Ez csak egy játék volt [DRARRY]

második fejezet- A terv

     —Ma fogjuk csinálni.- állapította meg izgatottan Pansy, miközben csirkemellet és pár zöldbabot pakolt a tányérjára.
—Mit fogunk csinálni?- kérdezte Draco tele töltve serlegét sütőtök lével.
—Elkezdeni az első fázist a "Csábítsuk el Harry Pottert hadműveletben."- válaszolt, mintha ez egy semmiség lenne.
Draco az italából pont egy hatalmasat kortyolt, mikor a szavak elhagyták a lány ajkait, melynek következtében a lé az orráig felkúszott, és artikulátlan fuldoklásba - köhögésbe kezdett.
     —Mi?? Ez még mindig tervben van? Már egy hónapja beszéltünk erről! Az első próbáig pedig csak egy hét van vissza! Mindannyian megfeledkeztünk róla!- formálta meg a szavakat felháborodottan, mikor már valamelyst több oxigén jutott tüdejébe.
     —Te komolyan elfelejtetted? Azt hittem te akarod a legjobban közölünk, hogy sikerülöljön, és végre lehervasszuk az idióta mosolyt az arcáról.- tanakodott szórakozott arckifejezéssel.
     —Miért azt mondtad, hogy "elcsábítani"? Én csak azt szeretném, hogy ő olyannyira megkedveljen, hogy minden figyelmét elvonjam a tusáról. Az a fontos, hogy veszítsen. És ha még tényleg mindig véghez akarjuk vinni...-
     —Igen, akarjuk.-
     —és azt akarjuk, hogy meg legyen alázva, én pedig mindennek a romantikus színjátékban tegyem ki magam, hogy úgy mondjam...-
—Te leszel a csábító.- tisztázta Blaise.
     —A lényeg az, hogy meg legyen szégyenítve. Ez az egy az, ami érdekel. Ő mindig megkapja, amit akar; ő a híres, akinek minden megjár! Ideje megmutatni neki, hogy rossz emberrel szórakozott. Valami csapnivaló Griffendéles nem fogja azt hinni, hogy főnökösködhet, játszhatja a világ közepét, miközben azt érezteti, hogy nem vagyok elég jó számára.-
     —Tehát még mindig nem tetted magad túl azon, ami az első évünkben történt?-
     —De, Pansy. Nem érdekel már.- fújta ki a levegőt erősen.
     —Annak beismerése, hogy visszautasítottak, az első lépés afelé, hogy elfogadd.-
     —Pansy!-
     —Szóval a tervünket ma este fogjuk véghez vinni.- váltott hírtelen témát a lány.—Potter vacsora közben mostanában gyakran jár el sétálni. Gondolom a stressz miatt.-
     —Honnan tudod ezt?-
     —Mivel soha sincs itt. Nincs igazam? Vacsora közben legalábbis.- válaszolt a lány.
Draco Potter felé fordította fejét, aki még mindig a tányérjára pakolt ételt turkálta. Azon morfondírozott, hogy Potter valaha is ehet e mostanában, vagy a sík idegesség és izgalom eléggé eltelítik ahhoz, hogy ne legyen étvágya?
Tekinteteik találkoztak, mire Draco orcája és végtagjai megfagytak, ahogy arra gondolt, hogy mire készülnek.
     —Jaj, várj!- lelkendezett Pansy, mire Draco felé fordult, amit láthatólag nem akart a lány.—Nézz vissza rá úgy, mintha akarnád őt!-
     —Mégis hogyan csináljam azt?-
     —Pillants fel rá, majd nézz a szemébe hosszan. Csináld!-
Draco tette, amire utasították, bár fogalma sem volt róla, hogy mégis mit csinál.

Potter érezte az ismerős bizsergést gerincén, mely jelezte, hogy valaki figyeli őt. Tudta, hogy hova kell néznie. A szőke fiú vad, ámde kíváncsi íriszekkel bámulta. A sebhelyes gyorsan elkapta pillantását és inkább tányérjának szentelte figyelmét, még ha kellemetlen is volt számára, hogy Draco még mindig bámulja, miközben ajkait harapja.
—Fejezd be!- ütötte meg a karját Pansy, miközben a két fiú között járatta tekintetét.
—Milyen voltam?- kérdezte Draco, még mindig Pottert fürkészve, aki láthatólag mindent bevetett, csak ne kelljen újra egymás szemébe nézniük.
—Tökéletes!- vigyorodott el.
     —Legalább elmondanád végre, hogy mit tervezünk?- fejezte be Potter stírölését.—Egyáltalán mikor terveltétek ki?-
     —Nem figyelsz bűbájtanon, mi?- rázta meg a fejét Blaise.
     —Flitwickre figyelek olyankor!-
     —Nos, akkor nem rá kellene figyelned, hanem épp ránk, mivel már mindent kiterveltünk! Jelenleg az Első fázisban vagyunk, az udvarlás szakaszban. Mond azt, hogy láttad őt a Kviddics öltözőben, ahol elviselhetetlenül jól nézett ki, és most azon gondolkozol, hogy vele szeretnél lenni...-
     —Fúj! Ez nem igaz! Jobban vonzódnék egy vérfarkashoz, mint Potterhez!-
     —Ez csak egy kitaláció! Akárhogyan is, te próbálod magad távol tartani tőle, de nem megy, így be kell vallanod a legjobb barátodnak, reménykedve abban, hogy ő segít majd túltenni magad rajta. Közben hosszasan bámulod a terem túlsó végéből, amivel talán magadra hívod a figyelmét és egyszer akár ennek köszönhetően magadénak tudhatod majd. Ez a bámulás a frászt fogja rá hozni, amit ma este el akarunk érni.-
—Ezt aztán jól kiterveltétek.- szólalt meg végre Draco, miközben fejét a kezeire hajtotta.
—A világ legjobb átverését tervezzük! Persze, hogy jól átgondoltuk! Erre örökké emlékezni fognak.-
—Mit is kell pontosan mondanom ma este?- mosolyodott el gúnyosan Draco.