𝙅𝙪𝙣𝙜𝙠𝙤𝙤𝙠
Minden és mindenki idegesített, a düh pedig felperzselte a vérem, amely tűzforróvá lett és csak arra késztetett, hogy elégtételt véve, megszabaduljak az engem felemésztő indulatok alól.
Egyáltalán nem terveztem, hogy elmegyek Jiminhez, de miután az amerikai ügyfeleink az utolsó pillanatban szerződést bontottak képtelen voltam kordában tartani a mérgemet és csak a szőke fiúra tudtam gondolni, akin tökéletesen levezethetném az indulataim, de emellett mégis felhergelt az, hogy annak ellenére, hogy Jimin az enyém, még mindig nem volt túl hasznos számomra.
Persze, úgy véltem, teljesen ésszerű döntéseket hozok és valóban nem származna túl sok javam abból, ha nem vigyáznék a teste épségére, de abban a pillanatban, ahogy megláttam őt az ajtóban, azokban az ócska ruhadarabokban teljesen elborult az agyam.
Gyűlöltem, ha ellenszegülnek az akaratomnak, Jimin mégis pontosan ezt csinálta és ez számomra tűrhetetlen.
Nem bántam egy percre sem, amit vele tettem. Minden ütést tökéletesen megérdemelt. A nyögései és az összes rezdülése erotikusnak hatott, egyszerűen gyönyörű volt ez a kéjes szenvedés. Dühös voltam, de ahányszor hatalmasat csattant az övem, kerek fenekén és formás combjain, egyre inkább felizgultam és az idegességem is enyhülni látszott.
Ahogy szinte teljesen belelendültem a szépségem kínzásába, észre sem vettem, hogy kezdem átlépni a határokat.
Akartam a szenvedését, mert gyönyörű volt és úgy hatott rám, mint másokra a személyes szenvedélyeik; akár a drogfüggőség, alkoholfüggőség és szerencsejátékfüggőség. Számomra pedig mások kínzása jelentette a függőséget, viszont amióta megláttam a szőke fiút pontosítottam magamban a definíciómat a tulajdon függőségemről. Valójában Jimin szenvedésének gyönyörűséges látványa az én addikcióm.
Sosem élveztem így senki fájdalmas nyögéseit, sőt volt olyan alkalom, hogy betömtem néhány illető száját, mert irritált a hangjuk. Jimin viszont egészen más volt. Az ő hangja kifejezetten izgató és szépséges. A legapróbb mozzanataival is képes volt felizgatni, ami egyszerre bosszantott és vonzott. Tudtam, hogy nála tökéletesebb alanyt sosem találhattam volna magamnak.
- Remélem sikerült megtanulnod, hogy nem éri meg ellenkezni velem! - förmedtem rá és erősen belemarkoltam a kipirosodott és sebes fenekébe, amitől felnyüszített és erőtlenül markolt a lepedőbe, miközben szemei csillogtak a gyönyörű könnyektől, melyek miattam léteztek.
Tüzetesen pillantottam végig gyönge, aprócska testén, amely végtelenül felizgatott engem, ezért erőteljesebben vájtam ujjaimat kerek hátsójába és élveztem, ahogy a fájdalomtól szépségesen eltorzulnak vonásai és fojtott hangon nyöszörög.
Hirtelen az oldalára fordítottam, hogy megbizonyosodjam egy sejtésem felől, ami már jó ideje nem hagyott nyugodni.
Önhitt mosoly szökött arcomra, mikor beigazolódott, hogy újfent igazam volt.
Park Jimin felizgult attól, hogy egy szíjjal sebesre vertem a gömbölyű fenekét.
- Szóval tényleg élvezted. - pillantottam fel könnyáztatta arcára, ő viszont nem volt hajlandó rám nézni. - Tetszett neked igaz? - kérdeztem erélyesen és a hajába téptem, hogy végre rám nézzen. - Szereted, ha bántalak, ugye? - fordítottam vissza egy mozdulattal a hasára és magam alá nyomtam. - Válaszolj! - markoltam újra a szőke tincsei közé, majd váratlanul a fülébe haraptam, mire édesen felnyögött. - Ne kelljen kétszer mondanom! - mormoltam vészjóslóan nyakába, majd ott is megharaptam, hogy megértse; velem nem éri meg szórakozni.
- Neh...n-nem tudom. - nyöszörögte nehezen, viszont szavait hallva nem az elégedettség fogott el, hanem sokkal inkább a düh.
- Mi az, hogy nem tudod? - förmedtem rá.
- Talán azt akarod, hogy tegyem ezt még világosabbá, mindkettőnk számára? - téptem egyre durvábban a haját, amitől fájdalmasan nyögött, azon a vékonyka hangján.
- Hát legyen! - eresztettem el világos tincseit, így azonnal visszahanyatlott a matracra.
- Bebizonyítom, hogy mire is van szüksége ennek az apró testnek, ha számodra ez valóban nem egyértelmű, szépségem. - mormoltam nyaka érzékeny bőrére a szavakat, amitől érezhetően megremegett, majd szívi és harapdálni kezdtem a területet, durvaságom pedig egy kicsit sem fogtam vissza. Kecses válla vonalán is végig haladtam, miközben három ujjamat Jimin vastag ajkai közé nyomtam, majd erősebben szívtam meg puha bőrét, mire nem mert ellenkezni és azonnal szopni kezdte ujjaim kissé ügyetlenül, de legalább próbálta teljesíteni a rá kiszabott feladatot.
Miután meguntam a bénázását, ujjaim kihúztam szájából és lecsúsztattam a kezem kerek fenekéig, majd minden finomkodás nélkül két nedves ujjam is belé nyomtam, minek következtében a szőke fájdalmas nyögésekkel jutalmazott ezen tettemért, amit tudom, hogy ő is élvezett.
Nem vártam egy kicsit sem azzal, hogy harmadik ujjam is belé vezessem, majd kíméletlenül ujjazni kezdjem. Elégedetten hallgattam azokat az egybefüggő és édes nyögéseket, amelyek Jimin dús ajkai között szöktek ki.
Durva és gyors tempóban mozgattam ujjaim, a szűk és forró nyílásában, ezzel az őrület határára sodorva a szőkeséget, engem pedig az ő erotikus látványa kergetett őrületbe.
- Hogy merészelsz felizgatni? - emeltem fel a hangom ezzel egy időben, pedig egy lassabb, viszont jóval erőteljesebb tempóra váltottam, ami számomra felettébb imponáló reakciókat váltott ki Jiminből.
- Tudod néha annyira bosszantó vagy, hogy olyan módokon akarlak megbüntetni és bántani téged, ahogyan eddig még senkivel sem tettem. Ugyanakkor kénytelen vagyok tekintettel lenni a roppant törékeny és gyönge testedre. Ez pedig még inkább felhergel, tisztában vagy vele? - nyomtam, kíméletlenül, teljesen tövig belé az ujjaimat, ami egy elcsukló nyögést eredményezett egyenesen a szőke szépség ajkairól.
- Meg kell bűnhődnöd, amiért ilyen hatással vagy rám! - ejtettem ki teljes komolysággal a szavakat, majd kihúztam a kerek fenekéből az ujjaimat, amit nyöszörögve reagált le.
- Most mit szeretnél? - hajoltam a füléhez és ügyeltem hangom mélységére, amely bárki számára kéjsóvárnak hatna.
- Élvezted volna, ha olyan keményen megujjazlak, hogy sikítva érjen el a gyönyör? Vagy ez esetleg nem is lett volna elég? - martam csípőjére és kerek seggéhez nyomtam merevedésem, amelyet még az alsóm, illetve a nadrágom anyaga fedett, de egy percbe sem telt, hogy lerángassam a felesleges ruhadarabokat, majd a szőkeség ánuszához dörgöltem nemességemet, ami vélhetően nagyon is tetszett neki, a kéjes sóhajaiból ítélve.
- Igazából most is azt reméled, hogy majd kíméletlenül megbaszlak. - duruzsoltam a füle mellett a mocskosabbnál mocskosabb szavakat.
- Szeretnéd, ha tövig beléd nyomnám a farkam és élveznéd, hogy belülről majdnem szétszakít. Akarod, hogy durván megdöngesselek és közben megszorongassam a kecses nyakadat. - mondtam, miközben egyik kezem az említett testrészre csúsztattam és rá is szorítottam.
- Egyre hevesebb a pulzusod. - vigyorodtam el halványan.
-Édes, hogy megint igazam van, de mondanom kell egy szomorú dolgot. - ecseteltem neki, miközben másik kezemmel erősen megmarkoltam a csípőjét.
- Meg kell büntetnem téged, így ne is reménykedj abban, hogy megkapod, amire vágysz. - közöltem vele.
- Viszont helyre kell hoznod, amit te okoztál. - jelentettem ki határozottan, majd elengedtem Jimint és karon ragadva húztam le az ágyról, egyenesen a földre.
Lábaim előtt hevert ez a meztelen szépség, az ijedt tekintete pedig csak egyre inkább feltüzelt.
- Gyerünk! Szopj le gyönyörűm, amíg szépen mondom! - téptem a hajába és addig húztam világos tincseit, ameddig fel nem térdelt.
Fejét egyre közelebb toltam meredező tagomhoz és elmosolyodtam, mikor megláttam újra előtörő könnyeit.
- K-kérlekh, én nem tudom... - pityeredett el édesen, pedig igazán az eszébe véshette volna, hogy nálam nincs kegyelem.
Nem érzek könyörületet senki felé, iránta meg főképp nem.
Miért kéne kímélnem, ha legbelül élvezi, hogy bántom és megalázom?
- Ez nagyon aranyos, de kicsit sem érdekel. - voltam vállat. - Majd én irányítalak, te csak szopj szépen! - markoltam erősebben a haját.
- Nyisd ki a szád! -utasítottam ellentmondást nem tűrő hangon, de mikor percek múltán sem teljesítette parancsom, hátra rántottam a fejét és erőszakkal nyitottam ki a száját, majd a farkam is begyömöszöltem a dús ajkai közé.
Elégedetten mordultam fel és csípőmet durva mozdulatokkal löktem előre, ezáltal egyre mélyebben járva a szőke szájában.
Nem érdekeltek a könnyei, nem érdekelt, hogy fuldoklik. Meg akartam büntetni és ki akartam elégülni.
Selymes tincseit tépve mozgattam fejét lökéseimmel ellentétesen, így még nagyobb élvezetet okozva magnak.
Apró kezeit combomnak nyomva próbált hátrálni, de olyan kis gyönge volt, hogy meg sem éreztem ezen cselekedetét.
Megint gyönyörű volt, izgatóan gyönyörű.
Tetszett ez a kétségbeesett, tehetetlenül kínlódó látvány, amit nyújtott. Az élvezet pedig nőttön-nőtt, ahogyan őt néztem, miközben a kicsi szájában mozogtam a saját akaratom szerint.
Alapvetően nehéz volt engem hamar a csúcsra juttatni. Sokáig bírtam az ágyban, de Jimin annyira ingerelt, hogy nem tudtam tartani magam.
Mikor éreztem, hogy közel a vége, bosszús lettem miatta, hiszen ez is a szőke hibája.
Erősen téptem a haját és erőteljesen löktem a csípőmmel, hogy még mélyebben elnyelje nemességem.
Hangosan felmordultam, mikor tövig nyomtam méretem a szájába és ezzel egy időben el is élveztem.
Miután kihúztam a farkam dús ajkai közül, megragadtam az állát, hogy még véletlenül se köphesse ki az ondómat, ami még nem folyt le a torkán.
- Nyeld le szépen! - parancsoltam rá, ő pedig megadóan tette, amire utasítottam.
Miután eleresztettem az állát köhögve hanyatlott a padlóra, én pedig nem is törődve vele visszavettem a nadrágom, majd elindultam kifelé, de a szoba ajtajában még visszafordultam a földön heverő fiú felé.
- Egyébként, borzalmas ez a háznak csúfolt valami, amiben élsz. - fintorodtam el a repedezett, koszos falakat és minősíthetetlen berendezéseket látva.
- Ha van eszed megfontolod az ajánlatom és hozzám költözöl. Hidd el mindketten jobban járnánk.- mondtam lepillantva rá.
- Mindenesetre, holnap reggel pontosan nyolcra legyél az irodában és hozz kávét. Ne feledd, feketén! - jegyeztem meg és nem pazarolva tovább az időm távoztam a kicsi és rossz állapotban lévő lakásból.
Nem értettem Park Jimint. Talán önmaga előtt is tagadja, hogy szereti a kínt, viszont én úgyis elérem, hogy megtörjön és belássa, ő tökéletesen kielégít engem, én pedig az ő rejtett vágyait.
Sajnálom, sajnálom, sajnálom... Tudom, hogy borzasztóan sokat csúsztam a résszel, de a júliusi hónapom nagyon be volt táblázva és most sem ígérek semmit, de talán augusztusban kicsit jobban lesz időm az írásra is.