[Írói megjegyzések / Az én gondolataim]
["Nightmare / Palette gondolatai" AU=Alternatív Univerzum rövidítése.
Figyelmeztetések: Rossz szándék, manipuláció, csúnya szavak, rosszullét, Nightmare utálatos megjegyzései Dream és Ink kapcsán.]
Nightmare-nak felemás érzései voltak a gyógyulás miatti kényszer pihenő kapcsán. Egyrészt jól esett, hogy a tudata újra pihenőt vehetett a Palette néven ismert börtönétől, másrészt időpazarlásnak érezte, a szédülés és rosszullétek rendkívül kellemetlenek és nyomasztóak voltak, végül pedig utált gyenge és beteg lenni.
Ezen kívül nagyon is zavarta őt az, hogy csak a tudatát tudta irányítani, de a testét nem. A betegség miatt olyan volt mintha a tudata megint külön életet élne a testétől... Tőle függetlenül vesztette el újra és újra az eszméletét miközben Nightmare tudata ott maradt az eszméletlen testbe. Elég unalmas volt így sokszor inkább ő is aludni ment lévén, hogy szinte nem csinálhatott semmit anélkül, hogy Dream észre venné...
És tény, hogy Dream azelőtt elég elvakult volt, hogy ne vegye észre az igazságot de Ink jobbkezeként sokkal felelősségteljesebb lett és sokkal több figyelmet szentel kötelességének. Emiatt sokkal nehezebb észrevétlenül piszkálni a pozitivitást vagy az álmokkal kapcsolatos dolgokat. Betegeskedése során Palette elég sok jókívánságot kapott levelek és tárgyak formájába is.
Ép az ágyán felülve olvasgatta őket mikor a szülei hoztak még egy adagot.
– Látod mennyien szeretnék, hogy minél hamarabb meggyógyulj?! – Dream rendkívül boldogan.
– Ha lehet, akkor szeretnék vissza írni nekik és megköszöni a kedvességüket – kérte szüleit Palette halvány mosollyal az arcán. A szülei aggódva néztek össze.
–...Biztos vagy bene, hogy elég jól érzed magad ehhez? – kérdezte Ink óvatosan.
– Úgy gondolom, hogy egy kis figyelem elterelés segítene... – válaszol Palette gyengén.
– Hát rendben legyen, de ne erőltesd! Biztos vagyok benne, hogy meg fogják érteni, ha nem írsz nekik vissza! – biztosította Ink miközben egy kisebb ecsetel létrehozta a szükséges dolgokat.
– Köszönöm! – húzta magához a mozgatható asztalt, amelyet többnyire evéshez használtak, majd a papírt ráhelyezve kezdett bele a levelek megfogalmazásába.
"Itt az ideje elkezdeni a tervet a véletlen mérgezés és balesetekkel. A leveleket használva manipulálni másokat, hogy manipuláljanak másokat nem egyszerű... De ha sikerrel járok akkor elég ideig le tudom kötni Dream-ot hogy megcsináljam a kettős álomvilágot és még negativitást is generálhatok vele! Ahogy a mondás is tartja „Két ellenség egy csapásra"." mosolyodott el sötéten saját gondolatain bár külső szemszögből inkább csak jókedvűnek tűnt.
– Jó újra boldognak látni őt! – Dream jókedvűen.
– Igen... – értett egyet Ink érzelemmentesen.
– Menj csak nyugodtan készítsd el a saját keveréked! Majd én vigyázok Palette-re! – biztosította őt Dream. Ink csak bólintott majd elment. Palette még mindig harcolt a rosszulléte és Nightmare egy kicsit sem örült amikor megint bealudt!
"Hogy én mennyire utálom ezt!" bosszankodott. "Gyerünk ébredj fel! Túl nagy kérés, hogy legalább hasznos börtön legyél? Ó Fate ha egyszer a kezeim közé kaplak! "
"Ugyan Nightmare Mindketten tudjuk, hogy nincs semmi esélyed Sincs ellenem! Ha valamit okolni akarsz akkor okold a saját harcias természeted ugyanis pontosan amiatt vagy most itt!" Nightmare-t kissé meglepte, hogy Fate reagált a szavaira, de végül csak elmosolyodott.
"Ó szóval úgy döntöttél, hogy újra szóra méltatsz engem? Micsoda megtiszteltetés!" gúnyosan. "Azt, hogy van e esélyem vagy sem majd meglátjuk! Vajon akkor is ilyen magabiztos leszel, ha egyszer elkaplak?!" szándékosan ignorálva a harciasságával kapcsolatos szavait.
"Látod épp erről beszélek!" Mosolyodott el Fate. Nightmare érezte, hogy valaki belép a szobába, amibe ő is volt és nem törődve Fate-val ébresztette fel Palette-t.
– Palette Tudom, hogy ez eléggé megvisel téged... De muszáj megkérdeznem, hogy szeretnéd e folytatni? – Ink habozva.
– A történetek főhősei sosem hátráltak meg a nehézségektől én sem fogok! – adta elő Palette gyerekes magabiztossággal.
"Azt akartátok, hogy hős legyek! Tessék itt van!" Nightmare abba a reménybe, hogy ki tud belőlük váltani egy kevés megbánást.
– Hát persze hogy nem! Olyan büszke vagyok rád! – Ink örülve annak, hogy Palette is olyan, mint ők.
"Nos így is jó..." Nightmare kissé csalódottan.
– Biztos vagyok benne, hogy amit csak elhatározol és harcolsz érte az sikerülni fog! – biztatta Dream is.
"Ó, ha tudnád..."
Mivel kórházi felügyelet alatt volt, Dream és Ink nyugodtabban hagyta őt magára. Palette a levelek írogatásával elég szépen lefoglalta magát.
Már pár napja a kórházba volt és a levélben való manipuláláson túl, levelezett Nova és Astronomy-val is. Viszont arra nem számított, hogy meg is fogják látogatni őt! Ezért is lepődött meg amikor beléptek a kórházi szoba ajtaján.
– Helló Palette – köszönt Nova.
– Hogy vagy? – folytatta Astronomy.
– Jobban! – válaszolt félmosollyal. Ez a helyzet valahogy a bandát juttatta az eszébe, mikor random időközönként bejöttek az irodájába csak azért, hogy megnézzék, hogy van és tudnak e neki segíteni valahogy... Egy csapat őrült voltak, akiknek megvoltak a saját problémáik mégis mindig szakítottak időt rá is!
"Tényleg nagyon hiányoznak..." ismerte el Nightmare kissé szomorúan.
– És ti, hogy vagytok? Történt valami érdekes? – terelte el a szót már csak megszokásból is magáról.
– Te vagy beteg mi jól vagyunk! – válaszolt Astronomy kissé játékosan. – Az attól függ mit tartasz érdekesnek! – húzott oda az ágyhoz egy széket majd helyet foglalt.
– Olyan király, hogy a szüleink elengedtek minket ide! – csatlakozott Nova is egy másik széket hozva magának.
– A szüleitek is itt vannak? – érdeklődőt Palette.
– Nem csak elkísértek idáig és majd később értünk jönnek! Nyugodtak mivel Ink a szavát adta, hogy ránk fog nézni időnként! – mondta el Astronomy. Palette bólintással vette tudomásul.
– Jó sok mindent kaptál... – jegyezte meg Nova vágyakozva nézve az édességekre és gyümölcsökre.
– Egy jó részét felnőttek küldték a szüleim miatt, egy másik része a játszó társaimtól van azokból az AU-kol amibe jártam... Szeretnél belőle? – kínálta meg őt Palette.
– Lehet? – vidult fel Nova. Palette elmosolyodott őszinte reakcióján.
– Hát persze úgysem bírnám megenni az összeset! – vette magához azt, amit elért és már adta is oda Nova-nak aki szívesen, csillogó szemekkel állt neki majszolni. A jelenet kissé Cross-t és Error-t juttatta az eszébe mikor csokoládéról volt szó vagy Horror-t mikor ételről. – Tessék Astronomy vegyél te is – kínálta meg őt is.
– Köszönöm! – fogadta el halvány mosollyal.
"Úgy tűnik nincs ehhez hozzászokva." jutott a következtetésre Nightmare az arckifejezését látva.
– Te tényleg nagyon más vagy mint a legtöbb gyerek, akivel eddig találkoztam... – ismerte el.
– És én? – Nova reményteljesen.
– Te is! – paskolta meg őt Astronomy. – A legtöbb gyerek elutasító volt az érdeklődésem miatt azt mondták, hogy unalmas vagyok... De ti mások vagytok és ezért nagyon hálás vagyok!
"Nos figyelembe véve, hogy mennyire érett ez nem olyan furcsa. Emlékszem, hogy Sci mondta is, hogy még csecsemőnek is túl nyugodt volt... De ettől függetlenül nem hinném, hogy ő is emlékszik az előző életére! Már ha volt neki."
– Kétségkívül jobb olyanokkal lenni, akik megértenek... – Palette szeretet teljes mosollyal. Saját szavai akaratlanul is a bandát juttatta eszébe... Akik megértették és befogadták őt olyannak, amilyen.
– Én is örülök! – Nova gyerekes lelkesedéssel.
– Meséljetek inkább, biztos voltak dolgok, amit nem tudtatok megírni – Palette igyekezve elterelni saját gondolatait a bandáról és hogy mennyire hiányzik is neki, hogy újra szabadon önmaga lehessen. Nova és Astronomy felváltva kezdtek el mesélni neki ő pedig szívesen hallgatta.
– Mivel én nem tudom viszonozni, amit ti csináltatok így engedjétek meg hogy meséljek nektek egy kitalált történetet – kezdet bele azonnal megragadva a figyelmüket. – Már az ősidők óta mindenki tudta, hogy a csillagok szerepe az, hogy beragyogják az eget. Épen ezért sem tudta senki, sem hová tenni mikor a Csillagok között megjelent egy aprócska sötét csillag. A sötét csillag nem értette miért olyan távolság tartó tőle mindenki, hisz ő is egy közülük! Egyik csillagtól ment a másikhoz, de valamiért senki sem akarta elmondani neki az igazságot! A csillag nagyon magányos és elkeseredett volt fényesen ragyogó társai közül ő volt az egyetlen, akit magára hagytak a sötétségben... Fény nélkül pedig senki sem láthatta őt. Így lassanként mindenki elkezdte elfelejteni őt. Magára hagyva a sötétben az aprócska csillag apránként néma haldoklásba kezdet... – Palette szavai szinte életre keltek ahogy mesélte.
– De ugye nem fog meghalni? – szakította félbe Nova.
– Nova ez csak egy történet nem kell olyan komolyan venned! – nyugtatta Palette kedves mosollyal az arcán.
– Tudom de én akkor is azt szeretném, ha boldog vége lenne! Azok után, hogy magára hagyták az a legkevesebb, hogy boldog legyen! – indokolta Nova.
– ...Ez nem ilyen egyszerű... – Palette igyekezve elrejteni évezredek fájdalmát.
"A boldogság senki számára sem garantált! Mindenkinek meg kel küzdenie érte! És még akkor sem garantált, hogy valaha is sikerrel jársz... A világ igazságtalan és sajnos vannak a Dream-hoz hasonló idióták is, akik nem fogják fel mennyire értékes is az, amit ők természetesnek vesznek! Miatta nem fogja fel senki milyen fontos is a szomorúság és negatív érzelmek. Miatta nem fogja fel senki, hogy a túl sok jó legalább annyira rossz tud lenni, mint a túl sok rossz!"
– Palette? – szólította meg őt óvatosan Astronomy.
– Szeretnétek, ha még folytatnám a történetet vagy kezdjek el egy másikat? – kérdezte Palette mintha mi sem történt volna. A két gyerek összenézet láthatólag próbálták eldönteni mi lenne a jobb választás.
– Szeretném megtudni mi lett a kis sötét csillaggal! – Astronomy.
– Én is! – Nova. Valahogy mindketten úgy érezték, hogy ez fontos, talán azért, mert ez volt Palette első saját története... Ők sem tudták biztosan miért. Palette bólintással fogadta el a válaszukat.
– A sötét csillag végül meg elégelte azt, amit a világ tett vele és haragjában elkezdett átváltozni valami mássá, valami veszélyesé és halálossá... A világot félelem töltötte el a halálos csillag láttán, mely egyik csillagot a másik után tépte darabokra! Egyre üresebbé és üresebbé téve az eget. A teljes sötétségtől megrémülve megpróbálták elpusztítani őt. De nem lehet megölni azt, aki sosem nem is élt! – Palette minden szavának súlya volt. És még ha az aurája ki is egyensúlyozta a szavai sötétségét nem tüntette el az általuk keltet feszültséget.
– Hogy érted, hogy sosem élt? – Astronomy kíváncsian.
– A sötét csillag mindig is másabb volt, mint a többiek. Holtan és fény nélkül született! – Palette válaszába mind ketten bele borzongtak mégis érdeklődve várták mi lesz a folytatás. – Ugyan abba a világba, ahol a csillag kioltotta társait, volt egy törött szárnyakkal született kék madárka. Míg a társai folyton az eget szelték ő nem tehetett mást, mint hogy felnéz rá... Ez a madár mindennél jobban szerette a csillagos eget és az volt a vágya, hogy egy nap ő is csillag legyen.
Egy alkalommal mikor a csillagos eget nézve kívánt mintha csak a kívánságára válaszolt volna zuhant alá a harctól megtépázott csillag. És így találkozott a kék madár és a sötét csillag. A madár elűzte a csillag magányát ahogy a csillag is elűzte a madárét. Ők ketten kezdték el bejárni a világot, az úton több hozzájuk hasonlóan hátrahagyott és kitaszítottal is találkoztak, míg nem lassanként létre hozták a kitaszítottak erdőjét. A csillag és madár köré lassan kialakult egy kisebb csapat, aminek tagjai a megbélyegzett vadmacska,
elátkozott farkas,
sebzett hiéna
és kétarcú róka voltak. – Palette maga sem tudta miért kezdett el róluk beszélni...
Talán azért, mert a csillag elkezdte őt Error-ra emlékeztetni vette ezt az irányt a történet... Még ha a történet jelképesen is mesélte egy részét a valóságnak nem volt teljesen helytálló mivel Nightmare rögtönözte a történetet... És nem tervezte, hogy ebbe az irányba megy.
– A csillag apránként újjászületett a hamvaiból, és egy csodálatos csillagokkal mintázott galaxis főnix lett, mely bőven túlragyogta az összes csillagot. Majd új szárnyakat adva a madárnak repültek el a végtelenbe... – Palette arcát kezeibe temette igyekezte eltakarni arcán eluralkodó zöldes pírt.
"Ha Error a csillag akkor én vagyok a madár... " jött zavarba a gondolattól. "A törött szárnyú madár, amit ő tanított meg újra repülni... Á a francba! Mégis mi a fenért vagyok én zavarba? Biztos csak annak a vacaknak a hatása, amit Ink itatott velem! Miért hangzik ez úgy mintha kifogást keresnék? Á, én tényleg nagyon utálom az érzelmeket! Nem is értem miért lettem én is az érzelmek őre! Ez az egész annyira bosszantó!"
– És a többiekkel mi lett? – érdeklődőt Nova.
– Elkezdték járni a saját útjukat! – zárta le nem akarva többet foglalkozni a témával.
– Astronomy, Nova ideje haza menetek! – Ink.
– Már? Még szeretem volna hallani Palette történetét! – panaszkodott Nova.
– Miféle történetet? – érdeklődőt Ink.
– Meséltem nekik a galaxis főnix és barátairól a medve, farkas, macska és a rókáról – válaszolt Palette.
– És a madár? – kérdezett rá Astronomy.
– Ő az egyetlen, akit még nem rajzoltam le... – Palette kissé zavartan.
– Te le rajzoltad őket? – csillant fel Nova szeme.
– Igen majd, ha kiengednek megmutatom nektek! – Palette örülve annak, hogy Astronomy-nak nem volt ideje feltenni a kérdést. Hogy miért nem rajzolta le a madarat. Elvégre mégsem mondhatta azt, hogy azért, mert tulajdonképpen őt jelképezte... Nem mintha nem tudott volna elő állni egy válasszal csak nem akart válaszolni.
– Jól van gyerekek most már ideje mennetek! – sietett őket Ink.
– Majd még beszélünk legközelebb! – köszönt el Nova a helyére téve a székeket.
– Legközelebb... – köszönt el Astronomy kissé habozva.
– Viszlát! – köszönt el tőlük Palette jókedvűen.
– Pár pillanat és visszajövök! – mondta Ink, Palette bólintott. Majd Ink elkezdte ki kísérni Nova-t és Astronomy-t. Palette várta, hogy Ink visszajöjjön, de sokkal tovább tartott pár pillanatnál...
"Biztos leállt velük beszélgetni..." kezdte el le rajzolni az őt jelképező törött szárnyú madarat.
– Palette elkészült a következő adag! Biztos, hogy akarod? – nyújtotta felé Ink a festékes fiolát.
– Igen! – vette el majd húzta le az egészet, ami azonnal ki is ütötte őt. Ink most is időbe elkapta őt. A rajz pedig az ágy alatt landolt.
"Hogy én mennyire szeretnék már túl lenni ezen!" nem akarván bajlódni a saját gondolataival küldte saját tudatát is aludni Nightmare.