Az ajtó takarása mögül nem más, mint Scott lépett be. Gyanakodva néztem, rá mire megtörte a csendet.
-Ha éhes vagy gyere le, az asztalnál leszek én is. -mondta és az arcáról semmilyen éezelmet nem tudtam leolvasni.
Miután kiment, rájöttem, hogy igenis éhes vagyok csak a sok izgalom és adrenalin hatására ez fel sem tűnt. Így kikászálódtam az ágyból, majd az ajtóhoz igyekezve kinyitottam azt, és csak ekkor szembesültem először a házzal. Egy folyosón találtam magamat, mely jobbról, balról tele volt ajtókkal és egy vörös szőnyeg volt leterítve. Szép volt, nem tagadom. Elindultam a folyosó végére, ahol nem falba ütköztem és a végére érve egy hosszú csigalépcsőt pillantottam meg. Mivel ez volt az egyetlen járható út, legalábbis első látásra ezért megindultam rajta.
A csigalépcsőnél voltak kitérők, az emeletekre és már ebből látszott, hogy egy hatalmas ház. Nem mellesleg elég modern is volt. A lépcső aljára leérve pillantottam meg a hatalmas üveg ablakokat, mely előtt egy nagy asztal volt, s a végén ott ült ő. Scott. A napfény beragyogta, egyszerűen próbáltam betelni a látvánnyal.
Kizökkenve a bámulásból, leültem az asztal másik végére, majd pár egyenruhás nő lepakolt elém rengeteg kaját.
-Huh, köszi -mondtam meglepedten.
Utána, elkezdtem én is enni, és beütött az a semmitmondó csend, amit végül ő tört meg.
-Nos... -kezdte- úgy gondolom, ha végül meghagytam az életed egy kicsit mesélhetnél magadról. Elkerekedett szemmel néztem rá, de aztán csak vállrándítva amolyan miért is ne fejjel beszélni kezdtem.
-Öhm, szerintem tudod de Elena Costa a nevem és félig olasz vagyok. Anyám francia. 4 hónap múlva töltöm a 19-et tehát jelenleg 18 éves vagyok. De állj, most te jössz, konkrétan semmit sem tudok rólad. Scott elnevette magát, majd mélyen a szemembe nézett és beszélni kezdett.
-Kedves Elena.. a nevem Scott Wilson, szerintem már ebből leesett de azért súgok. Amerikai vagyok, mindkét szülőm az. Én viszont 2 hónapja töltöttem a 22-t. Ez meg itt -mutatott körbe- mind az apámé volt. De az enyém lett. Az egész. Amerika egyik legnagyobb maffiája, az én markomban van és 22 évesen kissé nagy felelőségnek érzem, de elbírok vele. Tökéletesen. A baj az, hogy veled nem bírok el Elena -nézett mélyen a szemembe- már az első pillatattól fogva lenyűgözöl és nem bírok ellenálni a kísértésnek. Tartanom kell magamat a közeledben, mert különben lehet olyat teszek amit te nem akarsz. De tudd, én mindennél jobban vágyok rá. -mondta és hirtelen fel sem tudtam fogni a hallottakat. A baj az, hogy én is éreztem iránta vonzalmat, ami óráról, órára csak erősödött. És nem tudtam vele mit kezdeni.
Kis csend után, Scott újra megszólalt.
-Ha végeztél, várj a kapunál, indulunk.
-Mi? Miért? -kérdeztem vissza.
-Elmegyünk venni neked egy pár ruhát. Elvégre az elrablásod óta ugyanabban vagy. Hogy bírod? -nevetett.
-Nehezen. -mosolyogtam én is.
A kapunál ácsorogva hirtelen duda szó ütötte meg a fülemet, mire megfordultam a tengelyem körül és láttam, hogy Scott dudál egy fekete BMW-ből és integet, hogy üljek már be. Mosolyogva megindultam, majd lehuppantam az anyósülésre.
-Hogyhogy te vezetsz? Hol vannak az embereid? Egyáltalán hol egy testőr? -kéreztem, mert én így szoktam meg.
-Tudod, ha van rá lehetőségem akkor szeretek én vezetni. Testőrt most meg nem éreztem szükségesnek, hiszen amíg én itt vagyok neked egy hajad szála sem görbül. -mondta és szavai melegséggel árasztottak el.
2022.01.25