𝐂𝐡𝐚𝐫𝐥𝐞𝐬
03.12
- Szerinted mit szólna ehhez?
- Jó az a kő benne. Asszem... - mondta Riccardo, az ékszerbolt közepén. Mint két elefánt a porcelán boltban, olyanok voltunk pontosan.
- Nekem nem jó kell, hanem a legjobb. Charlotte a legjobbat érdemli.
- Hű haver, te aztán tényleg nagyon szerelmes vagy.
- Ő életem szerelme. Nem akarok 3 évnél többet várni, hogy megkérjem a kezét.
- Tudom. Ti egymásnak vagytok teremtve. - paskolt hátba. - De ugye gyerek még...?
- Nem! Dehogyis! Ebben az évben kizárt. Jövőre, meg majd meglátjuk még.
- Megtaláltam! - akadt meg a szemem egy gyűrűn, ahogy a barátom mellett elnéztem.
- Mit? - értetlenkedett.
- A tökéleteset. - teljes megbabonázott. Éreztem, hogy ez az ékszer a megfelelő a barátnőmnek.
- Azt szeretném, kérem! - mutattam az eladónak is. S a kedves idős hölgy kivette, s a kezembe adta.
- Tökéletes választás kedvesem! Igazán szerencsés lehet a lány. - mosolygott kedvesen, s elkezdte becsomagolni, egy vörös bársony díszdobozba.
- Szerencsés az én vagyok, miatta. - fizettem az ékszerért, s elhagytuk a boltot. Haza vittem Riccardot, majd beálltam az udvarba a Ferrarimmal. Eldugtam a zsebemben az ékszert, nehogy a barátnőm észre vegye.
- Szia kicsim! - csuktam be a bejárati ajtónkat magam mögött.
- Fürdök! - kiáltotta az emeletről. Tökéletes. Így volt alkalmam észrevétlenül elrejteni a kis dobozt, az egyik fiókomban.
- Mész valahova? - léptem be a fürdőbe, s puszit nyomtam Charlotte homlokára.
- Igen. Meghívtak egy divatbemutatóra. - kezdett el sminkelni.
- Héj... - fogtam le a kezét, amiben valami filcet tartott, amivel mindig ilyen kis farkincát rajzolt a szeméhez. - Nem kell az neked! Nélküle is gyönyörű vagy.
- Köszönöm édes. De ez már hozzám van nőve. - húzta meg a vonalat, mit sem törődve a kérésemmel. Elvégre is, ez az ő arca. Az én legnagyobb gyengém az olyan szőke csaj, aki nem sminkkel, s az nélkül is gyönyörű. Szeretem a vékony hosszú lábakat, és a homokóra derekat. De persze hiába ez a zsánerem, nekem Charlotte úgy tökéletes, ahogy van.
𝐃𝐞𝐯𝐢𝐧𝐚
03.12
Ma divatbemutatóm lesz Monacóban. Gyönyörű hely valóban, s egy kevés ideig itt is leszek. Egyenlőre kesze-kusza most a jövőm, de nem is tudom, hogy mi az amit igazán szeretnék. Nemrég szakítottunk Henryvel, így véget ért a hat éves kapcsolatom. Már nem bírta elviselni, hogy a munkám miatt egyfolytában utazok, s úgy vélte, hogy nekem ez fontosabb bárminél. Ami egyáltalán nem igaz... Egyenlőre fura egyedül, de most végre elhatároztam, hogy nem is szeretnék magam mellé senkit, hisz nem kötheti le senki sem a figyelmem ebben az időszakban. Kezdetét veszi a tavaszi kollekciók bemutatása, s nincs megállás a nyárig, aztán már csak azt fogom észrevenni, hogy karácsony van. Igen... sajnos vagy nem sajnos, de ez így működik. Állandóan csak a munka, és hogy miért? Mert egy kislány azt álmodta egyszer, hogy egy világ megismeri a nevét. Pontosan azért hajtok ilyen keményen, s embertelenül.
Én nyitottam, s én zártam a mai bemutatót. A legvégén kivonult minden modell, s ilyenkor már nem kell komolynak lennünk, s mosolyogva integethetünk a vendégeknek. A színpad szélén állt mindenki, s nézelődött, illetve köszöngetett. Én is így tettem, s magam elé pillantva, mintha egy régi ismerős alakot látnék.
- Charlotte? - fagytam le. Középsuli óta nem láttam.
________________________
instagram: stooriesbylaura
tiktok: wattpad.stooriess