Karjaidba esve (befejezett)

19.

A hideg betonról hirtelen egy meleg kar ölelt át és vett fel, én pedig még mindig patakokban folyó könnyekkel néztem rá arra a testőrre aki felvett. Mivel a vállára vett fel, így amikor megindult felfelé akkor szembetalálkoztam Scott rezzenéstelen tekintetével. Könnyes szemmel bámultam íriszeibe egészen addig, míg ki nem került a látókörömből. Az őr felvitt egészen a szobámig, majd ott lerakott az ágyamra. A sírástól vörössé vált arcomat beletemettem a takaróba, miközben egyfajta 'magzatpózban' bőgtem az ágyon.

Nem kellett sok, nagyjából 10-15 perc elteltével nyitódott is az ajtó, és éreztem hogy besüpped mellettem az ágy. Hirtelen egy kar kezdte el simogatni a hátamat, mire felnéztem és megláttam őt, akit most mindennél jobban gyűlölök. Scottot. Egy mozdulattal lerántottam magamról a karját és felegyenesedtem ülő pozícióba, majd utálattal teli tekintettel néztem rajta végig.
-Neharagudj -mondta nagyon lassan, mire rezzenéstelen arcal, ugyanúgy némán ültem az ágyon és csak egy-egy kósza könnycsepp folyott végig az arcomon. -Sajnálom, fogd fel -folytatta volna de nekem itt telt be a pohár.

Hirtelen két karommal teljes erőbedobással kezdtem ütni-vágni ott ahol értem.
-Komolyan? És mit csinálsz? Visszahozod a sírból? Feltámasztod? MIT KÖVETETT EL ELLENED A KURVA ÉLETBE?! -üvöltöttem teli torokból- folytattam is vona még, ha Scott hirtelen nem von szoros ölelésbe és annak révén, hogy sokkal erősebb, nem tudtam szabadulni, de még megmozdulni sem.
-Scott -motyogtam bele a vállába.
-Hm?
-El akarok menni! -jelentettem ki, mire felnevetett, majd a válasza egy határozott nem volt.
-Akkor elszökök. Nem érdekel hogy és mi lesz a következménye, de innen el! Gyűlöllek!
-Na ide figyelj -vont ki az öleléséből és két keze közé fogta az arcom.
-Te innen soha és semmikor nem mész el! Értetted? -kiabált- Amúgy se lenne semmi esélyed -nevetett fel kínosan, majd egy aprócskát lökött a mellkasomon, és ennek következtében a félig ülő pozícióból ismét fekvőt csinált.
-Na légy jó -kacsintott és kiment, a szobát pedig kulcsra zárta.

Remek. Most mit kezdjek? -gondolkodtam volna el de ekkor valaki becsúsztatott egy kulcsot. Gyorsan felugrottam az ágyról és örömmel vettem a kezembe a tárgyat, majd amikor kiértem az ajtón, mosolyogva pillantottam az őrre.

Lefutottam a lépcsőn, egyenesen a konyhába, de ott egy nőt pillantottam meg kötényben.
-Haló -szóltam oda.
-Hát te? -nézett rám kedvesen.
-Én? -kérdeztem- egy fogoly vagyok -mondtam és felnevettem, mire a nő elmosolyodott.
-És minek köszönhetem, hogy most itt tetszik lenni? Ms...
-Elena, és simán csak Elena. Kérlek tegeződjünk. Egyébként te ki vagy? -néztem rá mosolyogva.
-Ó hát én a házvezető nő. Egyébként Lisa -nyújtotta a kezét mire kezetráztam vele.
-Azta, nagyon fiatal vagy. Hány éves, ha szabad tudni? -érdeklődtem.
-24. Igazából már 4 éve itt vagyok, csak anyám adóssagba keveredett Scottal és most törlesztek. -mondta.
-Oh értem.
-Sírtál? -kérdezte.
-Igazából.. Scott most végzett a legjobb barátnőmmel. Egyszerűen nem tudom elhinni hogy... -mondtam volna de megint könnybe lábadt a szemem mire Lisa odasietett és szorosan megölelt. Igazság szerint ez az ölelés már kellett.
-Nézd, tudom nehéz elhinni főleg most, de Scott jó ember... Nem tudnám bizonyítani miért mondom ezt... csak egyszerűen érzem és látom rajta.
-Elhiszem, illetve el szeretném hinni de most akkor is utálom. Ő volt az egyetlen barátom. -szipogtam.
-Elena, ha bármi van én itt leszek, ha bármi bánt elmondhatod. Engem úgyis mindennap itt találsz -mondta mosolyogva.
-Köszönöm -feleltem és ismét megöleltem.

2022.02.01