-Te galád! Te szemét! Te hátsószándékú fasz!-ütlegeltem a mellkasát, amint kinyitotta Val-lal a közös lakásuk ajtaját. Látszott rajta, hogy most kelhetett ki az ágyból, mert csak egy alsó volt rajta és csak kapkodta a tekintetét, hol rám, hol a haverjára, akin látszott, hogy éppen menni készült, de elálltam az utat. Beletelt pár percbe, míg el tudta kapni a kezeimet és le tudott fogni.
-Tudom, tudom... Megértem, hogy kivagy akadva... De meg kell értened, hogy részeg voltam és rohadtul pisilnem kellett...-beszélt hozzám lassan.
-Tessék?-zökkentem ki a veszekedésből.
-Csak a fikuszod volt ott, így oda pisiltem. Ne haragudj, tényleg. Megértem, ha dühös vagy...-vakarta meg a tarkóját.
MIVAN???!!!
-Te megölted a fikuszomat?! Miattad döglött meg?!-akadtam ki rá.
-Uppsz... Nem ezért jöttél, ugye?-húzta be a nyakát.
-Hát nem...-ráztam meg a fejemet sokkosan.-A tegnap miatt jöttem... Barátságnap, mi?-kérdeztem meg gúnyolódva.
-Mi a problémád vele?-érdeklődött ártatlan tekintettel, még mindig a kezeimet fogva a mellkasa előtt.
-Na jó, gyerekek... Én léptem... Ez rosszabb, mint nagyanyám szappanoperája...-ment el mellettünk Val, így Marics beljebb húzott a házban és becsukta a bejáratiajtót.
Marics mintha nem is egy veszekedés kellős közepén lennénk lépett a hűtőhöz és nyitotta ki azt.
-Tegnapi kínai maradékot?-kérdezte, de én udvariasan visszautasítottam.-Múlt heti penészes pizzát?-ismét megráztam a fejem.-Akkor asszem el kell mennünk bevásárolni...
Megköszörültem a torkomat, hogy rám figyeljen végre.
-Mégis kéred a penészes pizzát?-próbálta meg húzni az időt.
-Marics!-szóltam rá.-Haragszom rád!-fontam keresztbe a karjaimat a mellem előtt.
-Naaa... Emma, mi a baj?-állt elém.
-Az, hogy egy szemét állat vagy! Hirtelen tartunk barátságnapot, mi? Amikor pont bevan írva a naptáromba, hogy randim lett volna! Ma írt a srác, hogy elfelejtettem, mi?-hadonásztam össze-vissza idegességemben.
-Randid lett volna?-csinált úgy, mint aki meglepődött.
-Te tudtad jól! Hisz direkt kértem két napja, hogy hozd be a határidőnaplómat! Belenéztél, mi?-vádoltam meg.
-Nem néztem bele, de mit csináljon az ember, hogyha elejti és pont ott nyílik ki?-vont vállat.
Nagyot sóhajtottam is idegesen a hajamba túrtam.
-Erre a randira szerettem volna elmenni.-suttogtam.-Nincsen megint fölös három napon, amit a Tinderen tölthetnék...-dünnyögtem.
-Te fent vagy a Tinderen??!!-akadt ki ezen.-Baszki, erre innom kell... Igaz, hogy még csak tíz van, de sose hittem volna, hogy a legjobb barátom fent lesz a Tinderen és ezt eltitkolja elölem...-húzta meg Marics a vodkásüveget.
Bánatomban én is kivettem a kezéből és én is beleittam.
Tényleg sajnáltam a tegnapi srácot, mert tök normális volt és nem akartam felültetni. Ezután pedig nem is akart szóba állni velem és ez mind Marics hibája volt. Mindegy... Inkább áttelepedtünk a kanapéra és ott folytattuk a bús ivászatot.
-Hé, Emma... Most miért vagy szomorú?-kérdezte halkan.
-Mert...mert igazából...-igazából magányos vagyok. Persze, ezt így nem mondhattam meg neki, mert attól még, hogy legjobb barátok voltunk, ezt gáznak éreztem, mert amíg ő mindennap más nővel fetrengett, addig nekem sosem volt senkim.-Mert van egy üres szoba a lakásomban és jó lett volna, ha valaki beköltözik oda.-találtam ki ezt a baromságot, aminek egy része igaz volt, mert tényleg volt egy üres szobám, de csak ennyi...
-Most pasit keresel vagy lakótársat?-vonta fel a szemöldökét.
-Egy gazdag sugardaddyt keresek, aki beköltözik hozzám és csinálunk még nyolc gyereket, hogy többet ne kelljen dolgoznom és majd tíz év múlva szemet hunyok afelett, hogy a gyerekek dadusait toszogatja, csak azért, hogy én boldogan kufircolhassak a húszéves kertészfiúval a medence mellett.-osztottam meg vele a jövőre néző terveimet.
Azt hittem, hogy sosem fogom látni Marics Petit sokkos állapotban, de megtörtént... Ennek örömére még egyet húztam az üvegből.
-Most, hogy belegondolok... Valamennyire értek a fűnyíráshoz.-ugratott nevetve, én pedig csak megráztam a fejemet mosolyogva és beleboxoltam a vállába.
Igazából így jobban belegondolva nem is volt olyan reménytelen a helyzetem...
Eszembe jutott, hogy múlt héten elhívtak randira, amire diszkréten azt válaszoltam, hogy majd visszaszólok.
Talán ez volt a megoldás.
Ennek természetesen hangot is adtam.
-Akkor már csak egy lehetőségem van...-Marics érdeklődve nézett rám.
-Mi az?
-Elmegyek Brúnóval randizni.