A következő reggelen Harry egy hatalmas mosollyal, virágzó szemekkel lépett be a nagyterembe. Nem tudta megmondani, hogy miért élvezte annyira előző este Draco társaságát. Csak beszélgettek, majd repültek. Egy szokványos kirándulás volt csupán, amit bármelyik lánnyal átélhetett volna Harry, ugyan ezeket a reakciókat kicsalva belőle.
Potter a szokásos helyére huppant le a Griffendél asztalánál, Hermione és Ron mellett. Szerencsére ő és a vörös maguk mögött hagyták az időszakot, mikor egymás idegeire mentek az első próba előtt.
Azon nyomban egy nagy kanállal szedett a tányérjára tükörtojást, szalonnát és pirítóst. Ron már befejezte az evést, töklével borított orcával figyelte, ahogy Hermione egy kolbászt majszolt.
—Jó reggelt, Harry!- köszöntötte Hermione, szalvétájával a csöpögő olajcseppeket törölgetve szája széléről. Egy hatalmas, boldog mosolyt kapott válaszul, megspékelve a hasonló köszöntéssel.
—Mizu haver, minek köszönhető ez a nagy mosolygás ma reggel?- kíváncsiskodott Ron.
—Randin volt tegnap este.- tájékoztatta Hermione.
—Shhh.-szólt rá Harry.—Ennyiből miért nem jelented be ünnepélyesen az egész iskola előtt?-
A fiúnak nem volt semmi jó fedőtörténete a randevúra Dracoval, szóval az első eszébe ötlött gondolattal játszott el, melynek főszereplője, egy mesebelien tökéletes lány volt.
—Milyen randi? Milyen dolog ez, hogy el sem mondtad, hogy találkozol valakivel? Ezaz, kivel?- csattant fel ingerülten Ron. Kitaszítottnak érezte magát.
—Ez nem egy randi volt.- kötötte az ebet a karóhoz Harry.—Szimplán csak megnéztem, hogy tetszene-e a lány nekem, vagy sem és végülis igen. Egészen igen.-
—Egészen?- kérdezte a vörös, egy jó nagyot kortyolva sütőtöklevéből.
—Nos...igazán lenyűgözött.-
—Akkor ki Ő?-könyörgött a válaszért a bongyor lány.
—Még nem árulom el.-Harry magában elmosolyodott, majd folytatta az evést. Barátai felől méltatlan morgások kísérték rágását.—Milyen volt a ti estétek?-
—Hát, mi...-Ront baglyok hadának fülsértő huhogása szakította félbe, szavait elnyelte a nagyterembe röppenő szárnyak suhogása. Bármerre tekintettél, kíváncsi fiatal arcokat láthattal, kik égbe emelt tekintettel vizslatták az állatokat, hogy érkezett-e a számukra valami; a Reggeli Próféta, vagy egy levél, egy szeretett személytől.
A hétköznapi események folyamát egy szokatlan dolog perzselte fel. Egy aprócska termetű iskolai bagoly ejtette az összegyűrt pergamen darabka csomagját Harry tányérjára, majd amilyen gyorsan ott termett, már tova is szállt. Harry megvizsgálta a papírdarabot, de nem volt ismerős a számára. A színe sokkal sötétebb volt, mint az átlagos, valamint sokkal vastagabb is volt. A fiú széthajtogatta levelét, melyben egy kecses, tiszta kézírással firkantott sor nézett vissza rá. Smaragd szín tintával vitték fel a precízen formált íveket a pergamenre. A szavak. A szavak, a szín, a textúra érintése ujjbegyei alatt; a sebhelyes úgy érezte, hogy ennél szebbet még nem látott.
Ugyan ott, ugyan akkor. Hozz seprűt!
D.
Mielőtt bárki más is elolvashatta volna, gyorsan hatalmas zsebébe rejtette a kincset érő sorokat, s hálát adott Griffendél Godriknak, hogy az üzenet már senkit sem izgatott igazán, mert mindenki egy förtelmes ruhával volt elfoglalva, amit Ronnak küldtek. Hermionénak csak szokásosan a Reggeli Próféta legfrissebb lapszáma érkezett. Az újság gondosan sorokba szedett, fekete fehér mozgó képekkel tarkított pletykákat tárt az olvasó elé a Trimágus Tusáról, a boríton Harryvel. A kép a cikk fölött azt a pillanatott örökítette meg az első próba előtt, mikor ő és Hermione átölelik egymást. Tudta, hogy ez nem jelenthet semmi jót. A lány csak egy 'szenny' megjegyzéssel le is zárta a témát és inkább tovább siklott szemével, értelmesebb sorok után kutatva.
Harry nem bírta megállni, hogy ne pillantson Draco felé, ellenőrizve, hogy látta-e a Prófétát. A szőkeség érezte magán a perzselő pillantást, így minden színészi tehetségét összeszedve összeszorított, könnyező szemekkel nézett fel a sebhelyesre, kinek szívébe mart a másik látványa.
Ajkaival a 'ma este' kijelentést gesztikulálta a fiú felé, bocsánatkérő pillantással. Draco az ajkába harapott, lehajtotta fejét, majd eltolta maga elől reggelijét, s Pansyvel együtt elhagyta a termet. Tudta, hogy felbosszantja a Mardekárost. Draco odáig volt érte, amivel Harry teljes mértékben tisztában volt.
//
Draco csodálatosan érezte magát, mikor megérkezett az asztalához reggelinél a nagyteremben. A terve fantasztikusan haladt, Harry egyáltalán nem gyanakodott. Szokásosan Pansy és Blaise között foglalt helyet, szemben Crakkal és Monstróval.
—Milyen volt a randi?- kérdezte Crak. Draco elmosolyodott, ravaszul Harry felé pillantott, ki épp a levelet olvasta, amit küldött neki.
—Maradjunk annyiban, hogy teljesen az ujjaim köré csavartam, ahonnan már nincs menekvés. Nem kell sokat várni és teljesen belém esik.-
—Nem gondolod, hogy egy kicsit gyorsan zajlanak az események?- morfondírozott Pansy— Mármint, még csak egyetlen egy randin voltatok, de ha mégis azt mondod, hogy ilyen jól megy, akkor talán már régóta tetszettél neki.-
—Gondolod?-szólt közbe Blaise.
—Lehetséges.-
—Nem.-vágott közbe Draco.—Szimplán csak annyi szeretet van benne, hogy muszáj kimutatnia valami felé...vagy valaki.-
—Ez mély volt. Nem gondoltam, hogy képes vagy egy ilyen kigondolt és értelmes következtetésre.- cukkolta Blaise.
—Ó, fogd be, Blaise!-rendelkezett Pansy.—Várjatok, van még egy lehetőség! Draco, fogd meg a Reggeli Prófétát és csinálj úgy, mintha olvasnád!-
—Mi? Miért?-nézett rá az asztalukon heverő nagy stócban álló újságra.
—Csak nézz rá a borítóra.-bökött rá az egyik kiadványra. Egy kép volt rajta, melyen a sárvérű és Potter ölelkezett. Rögtön megértette, hogy miért kell ez a kis színjáték, elmosolyodva felhúzta a szemöldökét a ravasz ötlet hallatán, majd vonásait fájdalommal átitatott ráncokba helyezte. Elméjébe olyan képeket vetített, melyektől remélte, hogy legalább egy kevés könny szökik szemébe- majd felnézett, egyenesen Potterre.
Bólintott, jelezvén, hogy megérti a fiú döntését, majd felállt, hogy távozzon legjobb barátjával kéz a kézben a jobbján. Szerencsére Pansyba is szorult egy kevés színészi véna, így aggódó tekintettel kérdezgette Dracot, hogy jól van e, ameddig ki nem léptek a nagyteremből, bevonulva az egyik elhagyatott folyosóra.
A két Mardekáros nevetve folytatta útját Gyógynövénytan felé.
—A tónál látlak, Potter.-
//
A nap további része borzalmasan telt Harrynek. Jóslástanon volt, egy borzalmasan unalmas órán, ahol a tanárt nem is érdekelte, hogy diákjai figyelnek-e vagy sem. Ő csak beleélte magát a magyarázásba, miközben az egész osztály agya kikapcsolt.
A bűnbánat marta belülről. Mèg ha ő és Draco nem is voltak egy 'dolog', rettentően rosszul érezte magát attól, hogy megbántotta. Ennek tetejébe még elborzadva tudomásul is kellett vennie, hogy egyáltalán nem undorodik már attól a gondolattól, hogy ő és a Mardekáros 'egy dolog' legyen.
Harry eddig egy ellenségként tekintett Dracora.
Az ellenségként.
Azonban mióta volt egy igazi beszélgetése a fiúval, úgy érezte, mintha összefonódott volna vele. Soha nem érezte magát olyan biztonságban Hermionéval, se Ronnal, mint vele. Ráadásul Draco igen helyes is, ami nem egy elhanyagolandó tény volt.
Ahogy egyre többet és többet gondolt a szőkeségre, a hosszú beszélgetésükre, arra, ahogy sétált, hogyan beszélt, az érzésre, mikor bőr bőrhöz ért- Harry egyre jobban és többet akart vele lenni.
Lehetséges, hogy beleesett egy Mardekárosa?
//
—Draco, szia!- köszöntötte Harry a levegőjét kapkodva, mikor a tóhoz ért a megerőltető kocogás után a kastélytól, kezében seprűjével.
A szőke megfordult.
—Potter!- szólt hamiskás megdöbbenéssel hangjában, de ezt a másik nem vette észre.
—Figyelj, tudom, hogy a cikk csomó valótlan pletykát közölt, de egyik sem igaz, esküszöm! Én és Hermione...mi csak barátok vagyunk. A hülye riporter csak jó pillanatban kapott le minket, ez minden.- a pillangók eszeveszetten csapkodtak hasában, miközben óvatosan próbálta kiválasztani a megfelelő szavakat.
Draco kemény arcán a ráncok kissé megenyhültek, mielőtt mosolyra húzta ajkait.
—Jó. Örülök, hogy elmondtad. Azt hittem, hogy nem akarsz ma találkozni.-
—Nem! Akartam...mármint akarok...szóval itt vagyok!-
—Boldog vagyok tőle.- horkant fel a másik nyilvánvaló dadogásának hallatán.
Harry elmosolyodott, ahogy a mázsás súly legördült mellkasáról. Draco kinyújtotta felé még egyszer karját, pont, mint ahogy előző este. A sebhelyes készségesen elfogadta, majd együtt sétáltak egy eldugott, apró helyre a tó mellett. Harry
Draco mindent elnyelő szürke szemeibe nézett még egyszer, s érezte, hogy őt is kezdi beszippantani. Annyira elragadta a valóságból a gondolataiba a látvány, hogy nem vett észre egy nagyobbacska faágat a földön, melyben elbotlott, lerántva önmagával a szőkét is. A lendület következtében a domboldalon lejjebb csúsztak, majd végre mikor megálltak, Harry Dracon feküdt.
Harry mély lélegzetvételei miatt akaratlanul is folyton összenyomódott mellkasuk, ahogy mosolyogva még mindig a másikat nyomta súlyával. Majdcsak azon kapta magát, hogy ismét teljesen elveszett a Mardekáros oly rejtélyesen gyönyörű szemeiben. Mikor a nap egy bizonyos módon cirógatta, itatta be fényével hófehér arcát; még lélegzetelállítóbban nézett ki. Pont, mint abban a pillanatban.
—B...b...ocsi.-
Ám nem mozdult. Helyette átvezette tekintetét a fagyos szépség ajkaira, melyek csak úgy hívogatták magukhoz egyre közelebb és mely meghívásnak a fiú sem tudott ellenállni. Rózsás ajkaik már majdnem beteljesítették vágyukat és összeértek, de Draco megakadályozta ezt.
—Uhmm Potter, nem gondolnád, hogy le kellene már szállnod rólam?- Draco legszívesebben bárhol máshol lett volna, csak épp ott nem, ahol volt. Azt kívánta bárcsak inkább maga Voldemort Nagyúr kínozná.
Harry arckifejezése az üres elmélázásból hírtelen összezavarodottá változott.
—Mi van?- köszörülte meg a torkát Malfoy. Meg mert volna rá esküdni, hogy még soha nem érezte magát ennél kellemetlenebbül egész életében.
—A...a szemeid. Más az árnyalatuk, mint általában.-
—Mi? Ez nem is lehetséges!- lökte le magáról a Griffendélest amilyen gyorsan csak tudta. Biztos, hogy a félelmet látta.
Ezért változhatott meg csak a szeme színe...Lehetetlen, hogy a Harry iránt érzett, nem létező érzelmei miatt. Félelem. Ezzel nyugtatta magát.
—Hé, mégis mi volt ez?- kérdezte, sár és levél maradványokat szedegetve le magáról.
—Bocsánat...csak nem gondolkodtam.-
—Hogy értetted azt, hogy nem lehetséges?-
—Hmm?-
—A szemeid.-
—Én nem mondtam semmi ilyet. Mégis miről beszélsz?- próbálta lazán kezelni a helyzetet a szőkeség, ám nem sikerült valami meggyőzőre a színjátéka.
—Azt mondtad, hogy nem lehetséges, hogy más színű legyen a szemed.-
—Igen, igaz...csak elfelejtettem.- állt fel megragadva seprűjét, markába szorítva a cikeszt, amit magával vitt.—Készen áll egy játékra?-
—De hát még nem is ettünk!-
—Ehetünk később is, gyere már!- lökte el magát Draco a talajról, majd átrepült a tó felett. A lehető legmesszebb akart lenni Harrytől abban a pillanatban, vagyis a testétől, amit a legkönnyebben úgy érhetett el, hogy esélyt sem ad neki, hogy egymáshoz érjenek.
Harry is felpattant a Tűzvillámára, utolérve Dracot, zavarodottságát hátra hagyva.
—Lumos.-mormolta.—Na, most már mindegy, hogy mennyi az idő, bármikor láthatjuk a cikeszt.-
—Ez egy jó ötlet!- dícsérte a Kiválasztott.
—Aki először elkapja, az nyer.-
—Tudom, hogy hogy kell játszani, Malfoy.-
—Tudom, hogy tudod!-
—Kezdjük akkor!-
Az órák csak úgy repültek számukra játék közben, s az égbolt is már jócskán besötétedett, mikor mind a ketten elég fáradtnak érezték magukat ahhoz, hogy abba hagyják. Egész idő alatt csak nevettek, egymást cukkolták idióta nevekkel, hogy még izgalmasabb legyen a verseny. A két fiú izzadságban úszva fogott talajt, minden kedvüket elvesztve a sötétségbeni étkezéstől.
—Köszönöm Draco, ez fantasztikus volt!-
—Nem, én kösz Potter! Nagyon jól éreztem magam.-
—Minden egy verseny veled, az öröm az enyém!- lökte meg játékosan, ahogy visszafelé sétáltak.
A szőke visszamosolygott rá, majd mély hallgatózásba burkolóztak, egészen addig, míg Harry újra meg nem törte a csendet.
—Mikor találkozhatunk újra? Ezentúl minden nap tánc óráim lesznek, így nem lesz időm nagyon erre.-
Draco arca csalódottságot tükrözött, ám a maszk alatt cigánykereket hányt a boldogságtól.
—Ugye jön a Téli Bál...azon gondolkodtam, hogy esetleg...-
—Potter, nem mehetünk együtt.-
—Harry. Hívj Harrynek.-
—Harry, nem lehet. Senki nem tud erről, mert ha ellenkezőleg lenne, az hatalmas felfordulást okozna. Ha továbbra is folytatjuk azt, amit épp csinálunk, akkor én titokban szeretném tartani. Főleg, hogy a családom soha nem fogadná el azt, hogy meleg vagyok, így nehéz lenne nekik ezt elmagyarázni. Ráadásul még azt is közölni, hogy tetszik Potter...- feletkezett el magáról monológja közben Draco.
—Szóval beismered, hogy tetszem neked.- húzta fel szemöldökét Harry.
—Már kettő randin is voltunk, Potter.-
—Harry.-
—Harry.-
—Mióta?- szíve majd kiugrott helyéről izgalmában.
Draco hatalmasat nyelt, próbált valami értelmeset kitalálni.
—Egy ideje.- tettetett szégyent, fejét elfordítva.
—Miért nem mondtad el?-
—Igaz, az nagyon jól sikerült volna. Oh, jé Potter, bocs, hogy zavarlak, csak el akartam mondani, hogy a talár üzlet óta tetszel és egyre rosszabb lett, mióta elutasítottad a barátságom.-
—Olyan régóta?-
—Nem vagyok valami jó az érzelmekkel, Harry.- főleg olyanokkal, amik nem is léteznek.
—Hát, őszíntén elég rámenősnek tűntél a könyvtárban.-
—Az volt az egyik udvarlási szokásom.-
—Szóval több is van?-
—Lehetséges.- szólalt meg egy hosszabb hallgatás után Draco.
—Szeretném hallani őket.-
—Valóban?-lelkesedett fel a szőke.
Harry vigyorogva bólintott.
—És táncolni is szeretnék veled.- bökte ki a Griffendéles. Nem tudta megállni, hogy ne hagyják el eme szavak ajkait, ám amint kiszálltak, rögtön örökre csendre intette volna hangszálait.
—Talán csinálhatnánk kettesben.-
—Megpróbállak megkeresni majd! Úgy tehetnénk, mint akik megint veszekednek vagy valami ilyen.-
—Persze.-próbálta álcázni szívből jövő véleményét arról, hogy a sebhelyessel táncoljon.
A hatalmas ajtó látványa még soha azelőtt nem töltötte el Dracot akkora örömmel, mint ez a kínos beszélgetés közben.
—Jó éjt Harry, majd találkozunk!-
Draco elindult, a szabadság édes ízével szájában, véletlenül sem akarva testi kontaktusba kerülni a másik fiúval, ám egy kéz a vállán megállította a menekülésben. A kiválasztott közelebb lépkedett a szőkéhez, majd egy apró csókot lehelt annak orcájára.
—Jó éjt, Draco!- mosolygott.
—Uhm Harry, mégis mióta akartad ezt megtenni?-
Csendben figyelték egymást. A Griffendéles egy megfelelő válaszon gondolkodott, ám nem volt ilyen.
—Én...én nem tudom.-
Draco a lehető legrosszabb mosolyt erőltette magára, majd tényleg elsétált. A sarkon befordulva villám sebességű futásba kezdett, mintha az erős szellő és a sebesség eltüntethette volna az égető érzést arcán, mit Harry ajka hagyott hátra. Nem volt igazán elviselhetetlenül égető, inkább csak egy enyhe parázs, a fiú mégis tűzként élte meg. Hisz ez előtt még parazsat se érzett senki miatt.
Mégis mibe keverte bele magát?
//
Harry megfagyva állt egy helyben, nem mozdulva. Mégis mit tett?! Az imént épp megcsókolta Draco Malfoy arcát. Olyan jó érzés volt ajkainak a selymesen sima bőrhöz nyomódni.
Harr csak gondolkodott, gondolkodott s gondolkodott míg nem az egyetlen valamelyst megmagyarázható következtetésre nem jutott: kezd beleszeretni Draco Malfoyba.
Elmosolyodott erre a gondolatra.