[Írói megjegyzések / Az én gondolataim]
["Nightmare / Palette gondolatai"
"# Error / Goth gondolatai #"
AU=Alternatív Univerzum rövidítése.
Figyelmeztetések: Némi visszaemlékezés. Elvakultság, előítélet, kínzás, kegyetlenség és önzés említése.]
A portál visszavezetett Floratale-ba oda, ahol elsőre találkoztak.
– Én, mint az Egyensúly Védelmezője? Ennél már csak az lenne nagyobb vicc, ha a Pozitivitás Védelmezője lettem volna! – gúnyos Nightmare/Palette.
– Szerintem illik hozzád! Elvégre a Negativitás egyensúlya mellett, sokszor segítettél a Pusztítás egyensúlyába is – mondta Error/Goth megértően.
–...Az régen volt... – Nightmare/Palette nyugodtabban.
– Úgy mondod mintha az elmúlt 14 év alatt, nem tettél volna semmit sem azért, hogy rendbe hozd a Negativitás egyensúlyát! Nem is te lettél volna, ha nem ragadsz meg minden adódó lehetőséget, hogy a munkádat végezd! – Error/Goth.
– Nem vagyok munka mániás! Ne csinálj úgy mintha te különb lennél! – tiltakozott Nightmare/Palette.
– Amit ez alatt a 14 év alatt csináltam, azt még felkészülésnek sem csúfolnám... – jelentette ki Error/Goth kritikusan.
– Nem képezted magad ki harcosnak? Nem szóltál a szüleidnek a pusztítással kapcsolatos terveidről? Nem tanulmányoztad a helyzetet és kerestél egy megoldást? Nem segítettél Reaper-nek? Nem szabadított meg Geno-t a Save Screen fogságából? Igen is készültél a harcra! Készültél, hogy újra te legyél a Pusztító! Készültél mert te mindenkinél jobban tudod milyen fontos! – Nightmare/Palette tudva a választ.
– Az, amit én csináltam közel sem... – kezdte volna Error/Goth.
– Eszedbe se jusson lekicsinyelni a belefektetett munkádat, a családoddal töltött idő miatt! – szakította félbe. – Nyugodtan vegyél példát Reaper-töl, aki minden lehetőséget megragad, hogy egy életet éljen a kötelességei mellet! – motiválta őt Nightmare/Palette. Error/Goth halványan el mosolyodott szavaitól. – Inkább arról mesélj, hogy veled mi volt! Te is részt kellet vegyél a szertartáson. Milyen titulust kaptál? – Nightmare/Palette tudni akarva a választ.
– Igen részt kelletett vennem, mikor 5 éves voltam, de nem tudták megmondani a glitchek miatt! Újra megpróbálták mikor 10 voltam, de akkor sem működöt. Azt mondták újra meg fogják próbálni mikor 16 leszek – mondta el Error/Goth.
– Történt valami? – Nightmare/Palette.
– Előzőleg kiderült, hogy valójában nem teljesen vagyok élő... Hogy részben szellemnek születtem! – válaszolt Error/Goth.
– Szellem? – Nightmare/Palette kíváncsian.
– Igen! Látod? – húzta keresztül a kezét a közeli fán Error/Goth.
– Király! – Nightmare/Palette vigyorogva.
– Már a születésem miatt is elég sokan kiakadtak és természetellenesnek, egy hibának, egy Glitchnek neveztek, aminek nem kéne léteznie! Azt mondták meg kéne szabadulni tőlem amíg lehet! – neheztelve. – Mert csak rossz vége lehet, ha figyelmen kívül hagyják a létezésem... A szüleim nem engedték! Még annak ellenére sem, hogy tudtak a Pusztítással kapcsolatos szándékaimról – mosolyodott el az emléktől. – Amikor pedig kiderült, hogy részben szellem vagyok sokan még inkább félni kezdtek tőlem. Chaos-ra emlékeztetem őket, akivel egész jó barátok lettünk és Reaper-rel is egész jól kijőnek most már. Aminek a többség nem örül, azt mondják én és Geno rossz hatással vagyunk rá! – Error/Goth.
– Jellemző! Mindenek, ami félelmetes annak pusztulnia kell! – értékelte utálatosan a reakciójukat Nightmare/Palette. Utálta ezt a hozzáállást! A múltját juttatta az eszébe és az okot, hogy miért is kínozták őt! Error nem ismerte Nightmare múltját, de mindketten elégszer szembesültek ezzel az elutasító hozzáállással ahhoz, hogy egyetértően bólintson.
"Még szerencse, hogy Error született újjá, mint Goth! Nem tudom mit csináltam volna, ha egy másik gyereket kezeltek volna így!" már csak a gondolatot is gyűlölve.
Mielőtt találkozott volna a bandával, semmit sem büntetett jobban, mint az efféle bántalmazást! Utána már hosszabb volt a lista! Nightmare-nak nem volt problémája azzal, hogy különböző problémákat másképp kellett kezelnie.
Nightmare sokaknak segített, mint uralkodó, de mindig meg is kérte az árát. Ha pedig hibáztak válogatás nélkül megbüntette őket. Nem mondott el mindent, sokszor manipulált és használt ki másokat, de sosem hazudott! Ami a mostani életéről annyira nem volt elmondható... Maga sem volt biztos, hogy mi hatására, de egyszer kétszer elő fordult, hogy szemrebbenés nélkül hazudott... Talán a szerep miatt, amit játszott...
– Nem tudom mi lesz az új titulusom, de valószínűleg semmi olyasmi, amit támogatnának! Így addig jó még nem tudják! Addig sem próbálkoznak semmi ostobasággal! – Error/Goth kritikusan. És Nightmare/Palette egyetértett vele.
– Láthatnám én is a látható lelkedet? – kérdezte Nightmare/Palette tudva, hogy Error régen még a látható lelkét is elrejtette a világ elől. Nightmare is akkor látta először, mikor Error egy őrültebb pillanatába megpróbálta széttépni...
Nightmare tudta, hogy bár Error nem ragaszkodott az életéhez, nem is volt öngyilkos hajlamú. Csupán, mint a Pusztítás Istene az önpusztítás is a természete része volt... Szinte egy hobbiként űzte az öngyilkosságra tett próbálkozásait.
[Ne utánozzátok! Amit Error és Nightmare csinál, az sem érzelmileg, sem pszichológilag nem egészséges!]
A banda elől viszont ezt titokba tartották tudva, hogy nem reagálnának jól, ha tudomást szereznének róla.
– A szertartáshoz neked is meg kellett mutatnod nekik a lelked, ahogy nekem. Ráadásul te már láttad az enyémet! – érvelt Nightmare/Palette. Error/Goth kissé habozva bólintott, majd megidézte a glitches, a tavirózsára emlékeztető, enyhén áttetsző lilás-kék lelket, némi fehér és zöld színnel.
[Én szerkesztettem, akit érdekel oda tetem az eredeti képet a fejezet végére.]
"#A lila a rejtély, a misztikum, a Kitartás, az Állhatatosság-Közöny, a Bizalom-Bizalmatlanság, az Egyenesség-Titkolózó az Éberség-Hanyagság színe. Kék a Sebezhetetlenség, Becsületesség-Sebezhetőség, Tisztességtelenség, Hűség, Őszinteség, Egyensúly-Káosz, Intelligencia-Őrület színe. Világoskék a Türelem-Türelmetlenség, Nyugalom-Erőszak, a Fehér pedig a túlvilág színe míg a Zöld Kedvesség-Kegyetlenség színe. #" elemezte Error/Goth a mostani lelkét nézve, legszívesebben ugyanúgy széttépte volna, mint ahogy az előzőt.
Error-ként még a látható lelke is törött volt,
[Én rajzoltam]
ezért rejtette el és hozott létre egy illúziót, amit az ellenségei láthatnak.
De egészen élete utolsó pillanatáig még ezt az illúziót is sikerült titokba tartania az ellenségei elől. Emiatt is hitték azt, hogy nincs lelke... Nightmare, a hangok, Fate és ő maga volt az egyetlen, aki látta a látható lelkét!
Most viszont, mint Goth többször is meg kellett mutatnia... Ahányszor csak látta, a lelke közel sem tűnt annyira töröttnek, mint amilyenek kellene lennie! És bár így is elég nyomot hagyott rajta az előző élete a húrok, a szilánkok és a színek egy része formájába.
[Én szerkesztettem és rajzoltam egy részét]
[Fekete a Pusztítás és a Törött. Arany az Önzetlenség-Önzés, az Őszinteség, Törődő-Nemtörődömség színe. Ezüst a mágia, a misztikum, a rejtélye, az Egyediség, az Egyenesség-Titkolózó, az Egyensúly-Káosz, a Stabilitás-Instabilitás színe. Piros az Elhatározás-Kétség. Narancs a Bátorság, az Elhivatottság-Habozás, a Törődés-Nemtörődömség színe. Sárga az Önzetlenség-Önzés és Felelősségteljesség színe. Ezek a jelentések itt csak az ő esetébe érvényesek ebben a formában.]
De más volt a törött glitches viharhoz képest, amit egykor a lelkének nevezet... Régen a rejtett lelke inkább hasonlított egy színes mozaik ablakra, szilánkokkal és húrokkal körül véve...
Most a húrok és szilánkok valahogy nem illetek a színes szellem tavirózsához. Talán, ha törött lenne...
– Az újjászületés, tudás és bölcsesség jelképe... A pozitivitást leszámítva illik hozzád! – Nightmare/Palette félmosollyal. Error szerette a természetet, ami nyugalommal, csenddel és festői szépséggel vette körbe. De nem érezte úgy, hogy az újjászületés virága illene hozzá...
Ahogy a lelkét megidézte a státusza is megjelent, amire Nightmare szintén vetett egy pillantást. Ugyan úgy glitches volt, mint a lelke.
– El tudom képzelni milyen arcot vághattak mikor meg látták – ahogy nevetett, Error/Goth számára pár pillanatra meg szűnt a világ és csak egy csillag létezett.
– Igen eléggé furcsállják, hogy a Halál Istenének a gyermekének a lelke egy részben fehér virág.... – Error/Goth még mindig az előtte levő csillagot csodálva.
– Még annyit sem tudnak, hogy a fehér a túlvilág színe?! – Nightmare/Palette lenézően.
– Sokan elfelejtik, hogy a halál színe nem mindig a fekete volt! – Error/Goth már hozzá szokva a világ elvakultságához. Error/Goth eltüntette a lelkét, nem akarván tovább láthatónak hagyni. Nightmare/Palette egy mosollyal díjazta tettét pontosan tudva, hogy mennyire nem szereti mutogatni.
– Szóval el akarod mesélni, miért választottad a kristály madarat? – terelte a témát Error/Goth.
– Miközben a kórházba voltam meséltem egy történetet, amiben akaratlanul is egy törött szárnyú madárként jelképeztem magam...
Egy törött szárnyú madárként, aki a Főnixtől kapott újra szárnyakat – a szavai némileg meglepték Error/Goth-ot.
– Nem épp egy törött szárnyú madár az, ami elsőre eszembe jutna rólad... Ahogy a főnixet sem azonosítanám magammal... – Error/Goth.
– Figyelembe véve, hogy mennyi mindent túl éltél és mennyiszer álltál fel és folytattad még akkor is, amikor már senki más nem tette volna! Szerintem a Főnix nagyon is illik hozzád! – mondta meg a véleményét Nightmare/Palette. – Ami pedig a törött szárnyú madarat illeti, nem én választottam ő választott engem... – tette hozzá nemtörődöm hangnemmel. – Viszont, mint Palette nem használhattam ezt a jelképet, így a kristály madár mellett döntöttem utalva a múltbéli ridegségemre. Elvégre a kristály és a jég nem állnak olyan távol egymástól – vigyorgott. – De természetesen a speciális mágikus képessége miatt is választottam, ahogy azt Nova és Astronomy-nak is mondtam – válaszolt a kérdésre Nightmare/Palette. – Most, hogy ezt elmondtam esetleg te is elmondhatnád minek láttál engem – próbálkozott kiszedni belőle, vigyorogva. Error/Goth elmosolyodott.
– A sötétség és a tengernek rengeteg oldala van attól függően honnan nézed. Intelligens és büszke, nyugodt még is zavaros, szeszélyes, de megértő, őszinte mégis rengeteg titkot rejt, gondoskodó mégis kegyetlen, erős mégis sebzett, nyugalommal tölt el ugyanakkor megrémíti a körülötte levőket, veszélyes mégis elvarázsol a szépségével, ugyanannyi erővel tör össze, mint ahogy megment... – válaszolt az ujjait végig húzva a koponyája oldalán, élvezve, hogy az érintés többé nem jelentet szenvedést. Nightmare/Palette elpirult a szavai és a gyengéd érintése nyomán. Az eddig oly távolságtartó és megközelíthetetlenek tűnő Error, hirtelen túl közelinek tűnt.
"Ez minden bizonnyal Reaper-nek és Geno-nak köszönhető." gondolta.
– Soha nem tudod mikor fogsz ki egy vihart, mikor ránt magával, mikor öl meg, minden egyes találkozás egy próbatétel... Te voltál a sötét égbolt és a tenger mélye! Most viszont inkább emlékeztetsz egy csillagra, ami fényesen ragyog még az őt körülvevő sötétségbe is, ami távoli, mégis oly közeli... Te mindig is több voltál, mint egy egyszerű törött szárnyú madár, egy sokkal különlegesebb, távolibb, megfoghatatlanabb, nehezen felfogott misztikus lény – Error/Goth.
– Az egyetlen misztikus lény te voltál és te vagy! – jelentette ki Nightmare/Palette. A határozott kijelentés meglepte Error/Goth-ot.
– Mindig is ilyen voltál... – mosolyodott el halványan. Az önértékelés és a kötelesség tudat két olyan tulajdonság volt, amelyet hasonlóan kezeltek...
– Úgy mondod mintha te különb lennél! – Nightmare/Palette játékosan.
– Nem számít mit mondasz, nem tudod megváltoztatni azt ahogy én látlak! – Error/Goth játékos mosollyal. Makacs szavait hallva Nightmare/Palette el mosolyodott.
– Szóval elmeséled, hogy hogyan szabadítottad ki Geno-t? – Nightmare/Palette lelkes kíváncsisággal.
– Bevontam Geno-t a kódokkal való tanulmányaimba, majd a saját glitcheim használtam, hogy módosítsam a kódját a Save Screen-ek és Geno-nak. Geno az elején nem akarta kockáztatni a jólétem, de a makacsságom és kitartásom végül meggyőzte. A szüleim nagyon boldogok és büszkék voltak mikor sikerült! – mesélte Error/Goth. – Szóval milyen iskolába járni? – tette fel a saját kérdését.
– Az aurám miatt túlságosan is népszerű vagyok... Rendkívül bosszantó ahogy meg próbálnak a közelembe férkőzni! A tanártól függően az órák minősége is változó. A kötelező tantárgyakon kívül vannak választható tárgyak és plusz órák is. Szeretek új dolgokat tanulni, de zavaró amikor szándékosan rossz információt mondanak vagy amikor elhallgatnak valamit. Nem szeretem, amikor hülyének néznek vagy amikor úgy kezelnek, mint egy gyereket! Amikor csak tudok egyedül olvasok valahol vagy Nova és Astronomy-val vagyok. Nova és Astronomy sem szereti azokat, akik az aurám miatt akarnak megközelíteni és tesznek is róla, hogy távol tartsák őket. Emiatt kapnak is rosszindulatú megjegyzéseket és pillantásokat! Bántani is megpróbálták őket... De természetesen boldogultak! Ha ennyivel nem boldogultak volna, nem sok hasznukat venném a későbbi harcokba! – mondta Nightmare/Palette igyekezve ignorálni az emlékeit.
A tehetetlenség, ahogy ott feküdt, miközben kínozták, és az eget nézte maga fölött. A nap az égen visszanézett rá, a szél fújta körülötte a növényeket, kellemes délután volt, de Nightmare az estét várta. Az estét amikor végre egyedül hagyják, aludni mennek és eljön az ő ideje, hogy megkínozza őket! Erre a gondolatra elmosolyodott. Ez az emlék arra az időre nyúlik vissza, amikor Nightmare sötétebb, kegyetlenebb, önző, bosszúálló oldala egyre jobban jelen volt.
Nightmare még emlékezett arra az időre is, amikor csak Dream boldogságát kívánta, amikor csak az olvasás és a felfedezés elég volt a boldogságához! Eszébe jutott a magány, az elutasítás, ahogy a remény lassan méreggé vált...
A negatív alma is méreg volt, ami megölte benne a pozitivitást... De Nightmare nem bánta meg! A mások kínzása és szenvedése okozta negatív boldogság elég volt neki!
Mindenki, köztük maga Nightmare is úgy hitte képtelen pozitív érzéseket érezni! A pozitivitás kellemetlen volt a számára, a banda őszinte boldogságát viszont még ennek ellenére is a saját negativitásával védte meg és rejtette el Dream elöl! Ezért is hitték őket szívtelen őrült, pszichopata, gyilkosoknak! Mivel ez volt az egyetlen oldaluk, amit láttak.
Az egymással való törődésükre pedig könnyű volt azt mondani, hogy csak érdekből van vagy észre sem venni. A banda tagok sok mindent titokba tartottak a külvilág elől, de nem játszottak szerepet! Ellentétbe Nightmare-val, aki sokszor direkt rá erősíttet ezekre a gondolatokra. Ezzel is védve és marasztalva azt, ami az övé! Nightmare nem akarta, hogy legyen egy hely, ahova elmehetnek! Nem akarta, hogy legyen egy okuk elárulni őt! Tudta igazságtalan és önző, amit tesz! De nem mintha nem adott volna lehetőséget nekik, hogy válasszanak! Amíg nem árulták el, addig Nightmare jó királyként uralkodót és biztosított nekik mindent, ami kell!
– Star? – Error/Goth hangja zökkentette ki.
– Emlékek! – válaszolt félmosollyal. – De az iskoláról való többi részletről, majd érdemesebb lesz beszélni Nova-val és Astronomy-val, elvégre szükség lesz egypár beszédtémára velük is! – mondta Nightmare/Palette.
– Rendben! – egyezett bele Error/Goth. – Van még időd? – kérdezte egy csillag órát elő véve.
– Persze... Miért? – Nightmare/Palette.
– Mielőtt vissza kell menned, még szeretném, ha találkoznál Chaos-al – nyitotta meg a portált, Nightmare/Palette pedig gondolkodás nélkül vele ment.
[Köszönök minden visszajelzést és szeretettel várok minden olvasót, sokat jelent!
Hajnal]