057
Külön napi rész: 3/2
Már egy nap eltelt mióta vissza jöttünk az iskolába. A teli szünetben végül nem mentünk el Liv szüleinek a nyaralójukba. Igazából nem bánom. Legalább több időt töltöttünk Dracoval kettesben. Tegnap este mikor vissza értünk, Dumbledore el mondta, hogy holnap, vagyis ma, lesz a Trimagus Tusa harmadik és egyben az utolsó versenye. Aki most nyer, az a Tusa bajnoka. Már itt ülünk a lelátón. Kora reggel megkerestem a Tusa serlegét és el végeztem azt, amit kért apa. A Trimagus Tusa serlege mostantól egy Zsupszkulcs. Nagyon ajánlom Harrynek, hogy egyedül csak ő érintse meg. És valahol titkon azt is remélem, hogy Harry győz.
- Emy, mi a baj?- kérdezte Draco mikor meglátott a tömegben. Baszki, nem mondtam el neki.
- Majd ha vége akkor el mondom.- mondtam, és vissza fordultam Livhez és Stellához. - Nekem majd el kell mennem.- mondtam.
- Hova? Nem nézed végig?- kérdezte tőlem Liv. Oh, de. Pont, hogy végig fogom nézni..
- Így le maradsz arról, hogy ki nyer- mondta Stella.
- Majd úgy is el mondjátok- legyintettem.
- Kedves gyerekek, tanárok, és versenyzők!- szólalt meg Dumbledore. - Ez az utolsó és a mindent eldöntő verseny. Aki most nyer, az valójában meg nyerte az egészet. Ésszel cselekedjetek. Lehetséges, hogy odabent az ember meg változik.- mondta, és be engedte a versenyzőket a Labirintusba.
- Merlin szerelmére add, hogy csak ő fogja meg.- motyogtam halkan.
- Mondtál valamit?- fordult hátra hozzám az előttem ülő Zabini. Meg ráztam a fejem. Nagy levegőket vettem, majd mikor el telt egy kis idő, fogtam magam és el mentem.
- Nemsokára jövök.- mondtam és ott hagytam őket. Kerestem egy helyet ahol senki sem látott és be hoppanáltam a Labirintusba egészen a Serlegig. Mivel én nem vagyok versenyző, ezért simán oda tudok jutni a serleghez anélkül, hogy bármi bajom lenne.
Már vagy egy óra eltelt, és még sehol semmi. Fel alá járkáltam, aztán a serleg körül sétálgattam idegesen. Már a hó elmúlt, jó idő volt. Kicsit sütött a nap, de a Labirintusban ez nem volt érezhető. Mikor végig gondoltam minden lehetséges opciót, hogy mi történhet akkor, mikor el megyünk a temetőbe, meg hallottam egy hangot. Harry volt az, ahogyan épp segít valakinek. Óriás szél keletkezett és a labirintus kezdett be zárulni. Ekkor láttam meg Harryt és Cedricet. Az eszem meg áll..
- Abi? Te mit keresel itt?- kérdezte Harry.
- Nem is láttalak tegnap mikor vissza jöttél. Jó újra látni.- mondta Cedric és meg ölelt. Csak mosolyogtam, viszont a szél egyre nagyobb lett és a Labirintusból is már csak egy kevés épp hely maradt.
- Most mi lesz?- kérdezte Cedric.
- Fogd meg.- mondta neki Harry. Mi? Nem. Nem foghatja meg.
- Ne..-mondtam volna tovább, de ekkor véletlen megérintettem a többiekkel együtt a serleget, és el hoppanáltunk. Le zuhantunk a földre, a serleg pedig messze került tőlünk.
- Ez egy zsupszkulcs volt.- mondta Harry.
- Temető? Miért pont temető?- kérdezte Cedric.
- Mindegy. Fogjuk meg- ment Harry a serlegért. - Egyébként te mit kerestél ott?- kérdezte tőlem.
- Ő a lánya.- mondta Féregfark. Harry ijedten nézett vissza rám. Köpni nyelni nem tudtam.
- Öld meg.- mondta apa, és Féregfark ki mondta.
- Avada Kedavra- Cedric meghalt. Felsikítottam.
- Ne, ne, ne, kérlek.- oda szaladtam Cedrichez és az élettelen testét ráncigáltam. - Mit tettél?- kiáltottam Féregfark felé.
- Te Voldemort lánya vagy?- Harry teljesen ki akadt.
- Igen, de nem ez a lényeg. Meghalt.- zokogtam Cedric felett. - Nekem csak az lett volna a dolgom, hogy zsupszkulcsot csináljak, de fogalmam sem volt arról, hogy ez lesz a vége. Azt reméltem csak te fogod meg érinteni a serleget.- sírtam tovább. Harry a vállamra tette a kezét.
- Csendet.- mondta Féregfark, majd Harryt fel repítette az egyik sír falára és oda nyomott elé egy vas darabot.
- A vérét.- mondta apa Féregfarknak. Én fel álltam Cedric mellől miután adtam egy puszit a jéghideg arcára. Kicsit arrébb mentem, hogy lássam mi történik. Féregfark, Harry vérző arcához nyúlt, és két cseppet adott apának. Apa varázslatos módon újra ember lett. Újra emberi alakja van és pont olyan, amilyet ő szeretett volna. Most félelmetesebb és erősebb mint barmikor. Újra tud varázsolni, harcolni, beszélni és természetesen büntetni. Féregfarknak az ajándéka a levágott kezének helyére egy új kezet adott. Milyen romantikus...
Mikor újra emberi alakja lett, Halálfalók százai lepték el a temetőt. Egy körben álltak és a körben apa volt.
- Tizenhárom éve történt az, amit történt. És mégis ilyen hamar mind itt vagytok. Híveim, csatlósaim. Üdvözöllek titeket.- mondta, majd hirtelen mozdulattal az álarcukat le vette róluk egyesével.
- De ami bánt, az az, hogy egyikőtök sem keresett. Még te sem, Lucius.- mondta, majd Luciusról is le vette a maszkot és a földre rogyott.
- Nagy Úr, sajnálom.- mondta, aztán rám nézett.
- Nocsak. A híres Harry Potter. Te is itt vagy? Jó újra látni.- ment apa Harryhez közelebb. - Fogd a pálcádat Potter és állj fel.- adta ki az utasítást. Harry azonnal fel állt és meg ragadta a pálcáját. Apa ekkor vett észre engem.
- Abigail, drága lányom. Az egyetlen aki kitartott mellettem.- jött hozzám közelebb. Be vallom most az új külsejével nagyon félelmetes. Még levegőt venni is alig bírtam mikor megölelt. Várjunk csak. Apa..Voldemort meg ölelt?
- Apa.- mondtam, és fejet hajtottam előtte.
- Ez a beszéd. Ügyes vagy.- mondta, én pedig azonnal tudtam. Az életem tönkre fog menni.
- Potter!- fordult vissza. - Anyád egy különleges varázslattal védett meg. Ezért nem tudtam hozzád érni. De mint tudjuk, ez most másképp van.- mondta, és Harryek egyből el kezdtek átkokat szórni egymásra. Én csak álltam ott és néztem magam elé. Most tényleg meg ölelt? Aztán ki mondta.
- Avada Kedavra.- ez a halálos átok a mai nap folyamán már kétszer érintette a fülemet. Az egyik talált, viszont a másikat ki védték. Apa idegesen harcolt tovább. Aztán Harry valamit csinált, és egy hatalmas fehér fény vette őket körül. Harry ki jött a körből, meg ragadta a kezemet majd elmentünk a Serlegért.
- Várj, Cedric- utaltam arra, hogy ne hagyjuk itt a testét. Vigyük magunkkal. Ekkor meg érintettük a Serleget és mindketten Cedricre borultunk. Így jutottunk vissza a Roxfortba.
Mindenki éjjenezett és tapsolt, majd a lelátóról több diák szaladt le hozzánk, aztán valaki fel sikoltott. Ekkor észleltem, hogy mindenki itt van, Cedric meg csak fekszik. Harry el sírta magát és mondogatta Cedric nevét. Hirtelen fel térdeltem és a számat a kezem elé tettem. Egy apró könnycsepp gördült le az arcomon.
- Vissza tért.- kiáltotta Harry. - Voldemort él.- mondta tovább.
- Annyira sajnálom Harry.- el sírtam magam. Nem bírtam tovább.
- Engedjetek oda. Ő a fiam. Cedric Diggory édesapja vagyok.- szaladt oda hozzánk egy idős ember. Cedric nyakába borult és úgy sírt. Teljesen le fagytam. Megmozdulni és megszólalni sem bírtam. Ekkor megéreztem egy-egy kezet mindkét vállamon, ami aztán le vándorolt a karomra és fel húzott a földről. Mikor felálltam megéreztem az illatán, hogy ez Draco.
- Részvétem.- mondtam a férfinak.
- Gyere menjünk innen.- mondta nekem Draco. Meg fogta a derekamat, hogy ha esetleg össze esnék akkor meg fogjon. Közben Stella, Liv, Zabini, Theo és Tristan is oda jött hozzám de egyikkel se akartam beszélni. Draco el küldte őket és egyenesen vitt a fürdőbe. Azonnal le kapta rólam a ruhákat, megnyitotta a tust és a forró víz alá állított. Le vette magáról is a ruhát és csatlakozott hozzám. Kezeim és lábaim remegtek, belülről zokogtam de nem mutathattam ki most is. Egy Denem nem sír. Draco hagyta, hogy egy kicsit ázzak, aztán oda jött és megcsókolt. A szám remegett, de mikor össze értek az ajkaink nem remegett se a szám, se a kezem és a lábam sem. Draco erős kezei a derekamon voltak, hogy tartsanak.
- Tudom, hogy rosszul érzed magad, de próbáld meg kizárni. Kérlek.- suttogta az ajkaimra.
- Megöltem.- suttogtam.
- Tessék?- kérdezte Draco összezavarodva.
- Én csináltam Zsupszkulcsot a serlegből. Alapvetően ki kellett volna juttatnia a serlegnek azt az embert aki megérintette. De a temetőbe mentünk ahol csapdába csaltuk őket. Apa várt ott minket Féregfarkkal aztán jöttek a Halálfalók. Apa újra ember lett. Emberi alakja van Draco és mi van ha most bántani fog majd minket ha nem úgy csinálunk valamit ahogyan azt ő akarja? Harryvel harcolt de Harry megint le győzte.. tuti ideges és ráadásul ott is hagytam.- el hadartam az egészét.
- Voldemortnak újra emberi alakja van?- kérdezte Draco meglepődve.
- Igen.- mondtam szomorúan.
- Jól van. Nem lesz semmi baj, hercegnőm.- próbált nyugtatni de nem sikerült.
- De, de van. Hisz én vittem oda őket. Ha nem csináltam volna belőle zsupszkulcsot akkor nem halt volna meg.- feladtam. A könnyek fojtogattak. Már levegőt venni is nehéz volt, nem bírtam tovább. El tört a mécses és el kezdtem sírni. - Megöltem, Draco. Megöltem.- mondtam, és a fejemet neki támasztottam Draco mellkasának. Ő a hajamat és a hátamat simogatta.
- Hercegnőm ez nem a te hibád. Apád tehet róla, hiszen ő erőltette ezt rád.- mondta. Valahol igaza van, de fájt, hogy meghalt az egyik barátom. Fel emeltem a fejem és rá néztem.
- Holnap el kell mennem apához.- mondtam. - Itt kell, hogy hagyjalak egy kicsit.- kezemet a mellkasára tettem és elkezdtem simogatni.
- Mikor jössz vissza?- kérdezte.
- Nem tudom. Sietek.- mondtam, aztán meg csókoltam. Egy darabig álltunk ott ölelkezve aztán fel öltöztünk és be mentünk a szobába. Szó nélkül ne feküdtem Dracoval az ágyba és megpróbáltam elaludni.