Oliver az, a legjobb fiúbarátom, igaz nagyon ritkán jött el látogatóba Seattlebe, de folyamatosan tartottuk a kapcsolatot interneten keresztül. Mellesleg, Ethan öccse. Szőke hullámos haja a nyakáig ér, barnára sült bőre miatt csak úgy ragyognak a hófehér fogai, amit most rám villant amint meglát, és egy percet nem öregedett. Amint kiszáll a kocsiból és idesétál hozzám, bunkó pasi módjára fütyölök egyet, mert marha helyes srác lett belőle, még a suliba is az volt, na de most. Tökéletesre kidolgozott izmai, szépen megmutatkoznak, nincs olyan lány a Földön, aki szerintem nemet mondana neki, ilyen kinézettel.
- Szia, szexi. – köszöntöm puszival, amire a karjába von és agyonpuszilgat.
- Te sem panaszkodhatsz Bébi. – mér fel férfiszemmel, ami gáz, de tökre zavarba hoz, mert tényleg annyira helyes pasi, a kisugárzásáról nem is beszélve.
- Nem tartasz velünk egy italra? Azt mondják elég jó a hely. – kacsint rám.
- Persze, hogy dicséri, mivel az övé a hely. –löki oldalba az egyik haverja. – Bent megvárunk. – hagynak minket kettesben.
- A tied? – kérdezem meglepődve.
- Tudod jól, imádom a tengerparti életérzést, meg amúgy is, rengeteget jártunk ide, szóval úgy döntöttem megveszem a helyet. Az alsó rész beülős kajáldás, a felső pedig, pénteken, szombaton szórakozóhelyként üzemel. – mondja lazán.
- Gratulálok hozzá!
- Gyerünk, igyunk meg valamit! – noszogat.
- Oli, kocsival vagyok, Ben meg otthon vár. – tiltakozom, amikor kedvem szerint itt maradnék, és éjszakába nyúlóan beszélgetnék vele, lerészegedve.
- Na és? Neked is kijár a szórakozás, szólsz neki, hogy maradsz, mert egy iszonyatosan kedves barátoddal futottál össze. A kocsin meg aztán ne múljon.– neveti el magát.
Beleegyezve, a helyig odasétálva, írok egy sms-t Bennek, hogy valószínűleg csak későn fogok hazaérni, ne várjon meg. A régi éttermet teljesen modernizálta Oliver, az egész tiszta üveg, a kajálós résznél kiülős terasz is van, nyilván az emeletre vezet fel, ahol már javában megy a buli, a tánctér elég zsúfolt a fiataloktól, a Dj teljes beleéléssel pörgeti a zenéket, az italpultnál rögtön ránk szegeződik a figyelem és a pultos máris a mi italrendelésünkre kíváncsi, a vendégekét mellőzve. Koktéllal a kezembe, húz maga után Oliver, egy olyan helyre, ahol rajtunk kivűl senki más nincsen. Ez már a szabad ég alatt van, rájöttem, a tetőre hozott, ami teljesen bevan rendezve, gondolom itt inkább a haverjaival szokott lógni, privát bulikat tartva, mert ide is teljesen felhallatszik a zene. Egymással szemben leülünk, először csendben üldögélünk inkább, mert egyikünk se tudja, milyen témát hozzon fel, feszegessen.
- Hallottam egy menő klinikán kaptál pszichiáteri állást, mellesleg, Savannah a kolléganőd lesz és mindennap találkoztok majd. Mi lesz ott! – kapja el a nevetés, még a gondolatától is.
- Jó lesz újra vele, másrészt, nem egy állami kórházba leszek, ahol majd megszakadtam a sok munkától, mert egyedüli pszichiáter voltam. És te mit dolgozol úgy különösebben?
- Majd hallgathatod az esküvőjük részleteit, nekem már kijutott belőle, és jól leszívta az agyamat. Állandóan itt vagyok a tengerparton, szörföt oktatok gyerekeknek, mellette van egy kisebb szörfboltom, meg ugye ez a szórakozóhelyem, éttermem egyben. Néha a bátyámnak is besegítek, amikor megkér rá. Nem unatkozok.
Próbálom elhessegetni a gondolatát annak, hogy rákérdezzek, mi van Ethannel, pedig a nyelvemen van.
- Akkor gondolom, most annyira nem fér bele a csajozás az életedbe.
- Nehogy azt hidd, egy kis csajozásra mindig van időm, persze nincsen párkapcsolatom, egyszerűen nem vágyok rá. De, Te előtted mindig nyitva áll az ajtóm. – mondja teljes komolysággal, én meg ledöbbenve nézek rá.
- Vicceltem, Ethan élve megnyúzna, ha bepróbálkoznék nálad, vagy ha bármi komolyabb lenne köztünk. Nekem mindig is bejöttél Zoja, de inkább vagyok a fiúbarátod, mintsem a pasid, akivel bármikor vége lehet, a barátságod többet ér. A bátyámat meg tisztelem, ezért vagy nálam a tiltó listán. –árulja el.
- Ethan tudja, hogy itt vagyok? – bukik ki belőlem a kíváncsiság.
- Körülbelül egy hónapja nem tartózkodik itthon, ez meg nem telefontéma. Amint hazajön, elmondom neki, ha addig nem futtok össze valahol. Ethan kiszámíthatatlan, sosem mondja meg előre, mikor utazik és hova, vagy, hogy mikor jön vissza. – az összefutás gondolatára teljesen görcsbe rándul a gyomrom. – De annyit biztosra tudok, hogy az eljegyzési vacsorán részt fog venni. – erre csak egy hatalmasat nyelek.
Számíthattam arra, hogy Ő is ott lesz, hiszen Joshua legjobb barátja Ethan.
- Na és mikor mutatsz be életed szerelmének? – kérdezi egy kis cinikussággal megspékelve.
- Oli, állj le. Különben már terveztem, mi lenne, ha átjönnél hétfőn vacsorára?
- Benne vagyok, hétfőn majd azért még hívj fel, hogy aktuális-e.
Az este többi része már nem a magánéletünkről szól, hanem mindenféle hülyeségről, Oliver tudja, milyen témákat kell bedobnia, hogy teljesen elengedjem magamat és jókedvre derítsen. Mindketten már eleget ittunk ahhoz, hogy hazainduljunk, már ha eltudunk indulni, engem valamiért nem akarnak vinni a lábaim és felállni se nagyon tudok. Ő feláll, és próbál határozottan felhúzni, de nem megy neki, mert elveszti az egyensúlyát, és teljes testével rajtam köt ki. Egy darabig nézünk egymás szemébe, Ő már rég nem úgy néz rám, ahogyan egy barát tenné, az arcomat megsimogatja, és a húsos ajka vészesen közelit az enyémhez.
- Itt vagy Öcskös? A haverjaid ide küldtek fel, azt mondták egy csajjal vagy, de ez halaszthatatlan, fontosabb, mint egy dugás. – jön egyre közelebbről a hangforrás.
Tudom jól kié az ismerősen csengő hang, de nem létezhet, nem állíthat be pont most, amikor ilyen idióta helyzetbe kerültem az öccsével. Próbálom ledönteni magamról Olit, de nincsen akkora erőm, és pontosan Ő is lefagyott, ahogyan én is. Nem csináltunk semmit sem, de már most bűnösnek érezzük magunkat.
- Ez mégis mi a faszt jelentsen? – tornyosul fölénk Ethan, szikrákat szóró szemekkel, aztán Olivert szabályosan úgy kapja le rólam.
- Félre érted a helyzetet, mi csak berúgtunk és segíteni akartam Zojának felkelni, de ráestem. – kezd bele a magyarázkodásba, kétségbeesetten.
- Ennél jobb hazugságot is összekreálhattál volna. – mondja fej rázva.
- Nem hazudik, tényleg minden egyes szava igaz. – állok elé ingatagul, a szemébe nézve, ami most dühösen és csalódottan mered rám. – Oli a legjobb barátom, nem feküdnék le vele, annál sokkal többet ér a barátságunk. Ráadásul téged is tisztelünk annyira, hogy nem csinálnánk ilyet. Másrészt, van valakim. – mondom a fejemet lehajtva, mintha szégyellném előtte, hogy van valakim, mert jelenleg ezt érzem.
- Hazaviszlek! – jelenti ki, ellentmondást nem tűrően.
- Vigyázz rá! – szól utánunk az Öccse, amire ő röhejesen, beképzelten felhorkan.
Mintha valami Istenség lenne Ethan, úgy mennek azonnal félre az emberek az útjából, alaposan megbámulva minket. Egy hatalmas fekete Mercedes G Wagonba kötök ki, ami emlékszem mindig is az álma volt. A sebességgel nem foglalkozva szeli az utakat, sorozatosan rám pillantva, én, mint egy idióta, mozdulatlanul fekszek az ülésbe és Őt figyelem. Annyira jól néz ki, emlékszem, mindig szerelmesen néztem, amilyen magabiztosan vezetett, valahogy akkor még szexibbnek, vonzóbbnak találtam, és ez azóta sem változott. Váratlanul érve, a jobb kezét végigfuttatja a combomon, amire elkezdek fészkelődni, mert olyan rettentően erős a kisugárzása és a vonzereje. A reakciómat látva, láthatólag feldobódik.
- Látom, még jó vagyok nálad. – jegyzi meg, félig mosolyogva, amit oly ritkán használ.
Erre nem válaszolok, inkább elfordulok, nem akarok ránézni, mert annak nagyon nem lenne jó vége.
- Töltsd nálam az éjszakát! – mondja komolyan, megfogva a kezemet, és megpuszilva azt.
- Nem tehetem, Ben otthon vár és szeretem Őt. – válaszolom, megnyomva az utolsó szavakat.
- Ha annyira szeretnéd, élből visszautasítottad volna, hogy hazahozzalak, másrészt, nem engedted volna meg, hogy megsimogassalak, ráadásul élvezted is. Arról nem beszélve, milyen zavarban vagy. – mondja az útra nézve, pedig már megérkeztünk.
- Honnan tudod, hogy itt lakok? – kérdezem meglepődötten, hiszen még címet se mondtam.
- Ez legyen az én dolgom! – mondja flegmám, mintha semmi közöm nem lenne hozzá.
- Kösz, hogy hazahoztál. – szállnék ki a kocsiból, amikor megfogja a karomat és visszahúz.
- Szerelmes is vagy belé, vagy csak szereted? – fordul teljes testével felém, szenvedő tekintettel várva a válaszomat.
- Ethan, kérlek, ne vallass! Ez különben sem változtat a helyzetünkön. Jó éjszakát. –köszönök el.
- Sajnálom, ha Te így látod. Mindegy, nem számít, ha kell, harcolok érted, de tudd, én még sosem veszítettem, csak azon az egyetlenegy napon, amikor hagytalak kisétálni az életemből. Azóta még jobban megerősödött bennem az a tény és érzés, hogy hozzám tartozol. Zoja, az enyém leszel és ebben Bentley sem tud majd megakadályozni, senki az égvilágon, mert amit akarok, azt megszerezem, és semmi, senki nem állhat az utamban, ezt jobb, ha tőlem tudod és elfogadod. – tájékoztat teljesen nyugodtan, hogy mire számítsak, Őt ismerve tudom, hogy nem túloz, mert amit akar, azt megszerzi, de itt most emberi érzésekről van szó és ez teljesen más.
- Ez nem így működik, Te is tudod. Ethan, Te saját magad dobtál ki az életedből, méghozzá elég rondán, most visszajöttem és az nem egyenlő azzal, hogy a tied is leszek. Azóta nekem lett egy boldog párkapcsolatom, egy olyan emberrel, aki soha nem tenné meg azt velem, amit Te tettél. Szerelmes vagyok belé, és az érzéseimen nem tudsz változtatni, bármennyire is szeretnél. Szóval, kérlek, engedj el, had éljem az életemet, amibe Te nem tartozol bele. – mondom határozottan, bármennyire inogok meg belül, nem engedhetem meg neki, hogy az eddigi életemet sutba dobjam miatta, mert meggondolta magát és mégis engem akar.
- Nem foglak elengedni! Mindketten pontosan tisztában vagyunk vele, hogy nekünk még nem ért véget. Hiába próbálod saját magaddal elhitetni, felesleges. Velem meg aztán végképp nem tudod, ha kicsit jobban kérnélek, bókolnék, már hazafele tartanánk egy túlfűtött éjszakára, ahol rádöbbennél, hogy mellettem van a helyed. De hagyom neked az egészet átgondolni. Jó éjszakát Szerelem. – köszön el a régi szerelmes becenevemen, megértően, hihetetlen, hogy az egyik pillanatról a másikra változik meg a hangulata, személyisége.
- Neked is Ethan.
Teljesen kétségbeesetten lépek be a lakásunkba, mert az az érzésem mintha megcsaltam volna Bent, a másik meg az, hogy igaza volt Ethannek, ha kicsit tovább noszogat, most nála lennék, és nem azért mert nem szeretem Bent, hanem mert egyszerűen nagyon vonzódom még mindig hozzá, akárhogy is bánt el velem anno. Fel alá járkálok, egyszerűen nem hagynak nyugodni Ethan szavai, a kezemben van a telefon, és azon vagyok, felhívom Savannah-t. Annyira elvagyok merülve, hogy csak akkor tűnik fel Ben jelenléte, amikor már előttem álldogál.
- Nem tudtam nélküled elaludni, főleg, hogy összevitáztunk, Te meg csak úgy elrohantál! Hiányoztál! – bújik hozzám közel, a nyakamat csókolgatva.
- Sajnálom Bentley, hogy elviharoztam, csak azt éreztem ki kell szellőztetnem a fejemet.
- Ittál? Az jó megoldásnak tűnt?– hajol el tőlem és elkezd méregetni a szemeivel.
- Összefutottam Olival, és igen, ittam, kicsit kieresztettem a gőzt.
- Szívem, nem gondolod, hogy ez kicsit önzőség volt tőled? Én itthon vártalak, megakartam veled beszélni, tisztázni az összekapásunkat, utána pedig összebújni. Megértem azt is, hogy lazulni akartál, de hazajössz az éjszaka közepén részegen, bűzlesz az alkoholtól, miközben én itthon idegeskedem, hogy merre lehetsz, mit csinálhatsz, ráadásul egy fiúval.– veszi elő azt a hangnemet, amit még soha nem ütött meg velem.
Még ha tudná, hogy nem csak vele voltam. Hanem egy olyan emberrel, aki konkrétan vissza akar szerezni és senki nem állhatja az útját. Riadt, csalódott tekintetemre, mint aki megbánta az előbbi kirohanását, megölel és bocsánatot kér. Az ölébe becipel a fürdőszobába, levetkőztet, megnyitja a csapot és besegít a zuhanykabinba. Lassan leszappanozom magamat, fogat mosok, amint végzek, megint itt terem, de már felkapva magára egy melegítőnadrágot, leültet a szennyes tartóra és át törölget.
- Köszönöm. –suttogom.
- Szeretlek Zoja. – leheli az ajkaimra.
Felkapva újra az ölébe, bevisz a hálónkba, ahol lefektet az ágyra és csak egy bugyit húz fel rám, utána mellém bújva betakargat és átölel.