[Írói megjegyzések / Az én gondolataim]
["Nightmare / Palette gondolatai" AU=Alternatív Univerzum rövidítése.
Figyelmeztetések: Rossz szándék, manipuláció, bántalmazás és kínzás említése, kegyetlenség, mellékszereplő halálának említése.]
Ahogy megbeszélték Mancs felkereste őt, Palette pedig titokba tanította. Bár Mancsnak az elején kétségei voltak Palette kora miatt, de hamar elengedte látva, hogy milyen jó. Mancs nagyon boldog volt mikor sikerült megvédenie magát. De ő bosszút akart, Palette pedig segített neki!
Palette a pozitív auráját használta arra, hogy elrejtse szenvedésüket, emellett manipulált is másokat, hogy eltereljék Dream figyelmét
és Mancs nyugodtan terrorizálhassa kínzóit. Nightmare kissé csalódót volt, mikor a kínzóihoz hasonlóan túlságosan is élvezni kezdte a helyzet adta hatalmat és szenvedésüket.
"Szembesítenem kéne vele, hogy amit csinál az pont ugyanaz, amit a kínzói is tettek vele?" gondolkozott el Nightmare. "Vagy talán csak rá kéne vennem, hogy ölje meg valamelyiket és számoljon a tettei következményével?" mosolyodott el sötéten.
– Mancs mi volt a legrosszabb dolog, amit tettek veled? – tette fel a kérdést Palette ártatlanul. Mancsa arca láthatóan elsötétedett a kérdés miatt.
– Szembesítettek vele, hogy milyen erőtlen is vagyok... Hogy nem számít hány sebet szerzek senkit sem fog érdekelni! Értéktelenek, szánalmasnak és erőtlenek éreztem magam miattuk! – Mancs válasza fájdalmasan emlékeztette őt a múltbéli énjére, aki hasonlóan érzet...
– Nem vagy erőtlen, ők csak túl sokan voltak! A többség egy olyan erő, ami még a legerősebbnek is gondot jelenthet! Az erő különben sem csak fizikai, hanem mentális is. A többség nem bírta volna végig csinálni, amit te... – a szavak maguktól jöttek, emlékeztette őt arra, hogy Bad Sans-ok menyi mindent túléltek.
Hogy aztán Fate mindent elrontson! Nightmare haragja szinte azonnal lángra lobbant a gondolatoll.
– Köszönöm Palette! – Mancs hálásan mosolyogva.
"Ne légy hálás, az igazi lecke még csak most következik!" Nightmare sötét mosollyal.
– Szívesen! – Palette angyali mosollyal.
– Most már mennem kell – ment órára Mancs.
– Szóval tényleg te tanítod... Tudod te mit tesz velünk? – Mancs egyik kínzója dühösen.
– Tényleg azt hittétek, hogy nem lesz következménye annak, amit tesztek? – Palette érzelemmentesen. – Ugyan nem kell megijedni! – nyugtatta meg mosolyogva. – Inkább mondd el mit szeretnél! – bátorította őt.
– Azt, hogy észre vegye, hogy túl messzire megy! – a dühös farkas fiú.
– Van egy ötletem – kezdte el részletezni a tervet. A farkas elmosolyodott, tetszett neki a terv. Palette pedig mosolygott tudva, hogy sikeresen csapdába csalta az áldozatát.
Ink és Dream tudtak Mancs-rol ahogy arról is, hogy Palette hogyan mentette meg őt a kínzóitól. Nagyon büszkék is voltak rá és szívesen engedték el Palette-t játszani vele.
Senki nem sejtet semmit, így minden pontosan úgy történt ahogy Palette tervezte.
A terv szerint a farkas megfélemlíti, halállal fenyegeti és rá támad Mancsra. Palette elszalad segítségért, pontidőbe oda hívva a szülőket, hogy hallják Mancs és a farkas vallomását. Ám a farkas nem ismerte Palette valódi tervét!
– Lehet, hogy mi kegyetlenek voltunk veled és minden nap bántottunk fizikailag és mentálisan, de ez nem jelenti azt, hogy te következmények nélkül bánthatsz minket! – a farkas fiú mielőtt újra Mancsra támadt. Palette pont időbe oda ért a szülőkkel, hogy hallják szavait és lássák ahogy Mancs önvédelemből halálos sebet ejt rajta. Mancs traumatizálva saját tettétől omlott össze. Dream és Palette a farkashoz sietett, hogy meg gyógyítsák, miközben a többiek Mancsot próbálták nyugtatni.
– Megöltem őt! Megöltem őt! – ismételgette Mancs.
– Nem ölted meg! – nézett Dream-ra és Palette-ra remélve, hogy a farkas fiú túl élte. De a válasz nemleges volt, a farkas fiú meghalt. – Önvédelem volt te nem akartad! – próbálta őt nyugtatni Ink.
Mancs csak sírt. A farkas pedig anélkül halt meg, hogy rájött volna, hogy Palette végig így tervezte.
"Tulajdon képen, még kedves is volt a részemről hagyni meg halni azok után, amit tett!" Nightmare egy cseppet sem sajnálva. Nightmare rengeteg kegyetlen dolgot tett, de sosem fog megbocsájtani vagy együttérzést mutatni az őt bántó idiótákhoz hasonlóknak! Ahogy a világnak sem, ami őt szörnyetegnek látta, miközben bántalmazok sokaságát engedik szaladgálni büntetlenül! Nightmare utálta őket! Teljes lelkéből utálta őket! Akárcsak Fate-t, aki azt hitte következmények nélkül meguszhattja évszázadok kemény munkájának tönkretételét.
<< >><< >><< >>
Pár órával az eset után, a szülök beszélgettek.
– Nem gondoltam volna, hogy az egyik bántalmazója ilyen messzire megy... – mondta az egyik.
– Mit fogtok most csinálni? – kérdezte Dream Mancs anyját.
– Új életet kezdünk, talán egy kis környezetváltozás segíteni fog neki elfelejteni a traumát... – válaszolt. Dream megértően bólintott.
– Ez azt jelenti, hogy nem láthatom Mancsot többet? – kérdezte Palette ártatlanul.
– Attól tartok, hogy nem... De biztos vagyok benne, hogy nem fogja bánni, ha írsz neki! – vigasztalta Dream. Mancs anyja pedig bólintással egyezett bele.
– Mancs igazán szerencsés, hogy ilyen barátja van, mint te! – Mancs anyja. Palette csak mosolyogva fogadta a dicséretet. Majd szüleivel együtt távozott.
<< >><< >><< >>
8 éves Palette azóta levelezik Mancsal és arra használta a traumáját, hogy bántalmazókat ölesen vele.
"Olyan gonosz vagyok!" nevetett magába Nightmare. Figyelembe véve, hogy milyen hatással volt Nightmare az őt érő fizikai, mentális és érzelmi kínzás, amely áldozata volt. Talán több együttérzésre számíthattak volna tőle a Mancshoz hasonlok, de Nightmare rendkívül szigorúan büntetett mindenkit bele értve saját magát is!
– Palette mit csinálsz? – kíváncsi Nova.
– Kérvényt írok, hogy részt vehessek tánc órákon és akrobatikán is – válaszolt Palette büszkén.
– Mi? Miért? – Nova meglepetten.
– Ha tippelnem kéne, ez is csak egy új hobbi arra, hogy magát fejlessze – Astronomy.
– Biztos vagyok, hogy tudsz róla, hogy a táncot mennyire hasonlítani szokták a harchoz?! – Palette.
– Igen – ismerte el Astronomy.
– Amikor pedig a szüleim harcolnak, sokszor olyan mozdulatokat csinálnak, mint az akrobaták, szóval arra gondoltam, hogy én is kipróbálom – Palette büszkén.
– A szüleid tudnak róla? – Astronomy.
– Igen... – Palette nem szeretve, hogy szinte mindenhez szüksége van az engedélyükre. – Nem csatlakoztok hozzám? Biztos vicces lesz! – csalta őket is.
– Nem is tudom... A mozgás nem tartozik az erősségeim közé... – Astronomy.
– Nem az én stílusom... – Nova szégyenlősen.
– Ok – fogadta el.
"Talán jobb is így!" Nightmare akinek szintén csak felemás érzései voltak. De úgy döntött add a dolognak egy esélyt hátha hasznos lesz.
<< >><< >><< >>
Egy ideje már járt tánc órákra és akrobatikára, és őszintén kényelmetlenül érezte magát egy kicsit az őt érő figyelem miatt. Nem szerette, hogy mások mondták meg mit csináljon, de látta, hogy hogyan segíti a mozgékonyságát, szóval igyekezet erre koncentrálni. Továbbra is folytatta a festékekkel való gyakorlást és a tőrök létrehozását. Igen tőrök! Úgy döntött, hogy kettővel is megtanul harcolni.
"Ink-nek a Piros a tűz, nekem viszont a piros inkább a láva... Ez meg magyarázza miért másabb, mint Ink-é!" Nightmare figyelve ahogy a piros festék, mint a láva úgy emészti el a leveleket.
Újonnan tanult mozdulatok, lendületét használva próbálta megformálni a két tőrt és sikerült is neki.
Az egyik egy teljesen zöld arannyal díszített penge, zöld markolattal, arany keresztvassal míg a másik tőr pengéje belül kék, míg az élei élénk zöldek voltak, az arany keresztvas fele pedig szárnyat mintázott. Nightmare elmosolyodott a minta láttán. A mágia szinte azonnal szilánkosra is tört a kezében.
"Létrehozni valamit egyáltalán nem könnyű, ahogy pusztítani sem, ha olyan szinten akarod csinálni, mint ahogy mi csináltuk régen Error-al! Nem csoda, hogy Ink nem vette jó néven, hogy tönkre tesszük azt a sok munkát, amit bele tesz egy világba! Csak közben ő sem gondolt arra, hogy a pusztításnak milyen árra is van! Nem mintha én mindent tudnék... Error sok titkot tartott! És magával is vitte őket..."
– Palette – ébresztette fel Dream. – Boldog születésnapot! Készen állsz a napra? – vidám mosollyal.
– Igen – pattant ki az ágyból. Dream mosolyogva nézte, ahogy a szekrényhez szaladt és ki rángatta a zöld ruhákat. Egy már megszokott ünnepség volt, ahol Blue csinálta a tortát az idő nagy részében pedig Nova, Astronomy, Divide,
Blueprint
és még pár gyerekkel játszott vagy csináltak valamit közösen. Miközben a felnőttek egymásközt beszéltek.
Idén az ajándék egy saját szoba volt. Ink az ő rajzai alapján, a világos zöld falakra festette a kitaszítottak erdőjét
és benne élőket a megbélyegzett vadmacskát, az elátkozott farkast, a sebzett hiénát, a kétarcú rókát, a galaxis főnixet, a kristály madarat, a csillag baglyot és szellem szarvast. A berendezés elég egyszerű volt, ezzel helyet adva, hogy Palette is kiélje a kreativitását. De Palette-t ez nem érdekelte, ő csak örült, hogy végre volt egy saját szobája!
– Ennyire tetszik? – mosolygott Dream látva Palette öröm könnyeit.
– Igen! Köszönöm! Köszönöm! – ölelte át őket Palette. Nightmare tudta, hogy ez csak egy kis lépés a szabadsága felé és bár a reakciója talán túlzó volt, de tényleg fullasztó volt számára ez a bezártság.
<< >><< >><< >>
Az ünnepség után Palette már az új szobájába aludt, de csak másnap pakolt át teljesen. A szülei pedig hagyták neki hagy pakoljon, látva menyire örül az új szobájának. Összebújva nézték a vidáman pakoló gyermekük. Végre volt egy kis szabad idejük és úgy döntöttek pihenek egy kicsit, mielőtt elmennek randira. Nem mintha Nightmare-t érdekelte volna, már hozzá volt szokva a párokra jellemző gesztusaikhoz, mint az összebújás, flört, kézfogás és puszilkodás. És az sem volt furcsa, ha időnként elmentek randira, miközben őt rábízták Blue-ra, Classic-ra vagy Outer-re.
– Palette mi megyünk randira – szólt neki Dream szeretetteljesen.
– Igen tudom! Minden rendben lesz már 9 éves vagyok, tudok magamra vigyázni! Menjetek és érezzétek jól magatokat! – Palette nagyon örülve a ténynek, hogy végre egyedül maradhat.
– Úgy lesz! Gyerünk Dream! – Ink megnyitva a kaput.
– Vigyázz magadra, szeretünk! – Dream adott egy puszit Palette homlokára mielőtt elmentek.
Abba a pillanatba, hogy Palette magára maradt abba hagyta a mosolygást.
A kellemes csend, a szabadság, hogy nem kell megjátszania magát, emlékeztette őt menyire egyedül van. Az utóbbi időben folyamatosan önfejlesztéssel és negativitás létre hozásával, töltötte minden szabad idejét, ezzel is lekötve magát.
– Kéne egy kis időt szánom magamra is – határozta el, majd elővett egy egyáltalában nem gyerekeknek való thriller könyvet és olvasni kezdte.
Jó pár óra olvasás után, fel nézet a könyvből a barátait jelképező falfestményekre. Kisé szomorú mosollyal értékelte a festményeket. Boldog volt, hogy valamilyen formába láthatta őket, de ugyan akkor emlékeztette is őt, hogy milyen távol is vannak tőle.
– Talán, ha elég idős leszek, hogy egyedül is járhassak az Au-kba meg próbálhatnám megkeresni őket... Nem az nem lenne jó ötlet! Nem kéne újra bele rángatnom őket, az egyensúlyért való harcba... Már így is elég időt rá áldoztak és most már igazán megérdemelnék a boldogságot és a szabadságot! Inkább az eredeti tervet kéne folytatnom és létre hozni egy új csapatot... – gondolkodott hangosan.
– Mégis hány évnek kell még eltelnie, hogy végre szabadon járhassak a világokba? – tette el a könyvet rossz kedvűen, majd kezdet el az alváshoz készülődni. – Nemsokára haza érnek és biztos rám fognak nézni, mielőtt aludni mennek. Fontos, hogy lássák milyen jól boldogulok önállóan ahhoz, hogy minél hamarabb elengedjenek! – motiválta magát mielőtt az álomvilágba tért.
Dream és Ink nem sokkal később meg is érkeztek és ahogy gondolta rá néztek. Büszkén össze is mosolyogtak látva az alvó Palette-t. Dream jó álmokat adott neki mielőtt Ink-el együtt aludni tért.
"Hogy én menyire utálom ezt!" Nightmare igyekezve nem harcolni Dream mágiája ellen. Az álom világa titkos részét, most is el rejtve előle. "Még is mit kéne tennem, hogy elérjem, hogy többé ne csinálja ezt?! Már régóta tanít látja, hogy fejlődők és hogy nincsenek rémálmaim gondolhatná, hogy magamtól is kézben tudom tartani az álmaim! Akkor meg mégis minek piszkál bele? Talán szóvá kéne tennem... Nem tudom meddig leszek képes még elviselni ezt!"
<< >><< >><< >>
Másnap Palette a szavakat kereste, hogy hogy vehetné rá Dream-ot, hogy ne piszkálja az álmait.
– Tudom, hogy nem szeretnéd, hogy rossz álmaim legyenek, de már elég idős vagyok, hogy tudjam kezelni és szeretném, ha több teret hagynál nekem... – Palette óvatosan.
– Én csak jót akarok neked... – Dream zavartan.
– Tudom! De hagynod kell, hogy magamtól is ki tapasztaljak dolgokat! – érvelt Palette.
– Palette-nak igaza van Dream! – Ink, mielőtt Dream bármit is mondhatott volna.
–...Tudom csak aggódom! – Dream kissé csalódottan.
– Nincs miért aggódnod, hisz a legjobbaktól tanultam! – Palette. Dream elmosolyodott szavait hallva.
– Rendben van, de szólj, ha kell a segítségem! – egyezett bele végül Dream.
– Úgy lesz! – hazudta Palette angyali mosollyal.