[Írói megjegyzések / Az én gondolataim]
["Nightmare / Palette gondolatai"
"Error / Goth gondolatai"
"Reaper gondolatai"
"Fate válasza"
AU=Alternatív Univerzum rövidítése
Figyelmeztetések: Visszaemlékezés is van benne és a cím félrevezető lehet.]
Reaper-nek semlegesként, nem igazán volt interakciója a Pusztítóval, azon kívül, hogy összeszedte utána a holtak lelkét!
Lost és Broken, akik segítetek neki a munkája ezen részében, mondott neki egy-két dolgot, ami kíváncsivá tette...
De a Halál Isten kötelessége volt semlegesnek maradni és nem volt benne biztos, hogy nem állna az ő oldalára, ha többet tudna.... Ezért inkább csak figyelt, elvégre a Pusztító nélkül sem volt könnyű a körülötte lévőkel! Rá adásul az lett volna a logikus, hogy a munkája könnyebb legyen a Pusztító nélkül...
De aztán találkozott Geno-val, boldog volt és a világ egy időre megszűnt számára!
A Pusztító halála váratlanul érte! Érezte amikor a Pusztító és Nightmare porrá váltak, de sem ő sem testvére nem vitte el őket... Lost és Broken pedig velük együtt tűnt el! Reaper pedig nem tudta hova tenni azt a nyugtalanságot, amit akkor érzet... Valami nagyon nem volt rendben! A világ nagy része viszont túlságosan is el volt foglalva az ünnepséggel ahhoz, hogy észre vegye! És amikor megpróbált utánajárni a dolognak, semmit sem tudott találni.... De függetlenül, hogy ő mit gondolt az élet ment tovább!
És az értékes időt végül inkább Geno-ra és a szeretteire fordította! Aztán a csoda megtörtént és Goth megszületett!
Reaper sosem gondolta, hogy ez lehetséges, hogy ő képes legyen életet kreálni! Egyszerre volt leírhatatlanul boldog és sokkolt. És bár valamelyest értette, hogy Life és a többiek miért reagálnak úgy ahogy... Még is fájt neki, dühös volt és csalódott amiért nem képesek vele együtt örülni! Nem egy-két szócsatába keveredett ő és Geno is, néha még tettlegességig is elfajult! És Reaper nem félt a képességét használni, hogy végezzen azokkal, akik a családját fenyegették!
Goth már a kezdetektől különleges gyermek volt, az ő és Geno csodája! Már gyerekként is nagyon érett, intelligens és megértő volt! Nem félt megvédeni magát és nem engedte, hogy mások szavai határozzák meg!
Reaper és Geno is sajnálta, hogy ennyire elszigetelték őt a világtól... De látva hogyan reagálnak rá, nem akartak kockáztatni! Tudták, hogy Goth meg tudja védeni magát! Tudták, hogy mennyire erős szellemileg, de nem akarták több kegyetlenségnek kitenni, mint aminek szükséges...
Nem hitegették arról, hogy a világ mennyire szép! Tettek róla, hogy a jó és rossz oldalát is lássa! Goth sosem volt elvakult, sokszor jobban átlátta a dolgokat, mint ők! Amiért őszintén büszkék voltak rá! Ezért is lepte meg őket, mikor először kifejezte a Pusztítás iránti érdeklődését... 5 éves volt mikor először szóvá tette.
– Apa, akkor is szeretnétek, ha tényleg szenvedést, halált és pusztítást hoznák a világra? – az ahogy Goth kimondta a szavakat, olyan volt mintha, már hosszabb ideje őrlődött volna azon, hogy szóvá tegye e...
A szülei meglepetten néztek rá.
– Goth ugye tudod, hogy mi szeretni fogunk bármit is teszel?! – Geno elhatározottan.
– És mindig a te oldaladon leszünk! Még akkor is, ha nem tűnik úgy, még akkor is, ha az egész világ ellened van! – Reaper elhatározottan.
Error/Goth tudta, hogy komolyan gondolják és örült annak, hogy elfogadják, de közbe felemás érzései is voltak a tudattól, hogy ezzel a döntéssel milyen veszélyeknek teszik ki magukat... Nem akarta, hogy a világ ellenük forduljon miatta!
De tudta, hogy hiába is próbálná lebeszélni őket... Talán majd meggondolják magukat, mikor megtudják a valódi kilétét! Ez a gondolat fájt és megkönnyebbülés is volt, elvégre fontosabb volt, hogy biztonságba tudja őket! De, hogyha elfogadják őt, akkor nem fogja őket elüldözni! Elvégre a szavát adta Nightmare-nak, hogy önzőbb lesz!
– De még mielőtt meghozod a végleges döntést szeretném, ha meghallgatnád a történetem... – mesélte el neki Geno, hogy ő hogyan próbálta meg elpusztítani a saját idővonalát és hogy milyen árat fizetett érte... Goth figyelmesen végig hallgatta, Reaper végig vele volt és az ujjaikat összekulcsolva támogatta.
– Goth angyalom, tudod jól, hogy a világ milyen kegyetlen tud lenni azokkal, akiket nem ért meg! – mondta ki Geno keserűen. – Biztos vagy benne, hogy ezt akarod? Ha egyszer elkezded, nem lesz vissza út! Onnantól kezdve az egész életedben, arra fogják használni, hogy bántsanak miatta! Még akkor is, ha te már abba hagytad, még akkor is, ha már megbántad! Nem fogja őket érdekelni, hogy miért tetted! Mindig el fognak ítélni miatta! Ráadásul közel és távol nem olyan könnyű, mint ahogy azt sokan hiszik! Minden lépésért meg kell majd küzdened, sokszor egyedül fogod érezni magad vagy reménytelenek, rá adásul mindig lesznek, akik felveszik majd ellened a harcot! – egyértelműen érezni lehetett, hogy valamelyest saját tapasztalatból beszél.
– Nagyon sok begyógyíthatatlan sebet szerezhetsz és csak nagyon kevesen lesznek, akik meg fogják érteni... Akik elfogadnak, akik nem fognak elfordulni tőled emiatt... – a hangja szomorú volt.
Geno boldogabb, jobb jövőt akart neki adni! De támogatni is akarta és mindig Goth oldalán lenni!
– Köszönöm! – ölelte át Goth hálásan és vigasztalóan. – Köszönöm, hogy ezt mind elmondtad! Köszönöm, hogy aggódsz értem! De tudom jól, hogy nem fogom tudni megállni! – őszintén, továbbra is titokba tartva az okokat.
"Esélytelen, hogy tétlenül végig tudjam nézni, ahogy a Multiverzum összeomlik! Esélytelen, hogy megálljam, hogy ne tegyek valamit! Ennél azért már jobban ismerem magam és tudom, hogy a tétlenség nem az erősségem! Nem véletlenül hittek munka mániásnak..." Error/Goth, engedte el Geno-t.
– Rendben! Majd, ha elég idős leszel! De addig is, ha szeretnéd elkezdhetünk harci gyakorlatokat tanítani neked! – ajánlotta fel Reaper, ezzel is védeni akarva.
– Közös edzés! – lelkesedett őszintén Error/Goth. Mivel még Error-ként sem volt igazán lehetősége harcolni egyikükkel sem, így kíváncsi volt. Persze tudta, hogy közel sem lesz ugyan olyan! Még sok mindent elkellet sajátítania, elvégre az új test, új képességekkel járt.
A beszélgetés következtében, Reaper újra elgondolkozott azon, hogy vajon mi is volt a Pusztító szerepe?!
"Csupán Ink ellentétte volt, aki visszaélt az erejével? De mi van, ha egy egyensúly része volt akár csak én? Miért akar Goth pusztítani? Mi van, ha az egyensúlyhoz való kötödésem miatt a Multiverzum Goth-ot használja arra, hogy helyettesítse a Pusztítót? Miért mondta azt Goth, hogy nem tudná meg állni? Tud valamit, amit mi nem? Ha igen, miért nem mondja el nekünk? Nem mintha ez lenne az első alkalom, hogy tud valamit, amit mi nem... Remélem azzal, hogy támogatjuk őt, meg fogjuk tudni védeni a legrosszabbtól..." Reaper azzal az elhatározással, hogy amennyire lehet megvédje szeretteit.
Ezen a világon semmiért sem, hagyná őket magukra! Nem azok után, amiket tapasztalt! Pontosan tudta milyen értékes és ritka is volt az a szeretet, amit Goth és Geno biztosított neki! Pótolhatatlanul értékesek voltak a számára!
Geno, aki el akarta pusztítani a saját idővonalát, hogy megszabadítsa a szeretteit és a világban élőket a Resetek okozta szenvedéstől, nagyon is értette, hogy miért nehéz megállni és tehetetlenül nézni mások szenvedését!
Az ő szemében Reaper és Grim megváltás volt! Míg Dream és Ink elvakult és önző hősök, akik nem veszik észre, hogy nem mindenki akarja, hogy megmentsék! És nem lehet mindenkit megmenteni kedvességgel...
Amennyi személy, annyi út is volt hozzájuk! Geno ezért sem próbálta megállítani, ő csak azt akarta, hogy megértse milyen ára van a döntésének! A Pusztító története is mutatta, hogy nem mindenki lehet olyan szerencsés, mint ő!
Geno időnként elgondolkozott azon, hogy mi lett volna, ha Reaper nem jön érte. Talán megőrült volna és ő lett volna a következő Pusztító... Talán Nightmare jött volna el érte is... Talán Ink vagy Sci és a Tanács oldalára került volna... Talán valaki más szabadította volna ki.
Geno mindenesetre boldog volt a mostani életével és semmiért sem cserélte volna el! Ha pedig Goth pusztítani akart, hát pusztítson! Ő támogatni fogja és tudta, hogy a világon belül lesznek, vannak olyanok, akik tárt karokkal fogják fogadni az érkezését! És talán nem az övé volt a legjobb hozzáállás a világon, de abba is biztos volt, hogy nem ő fogja eldönteni mások helyett, hogy mit kezdenek az életükkel! Ahogy Goth-rol és Reaper-öl sem fog lemondani, a világon semmiért sem!
– Tudod, angyalom a múltban volt egy Pusztító... A Pusztítás Istene Error, aki rengeteg Au-t, idővonalat és világot pusztítót el! – Geno kissé melankolikusan. A témát figyelembe véve nem volt olyan meglepő, hogy szóba kerüljön mégis valamelyest meglepte Error/Goth-ot. – Az igazság az, hogy nem tudunk sokat... Sokan harcoltak ellene és kevesek voltak a szövetségesei. Rengeteg AU-t, idővonalat és világot elpusztítót a bene élőkkel együtt! De a végén megölték...
– És a mai napig senki sem tudja a teljes igazságot! A semlegességem miatt én is tartottam a távolságot... Aztán pedig találkoztam Gen-el és a világ megszűnt a számomra! Csodás időszak volt! De talán jobban oda kellett volna figyelnem, hogy mi történik a világban... Már csak azt vetem észre, hogy meghaltak a lelkük pedig nyom nélkül eltűnt... Se én sem Grim nem vitte el őket soha! Lost és Broken mesélt az elveszett lelkekről... De ők is eltűntek! Valami egyértelműen nem stimmel! Emiatt is aggódom, hogy a pusztítás útjára akarsz lépni! Ugyan akkor tudom, hogy meg van rá az okod és támogatni foglak! Ezúttal a világon semmiért sem fogok félrenézni! – Reaper komolyan.
"Észre vette és megpróbált utána járni! Kíváncsi vagyok, hogy akkor is így gondolkodna hogyha egy idegenről lenne szó és nem a gyerekéről... Az egyensúly részeként érthető lenne, ugyan akkor még is más! Én tisztelem őt és Geno-t amiért ennyire kiálltak a semlegesség mellett! Sajnos mivel a gyermekük vagyok, a döntésem és a tetteim, így is úgyis érinteni fogja őket! Így az a legkevesebb, hogy elmondom nekik... Tudom, hogy Geno múltja miatt egyeztek bele főképp! Reaper, Geno-nak köszönhetően ismerte meg a pusztítást és a halált egy másik sokkal elfogadóbb szemszögből... Néha elgondolkozom vajon hányan hittek volna nekem, ha már az elején lett volna időm elmondani, hogy miért pusztítok... Aztán a Multiverzum halálának többszöri látványa, a bukásom emléke és a folyamatos veszteség, az ahogy láttam, hogy mások hogyan törtek össze emiatt... Nem motivált, hogy elmondja az okot... Ezért is volt olyan különleges Nightmare! A lelkük eltűnésének valószínűleg köze lehet annak, hogy Fate végzet velünk... Emlékszem, hogy Nightmare még velem volt a fekete ürességben, mielőtt újjászületem volna! Nem láttam őt, de éreztem a jelenlétét. Valószínűleg ő is újjászületett! Talán még emlékezik is az előző életére... De ha van rá mód nem biztos, hogy megint belerángatnám... " Error/Goth.
– Köszönöm! Ti vagytok a legjobbak! – Error/Goth szándékosan nem kommentálva az elhangzottak jó részét. A szülei el mosolyodtak, volt egy kisebb családi ölelés.
– Na akkor kezdhetjük a tanulást? – Reaper. Error/Goth bólintott. Reaper és Geno elkezdett magyarázni és mutatni. Párbajoztak is, ezzel is jobban mutatva, hogy is néz ki egy harc.
A jelenben Error/Goth még mindig a kódokkal dolgozott. Egy módot keresett, amivel probléma nélkül utat nyithatott az Anti-Void-ba. A Multiverzum-ban lévő anomáliák és glitchek miatt lezáródott az Anti-Void!
És Lost meg Broken elvesztette a megtestesülését... Újra csak hangok voltak, amiket rajta kívül senki sem hallott! De még így is próbáltak segíteni neki, Reaper-nek és Star-nak ahogy tudtak. Goth dolgozott azon, hogy kiépítsen egy olyan kódsort, ami segítségével újra stabilan képesek lesznek megtestesülni, de ahhoz, hogy tényleg jól funkcionáljon, előbb az Anti-Void-ba kelletett újra utat nyitnia! Már a következő nap is eljött, mialatt ő ezzel foglalatoskodott.
– Angyalom? – kérdezte Geno ahogy fel ébredt.
– Ugye nem ébresztettelek fel? – Error/Goth gyengéden.
– Nem! Mivel foglalkozol? – Geno a kódokat próbálva tanulmányozni.
– Egy új kódsorral kísérletezek, már majdnem kész van, csak az aktiváló kód hiányzik! – válaszolt Error/Goth tudva, hogy a részlet, amit Geno látott nem elég ahhoz, hogy le tudja olvasni azt, hogy mire való.
– Tervezed aktiválni? – Geno. Error/Goth bólintással válaszolt. – Légy óvatos amikor aktiválod, tudod milyen kiszámíthatatlanok tudnak lenni! – intette figyelemre őszinte szülői szeretettel és gondoskodással. Reaper is átölelte őket félálmában. Error/Goth halványan elmosolyodott. Jobb szülőket nem is kívánhatott volna!
– Figyelni fogok! – adta a szavát boldogan. Geno elégedetten és büszkén bólintott.
– Reaper szerelmem, jobb lesz, ha készülődsz! Ugye nem akarsz megint éhesen dolgozni menni?! – ébresztette őt Geno játékos mosollyal.
– A világért sem hagynám ki a főztödet még egyszer! – Reaper mosolyogva.
– Közel sem olyan jó! – Geno a fejét ingatva.
– Számomra minden jó, amit te csinálsz kedvesem! – flörtölt Reaper, puszit adva a kezére. Geno elpirult.
– Valóban minden?! – Geno játékosan. Error/Goth kellemesen kuncogott fel a szülei szeretetteljes interakcióján.
– Rendben van, ha most én megyek el Star-hoz? – Error/Goth a kódokat el téve.
– Csak nyugodtan! – Reaper, nem látva okát, hogy nemet mondjon.
– Persze, Angyalom! – engedte el Geno is. Tudva, hogy Palette amúgy is jönne.
– Ha már ott vagy akár elhozhatnád ebédre is! Hadd egyen valami finomat! – Reaper.
– Reaper! – szólta meg Geno.
– Ugyan kedvesem, nem kell olyan szerénynek lenned! – Reaper flörtölős hangon.
– Majd megkérdezem, hogy akar e jönni! – Error/Goth ezekkel a szavakkal surrant ki a kettejük közül és hagyta magára flörtölő szüleit.
– Goth? – fogadta őt Dream meglepetten.
– Jó napot, Star itt van? – kérdezte Error/Goth udvariasan.
– Az iskolában! – Ink érdeklődve mérve végig rajta. – Őszintén, nem tudom mit lát rajtad, de remélem, hogy hamar meg fog unni! – ridegen.
"Megunni?! Ismered te őt egyáltalán?! Még az a szerep, amit játszik sem tenne soha ilyesmit!" Error/Goth legszívesebben beszólt volna neki. Ink még akkor sem kezelte őt ilyen ridegen, amikor világokat pusztítót Error-ként! Star nem túlzót mikor azt mondta, hogy Ink nem veszi jó néven, ha valaki fenyegetést jelent! És Ink-nek meg is volt rá az oka, hogy tartson attól, hogy elveszi tőle!
– Ink?! – Dream döbbenten. – Goth te nem jársz iskolába? – váltott inkább témát.
– A szüleim tanítanak! – válaszolt Error/Goth, végül ignorálva Ink megjegyzését. Nem ért annyit, hogy reagáljon rá!
– Hát persze, hogy a szülei tanítják! – Ink rosszkedvűen.
– És nem szeretnél Palette-vel és a többiekkel együtt iskolába járni? – ajánlotta fel Dream kedvesen.
– Őszintén, nem hiszem, hogy jó ötlet lenne! – Error/Goth.
– Miért nem? – Dream meglepetten.
– Hogyha egy indokot akarnák kiemelni, valószínűleg az aurám lenne! Sokaknak kényelmetlen lenne! Ráadásul, valószínűleg több problémát okozna, mint hasznot és amúgy is iskola nélkül is, meg tudom szerezni a tudást, ami kell! – indokolta Error/Goth.
– Értem... Jó tudni, hogy ennyire oda figyelsz másokra, de magadra is oda kéne! Nem szeretnél a többi gyerekkel együtt időt tölteni, játszani? – Dream megértően.
– Egyrészt ezt a tanácsot neked is meg kéne fogadnod! Másrészt még, ha akarnák is más gyerekekkel időt tölteni, az akkor sem lesz egyszerűbb, ha iskolába járok! Már az is bőven elég nekem, hogy Nova, Astronomy és Palette hajlandó velem időt tölteni! Ha pedig még is csak barátokat akarok szerezni, azt iskola nélkül is tudok! – Error/Goth, Dream és Ink is meglepetten nézett rá. – Nos én akkor megyek! – jelentette be.
– Várj egy pillanatot, odaadom az órarendjét! – még marasztalta egy kicsit Dream beszaladva az említett dologért. Error/Goth csodálkozva nézet utána.
– Nem tudom honnan tudtad, hogy Palette mesélt e róla, de Dream időnként tényleg túlsókat törődik másokkal... Azzal kapcsolatba pedig, amit mondtam mindketten tudjuk, hogy Palette sose hagyná hátra a barátját.... Ez részben a mi hibánk is! Jobban oda kelletett volna figyelnünk arra, hogy távolságot tartson a hozzád hasonlóktól! – Ink érzelemmentesebben.
– A hozzám hasonlóktól? – kérdezett vissza Error/Goth rosszallóan. – Mit tudsz te rólam? Miből gondolod, hogy a viselkedésed helyén való, csak azért, mert közelebb kerültem Palette-hoz mint ahogy az neked tetszik?! Palette intelligens és tudja mit akar, nincs szüksége arra, hogy ily mód védelmezd! – oktatta ki őt ridegen. Ink a fiolái felet végig húzva ujjait kereste, hogy vajon, hogy is kéne éreznie az elhangzóttakkal kapcsolatban.
– Itt van! – jött vissza Dream az órarenddel. És adta oda neki.
– Köszönöm szépen! – fogadta el Error/Goth udvariasan mosolyogva.
– Nyugodtan jöhetsz máskor is, biztos vagyok benne, hogy Palette örülni fog neked! – Dream sokkal barátságosabban és elfogadóban.
– Észben tartom! – Error/Goth egy mosollyal jutalmazva a szavait. Majd portált nyitva távozott.
– Miről maradtam le? – kérdezte Dream látva, hogy Ink a fioláit méregeti.
– Aggódom Dream... – Ink belekortyolva a cián és a zöld fiolába.
– ...Ink, te is láthattad, hogy Goth nem olyan rossz gyerek! – nyugtatta őt Dream.
– Igaz... – ismerte el Ink, végre el engedve az ellenségességét. – Szóval, jöhet a randi Dreamy? – flörtölt kissé bele kortyolva a rózsaszínbe. Dream felkuncogott és kézen fogva, mosolyogva, mentek a randijukra.