[Írói megjegyzések / Az én gondolataim]
[Több mint valószínű hogy tele van nyelvtani hibákkal. De kérlek ne ezekre hanem inkább a történetre koncentráljatok.
"Nightmare / Palette gondolatai" AU=Alternatív Univerzum rövidítése.
Figyelmeztetések: Rossz szándék, manipuláció, csúnya szavak, szereplő halála, Nightmare utálatos megjegyzései Dream és Ink kapcsán.]
Az erdős eset után egy darabig a felnőttek sokkal figyelmesebbek lettek. Ezzel kissé megnehezítve Palette dolgát. Így inkább a tanulásra és fejlődésre fordította a figyelmét. Sokat tanult Ink és Dream-töl. Emellett a kettős álom világot is az erejének fejlesztésére használta.
Nova és Astronomy-val is egyre több időt töltött. A Kitaszítottak Erdejének tagjai a Szellem szarvas, Csillag bagoly és Kristály madár Au-kban való kalandjai volt a kedvenc játékuk. A legjobb az volt amikor tényleg kalandozhattak egy-egy Au-ban!
<< >><< >><< >>
Astronomy 5 éves volt mikor is elkezdte a tanulmányait Sci és Outer oldalán.
Palette ekkor még 4 éves volt és már jó pár dolgot tanult a szüleitől. Köztük a gyógyítást, írás, olvasást, különböző alkotói folyamatokat és saját mágiájának az elsajátítását is.
Palette amikor csak tudta továbbra is manipulált másokat, megpróbálva némi negativitást létrehozni.
A többség azt gondolná, hogy Palette csak egy gyerek és senki sem venné elég komolyan hogy hallgasson rá. Ám Palette már 1 éves kora óta manipulálta a gyerekeket és a pozitív auráját használva valamelyest a felnőtteket is. Tett róla hogy csak egy ártatlan gyereknek lássák őt. Hogy senki sem feltételezze róla hogy rosszat akar.
Palette az előző életéből adódóan rendkívül jó volt az őt körülvevők érzelmeinek olvasásában. És kivétel nélkül használt fel minden érzelmet amit csak tudót arra hogy manipuláljon másokat. A legkönnyebb a kíváncsiságot volt felhasználni így azt használta a legtöbbször.
Buzdította őket arra, hogy próbáljanak ki valami veszélyeset.
– Miért nem nézed meg? – vonta kérdőre a nyúl gyereket.
– Mert nem akarok bajba keveredni! – indokolta.
– Viszont ha sikerül akkor tökéletes lehetőség lenne, hogy bebizonyítsd mire is vagy képes! – bátorította Palette. Ezúttal az önbizalmát és a bizonyítási vágyát használva a célja eléréséhez.
– Valóban ez egy csodálatos lehetőség lenne megmutatni, hogy nincs miért aggódniuk és hogy igen is meg tudom magam védeni! – magabiztossággal telve.
– Így van mutasd meg nekik! Én tudom, hogy sikerülni fog! – lelkesítette.
– Még szép hogy sikerülni fog! – elfelejtkezve minden kétségéről és bizonytalanságáról ment hogy bebizonyítsa, hogy igen is meg tudja magát védeni.
"Jobban szeretem saját kezűleg ölni!" jegyezte meg magának Palette tudván, hogy nem fogja túlélni és hogy technikailag most ölte meg őt! "Hiányzik a kínzás, a pusztítás, a harc izgalma az ahogy küzdenek az életükért! Tény, hogy voltak hátul ütői például hogy szinte az egész Multiverzum utált és a halálom akarta de hiányzik a régi életem! Viszont amíg nem vagyok elég erős hogy fel vegyem velük a harcot addig túl veszélyes lenne hagyni, hogy bárki is rájöjjön az igazságra! Bár kétségkívül jó sok negativitást generálna Dream részéről!" mosolyodott el sötéten. "Dream szerencsés hogy a bosszúnál vannak fontosabb dolgok is amivel foglalkoznom kel például tenni róla hogy ez a nyomorult világ ne haljon meg a túlsók pozitivitástól! Olyan bosszantó! Miért is érdekel ez engem? Annyival könnyebb lenne egyszerűen hagyni mindenkit meghalni! Nem! A banda tagjai még mindig itt vannak valahol a világba! Ezen kívül nem áll szándékomba hagyni, hogy Fate élve megússza! A saját két kezemmel fogok végezni vele! Nem nem is csak szimplán végezni vele hanem halálra fogom kínozni!" nevettet gonoszan. Fate természetesen csak mosolygott rajta. Elvégre tudta, hogy Palette-nek még annyi esélye sincs ellene mint amennyi Nightmare-nek volt!
A harc zaja szinte azonnal oda vonzotta a felnőtteket de már túl késő volt a gyermek már halott volt mire oda értek! Már Palette előtt is voltak balesetek és Dream meg Ink tudta, hogy nem tudják mindentől megvédeni őket! De ettől függetlenül nem volt kevésbé fájdalmas végig nézni ahogy kétségbe eseten próbálják megmenteni a már halott gyermeket. Ink ilyenkor mindig valamelyest kényelmetlenül érezte magát. Miközben Dream átérezve a veszteséget hullajtott könnyeket! Az efféle események mindig eszébe juttatták, hogy vesztette el Nightmare-t!
Ink már régóta vigasztalta őt azzal hogy a testvére meghalt az átváltozás során! És hogy akivel harcoltak az csupán a negativitás által teremtett szörnyeteg volt aki megölte Dream valódi testvérét... Már a gondolat is fájt Dream-nak elvégre éveken keresztül harcolt abba a reményben, hogy még meg tudja menteni testvérét! Nagyon nehéz volt elfogadni a halálát... Fájt túlságosan is fájt! Nem csak mentálisan de fizikálisan is sebezte őt! A saját és a környezetében lévő negativitás túl sok volt neki!
– Palette... – suttogta Dream felismerve, hogy valószínűleg nem ő volt az egyetlen akit a negativitás sebzett fordította azonnal felé a tekintetét. Palette könnyei egymás után folytak végig az arcán. Láthatóan nem értette, nem volt hogy értse mi is történik! Csak érezte a szomorúságukat és Dream-hoz hasonlóan elkezdett velük együtt sírni... Ink zavart volt nem tudta kit is kéne vigasztalni a családot ami ép most vesztet el egy gyermeket vagy saját családját akik velük együtt sírtak...
– Sajnálom! – sírt Palette.
– Rendben van Palette nem a te hibád volt! – vigasztalta Dream.
"Milliókat öltem és kínoztam, nem egyszer végig néztem ahogy családok siratják elveszett tagjaikat vagy könyörögnek azért hogy hagyjam életbe őket! Én pedig csak nevetem rajtuk és a szenvedésükön! Még most is emlékszem a szenvedésük édes izére! Olyan volt mint egy rendkívül finom sütemény, aminek kiélvezve minden percét és amiből még többet akartam! Miután a gyűlölet és bosszú lángjai elcsitultak, ismertem csak fel hogy pontosan azzá a szörnyetegé váltam amitől annyira féltek! Nem tudtam mást csak nevetni azon hogy milyen ironikus is ez! Most pedig itt állok és könnyeket hullajtok azért hogy mindenkivel elhitessem, hogy pontosan az az ártatlan kis angyal vagyok aminek ők hisznek engem! Az után hogy elvesztetem Killer, Horror, Dust, Cross és Error-t jóval könnyeben képessé váltam felfogni a veszteséget amit okozok!
Ellentétben azzal mikor a harag teljesen elvakítót most sokkal tisztában láttam, mit is teszek másokkal! Egyensúly ide vagy oda, a tény az hogy az együttérzés képessége mellet, az egyik legnagyobb problémám az hogy nem ölhetem meg a saját kezemmel, elég sokat árulkodik arról hogy ahogy Error is mindig mondta egy rendkívül speciális fajta szadista lettem!" kuncogott magában.
– Ha egy kicsit jobban figyeltünk volna rá! – fakadt sírva az anyja.
– Nem a ti hibátok volt! – próbálta vigasztalni őt Dream.
"És tényleg még csak nem is feltételezi senki sem hogy én tettem! Annyi kegyetlenkedés után ki gondolta volna, hogy ilyen jó vagyok a jófiú szerepébe? A könnyek, a szavak, a mosoly, a hazugságok minden magától jön, mintha mi sem lenne természetesebb mintha erre születem volna... Mondjuk talán nem kéne ennyire meglepődnöm, elvégre éveken keresztül hazudtam Dream-nak és hitetem el vele hogy minden rendben van! Az után pedig elhitetem szinte az egész Multiverzum-al a mások szenvedésén való szórakozáson túl nincsenek érzelmeim! Senki fejében soha meg sem fordult volna, hogy a szörnyetegnek akitől úgy rettegnek igen is vannak érzései..."
– Dream talán jobb lenne őket magukra hagyni.... Hagy gyászoljanak... – Ink láthatóan kissé kényelmetlenül.
Dream erőtlen bólintással egyezett bele.
– Gyere Palette! – Palette nem kérdezett és nem mondott semmit csak követe őket haza. Végül pedig hárman összebújva aludtak el. Palette maga sem teljesen értette, hogy lehetett ennyire nyugodt már csecsemőkorától kezdve... Mikor vált ilyen természetesé az ölelésük és a közelségük... Talán köze lehet ahhoz az időszakhoz mikor az ösztönös énjére hagyta az irányítást. A teste pedig egyszerűen csak megszokta, a tudata pedig túlságosan is el volt foglalva a bosszúval és az egyensúllyal ahhoz hogy ilyesmin gondolkozzon... Most pedig már legfeljebb csak teóriái lehetek a dologról! Elvégre ő maga sem volt biztos a dolog, a lehetőségek tárháza pedig szinte végtelen volt...
<< >><< >><< >>
Palette 5 éves volt és még mindig nem kapót közel sem annyi szabadságot amennyit szeretet volna!
"Ez olyan bosszantó!" mérgelődött Nightmare már sokadjára. Tudta, hogy legalább tízen évesnek kell lennie, hogy megengedjék neki hogy egyedül is járjon az Au-kba! De ettől függetlenül nem utálta kevésbé hogy várnia kell! Mit ne mondjon meglehetősen furcsa viszonyban állt a türelemmel! Elvégre egyszerre volt rendkívül türelmes és rendkívül türelmetlen is!
– A szüleim sokszor említették hogy te és ők együtt harcoltatok a gonosszal... – hozta fel a témát Palette kíváncsian.
–...Igen harcoltunk közösen hogy megvédjük az Au-kat – Blue azon gondolkozva mennyit és hogyan mondjon el. – Ám végül vélemény különbség miatt a Csodálatos Blue nem vet részt a végső harcban... Azért pedig hogy ne ismétlődjön meg ami történt az Elképesztő Blue úgy döntött hogy inkább távolságot tart és semleges lesz! – mesélte.
[Bocsánat Blue beszéd stílusa miatt!]
– Miért döntött így? – Palette már tudván a választ.
– Szerintem nem voltak olyan gonoszak mint ahogy a többség gondolta őket... Szerintem össze tudtunk volna velük barátkozni ha adtak volna rá elég esélyt és időt! – Blue kissé csalódottan.
– Biztos vagyok benne hogy szívesen a barátaid lettek volna! – Palette határozottan.
– Még szép hogy azok lettek volna! Elvégre ki nem akarna a Varázslatos Blue barátja lenni?! – Razzberry szeretet teljesen.
– Mehehehe – nevetett Blue vidáman. Palette csak mosolygott rajtuk.
"Blue azon kevés személyek egyike volt, akinek önző módon nem okoztam szenvedését! Persze ez nem jelenti azt hogy harcolnák is érte! Ha ő elrontja magának akkor bizony úgy járt! Annyira nem voltunk jobban hogy érdekeljen! A csapat tagjai az egyetlenek akik érdekelnek és még őket sem kíméltem soha! Nem kőnnyű dolog speciális fajta szadistának lenni!" mosolygott jót a gondolaton.
– Észrevettem, hogy Astronomy, Nova és a többiek többet járnak ide... – Palette óvatosan.
– Igen... De ez nem miattad van! Csak a szüleid és Razz nem igazán jönnek ki annyira jól egymással... De ne aggódj a Csodálatos Blue ugyan úgy szeret téged is ahogy a többieket! – ölelte magához Blue.
– Köszönöm ez sokat jelent nekem! – viszonozta az ölelést Palette.
– Ez semmiség! Mehehehe – nevetett vidáman. – Biztos vagyok benne hogy a szüleid is sokszor mondják mennyire szeretnek is téged! – Blue szeretet teljesen.
"Mondani mondják... De a folyamatos elvárások és a velük való közös múltam miatt a szavaik üresnek tűnek... Elvégre tudom, hogy a végén amikor kiderül az igazság, nem fog számítani semmit sem! Ugyanúgy ki találnak majd egy sztorit és meg fognak majd tagadni ahogy előzőleg tették! Ez is mutatja mennyire nincs szerencsém „vér szerinti" család terén..." Nightmare kissé szomorúan.
– Igen! – Palette a tőle telő legvidámabb mosollyal.
– Palette? – Razz és Blue érezve, hogy valami nincs rendben.
– Én csak úgy érzem, hogy nem vagyok elég jó... – ismerte el Palette.
– ... – néztek össze. – Ha gondold mi is taníthatunk téged egy kicsit – ajánlotta fel Razz.
– Tényleg? – Palette őszinte meglepve.
– Igen, ez lesz a mi kis közös titkunk! – lelkes Blue.
– És mi van ha rosszra fogom használni? – Palette kissé óvatosan. A két felnőtt meglepetten nézet rá.
– Tudod az hogy mit is számítunk rossznak eléggé személyfüggő tud lenni... – kezdte Razz. –Például az én világomba az egymással való gonoszkodás a mindennapjaink része volt és lenézték, gyengének titulálták azokat akik kedvesek voltak másokkal! De Blue megmutatta nekik hogy ez nem így van és megtanulták tisztelni a kedvességet is! Szóval ha a helyzet úgy kívánja ne félj rosszat tenni! Mi meg fogjuk érteni! – biztosította őt.
"Egy kicsit én is ebben reménykedem... Ahhoz hogy a világ túlélje szükségem lesz olyanokra, akik megértik az egyensúly és a negativitás szükségességét!"
– Így igaz! Az Elkepesztő Blue-ra és Utánozhatatlan Razz-ra mindig számíthatsz! – vidám Blue.
– Köszönöm – ölelte át őket Palette.
– Bármiről is van szó, együtt biztos megtaláljuk a megoldást! – magabiztos Blue.
– Igen... – Palette reményteljesen.
"Kíváncsi vagyok, hogy vajon Dream hányszor használta úgy a pozitivitást ahogy én?! A valódi érzelmeit szomorúságot, kétségét eltörölve a világ pozitivitásával, nem olyan nehéz mindig pozitívnak maradni! Még akkor is ha ez a pozitivitás nem a sajátja könnyen használhatta arra hogy reményt adjon vele másoknak!" gondolkodott el Nightmare.
– Palette ideje menni! – Dream.
– Már? De még csak most kezdett igazán izgalmas lenni! – Palette kissé csalódottan.
– Ne aggódj! Majd legközelebb folytatjuk! – vigasztalta Blue. Palette pedig vidám bólintással fogadta el.
– Úgy tűnik jól érezte itt magát! Köszi hogy vigyáztok rá – Dream hálásan.
– Nem gond! Mi is jól éreztük magunkat! – vidám Blue.
– Ezt jó hallani! Nos ideje mennünk! Viszlát! – siettette meg egy kissé a dolgot Ink.
– Viszlát! – köszönt el Blue elnézően, míg Razz kissé rosszallóan. Amit Palette és Dream kedvesen viszonoztak.
"Csak nem halványulóban van a fiola hatása és azért siet ennyire?!" kuncogott magában Nightmare.