Egyszer régen lezuhant közénk egy fiú, valamit makogott de nem értettük, nem tudtuk milyen nyelven beszélhet. Aztán ahogy megjelent a fiú úgy el is tűnt. Nem tulajdonítottunk neki túl nagy figyelmet.
Távoli ismerőseink szerint Mondstadtba ment, a szél földjén fekvő városba, a szabadság városába. A táborban azt beszélik a nővérét kereste, de kevés sikerrel.
Egy nap visszatért közénk de ezuttal már beszélte a nyelvünket, értettük őt.
Az akkori irányítóink, a varázslók szerint rosszat akart, ezért elfogták, de évekig tartó vallatásokkal arra jutottak, hogy semmi ilyet nem tervez. Ezért beépítették az átlag alatti szintre. Miután látták hogyan teljesít a csatatéren gyorsan fellépdelt a ranglétra tetejére, ez a dolog végül odáig jutott, hogy még tanácstagnak is megtették, ennek a szörnyek nem nagyon örültek. Egy istent emlegetett, akin bosszút akar állni, de semelyik eddig ismert istenre sem passzolt a leírás, mintha csak egy más világból származna.
A tanácsosok viszont díjazták a bátorságát, így hamar a vezetői címet kapta köztünk. "Hercegnek" szólítottuk.
Ez a legendája annak, hogy hogyan lett a szörnyek vezetője a herceg. Elhinni elhiszem, hisz a herceg még mindig uralkodik fölöttünk ember létére. A bonyodalom csak ott kezdődik, hogy a herceg "testvére" is megjelent a világunkban, erről számoltak be a táborok vezetői. A varázslók persze nem engedik, hogy ez a herceg fülébe jusson, mert az a küldetésünk kárára is mehet.
Nehogy azt hidd, hogy a mi hercegünk egésznap holmi trónon ül koronával a fején és lógatja a lábát. Nem, ő szorgalmasan gyakorol, hogy majd egyszer legyőzhesse azt az idegen istent.