Már reggel a konyhában kezdtem. Úgy döntöttem, hogy sütök egy keveset, meg valami fő ételt is össze dobok.
Majdnem három órán keresztül a konyhában voltam. Reggel tízkor kezdtem, így majdnem 13-ig voltam ott. A vendégek csak 17:00-ra jönnek, szóval van még időm. Csináltam palacsintát, muffint, valamint tésztát és levest.
Ezek után a pincéből felhoztam egy asztalt, és a nappaliban lévőt is kinyitottam. Kivittem őket az ebédlőbe, majd össze toltam, hogy többen is elférjünk.
Megterítettem. Feltettem egy terítőt, és a tányérokat is. Gyorsan felporszívóztam, majd felmentem a szobámba.
Ott fent az ajándékokat is becsomagoltam. Ezzel is eltelt egy csomó idő. Miután ezzel megvoltam az asztalhoz vittem székeket.
Még csak 15:00 volt. Elugrottam a boltba. Vettem üdítőt, és egy "kis" rágcsát is.
Otthon még intéztem ezt-azt és felöltöztem.
A hajamat kiengedtem, majd felraktam egy halvány sminket.
Ránéztem az órára. 16:59 van. Lementem, majd csöngettek is.
-Nyitom! - kiáltottam, majd már nyitottam is - szia Scott! Szia Stiles! Gyertek beljebb
Ezzel be is jöttek. Majd sorban jöttek a többiek is. Noah, Melissa, Alan, Lydia, Allison, Aiden, Ethan, Theo, Liam, Isaac, Cora, Peter és Derek.
-Andrew? - kérdezte Scott.
Nos igen, ők nem tudnak arról a dologról. De nem is baj
-Ő nem jön - vontam vállat - de üljünk le enni
Ezzel le is ültünk. Csomót beszélgettünk. Nagyon jól éreztem magamat. Megtaláltam azt a helyet, ahol otthon érzem magam. És azokat az embereket, akikre családomként tekintek.
-Nagyon finom volt - mosolygott rám Derek
Láttam, hogy Cora, Allison és Lydia gyanúsan néz rám, ugyanis ők már tudják, hogy tetszik Derek. Nem vagyok az utóbbi két lánnyal örök barik, mint Corával, de nagyon jóban vagyunk.
-Köszönöm - mosolyogtam vissza rá
-Ajándékozás - csapta össze a kezét Lydia
-Pillanat, ezeket gyorsan berakom a mosogatóba - mondtam, majd el is kezdtem, Derek pedig segített
-Készen vagyunk - mondta Derek - Olivia felment az ajándékokért, ő is mindjárt jön
A többiek leültek a kanapéra, fotelra, álltak vagy egymás ölében foglaltak helyet (pontosabban Lydia Stiles ölében, Allison Isaac ölében).
-Itt vagyok - szaladtam le a lépcsőn - kezdhetjük. Ki kezdi?
-Kezdem én - mondta Isaac - tessék Allison
És ez így ment sorba. Cora adott nekem egy BFF nyakláncot. Peter egy albumot, amit majd csak este nyithatok ki. Végül én következtem
-Isaac, Scott és Stiles. Tessék - nyújtottam nekik az ajándékot. Lacrosse ütők voltak benne. Egyedi. A nevük volt rajta - Lydia, Allison, ez a tiétek - ők ruhát kaptak - Liam és Theo - nekik egy wellness jegyet adtam
Melissa kapott egy könyvet, ő mást nem kért. Alan is egyet. Noah egy régi képet a feleségéről. Hogy honnan volt olyanom? Kiderült, hogy ismertem. Ő volt az én kereszt anyám. Cora egy kismacskát kapott, amit mindig is akart, ő pedig visítva ugrott a nyakamba. Peter nem kért semmi, de adtam neki egy képet amin a 'legjobb apa' felirat volt. Végül Derek jött.
-Tessék - nyújtottam át - nem a legjobb, és nem is tudtam, hogy minek örülnél. Ha nem tetszik nyugodtan dobd ki.
Kibontotta. Egy kép volt ott róla meg Paigeről. Mellette egy levél. Álmomban megjelent az unokatesóm és kérte, hogy ezt írjam le a férfinak. Aztán volt ott néhány kép rólunk amik még a találkozáskor készültek.
-Köszönöm - mosolygott rám kicsit könnyes szemmel - ez pedig a tiéd
El vettem az ajándékot, majd kinyitottam.
-Köszönöööm - ugrottam a nyakába - imádooom
-Örülök, hogy tetszik törpe - ölelt vissza
-Hé. Kikérem magamnak. Annyira nem vagyok pici - tetettem durcát
Ezek után még beszélgettünk egy csomót a falkával. Noah, Melissa, Alan, Aiden és Ethan haza ment. A többiek itt aludtak.
Theonak és Liamnek az egyik vendégszoba jutott. Allisonnak és Lydianak a másik. Scott és Stilesé volt a kanapé. Issac és a fotelben. Cora és Derek aludtak az én szobámban.
Én pedig fent a padláson egy matracon. Mellettem Peter is egy matracon.
-Bántsd ki - nézett rám - Remélem tetszeni fog
Kinyitottam. Azonnal könnybe lábadt a szemem. Peter és én voltunk néhány képen. De a legtöbben nem vele voltam. Hanem mással.. Egy olyan személlyel aki nagyon hiányzik és az életet jelentette nekem.. Le merem fogadni, hogy ezek a képek titokban készültek. Ugyanis a képen én és Lara voltunk..
-Köszönöm - öleltem meg könnyes szemmel
-Mi lesz a szülinapodon? - kérdezte pár perc múlva
-Semmi - vontam vállat - nem akarom megtartani. Amúgy is rossz előérzetem van..
-Amiatt nem akarod? - nézett a szemembe
-Igen.. Mert félek, hogyha megint lenne, akkor még egy fontos embert elveszítek..
-Ígérem nem fogsz - ölelt meg még egyszer
*3 nap múlva*
Megint sikítva kelek fel. Arcon nedves, könnyek száradnak rajta. Nagy nehezen vissza is alszok..
Ezek után már csak 9:00-kor kelek fel. Legszívesebben egész nap aludnék. Vagy erre a napra megszűnnék. Utálom ezt a napot. Hiszen ma van a szülinapom. Hogy miért utálom? Mert egy éve ezen a napon halt meg a legjobb barátnőm, Lara.
Nagy nehezen lementem a nappaliba. Reggeliztem majd lefürödtem és felöltöztem. Egy szabadidőnadrágot és egy pulcsit vettem fel.
15:00 körül lehetett, mikor csöngettek. Kinyitottam
-Boldog születésnapot - kiáltott Lydia, Allison, Scott, Stiles, Isaac, Aiden, Ethan, Melissa és Noah.
Peter, Cora, Derek, Alan, Theo és Liam nem voltak ott, mivel ők tudtak arról, hogy utálom ezt a napot.
-Köszönöm srácok - erőltettem egy mosolyt az arcomra - szívesen beengednélek titeket, de tudjátok nagyoon meg vagy fázva
Elköszöntek majd, majd elmentek.
-Na, ez is letudva - sóhajtottam.
Nem akartam nekik hazudni, de muszáj. Nem jöhetnek ide. Nem akarom ünnepli a napot.
18 lettem. Na és? Kit érdekel ez? Kit érdekel, hogy mennyi idős az ember? Legalábbis engem nem érdekel. Csak számolja az éveket, hogy mennyi ideje vesztettem el a legfontosabb embert az életemben.
Azért dobtam egy üzenetet Theonak, hogy boldog születésnapot neki.
Végül úgy döntöttem átöltözöm. Felvettem egy farmert, egy pólót és egy pulcsit.
Leültem filmezni. Lehetett 19:00, mikor üvöltést hallottam. De farkas üvöltést. NEEEE. Ne. Neee. Miért ver a sors? Rohantam.
Az erdőbe értem. Az egész falka ott volt. Andrew is.
-Áhh, megjöttél - vigyorgott gúnyosan
-Tudtam, hogy meg kellett volna akadályoznom, hogy a falkába belépj - sziszegtem
-Már mindegy. Így könnyebb is végeznem velük.
-Meg ne próbáld!
-Látod? Ismétli magát a múlt - nevetett - csak most nem egy, hanem több ember..
-Esküszöm megöllek - néztem kihívóan a szemébe
-Nem bírsz. Túl erős vagyok. Te pedig gyenge. Azt hiszed, hogy erős vagy, mert te más lény vagy, mint a többiek. De nem igaz. Gyenge vagy. Senki sem szeret. Derek sem a barátod, bármennyire is szeretnéd. Peter sem az apád, és Cora sem a barátnőd. Legalább is, ha így van, akkor nem sokáig. Nem tanultál már eleget? Minek engedsz magadhoz közel másokat, ha úgy is az lesz a vége, hogy meghalnak? Láttad, hogy mi lett Larával. Megölted. Mert. Te. Egy. Gyilkos. Vagy. Olyan, mint apád.
-Fogd már be! - üvöltöttem, amitől hátra repült.
-Így játszunk? - vigyorgott - nekem oké
A többieket legyengítette, kivéve Petert.
-Ő lesz az első - vigyorgott
-Nem! Te leszel.
Ezzel támadtam. Neki ugrottam és lenyomtam a földre.
A többiek ezt mind végig nézték, de ők nem tudtak mit tenni, mivel le voltak bénítva.
Kivéve Peter. Engem Andrew lenyomott a földre, majd nem tudom mit csinált, de csak nagy nehezen sikerült felállnom onnét.
Bárcsak előbb fel tudtam volna állni. Ugyanis Andrew pont akkor harapta át Peter torkát.
Azonnal oda futottam a zuhanó, élettelen testhez.
-Neee. NEEEE... Neee.. Peter.. Apa - ráztam, miközben a könnyeim utat törtek maguknak, és megállíthatatlanul folytak - Kérlek.. Azt ígérted, hogy ma senki sem fog meghalni... Hogy mindig mellettem leszel.. Kérlek.. - de semmi.. Nem mozdult többé
Ekkor azonban Andrew a hajamnál fogva felrántott a földről.
-Mit sírsz te hülye picsa? - kiáltott rám, majd hozzá vágott egy fához
Összecsuklottam.. A földre estem újra.
Elvesztettem.. Őt is... Soha nem kapom már vissza. Mindenkit el veszenk tőlem.. Nem hiszem el.. Először Lara. Utána anyám.. Majd most Peter.. Ki lesz a következő? Larára és Peterre gondoltam. Andrew megérdemli, hogy szenvedjen. Meg kell érdemelnie..
A sírásom átment pszichopata nevetésbe, amitől én is megijednék, de nem itt, és nem most. A könnyeimet letöröltem, majd lassan felálltam a földről.
-Tudod - kezdtem nevetve - Erős vagy. Tényleg. De nem erősebb nálam. Mert annál nincs nagyon erő, mikor a szeretet táplál. És engem ez. Téged csak a hatalom vonz, és nem az, hogy boldognak láss másokat. Tudod, hogy hány embert vesztettem el már életem során? - lépkedtem közelebb hozzá - először anyámtól elragadtak. Majd elvették tőlem Theot. Minden egyes kibaszott nap vertek, csúfoltak. Csak Lara volt nekem. Egy héttel szülinapom előtt te.. Te megerőszakoltál. Tudod milyen minden egyes nap lámpa nélkül sötétben fürödni, mert utálod önmagadat, a testedet?! Aztán a szülinapomon Lara meghalt.. Ezután vissza kaptam anyám, Theot, és anya is meghalt.. Vissza kaptam Petert, de most ő is.. Ki lesz a következő bazdmeg? Cora, Theo vagy Derek? Vagy a többiek? De az sem biztos, hogy lesz következő, mert én most megöllek. Lehet, hogy te is. De legalább abban a tudatban halok meg, hogy veled végeztem
Ezzel neki ugrottam. Az anyja is elő bukkant. Őt megöltem.. Majd átharaptam Andrew torkát.. De ő valahonnan szerzett egy tőrt, és leszúrt.
Andrew meghalt.. De éreztem, hogy nekem sincsen sok időm. A földre borultam, majd a többiek azonnal oda futottak hozzám, mivel az átok megtört..
-Liv...-kezdte Derek - Kérlek bírd ki.. - itt már sírt - Kérlek.. Szeretlek.. Nem hagyhatsz itt te is...
-Nem bírom.. Szeretlek titeket srácok.. Theo, anyának átadom üdvözletedet.. És Derek.. Én is szeretlek téged.. Ígérem, hogy vigyázok rátok..
Éreztem, hogy többen is sírva fakadnak.. Örömmel halok meg, hogy tudom fontos voltam másoknak.. Éreztem Derek és Theo pusziját még a homlokomon..
Elmosolyodtam.. Őszinte mosoly volt.. És ezzel a mosollyal az arcomon hunytam le a szememet örökre...
Találkozunk Anya, Lara és Peter.. Jövök már...
Ha tetszik, akkor Vote! ❤️