𝙅𝙞𝙢𝙞𝙣
Alighogy beléptünk a villa ajtaján Jungkook ajkaimra tapadt és a karjaiba kapva cipelt le az alagsorba, majd miután a szoba ajtaját becsukta mögöttünk, lerakott engem.
– Maradj itt és csukd be a szemed – mondta, én pedig lehunytam pilláim.
Hallottam ahogy a szekrényhez lép, beharaptam alsó ajkam, kezeimet pedig összefontam hátam mögött.
Szívem hevesen dobogott mellkasomban amikor a férfi mögém lépett, szorosan – s szinte éreztem teste melegét.
Lehunyt szemhéjaimon megéreztem a selyem szemkötő érintését, ami miatt egy halvány mosoly jelent meg arcomon. Egyszerre imádtam és utáltam, amikor felkerült rám a vörös selyemkendő. Szerettem a fokozott izgalmat és kiélesedett érzékeket, amelyet általa megtapasztalhattam, de amit nem kedveltem benne, az az, hogy nem figyelhettem közben Jungkook minden rezdülését s nem nézhettem sötét szemeibe.
Erős kezei gyönge karjaimon találtak fogást míg ajkai nyakamon hagytak pecsétet, én pedig izmos mellkasának simultam.
S újra átadtam magam neki.
Szerettem az érzést, amikor mindent eldobva hagytam, hogy birtokoljon és azt tegyen velem, amit csak akar.
Jungkook ujjai könnyedén szabadítottak meg az ingemtől. Meztelen bőrömön perzselően égett összes csókja, míg reszketeg sóhajaim elvesztek kettőnk üvöltő csendjében, amely nem hallgatta el vágyainkat.
Észre sem vettem s a férfi egy szempillantás alatt megszabadított az összes textiltől, amely eddig testemet fedte.
Lágyan simultam a karjaiba, a szívem őrült tempót diktálva dobogott, s úgy éreztem minden porcikám érte lángol.
Egyetlen érintése is elég volt ahhoz, hogy elakadjon a lélegzetem.
Hát ilyen érzés volt szerelmesen vágyni valakire...
A mi különleges szenvedélyeink között mégis szerelembe esni a csókjaiba, a szemeibe, a hangjába, az illatába, az elérhetetlen valójába. S hiába ismertem a helyzetem, elfeledtem mindent és egy kicsit engedtem a bennem égő gyöngéd, de ennek ellenére eltörölhetetlen érzelemnek, hogy szabadon tomboljon, hogy éljen...
Ha már fáj, legalább hadd enyhüljön egy röpke pillanatra, s hadd őrizzem meg magamban az érzést és az édesen keserű emlékét.
Az emlékét a fekete szerelemnek, amely méregként terjedt szét az ereimben.
– Ugye nem bánod, ha ma kicsit durvább leszek? – suttogta a fülembe, mintha valóban megerősítést várna, pedig mindketten tudtuk, hogy az ő szava szent s sérthetetlen, én pedig sosem mondanék neki ellent, főleg nem egy ilyen helyzetben, hiszen akartam, hogy megtegye velem azt, amit csak akar.
– Tudod, hogy nem – sóhajtottam fel s alsó ajkamba haraptam.
– Persze, hogy tudom – csúsztatta kezét a nyakamra és azt megszorítva harapott rá a fülcimpámra, mire akaratlanul is felnyögtem.
S mint a lavina, ezután képtelenség volt megálljt parancsolni a történéseknek. A férfi kikötözött az ágyhoz és az egyik paskolóval kicsit sem finomkodva elfenekelt.
Ahogy kérte, nem fogtam vissza a hangomat s a fájdalom édes érzése újfent mámorral töltött el.
Vártam az újabb és újabb ütéseket, odaadóan, mint valami agymosott rabszolga. Tetszett, hogy kíméletlen, hogy határozott s hogy mindig tudta, mit akar és azt meg is szerezte.
Mikor az ütések nyoma már szinte égett, meghallottam, hogy valami koppan a padlón s nem sokkal később Jungkook ölelt át hátulról, mit kissé meglepetten konstatáltam.
– Néha úgy érzem, csak elég lenne mélyen magamba szívnom az illatod, ahhoz, hogy megnyugodjak – mormolta a nyakamba. – Talán, ha nem lennél, már rég elvesztem volna – jegyezte meg s végigcsókolta gerincem vonalát, amibe beleborzongtam, mint ahogy az előbbi szavaiba is, amelyek megmelengették a szívem és őrült dobogásra késztették.
Néha, egyszerűen csak nem tudtam mire vélni az ilyesfajta kijelentéseit.
– Azt akarom, hogy mélyen beléd égjen, hogy milyen érzés az enyémnek lenni – suttogta a fülembe és hallottam, ahogy kicsatolja az övét. Az adrenalin sebesen száguldot az ereimben s a selyem anyagú lepedőbe markoltam, hogy enyhítsek izgatottságomon.
Csak arra vágytam, hogy az övé legyek.
A férfi valamit matatott az éjjeliszekrényben majd ezután hirtelen megéreztem magamban az egyik nedves ujját, amit hamar követett is a többi, én pedig csak örülni tudtam annak, hogy kicsit sem türelmes és nem húzza el a dolgokat, a fájdalom pedig, amelyet tőle kaptam, csak jól esett.
Hátsómat kidomborítva, beharapott ajkakkal vártam, hogy végre újra a magáévá tegyen, amely hamar be is következett. Nem várt egy percet sem, egyből tövig nyomult belém, ajkaim néma sikolyra nyíltak s a levegő is bennem rekedt.
Ahogy egyből gyorsan kezdett el mozogni bennem, összefüggő nyögéseim egyre csak hangosabbak lettek, s a fájdalom egyre édesebb formája elborította az elmém vörös ködével.
A férfi erősen szorította a csípőm, szinte biztos voltam benne, hogy ott marad majd az ujjai nyoma. Durva lökésekkel ostromolt, vékony hangom el-el csuklott, kezeim görcsösen markolták a lepedőt.
Mikor Jungkook morranásai egyre sűrűbbek lettek váratlanul eloldozott majd a nyakamra szorítva húzta fel felsőtestem magához és az államra fogva csókolt meg erőszakosan, miközben én ívbe feszült háttal nyögtem a szájába.
Ajkaimtól elválva, szőke tincseim közé tépett és hihetetlen csípőmozgással ingerelt tovább, én pedig már-már önkívületi állapotban nyögtem, mivel újra és újra sikerült eltalálnia a gyengepontomat.
Éreztem, hogy már nem sokáig bírom, túl sok volt már nekem ez. A fekete hajú hozzám simuló teste, a karjai, amelyeket idő közben körém font, a csókjai, az illata, a férfias hangja és az erőteljes lökései elérték, hogy a csillagok között érezzem magam.
Jungkook mintha csak megérezte volna, hogy a végét járom, erősen megragadta a nyakamat és még gyorsabb tempót vett fel, eközben pedig heves lélegzete nyakamat stimulálta, nyögései pedig egyenesen a fülem mellett hangoztak el.
Egész testemben megremegtem s a fekete hajúra szorítottam miközben elért a gyönyör. Jungkook erősen a nyakamba harapott, minek következtében felsikkantottam s a mámor egy sokkal intenzívebb fokozatát éltem meg.
Jungkook, mindig tudta, hogy mikor és mit kell tennie s ez ekkor sem volt másként.
Ahogy újra rászorítottam a férfire az felmordult és belém engedte élvezetét. Kettőnk teste egymásnak feszült, megvonaglott s leírhatatlan érzés volt a karjaiban tudni magam, miközben az elmémet ellepte a köd.
Pihegve hullottam az ágyra miután a fekete hajú elengedett s kihúzódott belőlem. Ezt követően Jungkook megszabadított engem a szemkötőtől is, így igaz kissé hunyorogva, de végre a szemeibe nézhettem.
Aztán valami olyasmi történt, amire kicsit sem számítottam, a férfi mellém feküdt s a mellkasára húzott, engem átölelve, én pedig ajkamba harapva szívtam magamba az illatát és igyekeztem mélyen a magamba zárni mindent.
– Szeretem érezni a bőröd selymességét – jegyezte meg Jungkook miközben ujjai az oldalamat simogatták.
Felpillantottam rá, szívem hevesen vert s nem tudtam ellenállni; megcsókoltam.
Tart ameddig tart; a mában akartam élni, szeretni akartam őt s nem törődni azzal, hogy mennyire fog fájni a másnap.
A másnap, amikor majd ennek is vége lesz, s én csak reméltem, hogy az az új nap még sincs olyan közel, mint ahogy azt én gondolom.
______
Hey!
Végre befutottam ezzel is, igaz nem éppen vagyok vele elégedett, de már mindegy is...
Tudom, sok volt a kimaradás, de igyekszem majd bepótolni<3
Remélem, mindenkinek jól telik a nyár<3