azok után, ami történt... Nem kéne ilyesmire használnod az erődet – Dream visszafogott mégis szülői hangon.
– ...Gothy-val akartam lenni – válaszolt egyszerűen és őszintén. Dream kissé meglepetten pislogott.
– Kincsem, jobban oda kéne figyelned magadra... – Dream megértően.
– Magam miatt voltam vele... – Nightmare/Palette nem menve bele a részletekbe. Mert ha elmondaná, hogy mellette nyugodtnak érzi magát, hogy benne megbízik, akkor kérdőre vonnák.
– Ha hazaértünk, be kell venned a gyógyszereket, amit kaptál – Dream ebből már nem akarva engedni. Nightmare/Palette nem örült a hírnek, de rábólintott.
– Lassan mennünk kéne – Geno komoly hangja vonta magára a figyelmüket.
– Nekünk is részt kell venni a készülődésben – Reaper egyetértően.
– Milyen készülődésben? – Ink kíváncsian.
– Az elhunytak tiszteletére rendezett Megemlékezés estélye, egy elég fontos ünnepség Reapertale-ban – válaszolt Reaper. – Legalább annyira fontos, mint az Élet virágzásának napja – tette hozzá.
– Hallottam róla, elégé sajnálatosnak tartom, hogy meghívó nélkül nem lehet részt venni – Dream tisztelet tudóan.
– Igazságtalan – Ink duzzogva.
– A Multiverzumnak is meg van a saját Emlékezés napja – emlékeztette őt Dream.
– De az nem ugyan az – panaszkodott Ink.
– Elég sok a hagyomány, nem hiszem, hogy lépést tudnál vele tartani – Geno udvariasan még is elutasítóan.
– Nem is érdekel, tartsátok meg magatoknak – Ink morcosan.
– Az esemény elzártsága nem olyan döntés, ami a mi fennhatóságunkba áll – Reaper.
– Sosem értetem miért, ilyen elzárkózottak... – Ink kifejezve egyet nem értését.
– Mert az Istenek, sosem lesznek olyanok, mint a halandók – Geno a szemét forgatva idézte fel Sky egykori szavait. – Reaper menj előre, mi még segítünk rendet rakni – tette hozzá komolyan.
– Ott találkozunk – Reaper egy puszival búcsúzva családjától.
Ezután közösen csináltak rendet. Palette családja mindenkinek megköszönte, hogy eljöttek búcsúzásként és utolsónak tértek haza. Dream előveszi az inventorijábol a gyógyszereket, amit Medic adott Ink és Palette-nek.
– Megnézhetem? – kérte el Ink, Dream pedig habozás nélkül oda adta.
Ink tanulmányozni kezdte. Dream látva ezt ellövette a napi feladatai listáját és a kanapén helyet foglalva neki látott a papírmunkának. Palette már hozzá szokva ehhez foglalt helyet, hogy ő is hasznosan töltse az időt amíg a gyógyszere vár.
Ink miután megnézte magának, elégedett bólintással nyugtázta és bekapta a felírt adagját. Mikor végre kézhez kapta, Palette is megnézte magának a gyógyszert és elolvasta a használati utasítást, mielőtt lenyelte az első adagot. Mind a ketten tudták, hogy Dream szemel tartja őket és addig nem fogja őket sehova sem engedni, míg meg nem bizonyosodott arról, hogy beveszik a gyógyszerüket.
– Egyikőtöket sem terhelt meg a parti? – Dream gyengéd mosollyal.
– Nem, jól éreztem magam a partin! Kicsit hiányzott is, hogy ilyesmit csináljunk... Inkább a Multiverzum miatt aggódom – Ink jókedvűen.
– Kicsit fáradtnak érzem magam – ismerte el Nightmare/Palette.
– Rendben leszel az iskolába? – Dream kifejezve az aggodalmát.
– A gyógyszer nemsokára hatni fog és amúgy sem olyan vészes, hogy aggódni kelljen – biztosította őt Nightmare/Palette, nem akarva több figyelmet adni a dolognak mint, amit érdemel. Dream némi bizonytalansággal, bólintással fogadta el a válaszát. Ezután elkészültek az előttük álló napra és lepakolták a dolgokat, amikre nem volt szükségük.
A Tanácsterembe érve már várta őket a jelentés.
– Sajnos a Reset miatt, az adatok nagy része elveszett... De minden stabilnak tűnik és néhány minor könnyen kezelhető természetes következményen kívül, semmi problémát nem találtunk – Sci komolyan, a fáradság látható nyomaival.
– Értem, értesítsetek mindenkit üzenetbe, hogy megnyugodhassanak – adta ki az utasítást Ink. – Én addig körbe nézek és személyesen is le ellenőrzőm az Au-k állapotát – már készítve is a portált.
– Én előbb még ellenőrzöm a munkálatok menetét – tudata vele Dream, Ink bólintott és már távozott is. A többség is szét oszlott és munkához látott, csak Sci és Dream maradtak.
– Sci most már nyugodtan mehetsz piheni – Dream figyelmesen.
– Dream, ha őszinte akarok lenni, úgy érzem valami blokkolja az információkat – Sci nem különösebben zavartatva magát Ink távozása miatt.
– És azért vártad meg, hogy a többiek elmenjenek mert? – Dream türelmesen.
– Nincs semmi bizonyítékom... Talán csak fáradt vagyok... – Sci bizonytalanul.
– Értem, megkérem Color-t, hogy nézze át az adatokat – Dream nyugtató hangon. Sci némileg megkönnyebbülve, hogy nem veszik semmibe az aggodalmát egyezett bele és ment el aludni.
– Sci nem mondta el az okát, hogy miért érzi úgy, hogy az információ blokkolva van? – kérdezte Color.
– Nem – Dream a fejét ingatva. – Át nézed? Megnyugtatná Sci-t – reménykedve.
– Természetesen át nézem, menj csak nyugodtan – Color határozottan.
– Köszönöm – Dream hálás mosollyal távozva.