𝙅𝙞𝙢𝙞𝙣
A birtoklás volt mindennek az alapja, s ő ezt akarta, én pedig szerettem. Szerettem a rendíthetetlen akaratát, amely mohón magáénak ítélt és kegyelmet nem ismerve tartott maga mellett, mintha számára minden lehetnék.
Heves csókjaiba beleszédültem, s elvesztem érintései között. Újra uralt engem, s én ezt egy cseppet sem bántam; akartam.
Megint más volt és ezúttal rendkívül örültem ezen változásnak. Hirtelen már nyoma sem volt annak a kegyetlen férfinek, aki napokon keresztül kínzott, s bár akaratos és követelőző volt a szenvedély érződött minden tettében, nem pedig az agresszív szándék, hogy bántson.
Maga alá tepert, kezei testem minden pontját végigjárták miközben megszabadult a ruháimtól. Őrült, vad és perzselő csókjai olyanok voltak, mint egy mindent elsöprő forradalom, amely tettekre sarkall, s talán többre is annál.
Forróság kerített hatalmába, míg a férfi végigcsókolta felsőtestem, ezzel teljesen az őrületbe kergetve engem. Alhasam érzékeny bőrén hosszan elidőzött, eközben pedig megmarkolta combjaim, s én alsó ajkamba harapva remegtem meg az intenzív érzésre.
Szemeim lecsukódtak és csak az édes kín maradt, amelyet miatta éltem át újfent.
Újra érezni, hogy akar, eufórikus mámor volt, amely nem hagyott ellentmondást.
Meztelen valóm mintha csak a kedvenc könyve volna, úgy falta a sorokat. A bőrömről olvasott ajkaival.
– Annyira szükségem van rád – mormolta fülem mellett azon a mély orgánumán, melytől egész testemben libabőrös leszek, ha meghallom.
Eleve gyöngének éreztem magam, de miatta teljesen magatehetetlenné lettem. Azt csinált velem, amit csak akart...
Zavaros volt a fejem, s képtelen voltam a józan gondolatokra. Lágyan simultam bele az összes érintésbe, s heves lélegzetvételek közepedte markolásztam a lepedőt, míg Jungkook combom belső felének érzékeny bőrét kezdte harapdálni.
Csupán ennyitől teljesen kikészültem és bár igyekeztem visszafogni hangomat, még így is kicsúszott ajkaimon néhány elhaló nyögés.
Szinte fel sem fogtam a dolgok történését, az agyam lassan kapcsolt egyről a kettőre. Az egyik pillanatban még a hátamon feküdtem, a másikban pedig a hasamon, s a férfi erős karjai között vergődtem.
Azt sem tudtam, hogy az ő ruhái mikor kerültek le róla, már csupán felforródott bőrét éreztem sajátomon. Ujjai pedig lassan, de annál erőteljesebben jártak bennem. Arcomra a kéjes kín rajzolt mintát, s hangom néha nyöszörgésként, néha bűnös élvezettel teli nyögésként hallatszott.
A fekete hajú végigcsókolta hátam vonalát, mire még erősebben szorítottam meg magam alatt a lepedőt. Legalább annyira szerettem amikor lágyan érintett, mint amikor durván, s akaratosan.
Kezeivel csípőmre fogott és felhúzta alsótestem, hogy jobban hozzáférjen a hátsómhoz. A levegő is bennem rekedt amikor megéreztem, ahogy ujjait kihúzza belőlem és végignyal nyílásomon. Teljes valómban megremegtem, s képtelenségnek tűnt a gondolat is, hogy megkíséreljem visszafogni a nyögéseimet.
Hihetetlen érzés volt mindaz, amit velem művelt. Önkéntelenül vonaglottam alatta, eldobva minden szégyenérzetet.
Még sosem volt ilyen velem. Még sosem volt ennyire lágy és érzéki, én pedig teljesen beleszerettem az édes érzésbe.
Már szinte az orgazmus határára sodródtam, amikor váratlanul abbahagyta addigi cselekedeteit, s szőke tincseim közé tépve húzott fel magához.
– Az enyém vagy. Csak az enyém – mormolta nyakam érzékeny felületére, s én szemeimet lehunyva remegtem meg, míg ő teljes testét hozzám préselte hátulról. Méretes férfiasságát két félgömböm közé csúsztatta, s úgy szorított magához, mintha én lennék minden; minden, amire szüksége van.
Forró lélegzete bőröm simogatta, én minden alkalommal beleborzongtam. Nyakam csókolta, s válaszaim kéjes sóhajok voltak...
Lassan hatolt belém, miközben visszahanyatlott velem az ágyra, s csuklóim szorongatva morgott az élvezettől, míg én nyöszörögve toltam ki jobban a fenekem, s csípőm is némileg feljebb emelve tartottam a matractól.
Erőteljes lökésekkel kezdett mozogni bennem, amiket elnyílt ajkakkal fogadtam, hiszen, hirtelen egy hang sem jött ki a torkomon. Tökéletes pontot talált el, ami miatt szüntelen remegésbe kezdtem.
Mikor egyre gyorsabb tempót kezdett felvenni én is megtaláltam a hangomat, s a végére már szinte sikítottam az élvezettől. Vadul vonaglottam, reszkettem, könnyeztem...
Az általa nyújtott mámorban léteztem egészként; vele.
Ahogy újra az övé lettem az mindent megváltoztatott. Annyira összezavart...
Azt az éjszakát még több hasonlóan túlfűtött éjszaka követte, s én a rabja lettem. Már felesleges lett volna megkötnie a kezem, felesleges lett volna kalitkába zárnia. Ez a kismadár már nem akart elrepülni...
Az ahogyan akart, az amennyire akart, egyszerűen hihetetlen volt.
Öt nap telt ebben a bódulatban, s úgy tűnt valóban megenyhült Jungkook az irányomba és nem csupán egy hirtelen hangulatingadozásának az eredménye volt mindez. Bár még mindig nem eresztett a villából, de már nem tartott bezárva a szobában, így valamennyivel én is jobban éreztem magam.
Fogalmam sem volt, hogy mégis meddig fog ez így menni, de egyre jobban aggasztottak a saját érzelmeim. Annyira a hatalmába kerített a férfi, hogy gondolni sem akartam arra, hogy vége legyen mindannak, ami közöttünk van, még az igazság tudatában sem.
Nem volt semmi ésszerűség a bolond vágyaimban, de őt akartam. A testem akarta, s a lelkem is, mindannak ellenére, hogy mennyit bántott már ezidáig.
Őrültség volt; közöttünk minden irreálisnak tűnt. Már csupán az is, hogy ő meg én...
Olyan, mint két világ, amely nem illik a másikba; mint a téli, zord, csípős szél, s a nyári, forró fuvallat; ilyenek voltunk, de közben mégis úgy éreztem ő az, aki képes egésszé tenni, s felfedni olyan oldalaimat, amelyeknek létezéséről még magam sem tudtam.
A konyhaablakon át figyeltem a már sötétségbe burkolózó eget, s a kertet, melyet kerti lámpások fénye világított meg. Titkon már vártam, hogy mikor nyílik ki a hatalmas kapu és gurul be rajta a fekete luxusautó. Vártam a pillanatot, hogy Jungkook újra velem legyen...
– Jimin, én most megyek – szólt Yeongmi – a szakácsnő, akivel a napokban összebarátkoztam. Valójában rendkívül kedves és tiszteletre méltó nő volt. Én pedig szívesen segédkeztem neki a konyhában, – amit eleinte nem akart elfogadni, de miután sikerült megértetnem vele, hogy ez nekem nem fáradtság és örömmel csinálom hálásan fogadta. Igazából nagyon hasznosak voltak ezek a főzőcskézések, mert fölöttébb sokat tanultam a tapasztalt szakácsnőtől.
– Rendben – bólintottam. – Majd csinálj nekem képeket a kicsiről – kötöttem a lelkére mosolyogva, ugyanis a nő éppen a családjához készült az ünnepek alkalmával. Borzasztóan irigyeltem őt... Két nap maradt karácsonyig, s én még csak gondolni sem akartam arra, hogy ezúttal is mennyire üresnek érzem majd magam a szeretet ünnepén.
– Úgy lesz – mosolygott vissza rám kedélyesen. – Te pedig vigyázz magadra – biccentett felém.
– Ez rád is vonatkozik – kuncogtam majd miután elbúcsúztunk Yeongmit kikísértem a bejárati ajtóig, ahonnan a kapu előtt várakozó taxiig figyelemmel követtem őt, aztán amikor a jármű elhajtott be is zártam a nyílászárót, s komótos léptekkel a nappaliba indultam, de alighogy letelepedtem a kanapéra a bejárati ajtó nyitódása ütötte meg a fülemet.
– Vajon mit hagyott itt, Yeongmi? – motyogtam magam elé és kisétáltam az előtérbe, viszont meglepetésemre nem a nő fogadott, – akivel nemrég búcsúzunk el –, hanem maga Jeon Jungkook, kit annyira vártam.
Tekintete csillogott, mint a gyémántéjszaka, s vágyakkal volt teli, ami miatt görcsbe rándult a gyomrom. Az elmúlt napok alatt számtalanszor pillantott már így rám, s ez volt az a tekintett, ami kivétel nélkül mindig elérte, hogy felforrjon a vérem.
Akkor olyanok voltunk, mint két egymásba gabalyodott kamasz, akiket más sem érdekel azon kívül, hogy testi vágyaikat kiéljék, de egyszerűen olyan édes volt számomra az összes érintés, az összes csók, hogy valóban nem is tudtam máson gondolkodni, amikor a férfi végre olyan finoman érintett ahogyan én akartam.
Jungkook egy percet sem vesztegetve, azonnal hozzám lépett és a derekamra fogva magához rántott s akaratosan ajkaimra mart, mintha ez jelentene számára mindent.
Elvesztettem minden józan gondolatot, csókja pedig egyre követelőzőbb lett és tudtuk; én újra behódolok neki, s újra a szenvedély diktál, mely összeköt két antonímát.
Kezei derekamról a fenekemre csúsztak, amibe belemarkolt, ezzel még jobban feltüzelve. Már a lábaimon is alig álltam. Görcsösen kapaszkodtam zakójába és utolsó mentsváramként erős karjaira hagyatkoztam.
– Egész nap erre vártam – suttogta ajkaimra két csók között a fekete hajú, majd váratlanul felkapott az ölébe, ami miatt meglepetten nyikkantam fel és karjaim szorosan a nyaka köré fontam.
A férfi meg sem állt a hálószobájáig, ahol az ágyra dobva felém kerekedett s nyakamba csókolt, én pedig fejemet hátravetve sóhajtottam az érzésre.
Mert senki sem olyan, mint ő. Mert semmi sem olyan páratlan, mint ő meg én együtt. Különleges minden pillanat, ami a miénk volt. Bár lehet csak én véltem így, de tagadhatatlanul szürreális volt az a vonzalom, amely hozzá láncolt engem.
S abban a pillanatban minden tökéletesnek bizonyult.
___________
Hey!
Végre csak összehoztam ezt a részt. Hamarabb akartam, de sajnos a túlzott alváshiány és egyebek közbeszóltak xd
Nos, az a helyzet, hogy én ezzel a résszel most búcsúzom egy kis időre, ugyanis nyakamon az érettségi, de ígérem csak néhány hét az egész és május 10 után már számíthattok rám <3
Addig is vigyázzatok magatokra! <3
Visszajelzéseket szívesen fogadok! <3